Belső-pesti hülyegyerek, aki feleennyi szóviccel messzebbre jutna. Kiváló reklámszakember, aki pontosan tudja, mit miért tesz, és hogyan reagál majd a célközönség. Szellemes (dal)szövegíró, aki eladta magát. Tehetségtelen ripacs, aki úgy lop, ahogy nem szégyell. Az ország egyik legkreatívabb embere, aki irányt mutat a 21. században. Erőltetett dumájú celeb, aki itt ragadt az előző századból. Önjelölt jópofiemberke. Túl kormánypárti. Túl liberális. Túl jól él. Túl sok. Geszti Péter az ország egyik legmegosztóbb embere, személyiségét, életútját, zenéit és megszólalásait szinte minden létező magyar jelzővel ellátták már kritikusai és rajongói – ezekre szinte sohasem reagál, helyette évtizedek óta csinálja, amihez éppen kedve van, és keresi a sikert hozó aranytojást tojó tyúkot mindenben, amihez hozzákezd. Lehet imádni, lehet utálni, de nem belebotlani legfeljebb annyira, mint egy Rapülők-számot kiverni a fejedből.
I.
„Minden közös munkánk során eljött az a pillanat, amikor Péter egyszer csak eltűnt, mert annyi mindent csinált egyszerre. Ez mindig marha idegesítő. Közben meg egy tehetséges ember, jó barát, nem lehet rá megharagudni – csak abban a pillanatban, de akkor nagyon.” Dés László és Geszti Péter több mint 25 éve alkotótársak, azóta, hogy elkezdtek együtt dolgozni A dzsungel könyve musicalen. Ha valaki ismeri Dés munkásságát, nem kell sokáig gondolkoznia azon, mivel foglalkozik: zenél és zenét szerez.
Gesztiről ezzel szemben mindenkinek más az első asszociációja. Az üzletben otthonosan mozgóknak reklámszakember és cégtulajdonos, a fiatalabbaknak az X-Faktor egyik mentora, a valamivel idősebbeknek a csávó a három énekesnő mellett a Jazz+Azból, a kereskedelmi rádiók hajnalát végigkísérőknek egykori műsorvezető. A Pál utcai fiúk fináléját végigsíró lányoknak dalszövegíró, a gyerekeknek Sid hangja a Jégkorszakból, a szüleiknek Mézga Aladár… és biztos van olyan is, akinek Geszti, bármit csinál, örökre az aranyszínű sapkában ugráló rapülős kerti törpe marad.
Az a Geszti Péter, aki ma velem szemben ül produkciós cége, a Grund irodájában, nemhogy arany színt nem hord, de feketén és fehéren kívül semmit. Nem kis megkönnyebbülésemre négy óra alatt mindössze két szóvicc hangzott el: egy, amikor még szinte be sem léptem, és egy másik, amikor már fél lábbal kint voltam. Eltűnni sem tűnik el, az interjúk előtt írt e-mailekre és sms-ekre mindig azonnal reagál, bár az üzeneteit fél szemmel az interjú alatt is csekkolja időnként, ha felesége, Ditz Edit átveszi tőle a szót. Bármennyi szakmába is belekóstolt ugyanis Geszti a 80-as évek óta, egy dolog változatlan: mindig volt társa, semmibe nem vágott bele egyedül. A Grundban ma ő felel a kreatív tartalomért, Edit az ügyvezető.
Már évek óta voltak közös projektjeik, mire 2017-ben úgy érezték, ideje formalizálniuk is a közös munkát – Péter azt meséli, nem tudta nem bevonni a munkáiba Edit marketingstratégiai tapasztalatát, felesége viszont nem csak Geszti „csajaként” akart jelen lenni a projektekben. „A házasságunk elején figyeltem, hogy ne fonódjon össze teljesen a munkánk is. Próbáltam független lenni, nem szerettem volna, hogy Geszti feleségeként definiáljanak, aki besegít a férjének a munkába – mondja Edit. – Persze szívesen segítettem, de a kategória, amibe ez helyezi az embert, nem tetszett egy olyan ambíciójú nőnek, mint én. Aztán az évek során rájöttem, hogy végül is mindenünk közös, nincsen jelentőségük a címkéknek. Tíz év után szép ajándéka lett az együttélésünknek, hogy együtt is dolgozunk.”
Geszti reklámos múltja miatt a legtöbben ma is a reklámügynökségi munkákra asszociálnak a Grundról, de Edit szerint a cég leginkább produkciós keret azoknak a projektjeiknek, amikben látnak távlatot és piacot, legyen az kommunikációs munka, filmes produkció vagy rendezvény. Ők például a társproducerei a készülőfélben lévő Szia, Életem! vígjátéknak – amelyben Thuróczy Szabolcs egy ihlethiányos írót alakít, akinek egyszer csak előkerül a még sosem látott kisfia –, és a Grund áll az új Rádió 1-es plakátok mögött, ahol Sebestyén Balázsék kamu-kigyúrtan szörföznek a könnyfakasztóan kék hullámokon. „Inkább produkciós cég vagyunk, de ha megkérdezi anyukám, hogy mit csinálok, egyszerűbb azt mondani, hogy reklámügynökség – viccelődik Edit. – Nehéz pontos definíciót adni: bizonyos szempontból azt csinálunk, amit akarunk.”
Pál mindig vállalkozó volt, kerülte a kötöttségeket. Gyakorlott üzletember, és sokáig nem szerette, hogy munkája és felesége miatt sok rajta a reflektorfény. Nóra kezdettől alkalmazott volt, de korábban is kikacsintott a vállalkozói létbe, és a jövőre nézve is ilyen tervei vannak. Tizenkilenc éves kora óta rutinosan mozog a nyilvánosság előtt, itthon az ő arcával adják el a legtöbb terméket. Közös márkájuknál most összeadódik az eddigi tudás.
Ha meztelen nőket fotózol, az már széles körben beszédtéma
„Világéletében vállalkozó volt, abból volt pénze, hogy fotózott. Mikor a kisbolt vagy a vlog miatt háttérbe szorulnak a fotós munkái, az nyilván okoz neki egy bizonytalanságérzést. Pedig a Voiceforce (a közös cég – a szerk.) ugyanígy az övé, még ha sokszor nem is érzi a magáénak. Ha nem tud fotózni, és a Lime fotón nincs bejövő pénz, az néha okoz egy kis feszültséget” – mondja Nóra. Mindkettőjüknek fontos, legyenek külön sikereik is.
Az értelmiségi családból származó Nánási Pál gyerekkorában került kapcsolatba a fényképezéssel, belsőépítész édesapja gyakran fotózta munkáit. Hétévesen kapta meg első fényképezőgépét, egy orosz Ljubitelt. 1993-ban szülei támogatásával öt évre Angliába költözött, és két fotósiskolát is elvégzett. „Inspiráló volt a nemzetközi szcéna, jó tanárok és irdatlan eszközök voltak” – mondja. A szakmai gyakorlat után egy helyi kulturális programmagazinnál kötött ki, a második hónapban már ő felelt minden fotóanyagért. Már akkor is az emberközpontú, teremtett fotósvilág érdekelte. Egy amerikai tanulmányúton alkalmazott lett egy helyi fotóstúdiónál, de egy nap után rájött, neki az önállóság való.
Mikor hazatért Magyarországra, senkit sem ismert a hazai piacon, és őt sem ismerte senki. Mégis mindenhova elsőre felvették. Az angol iskolákban nemcsak a szakmára, hanem a márkaépítés alapjaira is megtanították. „Az angliai fotósvilág kőkemény, készen kell állnod, ha el akarsz indulni.” Alapkövetelmény volt, hogy a frissen végzett fényképésznek legyen webszájtja, portfólió-CD-je, logója és névjegykártyája is. Ez akkoriban itthon még szokatlan volt, és meggyőzte a magyar megrendelőket.
A rengeteg munka miatt végleg hazaköltözött Angliából. Palitól a Playboy akkori főszerkesztője, Pósa Árpád kérdezte meg, nincs-e kedve kipróbálnia magát az aktfotózásban is. Előtte leginkább divatanyagokat fotózott, de a nagy durranás mindenképp a Playboy volt.
„Ha pénzben nem is, de ismertségben biztosan. Ha készítesz egy divatanyagot, azt a szakma egy része számontartja, de ha meztelen nőket fotózol, az már széles körben is beszédtéma.”
Belsőépítész apja szakmailag is segítette, stúdiójában saját díszleteket építettek, ami csalogató kombináció volt a piacon. Idővel workshopokat is tartott, a háromnapos kezdő tanfolyam ára ma 180 ezer forint. 2018-ban videókurzust készített a Mesterakadémia oktatószájtra, ami a magyar Forbes tulajdonosainak márkája.
Rengeteg reklám- és aktfotózást vállalt, de mindig külsős munkatárs maradt. A fotózásból megkeresett pénzét az utolsó garasig a stábra vagy a stúdióra költötte. Összesen hét műterme volt, a mostanit az utolsónak véli. Az egykor lepattant Duna-parti épületet mai értékéhez képest nevetséges áron vették, az ikerépület fele ma már 150 millió forintot ér.
Palit a Playboy után kereskedelmi csatornákba is hívták szerepelni, a celebstátuszt mégis a Nórával való kapcsolata után akasztották rá. A fotózás most kisebb lángon ég, jelenleg a kisbolt körüli dolgok és a Nánásiék márka az első, de a hangsúlyok mindig változnak. Újraindul a blogja, és tervben van a Big Shot fotós valóságshow második évada is. A YouTube-on futó tehetségkutatóban ugyan Nóra is felbukkant, de a műsor arca egyértelműen Pál volt.
Az első nagy reklámszerződéssel azután keresték meg, hogy megkapta első topligás show-ját, és ő lett a Szombat esti láz műsorvezetője. A Coca-Cola akkoriban vezette be Magyarországra az Enviga nevű új márkáját, és a feladatra az akkor huszonnégy éves Nórát kérték fel. „Nagyon sok pénzt kaptam, és még New Yorkba is kireptettek egy egynapos fotózásra.” A termék nem lett sikeres, a magyar piac nem állt készen az anyagcserét gyorsító italra, mindenki a legrosszabbra asszociált…
Lendülete azonban nem csökkent, sorra jöttek a gigamegbízások, ő lett az Avon kozmetikai márka magyar nagykövete is. „Csak akkor szoktam valamire igent mondani, ha én is használom, kipróbáltam, és bevált” – mondta 2012-ben az Avon egyik werkfilmjében. Így volt ez a Sparnál is. Nóra tíz évig volt az élelmiszerlánc hazai arca és háziasszonya, és állítása szerint végig lojális maradt, más boltba be sem tette a lábát. A Sparral ma már sokkal lazább szerződésben állnak, leginkább eseményekre hívják. „Régebben jellemzőbbek voltak a nagy éves dílek, ezekkel tudtunk szintet lépni, és elindítani mondjuk egy hitelt” – mondja Nóra. Sokan támadták, amiért beállt az Ooops márka mögé, de álszentségnek tartja, hogy egy vécépapírreklám ennyire kiborítson bárkit is. „Nem akartam ennyire komolyan venni magamat, de ez a reklám egyébként sem a vécépapírról szólt.”
Tavalyelőtt azt érezte, hogy kicsit már túl sok belőle. „Szerintem én voltam az egyetlen az országban, akinek az arcával három tévéreklám is futott egyszerre. Az egyik márka ráadásul még a YouTube-on is megjelent, és tényleg mindenhol Ördög Nórák ugrottak fel. Ott azt éreztem, ez akár vissza is üthet.” Nagy dílekből ma már kevés van, a Nánásiék márkának most csak a Samsunggal van mindent átfogó keretszerződése. Többnyire már maguk gyártják a tartalmakat a közös csatornákon, ami jóval melósabb, mint a régi szép időkben. Akkoriban hónapokig pörgették az egy-két nap alatt felvett reklámokat. A közönség sem veszi mindig jól, hogy a klasszikus reklámfelületek mellett már a közösségi csatornákon is hirdetnek. „Sokszor szétkapnak minket, ha mondjuk az Instagramon reklámozunk valamit, de hát most ez a bizniszmodell.”
Nem csak a reklámozásból és a műsorvezetésből akart megélni. Első vállalkozását legjobb barátnője és közös beszélgetéseik ihlették. Törköly Erikával, aki egyben menedzsere is, 2001-ben alapították meg az Angels’ Army nevű céget. Az Angyalműhely önsegítő klubban szakértők segítették a nőket az önmegvalósításban, később még egy könyvet is kiadtak. A coacholás akkor még ismeretlen műfaj volt itthon, sokan nem tudták értelmezni a koncepciót, és a vállalkozás nem lett pénzügyi siker. Akinek valóban szüksége lett volna a szakértői tanácsokra, az nem volt fizetőképes, akik pedig meg tudták fizetni, sokszor úri hóbortból mentek el.
A kudarc ellenére még egy befektetői csoport is érdeklődött, ám Nóra váratlanul terhes lett második gyermekével, és kiszállt a cégből. Ugyan részleteket nem árulhat el, még az idén közös márkát és céget alapít a Helia-D-vel. A Nóra Beauty sminktermékekkel a kozmetikai iparban is kipróbálja magát.
Szoboszlai Eb-re lőtte a futballválogatottat, de lesérült, más sportágakban olimpiai éremesélyeseink nehezen vették, hogy a játékokat eltolták egy évvel, de a legtöbben brutális formába lendültek 2021-re. Női és férfi kézilabdában klubszinten idehaza trónfosztás történt – a koronavírus-járvány sújtotta évben sem volt hiány abból, ami a sport sava-borsa: drámából. Forbes-lista a sportolókról, hetedik alkalommal.
Akartuk vagy sem, a járvány ösztönzően hatott a vállalkozói szellemre. De hogyan őrizzük meg ezt a lendületet úgy, hogy közben arra is figyelünk, hogy mindenki, aki szeretné megvalósítani az amerikai álmot, meg is tehesse? Az Egyesült Államoknak először lett ázsiai-afroamerikai nő az alelnöke, és neki már vannak erre vonatkozó tervei. Meg is írta őket az amerikai Forbesban.
A nagymama csipketerítőjéből menyasszonyi ruha, óceáni hulladékból fürdőruha, elnyűtt bőrkabátból divatos táska, a viharkárokból megmentett fából ékszer, jógamatracból és kávészsákból papucs. Bemutatunk öt alkotót, akik az up- és recycling jegyében, a fast fashionnel szembemenve időtálló ruhákat és kiegészítőket készítenek. Merthogy a divat alapvetően nagyon környezetterhelő iparág, de odafigyeléssel igenis lehet transzparensen, az ökológiai lábnyomunk minimalizálásával is ténykedni benne. Manapság egyre több dizájner választja ezt a missziót, és sokan közülük már szezonális kollekcióra sem pazarolják az erőforrásokat, mert nem szeretnék, hogy a raktárban álljanak a ruhák és a divattárgyak. Sőt még a gyártás során keletkező hulladékot is újrahasznosítják.
