Negyed évszázada élvezi az ügyfelek töretlen bizalmát a Friedrich Wilhelm Raiffeisen. A Raiffeisen Bank privátbanki üzletága a mai napig meghatározó szerepet játszik a piac fejlődésében, alapvető sztenderdeket fektettek le, komplex termékpalettát építettek, mindenki előtt jártak. 1996 ótarengeteg tapasztalat gyűlt össze, erről Bálint Attila üzletágvezetővel beszélgettünk.
„Úgy szoktunk fogalmazni, hogy mi nem paiacra léptünk, hanem piacot teremtettünk. Mindez pár évvel a rendszerváltás után merész vállalkozásnak számított, hiszen ekkor még kevés vagyonos ügyfél volt a piacon. Első ügyfeleink a legbátrabb első vállalkozók közül kerültek ki, akik a rendszerváltás hajnalán megvalósították az ötleteiket, miután a privatizáció lehetőségét és az egyre szabadabb hitelfelvételt kihasználva a saját lábukra álltak” – mesél a kezdetekről Bálint Attila üzletágvezető. Az évtizedek során a privátbanki üzletág szellemi bölcsőjeként a Raiffeisennél alapvető sztenderdeket fektettek le, és tapasztalt szakemberekkel, megkülönböztetett figyelemmel, valamint komplex termékpalettával állnak az ügyfelek rendelkezésére.
ÚT A TUDATOS BEFEKTETÉSHEZ
Az elmúlt 25 évben megduplázódott a szakma által kezelt számlák száma, a kezelt vagyon pedig több mint tízszeresére nőtt. A magyaroknál
Mire ez a lapszámunk megjelenik, a Föld tartalékai kimerültek volna, ha az egész világ úgy élne, mint mi. Magyarországon ugyanis idén június 8-ára esett a túlfogyasztás napja. A WWF Léptem appjával a szerkesztőségben kiszámoltuk az ökolábnyomunkat, és kiderült, hogy még mindig sok húst eszünk, sokat autózunk, sok cipőt veszünk. Ács Gábor kollégánk pedig el sem merte árulni az eredményt, annyit repül. (Három fölött lett neki.)
Fekete Emese: 2,06
Szelektíven gyűjtöm a szemetet (nem voltak rá kíváncsiak), nyolc éve tisztított csapvizet iszom, és ha engedik, akkor az éttermekben sem ásványvizet rendelek, tizenkét éves kisautómban nincs összesen hatvan ezer kilométer sem. A telefonomat és számítógépemet csak akkor cserélem, ha már menthetetlenül lestrapáltam őket. Az eredmény mégis lesújtó: kevesebb kávé, müzli, hal, új cipő és óvatosabb vízhasználat biztosan segítene, mint ahogy úgy tűnik az is, ha teljesen átállnék a tömegközlekedésre, ahogy azt a járvány előtt egyébként (majdnem) tettem.
Galavits Patrik: 1,69
Nem eszem húst és tejtermékeket, nagyon ritkán ülök autóba, ruhára sem költök gyakran. Ellenben a lakásban itt-ott mindig feltűnik egy műanyag flakon, és repülni is szoktam – utóbbi alaposan megdobta az ökocipőméretemet. Bizonyos feltételekkel azonban le tudnék erről mondani. Legyen jobb minőségű és olcsóbb a vonatozás, illetve járjon akár plusz szabadság a hosszabb, de környezetkímélőbb utazással eltöltött időért.
Bánáti Anna: 1,61
Kevés olyan teszt van, ahol viszonylag jó helyen végzek, mégis nehéz neki örülni – a többiekhez hasonlóan én is jóval nagyobb ökolábon élek, mint kéne. Segített, hogy kevés húst és tejterméket eszem, hogy csak akkor vezetek, amikor nem nagyon van más opció, hogy nem szeretem a meleg lakást télen sem, és hogy nem szoktam vásárolgatni, mert alapelvem, hogy ne legyen több cucc a lakásomban, mint amennyivel beköltöztem. Megdobta viszont a pontszámot a futócipő-fogyasztásom, na, meg persze a repülés – ha nincs a járvány, valószínűleg ennél magasabb pontszám jött volna ki.
Kis Judit: 1,83
Évek óta tisztított csapvizet iszunk, főleg szárnyashúst eszem, és a különféle új kütyük egyáltalán nem hoznak lázba, ezeket csak akkor cserélem, ha már teljesen tönkrementek. Ami sajnos megnöveli a lábnyomomat, az a fűtés, és hogy az utóbbi években hozzászoktam az autózáshoz. Cserébe szegény autót nagyon ritkán mossuk, látszik is rajta. Bevallom, néha felülök a fast fashionnek, és becsúsznak később nem annyira kihasznált darabok, de van egy jó varrónőm, aki szuperül tudja ezt korrigálni.
Topolay Gábor: 1,59
Sok húst eszem, dohányzom, autót vezetek – ezek garantálnák a magas pontszámot. Ugyanakkor nagyjából sohasem veszek PET-palackot, és tériszonyos lévén messziről kerülöm a repülést, ami sokat javít az ökológiai lábnyomomon. De még így is – főleg, hogy környezettudatos embernek tartom magam – megdöbbentő, hogy 60 százalékkal többet használok el a bolygóból, mint amennyit elhasználhatnék egy szebb és jobb világban.
Melis Dóra: 1,71
Régebben egy szuszra benyomtam fél disznót, ma már jelentősen kevesebb húst (leginkább csirkét) eszem, a tejtermékeket pedig nagy ívben elkerülöm. (Na, jó, kivéve a tejfölt.) Ha tehetem, gyalogolok, vagy tömegközlekedéssel utazom, de hétvégén sajnos egyre többször használom az autót, és a repülős utak (retúr) sem javítják az ökológiai lábnyomom méretét. Az elektromos izék viszont egyáltalán nem érdekelnek, a telefonjaimat örököltem, és ruhákra is ritkán költök. De a légkondi most is megy.
Nagyon ritka, hogy egy üzlet bő száz éve szinte ugyanazon a helyen működjön. A Központi Antikváriummal pont ez a helyzet, 1891 óta a Múzeum körúton működik – a tulajdonosi kör többször változott, a hangulata viszont semmit: áthatja a történelem és a régiségek szeretete. A mai tulajnak nincs rá annyi ideje, mint szeretné, de az üzlet szakmai vezetése igazi fanatikusok kezében van.
Kocsisné Gál Csilla 2012-ben kapta meg a diagnózist, hogy három és fél éves kislánya 1-es típusú cukorbeteg. Az első sokk után azzal is meg kellett küzdenie, hogy gyermekét nem akarták visszafogadni az óvodába. A Szurikáta Alapítvánnyal ma már ő segít a hasonló cipőben járó szülőknek a lelki feldolgozásban, és hogy tisztában legyenek jogaikkal. A pedagógusoknak pedig abban, hogy magabiztosan merjék fogadni a diabéteszes gyerekeket.
A számítástechnika története többnyire számítógépekről és egyéb hardverelemekről szól. Most elindulunk a legkisebb elképzelhető elemtől, a villogó visszajelző lámpától, ami egy egész korszakot meghatározott.
