Belső-pesti hülyegyerek, aki feleennyi szóviccel messzebbre jutna. Kiváló reklámszakember, aki pontosan tudja, mit miért tesz, és hogyan reagál majd a célközönség. Szellemes (dal)szövegíró, aki eladta magát. Tehetségtelen ripacs, aki úgy lop, ahogy nem szégyell. Az ország egyik legkreatívabb embere, aki irányt mutat a 21. században. Erőltetett dumájú celeb, aki itt ragadt az előző századból. Önjelölt jópofiemberke. Túl kormánypárti. Túl liberális. Túl jól él. Túl sok. Geszti Péter az ország egyik legmegosztóbb embere, személyiségét, életútját, zenéit és megszólalásait szinte minden létező magyar jelzővel ellátták már kritikusai és rajongói – ezekre szinte sohasem reagál, helyette évtizedek óta csinálja, amihez éppen kedve van, és keresi a sikert hozó aranytojást tojó tyúkot mindenben, amihez hozzákezd. Lehet imádni, lehet utálni, de nem belebotlani legfeljebb annyira, mint egy Rapülők-számot kiverni a fejedből.
I.
„Minden közös munkánk során eljött az a pillanat, amikor Péter egyszer csak eltűnt, mert annyi mindent csinált egyszerre. Ez mindig marha idegesítő. Közben meg egy tehetséges ember, jó barát, nem lehet rá megharagudni – csak abban a pillanatban, de akkor nagyon.” Dés László és Geszti Péter több mint 25 éve alkotótársak, azóta, hogy elkezdtek együtt dolgozni A dzsungel könyve musicalen. Ha valaki ismeri Dés munkásságát, nem kell sokáig gondolkoznia azon, mivel foglalkozik: zenél és zenét szerez.
Gesztiről ezzel szemben mindenkinek más az első asszociációja. Az üzletben otthonosan mozgóknak reklámszakember és cégtulajdonos, a fiatalabbaknak az X-Faktor egyik mentora, a valamivel idősebbeknek a csávó a három énekesnő mellett a Jazz+Azból, a kereskedelmi rádiók hajnalát végigkísérőknek egykori műsorvezető. A Pál utcai fiúk fináléját végigsíró lányoknak dalszövegíró, a gyerekeknek Sid hangja a Jégkorszakból, a szüleiknek Mézga Aladár… és biztos van olyan is, akinek Geszti, bármit csinál, örökre az aranyszínű sapkában ugráló rapülős kerti törpe marad.
Az a Geszti Péter, aki ma velem szemben ül produkciós cége, a Grund irodájában, nemhogy arany színt nem hord, de feketén és fehéren kívül semmit. Nem kis megkönnyebbülésemre négy óra alatt mindössze két szóvicc hangzott el: egy, amikor még szinte be sem léptem, és egy másik, amikor már fél lábbal kint voltam. Eltűnni sem tűnik el, az interjúk előtt írt e-mailekre és sms-ekre mindig azonnal reagál, bár az üzeneteit fél szemmel az interjú alatt is csekkolja időnként, ha felesége, Ditz Edit átveszi tőle a szót. Bármennyi szakmába is belekóstolt ugyanis Geszti a 80-as évek óta, egy dolog változatlan: mindig volt társa, semmibe nem vágott bele egyedül. A Grundban ma ő felel a kreatív tartalomért, Edit az ügyvezető.
Már évek óta voltak közös projektjeik, mire 2017-ben úgy érezték, ideje formalizálniuk is a közös munkát – Péter azt meséli, nem tudta nem bevonni a munkáiba Edit marketingstratégiai tapasztalatát, felesége viszont nem csak Geszti „csajaként” akart jelen lenni a projektekben. „A házasságunk elején figyeltem, hogy ne fonódjon össze teljesen a munkánk is. Próbáltam független lenni, nem szerettem volna, hogy Geszti feleségeként definiáljanak, aki besegít a férjének a munkába – mondja Edit. – Persze szívesen segítettem, de a kategória, amibe ez helyezi az embert, nem tetszett egy olyan ambíciójú nőnek, mint én. Aztán az évek során rájöttem, hogy végül is mindenünk közös, nincsen jelentőségük a címkéknek. Tíz év után szép ajándéka lett az együttélésünknek, hogy együtt is dolgozunk.”
Geszti reklámos múltja miatt a legtöbben ma is a reklámügynökségi munkákra asszociálnak a Grundról, de Edit szerint a cég leginkább produkciós keret azoknak a projektjeiknek, amikben látnak távlatot és piacot, legyen az kommunikációs munka, filmes produkció vagy rendezvény. Ők például a társproducerei a készülőfélben lévő Szia, Életem! vígjátéknak – amelyben Thuróczy Szabolcs egy ihlethiányos írót alakít, akinek egyszer csak előkerül a még sosem látott kisfia –, és a Grund áll az új Rádió 1-es plakátok mögött, ahol Sebestyén Balázsék kamu-kigyúrtan szörföznek a könnyfakasztóan kék hullámokon. „Inkább produkciós cég vagyunk, de ha megkérdezi anyukám, hogy mit csinálok, egyszerűbb azt mondani, hogy reklámügynökség – viccelődik Edit. – Nehéz pontos definíciót adni: bizonyos szempontból azt csinálunk, amit akarunk.”
Markáns változás: beütött az infláció, a jegybank hirtelen szigorú lett, a kormány viszont vadul szórni akarja a pénzt a választás előtt. Negyedéves makrogazdasági összefoglaló.
Mozgalmas negyedéven vagyunk túl, markáns fordulatot vett a fiskális és a monetáris politika is. A kormány választási üzemmódba kapcsolt, és ezerrel költekezni akar, a jegybank viszont tíz év után hirtelen hátraarcot vett az extrém lazaságból, és szigorít. A piaci szereplők pedig maguk között azt találgatják, hogy mindez egy jól kitalált és egyeztetett forgatókönyv szerint zajlik-e, vagy tényleg komoly feszkó van a Pénzügyminisztérium (PM) és a Magyar Nemzeti Bank (MNB), vagy ha úgy tetszik, Varga Mihály és Matolcsy György között.
A 2021-es GDP-bővülésre vonatkozó várakozás változása 2020. december: 4,2% 2021. március: 5,4% 2021. június: 7,4%
Forrás: ING Bank
A koronaválság előtt tartósan egy irányba húzott a jegybank és a PM, a tartós fellendülés idején is kéz a kézben tolták a keresletélénkítést „fussunk, fussunk, szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk” jelszóval. A gazdaság folyamatosan a várakozások feletti mértékben nőtt, az éves GDP-bővülést szinte nem lehetett kirobbantani ötszázalékról. Miközben Matolcsy jegybankelnök szép lassan igazolódni láthatta álmát arról, hogy hamar utolérjük Ausztriát, beütött a járvány. Erre az egész világ brutális stimulusokkal reagált, pénzeső a jegybankoktól, fiskális benzinfröccs a kormányoktól. Az érdekes az, hogy a magyar kormány relatíve óvatosan szállt ebbe be, a költségvetési fegyelemre hivatkozva nem segített annyira a válság által leginkább sújtott szektoroknak, mint amit a világ nagy részén láttunk.
Mégis, az elmúlt két negyedévben a várakozásoknál sokkal jobb adatokat produkált a magyar gazdaság. Ez Európa nagy részén így volt, tehát a járvány harmadik hulláma jóval kevésbé viselte meg a gazdasági teljesítményt, mint amire a közgazdászok számítottak. Az idei első negyedév adatai is elképesztően jók lettek. A magyar GDP az előző negyedévhez, tehát 2020 végéhez képest két százalékkal nőtt, az export is, és a szolgáltatások is nagyon jól teljesítettek a járványcsúcs ellenére.
Az előző év azonos időszakához képest (aminek a végén berobbant a vírus, és sok iparágban leállt a termelés) a vártnál jóval kisebb lett a visszaesés, az elemzők ritkán látható mértékű revíziókat voltak kénytelenek végrehajtani az idei GDP-növekedésre vonatkozó várakozásaikon. Előző negyedéves jelentésünkben még optimista forgatókönyvként szerepelt az ötszázalékos idei bővülés, de most már a piac hét százalék feletti ugrást is reálisnak tart. Aprócska bökkenő, hogy ehhez az infláció megugrása is társul. Ez pedig már a tíz éve überlaza MNB-t is markáns változtatásra késztette.
Árfolyammal az infláció ellen Az infláció áprilisban és májusban is öt százalék felett nőtt az előző év azonos hónapjához képest, ami az egyik legnagyobb szám Európában, és bőven túl van a jegybank inflációs célján. Az elmúlt években az MNB nem zavartatta magát a magas adatokon, mert úgy számoltak, hogy ideiglenes megugrásokról van szó. Most azonban komoly változást jeleztek a jegybanki modellek is. Ez a tavaszi infláció még magyarázható bázishatásokkal (például tavaly ilyenkor esett nulla alá az olajár, most meg az égbe száll), de az újranyitás hatásai még nincsenek benne. Márpedig elszálltak az ipari és a mezőgazdasági termelői árak, felugrottak az építőanyagárak és a szállítási költségek, a globális csiphiány hatásai is majd csak a következő hónapokban gyűrűznek be, ahogy az újranyitás is a szolgáltató szektorban.
Az elemzői várakozások szerint éves átlagban is öt százalék közelében lehet az infláció, mégis okozott egy kis meglepetést a tartós szuperlazaság után, amikor május közepén Virág Barnabás MNB-alelnök egy Reuters-nyilatkozatában lengette be, hogy kamatemelés várható. Ezt azonnali forinterősödés követte, a 360-as szint közeléből majdnem 340-ig. Az elmúlt években jórészt az extrém laza monetáris politika gyengítette a forintot, most viszont az MNB jól látja, hogy az inflációt a legkönnyebben az árfolyammal lehet visszaterelni a célsávba, tehát nagyjából három százalékon belülre. A forint erősítése viszont nem megy kamatemelés nélkül. A piac be is árazta, hogy jövő év végéig 0,75-ről akár két százalékig kúszhat fel az irányadó ráta, illetve az egynapos betét kamata.
Még jócskán az MNB június végi kamatdöntő ülése előtt beszólt a Matolcsy Györgyöt is tagjai között tudó Költségvetési Tanács a kormánynak, hogy túlságosan elereszti a költségvetést. Később az MNB maga is jelezte, hogy nagyobb fikális szigort tartanának üdvözítőnek. A kormány mindenesetre úgy döntött, hogy elereszti a gyeplőt, és tekintélyes mozgásteret biztosít magának a választási osztogatáshoz. A válság legsúlyosabb időszakában kimondottan fukar kormány a 2022-es évszámot látva rögtön pénzszórást tervez. Ennek legjobb példája, hogy egy hirtelen a semmiből összerántott konferencián maga Orbán Viktor jelentette be: a gyereket nevelőknek az átlagjövedelem szintjéig épp a választás előtt visszaadja az állam az idei évben levont személyi jövedelemadójukat.
Ennek semmiféle közgazdasági racionalitása nincs. A vártnál gyorsabban javuló gazdasági teljesítményből származó többletbevételeket több értelmes dologra fordíthatná a kormány, például beruházásösztönzésre vagy adósságcsökkentésre. De a hosszú évekig „elmúltnyolcévező”, az előző kormányokat az ország eladósítása miatt jogosan kritizáló Fidesz-kabinet most pontosan ugyanezt csinálja. Úgy, hogy még csak komoly válság se nehezíti a dolgát, hiszen az elmúlt hónapokban épp az derült ki, hogy a koronakrízis nem okoz mély sebeket, a vártnál gyorsabb a kilábalás.
Matolcsyt nem a nép választja Racionálisan nehezen értelmezhető tehát, hogy a válság közepén óvatoskodik a kormány, majd a hatalmas növekedéshez kötve kezd pénzt szórni. Illetve kizárólag a népszerűség-optimalizálás terve ad erre magyarázatot. A jegybanknál nincsenek ilyen szempontok, Matolcsy Györgyöt nem a nép választja, az elemzők egyöntetű véleménye szerint ezért cselekedhet az MNB szakmailag teljesen indokolhatóan, miközben a kormány a politikai célok által vezérelve.
Június 22-én az MNB meglépte az egy hónappal korábban belengetett kamatemelést (0,6 százalékról 0,9-re, az alapkamat és az egyhetes betét szintje mostantól ugyanaz lesz), amit a pénzügyminiszter is üdvözölt. Idei inflációs célját a jegybank a célsávon kívülre, négy százalék fölé emelte, és azt is jelezte, hogy havonta jöhet újabb szigorítás. Teljesen egyértelmű, hogy a következő évben a monetáris szigor mellé fiskális lazaság társul, a kormány kihasználja, hogy a válság miatt felfüggesztette az EU a költségvetési hiányra vonatkozó szabályokat.
Arról viszont csak találgatni lehet, hogy a követendő irányról valóban egészen mást gondol-e a jegybank és a kormány, vagy pontosan ugyanazt gondolják, és a kiváló munkamegosztás tankönyvi esetét látjuk. A kormány learatja a politikai hasznot a korlátlan osztogatással, közben a jegybank kezeli az egyensúlyi kockázatokat azzal, hogy a monetáris szigorral, a forint erősítésével visszafogja az exportot és a fogyasztást, hűti a gazdaságot. A pénzt szóró kormány felléphet a nép legnagyobb barátjaként, ha pedig a történetnek reálgazdasági áldozata lesz, még mindig lehet a túlságosan aggodalmaskodó jegybankra mutogatni.
Ahogy az ember nem akarja az apja zenéjét vagy a híradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen issza, amit a szülei szeretnek – vallják a Bukovinszky testvérek, akik 2013-ban vették meg a legrégebbi magyar kisüzemi főzdét, a Szent Andrást. Azóta százmilliókat költöttek fejlesztésre, és amellett, hogy megtartották a főzde régi klasszikus söreit, ma egészen extrém kísérleteket is folytatnak. A covid alatt az earl grey tea ízesítésű portertől a sárgabarackos-bazsalikomos és a kókuszaromájú komlóval megbolondított IPA-ig bátorkodtak.
A társasjáték-közösség nemzetközi élvonalában jegyzett Mindclash Games nevét Magyarországon – a többórás, kemény stratégiai játékok rajongótáborán kívül – kevesen ismerik. Pedig a Kickstarter magyar bajnokai több mint három és fél millió dollárt gyűjtöttek négy játékukhoz közösségi finanszírozásból, és kritikai sikereknek sincsenek híján. Sítábori unaloműző ötletnek indult, ma már többezres rajongótábor várja következő dobásukat.
A nagymama csipketerítőjéből menyasszonyi ruha, óceáni hulladékból fürdőruha, elnyűtt bőrkabátból divatos táska, a viharkárokból megmentett fából ékszer, jógamatracból és kávészsákból papucs. Bemutatunk öt alkotót, akik az up- és recycling jegyében, a fast fashionnel szembemenve időtálló ruhákat és kiegészítőket készítenek. Merthogy a divat alapvetően nagyon környezetterhelő iparág, de odafigyeléssel igenis lehet transzparensen, az ökológiai lábnyomunk minimalizálásával is ténykedni benne. Manapság egyre több dizájner választja ezt a missziót, és sokan közülük már szezonális kollekcióra sem pazarolják az erőforrásokat, mert nem szeretnék, hogy a raktárban álljanak a ruhák és a divattárgyak. Sőt még a gyártás során keletkező hulladékot is újrahasznosítják.
