Mit keres a karácsonyfaizzó a szekrényben?

„Relaxírozzon nyugodtan und nézze das villogó fényeket” – nem tökéletes a fordításom, de falura jó lesz, városon meg úgyse nézik. (Eredetiben így hangzik: Zo relaxen und watschen der blinkenlichten.) A szövegünk forrása egy közel hetvenéves cetli, amit az IBM számítástechnikai laborjában írt meg egy ismeretlen alkotó valamikor az 1950-es évek derekán. A gótikus betűkkel szedett, németesre torzított angol nyelven írt szöveg arra kéri a laborban lábatlankodó embereket, hogy ne nyúljanak a géphez, mert
a végén még elrontják.

Mire a Beatles 1964-ben elénekelte az A Hard Day’s Nightot, addigra az IBM csúcsgép már 250 ezer összeadást vagy 32 ezer osztást tudott elvégezni egy másodperc alatt.

Az elektromos írógépeknek és a Xerox masináknak köszönhetően elterjedő vicces feliratokról Jason Scott, az Archive.org levéltárosa tartott szórakoztató előadást pár éve az internetes kultúra jelenségeivel foglalkozó ROFLCon konferencián. Ő hozta példának ezt a Blinkenlights néven ismert szöveget. Az ilyen apró átírásokkal terjedő szövegek az irodai kultúra, a nagyvállalati lét barlangfestményei vagy széljegyzetei. Felszabadító jelenet, ahogy a teljes közönséggel felolvastat egy legalább negyvenéves, a rosszul parkoló embertársunkat a fenébe elküldő cetlit.

Nem nyúlkapiszka
Az IBM laborjából származó, kanonizált verzióban nem létező Blinkenlights még a Xeroxoknál is idősebb. És valószínűleg nem a mókásnak szánt németes fordulatok tartották életben, hanem az a tény, hogy egy rendes nagy számítógépen tényleg a villogó fények a leglátványosabbak. És tényleg nagy bajt tud okozni, ha belenyúlnak a gépbe. Az M3 számítógép egyik költöztetése során letisztították a gépet, mégse porosan álljon az új helyén. Hetekbe telt újra üzemképessé tenni, mert koszosan „állt össze” géppé.
A villogó fények nem esztétikai megfontolásból kerültek a számítógépekre. A monitor elterjedése előtt az ellenőrző fények adtak információt a gép belső állapotáról. Ha belegondolunk, máig vannak területek, ahol vibráló és világító LED-ek alapján tájékozódunk. Rossz hír, ha a kocsiban világít a check engine, és jó hír, ha a kábelmodemen minden a szokásos zöld, és úgy vibrál az adatforgalmat jelző fény, ahogy máskor szokott.

Érdekes módon a nagy gépekre használt mainframe szó viszonylag új. Akkor támadt rá igény, amikor a hatvanas évek közepén a DEC és a Data General miniszámítógépeket (értsd: asztalnyi) kezdett gyártani, és szükség volt egy szóra, ami a nagy, általános célú gépekre használható. Hiába számít ma nagynak egy asztalnyi számítógép, az Univac nevű első mainframe 14,5 tonnás súlyához képes pöttöm volt. Abba pedig jobb nem is belegondolni, hogy ez a 14 autónyi súlyú berendezés 2,25 megahertzes órajellel működött, másodpercenként 455 szorzást elvégezve. Aztán jöttek az újabb cégek – köztük a sokáig piacvezető IBM – és a mind gyorsabb gépek. 1969-ben ötvenezer számítógépet adtak el, az American Airlines kettőt is használt, hogy a jegyfoglalásokat kezelje.