Magyarországon a párok 15 százaléka (100–150 ezer pár) érintett meddőségi problémákban. Az, hogy csak 15 százalékról van szó, már önmagában azt jelenti, hogy sok mindenre képes az orvostudomány. A jelenséggel és az egyre későbbi gyerekvállalással azonban hosszú távon számolni kell – így megoldást is kell találni rá.
Bódis József és Kovács L. Gábor orvosprofesszorok évtizedek óta kutatják a fogamzás előtti, közbeni és a megtermékenyítés utáni akadályokat – az első magyar lombikprogramtól a legutóbbi magyar szabadalmakon át a jövő lehetőségeinek megteremtéséig ér a kezük.
Milyen eredmények láthatók ma Magyarországon a terméketlenség, a mesterséges megtermékenyítések és azok sikeressége kapcsán? Hogy állunk most? K. L. G.: Nagy átlagban a mesterséges megtermékenyítés sikerrátája a fejlett európai országokban harminc százalék körül van, és ez így van Magyarországon is. A fertilitás javítása érdekében új diagnosztikai, terápiás, műtéti eljárásokat szeretnénk megcélozni a jövőben. Ez nem egy lemaradó Magyarország felzárkóztató programja, ezzel kiállhatnánk akár a német vagy a francia társadalom elé is. Az itthoni fejlesztésekkel a hagyományos eszközökkel eddig el nem ért változásokat akarjuk kicsikarni az élettől, és azt kicsit jobbá tenni.
B. J.: Az egyes intézetekre rendszeres, kötelező adatszolgáltatás vonatkozik, de az adatgazdák látják, hogy eredményeiket nem ugyanolyan szempontok alapján állítják össze a különböző laboratóriumok, ezeket ezért validálni kell, hogy használhatók legyenek. Az adatok tehát tájékozódásra jók, de következtetések levonására nem. Abban bízunk, hogy egy most összeállítandó, új adatszolgáltatási rendszer ezeket a problémákat ki fogja szűrni.
Dr. Kovács L. Gábor
Hol zajlanak releváns kutatások ma ezzel kapcsolatban, és mennyire tudunk ezekkel kapcsolódni a nemzetközi keringésbe? K. L. G.: Tavaly létrejött a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium (A tavaly az állam által 2,5 milliárd forintos támogatással létrehozott Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium azzal számol, hogy 300 ezer hiányzó gyermeken segíthet, ha a már zajló kutatásokat összefogja, és azok további fázisokba tudnak lépni.), de mi nem tegnap kezdtünk a munkát. A reprodukciókutatásnak Pécsett legalább hat évtizedes múltja van, és Bódis professzor úrral mi legalább ötven éve ismerjük egymást.
Egyáltalán nem kell nagy kert, hogy segítsük a madarak és rovarok életét, egy néhány négyzetméteres erkélyen is sokat tehetünk értük. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) segítségével megmutatjuk, hogyan.
Növényzet Az idősebb, vastag törzsű fák odúiban számos madárfaj tud költeni, az ágvillák is ideális fészkelőhelyek lehetnek. Fészekrakásra alkalmasak a sűrű bokrosok és az örökzöldek is – utóbbiakat különösen a pintyek szeretik, és már csak amiatt is praktikusak, mert télen jóval szélvédettebbek, mint a csupasz fák. A borostyánnal, vadszőlővel sem lövünk mellé: amellett, hogy ezek is alkalmasak fészkelőhelynek, télen táplálékot is adnak a madaraknak.
Madárodúk Ha nincsenek a közelben vastag törzsű fák, érdemes mesterséges madárodúkat bevetni. Odút bármikor tehetünk ki a kertbe vagy az erkélyre, arra viszont oda kell figyelni, hogy minden költés után szedjük ki az elhasználódott fészekanyagot. Az odú télen védett éjszakázó hely is lehet, ebben az esetben a takarítást tavasz elején sem ússzuk meg.
Porfürdő A madarak nemcsak a fürdéssel küzdenek a külső élősködők ellen, hanem hangyabolyba fekvéssel, nap- és porfürdővel is – utóbbiban mi is segíthetjük őket. Porfürdőt kellően finom szerkezetű talaj esetén úgy alakíthatunk ki, ha eltávolítjuk a növényzetet, és fellazítjuk a talajt, de az itatóhoz hasonlóan ebben az esetben is működnek a tálcák. Az itatót és a porfürdőt érdemes egymás mellett elhelyezni, mert vizes tollazattal hatékonyabb a porfürdő.
Itató A madaraknak a víz az egyik legfontosabb, de nem kell kerti törpékkel és minivízeséssel díszített kerti tavat telepítenünk, hogy jól érezzék magukat. A legegyszerűbb, ha kihelyezünk egy negyven–hatvan centiméter átmérőjű műanyag virágalátétet, ez elég nagy ahhoz, hogy a madarak fürödni is tudjanak benne, és hat-hét centiméteres mélysége is ideális. Elhelyezhetjük a talajon, kisasztalon, fatuskón, ablakban vagy erkélyen is. Az itatás télen-nyáron egyaránt fontos. A vizet naponta cseréljük, az algát pedig nyáron havonta sikáljuk ki. Ha az itató mély, a kisebb madaraknak biztonságosabb, ha van benne egy kő vagy beülőág is.
Fészekanyag A fészekanyag összegyűjtéséhez nem csak növényi eredetű anyagokat használnak – kissé morbid módon például a kis énekesmadarak szívesen használják fel a karvalyok zsákmányolása után visszamaradó tollakat. A hagyományos állattartás visszaszorulásával a legfontosabb hiánycikk ma a szőr: a kutyát, hosszú szőrű macskát tartók úgy tudnak segíteni, ha a szőrkefélés termékét tavasszal összegyűjtik és több helyre, nagyobb mennyiségben kihelyezik. Felkínálhatunk nekik száraz füvet és vékony gallyakat is.
A kihelyezett száraz növényeket és szőrt madártollakkal tehetjük feltűnőbbé. A szőrt vékony dróttal ágra is felkötözhetjük, de még egyszerűbb, ha az etetési időszak végén megmaradó cinkegolyóhálókat tömjük ki. Ne tegyünk ki fonott vagy hosszú, műszálas anyagokat, arasznyinál hosszabb hajat, mert a madarak lábára csavarodhatnak. A tavaszi-nyári időszakban a fecskéket sárgyűjtők beüzemelésével tudjuk segíteni a fészeképítésben – a sár fontos alapanyag a magányos méheknek és darazsaknak is.
Más fajok védelme A férgeket, puhatestűeket vegyszermentes környezettel segíthetjük, és dús, párás avarszinttel, az ízeltlábúakat pedig virágzó fákkal és bokrokkal, egynyári virágok ültetésével (lepkekerttel). A kétéltűek az árnyékos bokrokért és a búvóhelyekért (farakások, komposztálók) lesznek hálásak, de égetett cserépből készíthetünk békagarázst is. A farakás a sünöknek is ideális lehet.
Darázsgarázs, méhecskehotel „A településen élő gyakori odúköltők kevésbé szorulnak emberi segítségre, de a szaporodóhelyet vesztő méh- és darázsfajok fennmaradásában alapvető szerepünk van” – mondja Orbán Zoltán, az MME szóvivője. Szerinte már a tavalyi tavasz is kedvezőtlen volt ezeknek a tél végén korán aktívvá váló fajoknak, az idei hűvös, esős és szeles március–május miatt még rosszabb lehet a helyzet.
A méhek és a darazsak többsége nem családban, hanem magányosan él, az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent a szaporodóhelyük. A szaporodásukat tél végétől méhecskehotelek (más néven darázsgarázsok) kialakításával segíthetjük: ez lehet egy kifúrt farönk, de akár egy lyukacsos tégla vagy összegöngyölt nádszövet is. A méhek és a darazsak ezekbe a szűk járatokba hordanak élelmet, és falazzák be petéiket. A kikelt, felnőtt rovarok a sárdugókat átrágva kezdik meg az önálló életüket. Kasban, kaptárban élő társaikkal ellentétben a magányos méhek és darazsak egyáltalán nem támadékonyak, viszont alapvető fontosságúak a különböző növényfajok beporzásában.
A Fortély-sátor Alapítvány szétszerelhető szabadulószobák formájában viszi el a sikerélményt a hátrányos helyzetű fiataloknak. A nonprofit tevékenységet a céges csapatépítőkből fedezik, ötletük van elég a jövőre, csak forrás kellene még hozzá.
Ez a nyár mostanáig biztosan nem olyan, mint a többi volt. Május végéig nem fürödtünk a Balatonban (ha csak nem vagyunk őrültek), hiába raktuk vízre a hajót, mert folyton esett az eső, és hideg volt, és nem terveztünk nagy nyaralásokat, mert mostanáig fogalmunk sem volt, hogyan alakul a járványhelyzet. Nem vettünk könnyű, igazi strandra való ponyvaregényeket sem, mert leginkább csak siettünk kifelé minden (könyves)boltból (már ha egyáltalán bementünk online böngészés helyett), és amúgy sem vagyunk abban a lendületes nyár elejei rozéfröccs- és vattacukor-hangulatban. De jó könyveket ettől még olvastunk.
A hónap közepén startol a részben hazai rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság, a részvétellel a magyar szövetség máris 9,25 millió eurót, 3,2 milliárd forintot kasszírozott. Összegyűjtöttük, hogy a részt vevő csapatok milyen díjazásban részesülnek, mennyit tehet zsebre a győztes. Ha az eredményt összevetjük a futballvilág pár referenciaösszegével, kiderül, hogy bagatell összegekkel dobálóznak a kontinenstornán.
A 21. század egyik legnagyobb kérdése a környezetvédelem és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal való takarékos és felelős gazdálkodás. Ide tartozik továbbá az emberek által termelt hulladék mennyiségének és újrahasznosításának kérdése is. Ma a világon másodpercenként 20 ezer műanyagpalack fogy, melyek lebomlási ideje 450 év.
