Magyar József biztosan boldogan szorongatta a IV. kerületi elöljáróság által kiadott iparigazolványt: 1891-et írtunk, és végre megkapta az engedélyt, hogy „új és ódon” könyvekkel kereskedjen. József akkor már képzett „könyvódondász” és -kereskedő volt, a legendás Révai Sámueltől tanulta a mesterséget. Budapest, az Osztrák–Magyar Monarchia egyik fővárosa rohamléptékben fejlődött, József az akkor egyik legfelkapottabb részen, a Múzeum körút egyik üzletében rendezkedett be. Kiváló választásnak bizonyult, hintók, szekerek és gyalogosok lepték el a forgalmas, macskaköves Múzeum körutat, már villamos is járt rajta, a környék arisztokrata és gazdag polgári lakossága vevő volt az irodalomra és a régiségekre.

Amikor megszűnt az ÁKV, megváltozott minden, főleg az, hogy mennyibe kerülhet egy könyv.

A Központi Antiquarium szépen fejlődött, hamar nagyobb helyre kellett költöznie, így az 1910-es évek derekán megvették a Múzeum körút 17. szám alatti üzletet. A kor szokásainak megfelelően a gyerekek követték apjuk hivatását, Magyar Jenő és Géza is bekapcsolódott a munkába, és édesapjuk 1922-es halála után már a második generáció kezébe került a cég.
Az idilli, önálló üzletnek a bolsevik hatalomátvétel gyorsan és durván vetett véget. 1952-ben felszámolták a magán-könyvkereskedelmet, a bolt így az egy évvel korábban alapított Állami Könyvterjesztő Vállalat (ÁKV) üzemeltetésébe került. Ekkor költözött át a szomszédba, a mostani helyére, és lett az ország legnagyobb alapterületű antikvár könyvesboltja. A rendszerváltozás után a Líra és Lant Rt. üzemeltette, majd 1999-ben Márffy György érdekeltségébe került.

Márffy György már akkor is régi motoros volt az antikvár színtéren. Középiskolás korától rajongott a könyvekért, az érdeklődésből hamar gyűjtés és nepperkedés lett. „A rendszerváltozás előtt az ÁKV irányárjegyzéke határozta meg, hogy egy antikvár könyvet, iratot, metszetet mennyiért lehet eladni – meséli a Központi Antikvárium zsúfolt, emeleti irodájában. – Nepperként jártam az antikváriumokat, és ha láttam valamit, amiről tudtam, hogy egy gyűjtőt érdekel, megvettem, majd pár kerülettel arrébb drágábban eladtam. Az antikváriumok és gyűjtők között nem volt olyan információáramlás, mint ma, a nepperek sokkal jobban tisztában voltak a piaccal.”

Antikvár könyvből van a legtöbb, de metszetek, térképek, okiratok, mindenféle papírrégiség, földgömbök, személyes tárgyak is a kalapács alá kerülhetnek.

Az első könyv egymillió fölött
György nyugodt, higgadt ember, a régi emlékekről megfontoltan, hol komolyan, hol mosolyogva beszél. Az elmúlt harminc évben több cég, a Bookline, a Morgan Hill vagy az Utazom.com felépítésében is részt vett, de a legfőbb hobbija, szerelemprojektje az antikvárium – annyira, hogy gyakran álmodik könyvekkel. A fő érdekeltségénél, az Utazom.com-nál a covidos év után épp a „romok eltakarítása” zajlik, rengeteg idejét elviszi, alig van bent az antikváriumban, pedig szíve szerint ezzel foglalkozna a legtöbbet.

A régiségpiac a rendszerváltozás után pezsdült fel. Addig is voltak gyűjtőkörök, gyűjtöttek helytörténeti régiségeket, szakácskönyveket, okiratokat vagy régi pénzérméket, de a piac félre volt árazva, egyes területek nem is léteztek, a szereplők közt ritka és laza volt a kapcsolat. „Amikor megszűnt az ÁKV, megváltozott minden, főleg az, hogy mennyibe kerülhet egy könyv. Emlékszem, mekkora dolog volt az első egymillió forintos antikvár kötet.” Azt viszont már nem tudja megmondani, hogy mi volt a kötet címe.

A Márffy és Társa Antikváriumot György a Ferenczy István utcában alapította meg, és élvezte a korszak élénkülő régiségpiacát. Árubőség – jellemzi a 90-es éveket, számos értékes régiség került felszínre, elkezdtek hazaáramolni a határon túlról a magyar nyelvű ritkaságok, előkerültek a pincék mélyéről az elfeledett okiratok. Az antikvárium 1995-től árveréseket is bonyolított, ez annyira bejött, hogy bővülniük kellett. György először csak a pár sarokra lévő Központi Antikvárium üzemeltetését vette át a Líra és Lanttól, majd 1999-ben meg is vásárolta a céget.

Egész üzleti pályafutása hasonlóan alakult – nem talált ki cégeket előre, nem voltak évtizedes elképzelései, csak sok dologba belevágott, a legtöbb sikeres is lett. „A Bookline-t például úgy alapítottuk, hogy itt lent, a pincében elkezdtük online katalógusba szedni a használt könyveket, hogy majd az interneten eladjuk őket. 2001-ben indult, nagyon jól kaptuk el a rajtot, gyorsan fejlődtünk.” (A Bookline-ból, az egyik első nagy hazai e-kereskedőből végül 2008-ban kiszállt, mert nem értett egyet az új fejlesztési irányokkal. A cég Spéder Zoltán érdekeltségébe került, aztán fuzionált a Librivel.) Bár, mint mondja, az antikvárium esetében még ennyi sem kellett a sikerhez. „Nem tudott nem működni. Ez volt a legismertebb antikvárium, központi helyen van, abban a korszakban természetes volt, hogy ide jártak könyveket venni és eladni.”

Tíz percig volt meg a Yellow Submarine
György a családi cégen, az M-Metronic Bt.-n keresztül tulajdonos, az üzlet mindennapi működését Lám Andrea ügyvezető és Bálinger Béla, az antikvárium szakmai vezetője irányítja. Bent ülnek az interjún is a régiségektől zsúfolt irodában könyvek, metszetek, térképek, plakátok és egészen különleges, egyedi látnivalók közt.

„Látod, Albert Einsteinnek ilyen névjegye volt, ráírta a híres képletet, hogy E = mc2. Itt hátul pedig egy régi éggömb van, olyan, mint a földgömb, csak az égbolttal. Ilyet máshol nem látsz az országban” – mutatja Béla. Akad bőven olyan is, ami nem is antikvár, de különleges és értéke van. „A múltkor vettem egy olyan Yellow Submarine-kislemezt, amit mind a négy Beatles-tag aláírt. Tíz percig, ha bent volt a boltban.”

Andrea és Béla összeszokott tandemként hivatkoznak magukra. Évtizedek óta együtt dolgoznak – sőt, Andreának ez az első és eddig egyetlen munkahelye, 1989-ben, rögtön a gimnázium után itt kezdett dolgozni. És ez nem is egyedi, még öt olyan munkatársuk van, akik már a rendszerváltozáskor is itt voltak. Andreáé az operatív ügyintézés, Béla a régiségekért él, rajong a történelemért, komoly szakértelemmel és autoriter módon irányítja a szakmai munkát.

„Én döntöm el, hogy mi kerülhet aukcióra, én határozom meg a kikiáltási árat, és azt is, hogy az adott régiséget beajánlom-e valamelyik gyűjtőnek vagy közgyűjteménynek. De ezt máshogy nem is lehet csinálni.” György kevés dologba szól csak bele, persze mindenről tud, ami az üzlet körül történik.

A két profil – a régiségek és a használt könyvek kereskedelme – közül az előbbi a fontosabb, és nem csak azért, mert a bevétel 75 százaléka innen származik. Nem titkolják, a használtkönyv-üzlet egyiküket sem érdekli, nem is tudják pontosan, hány könyv lehet a raktáraikban. Béla kétszázezerre becsüli, de máris legyint: „Nem érdekelnek, csak muszáj velük is kereskedni. Nem tudjuk felvenni a versenyt a használt könyves üzletekkel, de nem is akarjuk.”

Márffy György (középen), a tulajdonos csak keveset van bent, Bálinger Béla és Lám Andrea összeszokott tandemként viszik az üzletet. 

Nem az érték számít, hanem az egyediség
Az üzlet lelke tehát a régiségkereskedelem, azon belül is az aukciók. Antikvár könyvből van a legtöbb, de metszetek, térképek, okiratok, mindenféle papírrégiség, földgömbök, személyes tárgyak is a kalapács alá kerülhetnek. A könyvek közül a legnagyobb értékük az eredeti, dedikált köteteknek van, annál értékesebb, minél kevesebb dedikált mű maradt fenn a szerzőtől, sőt az is számít, kinek dedikálja.

„Móricz Zsigmond boldog-boldogtalannak dedikálta a könyveit, így egy eredeti, dedikált Móricz-kötet húsz–harmincezer forintot ér. De ha Karinthy Frigyesnek dedikálja, akkor félmillió forint a kikiáltási ár” – magyarázza Béla. Érezhető szenvedéllyel beszél, különösen, ha ritka nagy fogások kerülnek szóba „Egyszer besétáltak hozzánk az utcáról, hogy egy építkezésen a falból bontottak ki okiratokat, nézzük meg. Eredeti, Anjou-kori okiratok voltak, nagyon ritkák. Korábban bevitték őket egy régiségkereskedőhöz, ő tízezer forintot ajánlott darabonként, mi darabját százezerért vettük meg.”

Szoros kapcsolatot ápolnak a hazai gyűjtői körrel. Béla ismeri, hogy ki mit gyűjt, gyakran maga keres meg egy gyűjtőt, hogy talált egy hozzá passzoló kötetet. Évente négy aukciót tartanak, kettőt tavasszal és kettőt ősszel. A szezonkezdő árveréseken elvileg 300–400 tétel szerepelne, de a gyakorlatban mindig több van, a másodikon pontosan 199, és ilyenkor viszik kalapács alá a legértékesebb darabokat. A leütési áron a tulajdonos és antikvárium 80 : 20 arányban osztozik, a vevő még 15 százalék jutalékot fizet a cégnek. Igazából nincs éles határvonal, hogy mi kerülhet árverésre, és mi a bolt polcára, Béla minden esetben külön dönt. Nem az érték számít, hanem az egyediség, különlegesség.

Volt, hogy egy amerikai garázsvásáron akadtak Clark Ádám eredeti, illusztrált jegyzeteire a Lánchídról, a szövegbe még Széchenyi István is belejavítgatott.

Van, aki gyászjelentéseket gyűjt
Korányi G. Tamás volt tőzsdei újságíró, befektető és gyűjtő hetente jár a Központi Antikváriumba.

Mint mondja: „Egy gyűjtőnek nincs nagyobb öröm, mint egy minőségi antikváriumban lenni.” A 90-es évek óta ismerik egymást Márffy Györggyel, a Bookline-ban üzlettársak is voltak. Tamás gyűjteménye óriási, a dedikált könyvektől a történelmi dokumentumokon át a földrajzi irodalomig és térképekig tart.

Radnóti-vers, ahogy ma ismerjük: Zsugorodj őszi levél hát! zsugorodj, rettentő világ! az égről hideg sziszeg le és rozsdás, merev füvekre ejtik árnyuk a vadlibák. És az áthúzott sor: és rozsdás, merev füvekre villannak holnap a kaszák.

Irodalmi Értesítő – a Központi Antiquarium első, 1891. decemberi kiadványa az ajánlójegyzékről

Béla gyakran hívja fel őt, ha talál valami értékeset, ami passzolna a gyűjteményébe, és vele sosem alkudozik. „Több antikváriumban is szoktam alkudozni, de Béla mindig nagyon pontos árat ad meg.” Ha igazán fontos neki az aukcióra kínált tétel, személyesen megy el licitálni, ha nem annyira fontos, de a gyűjteményébe beleillik, megbízást ad, és egy limitárat az antikváriumnak.

A licitekről Schmidt Anikó, a Magyar Nemzeti Levéltár főlevéltárosa is mesél. „Látszik, hogy sok gyűjtő el sem jön, csak megbízást ad, licit közben hallani a telefonokat, hogy »ráajánlottak, emelhetek még?«” – meséli nevetve. Anikó az éves iratvásárlási keretből jár licitálni a levéltárat is érdeklő régiségekre. Az antikváriummal rendszeres kapcsolatban áll, Béla neki is gyakran szól, ha érdekes irathoz jutnak, de segítséget is szokott kérni egy-egy okirat beazonosításához.

„Amióta itt dolgozom, a legérdekesebb okirat, amit tőlük vettünk, Kiss Ernő honvéd altábornagy búcsúlevele volt – mondja Anikó. – A testvérének írta aradi kivégzésének előestéjén, a Habsburg Birodalomhoz való hűségét bizonygatta, és azt, hogy próbált kiszállni a szabadságharcból. Érdekes dokumentum, az is elképzelhető, hogy csak a gyermekei megóvása érdekében írta le.” A Központi Antikvárium egyébként a közgyűjteményeknek nem számolja fel a 15 százalékos aukciós jutalékot, és úgy is segíti őket, hogy még az árverés előtt gyakran beszkennelik az értékes dokumentumokat, hogy a másolatot a közgyűjteménynek eljuttatva aztán kutathatóvá tegyék.

Értékes különlegességből pedig van bőven, és bár azok az idők elmúltak, amikor „ritkaságok sétáltak be az ajtón”, még mindig akadnak érdekes esetek és ügyfelek is. Van, aki például gyászjelentéseket gyűjt, és az is előfordult, hogy egy amerikai garázsvásáron akadtak Clark Ádám eredeti, illusztrált jegyzeteire a Lánchídról, a szövegbe még Széchenyi István is belejavítgatott.

Három éve viszont igazán nagyon szólt, amikor elárvereztek egy Radnóti-verset, a Járkálj csak, halálraítélt! címűt, egy addig ismeretlen verssorral. Radnóti Miklós precíz ember volt, sosem hagyott hátra piszkozatot. Azonban előkerült egy kézirat egy áthúzott verssorral, Béla akkor a harmincéves szakmai pályája csúcsának tartotta a pillanatot. Nehezen tudták megfejteni, mi a kihúzott sor, az irodalomtörténészek sem jöttek rá. Nagyon nagy felbontásban beszkennelték a dokumentumot, Andrea pedig betűről betűre próbálta felfejteni a hullámos vonallal áthúzott részt.
Érdekes, hogy senki sem próbálta meg hasonló módon kisakkozni az eredeti sort, így végül Andrea jött rá, hogy mi volt az eredeti verzió. Szerényen mosolyogva hallgatja a történetet: „32 éve dolgozom itt, de ezt egyszerűen nem lehet megunni. Ha Gyuri anno nem fedez fel, hogy ügyvezetőként is megállom a helyem, ma is lent állnék a pultban. De ott is nagyon élvezném.”

Központi Antikvárium Kft.

Alapítás Éve:
1999
Tulajdonos:
M-Metronic Bt. (Márffy György családi cége)

Árbevétel
(millió forint):
2018
383,2
2019
429,1
2020
294,3

Adózott eredmény
(millió forint):
2018
5,9
2019
2,9
2020
−8,2

Forrás: Bisnode