Hacsak nem jön az eddigieknél is súlyosabb járványhullám, a hazai ingatlanok tovább drágulnak – de még a járvány sem biztos, hogy megakasztja az eddigi trendeket. Az állami támogatások és a pénzügyi környezet is az ingatlanpiac felé tereli a tőkét, a lakossági hitelállományban is van még tér a növekedésre. A legsúlyosabb probléma az építőanyagok drágulása, az eddig bejelentett kormányzati intézkedések arra lehetnek csak elegendők, hogy az anyaghiány csillapodjon kicsit.
Csaba, az asztalos kíméletlenül vágta az arcomba az igazságot áprilisban, a konyhám közepén állva: „A munkadíjban megegyezhetünk, de az alapanyagok árára nem tudok mit mondani. Lehet, hogy októberben kétszer annyiba kerül a bútorlap, mint most.” Épp az új konyhabútoromat tervezgettük, korábban, még december körül számoltam át a várható költségeket, majd elemi erővel jött szembe a valóság: olyan brutális ütemben drágulnak az építőipari alapanyagok és termékek, hogy a végösszeg legalább másfélszer annyi lesz, mint korábban gondoltam.
A probléma persze nemcsak az én konyhámat érinti, hanem a teljes hazai, sőt a globális építőipar jelentős részét is. Majdnem mindegyik nyersanyag, a fa- és fémáruk, a műanyagok, a cement, a beton vagy a szigetelőanyagok is drasztikusan, húsz és száz százalék közti mértékben drágultak az elmúlt egy évben főleg a járvány után csak lassan magára találó termelés, az építőipar felpattanása, a nemzetközi kereskedelmi feszültségek miatt.
Több helyen alakult ki akut nyersanyaghiány, ami már nemcsak fékezi, de lassan leállítja a beruházásokat. Csaba azt mondja: a megrendelőknek is nagyon kellemetlen, hogy legfeljebb egy hétre tudnak árajánlatot adni, mert utána úgyis nő az anyag ára. „De van olyan fával és fémmel foglalkozó hely, ahol legfeljebb napi árat tudnak megadni.” Az ellátási lánc minden részére kiterjed a hiány és a késedelem. „A lapszabászat régebben egy-két hétre vállalta a munkát, most nyolcra vállalja.”
Az állam is rászáll Ugyan a teljes hazai ingatlanpiac rendkívül túlfűtötté vált az elmúlt két évben, az idei tavasz és nyár az egekbe szökő anyagköltségekről és az átárazott szerződésekről szól. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) már májusban a kormányhoz fordult segítségért, és az nem is késlekedett: az állam a rendszerváltozás óta szinte példátlan módon nyúlt bele a piac működésébe.
Egyes termékek exportjára regisztrációs kötelezettséget írtak elő, októbertől korlátozhatják több termék kivitelét (ha az Európai Unió is jóváhagyja), több alapanyag esetében extraprofit-adót vet ki az állam, ha a cégek egy központilag meghatározott ár felett értékesítik azokat, valamint kormánybiztost is kapott a terület. És még a verseny- (GVH) és adóhivatalt (NAV) is ráeresztik az ágazatra.
A lapszabászat régebben egy-két hétre vállalta a munkát, most nyolcra vállalja.
Markáns változás: beütött az infláció, a jegybank hirtelen szigorú lett, a kormány viszont vadul szórni akarja a pénzt a választás előtt. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Mozgalmas negyedéven vagyunk túl, markáns fordulatot vett a fiskális és a monetáris politika is. A kormány választási üzemmódba kapcsolt, és ezerrel költekezni akar, a jegybank viszont tíz év után hirtelen hátraarcot vett az extrém lazaságból, és szigorít. A piaci szereplők pedig maguk között azt találgatják, hogy mindez egy jól kitalált és egyeztetett forgatókönyv szerint zajlik-e, vagy tényleg komoly feszkó van a Pénzügyminisztérium (PM) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB), vagy ha úgy tetszik, Varga Mihály és Matolcsy György között.
A 2021-es GDP-bővülésre vonatkozó várakozás változása 2020. december: 4,2% 2021. március: 5,4% 2021. június: 7,4%
Forrás: ING Bank
A koronaválság előtt tartósan egy irányba húzott a jegybank és a PM, a tartós fellendülés idején is kéz a kézben tolták a keresletélénkítést „fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk” jelszóval. A gazdaság folyamatosan a várakozások feletti mértékben nőtt, az éves GDP-bővülést szinte nem lehetett kirobbantani ötszázalékról. Miközben Matolcsy jegybankelnök szép lassan igazolódni láthatta álmát arról, hogy hamar utolérjük Ausztriát, beütött a járvány. Erre az egész világ brutális stimulusokkal reagált, pénzeső a jegybankoktól, fiskális benzinfröccs a kormányoktól. Az érdekes az, hogy a magyar kormány relatíve óvatosan szállt ebbe be, a költségvetési fegyelemre hivatkozva nem segített annyira a válság által leginkább sújtott szektoroknak, mint amit a világ nagy részén láttunk.
Mégis, az elmúlt két negyedévben a várakozásoknál sokkal jobb adatokat produkált a magyar gazdaság. Ez Európa nagy részén így volt, tehát a járvány harmadik hulláma jóval kevésbé viselte meg a gazdasági teljesítményt, mint amire a közgazdászok számítottak. Az idei első negyedév adatai is elképesztően jók lettek. A magyar GDP az előző negyedévhez, tehát 2020 végéhez képest két százalékkal nőtt, az export is, és a szolgáltatások is nagyon jól teljesítettek a járványcsúcs ellenére.
Az előző év azonos időszakához képest (aminek a végén berobbant a vírus, és sok iparágban leállt a termelés) a vártnál jóval kisebb lett a visszaesés, az elemzők ritkán látható mértékű revíziókat voltak kénytelenek végrehajtani az idei GDP-növekedésre vonatkozó várakozásaikon. Előző negyedéves jelentésünkben még optimista forgatókönyvként szerepelt az ötszázalékos idei bővülés, de most már a piac hét százalék feletti ugrást is reálisnak tart. Aprócska bökkenő, hogy ehhez az infláció megugrása is társul. Ez pedig már a tíz éve überlaza MNB-t is markáns változtatásra késztette.
Árfolyammal az infláció ellen Az infláció áprilisban és májusban is öt százalék felett nőtt az előző év azonos hónapjához képest, ami az egyik legnagyobb szám Európában, és bőven túl van a jegybank inflációs célján. Az elmúlt években az MNB nem zavartatta magát a magas adatokon, mert úgy számoltak, hogy ideiglenes megugrásokról van szó. Most azonban komoly változást jeleztek a jegybanki modellek is. Ez a tavaszi infláció még magyarázható bázishatásokkal (például tavaly ilyenkor esett nulla alá az olajár, most meg az égbe száll), de az újranyitás hatásai még nincsenek benne. Márpedig elszálltak az ipari és a mezőgazdasági termelői árak, felugrottak az építőanyagárak és a szállítási költségek, a globális csiphiány hatásai is majd csak a következő hónapokban gyűrűznek be, ahogy az újranyitás is a szolgáltató szektorban.
Az elemzői várakozások szerint éves átlagban is öt százalék közelében lehet az infláció, mégis okozott egy kis meglepetést a tartós szuperlazaság után, amikor május közepén Virág Barnabás MNB-alelnök egy Reuters-nyilatkozatában lengette be, hogy kamatemelés várható. Ezt azonnali forinterősödés követte, a 360-as szint közeléből majdnem 340-ig. Az elmúlt években jórészt az extrém laza monetáris politika gyengítette a forintot, most viszont az MNB jól látja, hogy az inflációt a legkönnyebben az árfolyammal lehet visszaterelni a célsávba, tehát nagyjából három százalékon belülre. A forint erősítése viszont nem megy kamatemelés nélkül. A piac be is árazta, hogy jövő év végéig 0,75-ről akár két százalékig kúszhat fel az irányadó ráta, illetve az egynapos betét kamata.
Még jócskán az MNB június végi kamatdöntő ülése előtt beszólt a Matolcsy Györgyöt is tagjai között tudó Költségvetési Tanács a kormánynak, hogy túlságosan elereszti a költségvetést. Később az MNB maga is jelezte, hogy nagyobb fikális szigort tartanának üdvözítőnek. A kormány mindenesetre úgy döntött, hogy elereszti a gyeplőt, és tekintélyes mozgásteret biztosít magának a választási osztogatáshoz. A válság legsúlyosabb időszakában kimondottan fukar kormány a 2022-es évszámot látva rögtön pénzszórást tervez. Ennek legjobb példája, hogy egy hirtelen a semmiből összerántott konferencián maga Orbán Viktor jelentette be: a gyereket nevelőknek az átlagjövedelem szintjéig épp a választás előtt visszaadja az állam az idei évben levont személyi jövedelemadójukat.
Ennek semmiféle közgazdasági racionalitása nincs. A vártnál gyorsabban javuló gazdasági teljesítményből származó többletbevételeket több értelmes dologra fordíthatná a kormány, például beruházásösztönzésre vagy adósságcsökkentésre. De a hosszú évekig „elmúltnyolcévező”, az előző kormányokat az ország eladósítása miatt jogosan kritizáló Fidesz-kabinet most pontosan ugyanezt csinálja. Úgy, hogy még csak komoly válság se nehezíti a dolgát, hiszen az elmúlt hónapokban épp az derült ki, hogy a koronakrízis nem okoz mély sebeket, a vártnál gyorsabb a kilábalás.
Matolcsyt nem a nép választja Racionálisan nehezen értelmezhető tehát, hogy a válság közepén óvatoskodik a kormány, majd a hatalmas növekedéshez kötve kezd pénzt szórni. Illetve kizárólag a népszerűség-optimalizálás terve ad erre magyarázatot. A jegybanknál nincsenek ilyen szempontok, Matolcsy Györgyöt nem a nép választja, az elemzők egyöntetű véleménye szerint ezért cselekedhet az MNB szakmailag teljesen indokolhatóan, miközben a kormány a politikai célok által vezérelve.
Június 22-én az MNB meglépte az egy hónappal korábban belengetett kamatemelést (0,6 százalékról 0,9-re, az alapkamat és az egyhetes betét szintje mostantól ugyanaz lesz), amit a pénzügyminiszter is üdvözölt. Idei inflációs célját a jegybank a célsávon kívülre, négy százalék fölé emelte, és azt is jelezte, hogy havonta jöhet újabb szigorítás. Teljesen egyértelmű, hogy a következő évben a monetáris szigor mellé fiskális lazaság társul, a kormány kihasználja, hogy a válság miatt felfüggesztette az EU a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokat.
Arról viszont csak találgatni lehet, hogy a követendő irányról valóban egészen mást gondol-e a jegybank és a kormány, vagy pontosan ugyanazt gondolják, és a kiváló munkamegosztás tankönyvi esetét látjuk. A kormány learatja a politikai hasznot a korlátlan osztogatással, közben a jegybank kezeli az egyensúlyi kockázatokat azzal, hogy a monetáris szigorral, a forint erősítésével visszafogja az exportot és a fogyasztást, hűti a gazdaságot. A pénzt szóró kormány felléphet a nép legnagyobb barátjaként, ha pedig a történetnek reálgazdasági áldozata lesz, még mindig lehet a túlságosan aggodalmaskodó jegybankra mutogatni.
Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
Akartuk vagy sem, a járvány ösztönzően hatott a vállalkozói szellemre. De hogyan őrizzük meg ezt a lendületet úgy, hogy közben arra is figyelünk, hogy mindenki, aki szeretné megvalósítani az amerikai álmot, meg is tehesse? Az Egyesült Államoknak először lett ázsiai-afroamerikai nő az alelnöke, és neki már vannak erre vonatkozó tervei. Meg is írta őket az amerikai Forbesban.
A boltban a vadászösztöne, a reggeli ruhaválasztásnál a magassága és a munkahelye befolyásolja. Gricser Péter Telekom-igazgató egyvalamiben biztosan nem alkuszik: a karórájának svájcinak kell lennie.
