Puskás Ferenc óta Hanga Ádám kosárlabdázó az első magyar, aki magára öltheti a spanyol királyi gárda mezét a legmagasabb szinten. Az ide vezető út hátrányokkal, kudarcokkal volt kikövezve, de Ádámot hajtotta a szenvedély, sérülései nem hegeket hagytak, hanem csiszolták a jellemét.
Kudarcokból és sérülésekből kell építkezni, gyémánttá keményedni – sugárzik a tapasztalat Hanga Ádámból, napjaink legjobb magyar kosárlabdázójából. Születése pillanatában hátrányból indult: egyenlítői-guineai származása rasszista megjegyzések céltáblájává tette, ráadásul a családja sem volt teljes, édesapja elhagyta Magyarországot Ádám hároméves korában. Édesanyja és nagyszülei nagy szeretettel nevelték. A tanulás sosem volt neki az első, csibészesen nőtt fel, azzal foglalkozott, ami érdekelte. Ez pedig a kosárlabda lett, a mindig a legjobbra törekvés lépett az életébe.
A játékban kiteljesedhetett, szenvedélye vitte előre, ám a profi karrierben semmit nem adnak ingyen. Jó egyéni teljesítménye ellenére nem sikerült bajnokságot nyerniük fehérvári csapatával, az Albacomppal. Spanyolországba igazolásával új szintre ért, ahol még többet vártak el. Az NBA kapuja is csalogatóan tárult ki előtte, de azzal az üzenettel: belépés csak még jobb játékkal. Minden szakértő szerint elérte, de a kapu még zárva, Ádám keresett hát másikat.
Amikor mondták, hogy a Real Madrid érdeklődik, nem foglalkoztam a számokkal, csak azt tudtam, hogy ott akarok játszani a legjobbak között.
Az út egészen Európa legjobb bajnokságáig, a topcsapat Barcelonáig vitte. Hanga Ádám mára a csúcson érezheti magát, négyéves küzdelem után megnyerték a bajnokságot, napjai mégis keserédesek. „Mintha megcsaltak volna” – mondja. Klubja ugyanis úgy döntött, felbontja a csapatkapitány élő szerződését Barcelonában. Ez a szerződésbontás ugyanakkor újabb lehetőséget is hozott.
Mire ez a lapszámunk megjelenik, a Föld tartalékai kimerültek volna, ha az egész világ úgy élne, mint mi. Magyarországon ugyanis idén június 8-ára esett a túlfogyasztás napja. A WWF Léptem appjával a szerkesztőségben kiszámoltuk az ökolábnyomunkat, és kiderült, hogy még mindig sok húst eszünk, sokat autózunk, sok cipőt veszünk. Ács Gábor kollégánk pedig el sem merte árulni az eredményt, annyit repül. (Három fölött lett neki.)
Fekete Emese: 2,06
Szelektíven gyűjtöm a szemetet (nem voltak rá kíváncsiak), nyolc éve tisztított csapvizet iszom, és ha engedik, akkor az éttermekben sem ásványvizet rendelek, tizenkét éves kisautómban nincs összesen hatvan ezer kilométer sem. A telefonomat és számítógépemet csak akkor cserélem, ha már menthetetlenül lestrapáltam őket. Az eredmény mégis lesújtó: kevesebb kávé, müzli, hal, új cipő és óvatosabb vízhasználat biztosan segítene, mint ahogy úgy tűnik az is, ha teljesen átállnék a tömegközlekedésre, ahogy azt a járvány előtt egyébként (majdnem) tettem.
Galavits Patrik: 1,69
Nem eszem húst és tejtermékeket, nagyon ritkán ülök autóba, ruhára sem költök gyakran. Ellenben a lakásban itt-ott mindig feltűnik egy műanyag flakon, és repülni is szoktam – utóbbi alaposan megdobta az ökocipőméretemet. Bizonyos feltételekkel azonban le tudnék erről mondani. Legyen jobb minőségű és olcsóbb a vonatozás, illetve járjon akár plusz szabadság a hosszabb, de környezetkímélőbb utazással eltöltött időért.
Bánáti Anna: 1,61
Kevés olyan teszt van, ahol viszonylag jó helyen végzek, mégis nehéz neki örülni – a többiekhez hasonlóan én is jóval nagyobb ökolábon élek, mint kéne. Segített, hogy kevés húst és tejterméket eszem, hogy csak akkor vezetek, amikor nem nagyon van más opció, hogy nem szeretem a meleg lakást télen sem, és hogy nem szoktam vásárolgatni, mert alapelvem, hogy ne legyen több cucc a lakásomban, mint amennyivel beköltöztem. Megdobta viszont a pontszámot a futócipő-fogyasztásom, na, meg persze a repülés – ha nincs a járvány, valószínűleg ennél magasabb pontszám jött volna ki.
Kis Judit: 1,83
Évek óta tisztított csapvizet iszunk, főleg szárnyashúst eszem, és a különféle új kütyük egyáltalán nem hoznak lázba, ezeket csak akkor cserélem, ha már teljesen tönkrementek. Ami sajnos megnöveli a lábnyomomat, az a fűtés, és hogy az utóbbi években hozzászoktam az autózáshoz. Cserébe szegény autót nagyon ritkán mossuk, látszik is rajta. Bevallom, néha felülök a fast fashionnek, és becsúsznak később nem annyira kihasznált darabok, de van egy jó varrónőm, aki szuperül tudja ezt korrigálni.
Topolay Gábor: 1,59
Sok húst eszem, dohányzom, autót vezetek – ezek garantálnák a magas pontszámot. Ugyanakkor nagyjából sohasem veszek PET-palackot, és tériszonyos lévén messziről kerülöm a repülést, ami sokat javít az ökológiai lábnyomomon. De még így is – főleg, hogy környezettudatos embernek tartom magam – megdöbbentő, hogy 60 százalékkal többet használok el a bolygóból, mint amennyit elhasználhatnék egy szebb és jobb világban.
Melis Dóra: 1,71
Régebben egy szuszra benyomtam fél disznót, ma már jelentősen kevesebb húst (leginkább csirkét) eszem, a tejtermékeket pedig nagy ívben elkerülöm. (Na, jó, kivéve a tejfölt.) Ha tehetem, gyalogolok, vagy tömegközlekedéssel utazom, de hétvégén sajnos egyre többször használom az autót, és a repülős utak (retúr) sem javítják az ökológiai lábnyomom méretét. Az elektromos izék viszont egyáltalán nem érdekelnek, a telefonjaimat örököltem, és ruhákra is ritkán költök. De a légkondi most is megy.
A járvány miatt? A jó idő miatt? A dugók miatt? Mindhárom okból egyszerre? Akárhogy is, egyre több fővárosi jár kerékpárral. Sokan távol akarták magukat tartani a tömegközlekedéstől és a lezárások okozta egyre súlyosabb közlekedési dugóktól, és úgy tűnik, nem is akarnak ezen változtatni. Az érthető, hogy télen közlekednek a legkevesebben bicajjal, de azt gondolná az ember, hogy a legnagyobb kánikula közepén a legtöbben szívesebben választják a légkondit. Nos, nem: általában júliusban tetőzik a budapesti bringásforgalom, így volt ez idén, a legnagyobb hőhullámok idején is.
Miután a koronavírus térdre kényszerítette a vendéglátást, és bezáratta a szállodákat, mára új műfajt teremtett a turisztikában: számos hotel kedvezményes csomagot kínál a kötelező karantén idejére, öt–nyolc napra vagy akár két hétre, egyetlen szállodai szobában. Így jár az, aki manapság üzleti útra vagy épp családlátogatóba utazna Indonéziába, Szingapúrba vagy Ausztráliába – és ez csak három azon országok közül, ahol szigorú hotelkarantén vár az érkezőkre.
Markáns változás: beütött az infláció, a jegybank hirtelen szigorú lett, a kormány viszont vadul szórni akarja a pénzt a választás előtt. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Fabrikációs Laboratóriumból már több mint kétezer van a világon, a budapesti egység az egyik korai fecske, a negyvenegyedik volt a sorban. Pap Dávid és csapata több mint tíz éve ad hozzáférést a legmodernebb gyártástechnológiai megoldásokhoz olyanoknak is, akik akár az utcáról besétálva szeretnék megmunkálni álomprojektjüket.
A kiabálós műsorvezető, aki álmából felkeltve is levezet egy show-t, és a fotós, aki a meztelen nőket fényképezi – Ördög Nóra és Nánási Pál sokak fejében így él, pedig már régóta több lábon állnak. Szakmájukban még mindig a legsikeresebbek, de most inkább közös márkájukat építik. A Nánásiék ma már külön brand a piacon, amibe a Nekem A termékcsalád és kisboltjai, valamint a közösségimédia-portfólió is beletartozik. A házaspár igazi mézesbödön a szponzoroknak, a márka pedig egyelőre van annyira erős, hogy két balatoni kisboltot is fenntartson.
