Magyarországon a párok 15 százaléka (100–150 ezer pár) érintett meddőségi problémákban. Az, hogy csak 15 százalékról van szó, már önmagában azt jelenti, hogy sok mindenre képes az orvostudomány. A jelenséggel és az egyre későbbi gyerekvállalással azonban hosszú távon számolni kell – így megoldást is kell találni rá.
Bódis József és Kovács L. Gábor orvosprofesszorok évtizedek óta kutatják a fogamzás előtti, közbeni és a megtermékenyítés utáni akadályokat – az első magyar lombikprogramtól a legutóbbi magyar szabadalmakon át a jövő lehetőségeinek megteremtéséig ér a kezük.
Milyen eredmények láthatók ma Magyarországon a terméketlenség, a mesterséges megtermékenyítések és azok sikeressége kapcsán? Hogy állunk most? K. L. G.: Nagy átlagban a mesterséges megtermékenyítés sikerrátája a fejlett európai országokban harminc százalék körül van, és ez így van Magyarországon is. A fertilitás javítása érdekében új diagnosztikai, terápiás, műtéti eljárásokat szeretnénk megcélozni a jövőben. Ez nem egy lemaradó Magyarország felzárkóztató programja, ezzel kiállhatnánk akár a német vagy a francia társadalom elé is. Az itthoni fejlesztésekkel a hagyományos eszközökkel eddig el nem ért változásokat akarjuk kicsikarni az élettől, és azt kicsit jobbá tenni.
B. J.: Az egyes intézetekre rendszeres, kötelező adatszolgáltatás vonatkozik, de az adatgazdák látják, hogy eredményeiket nem ugyanolyan szempontok alapján állítják össze a különböző laboratóriumok, ezeket ezért validálni kell, hogy használhatók legyenek. Az adatok tehát tájékozódásra jók, de következtetések levonására nem. Abban bízunk, hogy egy most összeállítandó, új adatszolgáltatási rendszer ezeket a problémákat ki fogja szűrni.
Dr. Kovács L. Gábor
Hol zajlanak releváns kutatások ma ezzel kapcsolatban, és mennyire tudunk ezekkel kapcsolódni a nemzetközi keringésbe? K. L. G.: Tavaly létrejött a Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium (A tavaly az állam által 2,5 milliárd forintos támogatással létrehozott Humán Reprodukciós Nemzeti Laboratórium azzal számol, hogy 300 ezer hiányzó gyermeken segíthet, ha a már zajló kutatásokat összefogja, és azok további fázisokba tudnak lépni.), de mi nem tegnap kezdtünk a munkát. A reprodukciókutatásnak Pécsett legalább hat évtizedes múltja van, és Bódis professzor úrral mi legalább ötven éve ismerjük egymást.
A Nudli működik kiszállítós tésztás helyként is, de fizikai étteremként bizonyára azon fog múlni a sorsa, hogy ősszel visszatérnek-e a turisták, és ráhangolódnak-e a feltétekkel kikerekített magyar tésztaételekre.
Az olaszoknak meg az összes délkelet-ázsiai ország konyhájának sikerült tésztaételek hátán bevennie a világot, nekünk legalább a saját belvárosunkat sikerüljön – gondolhatta Gerendai Károly és Jókuti Világevő András, amikor magyar tésztákra építve ötöltek ki egy gyorséttermet a Bazilikától egy pöccintésnyire (talán a sikeres tésztakarmát bevonzandó, pont egy Padthai meg egy TG Italiano között). A tésztagondolatba való kapaszkodás annyira erős volt, hogy egy árva saláta, főzelék vagy krémleves nem került az étlapra, ott integet a decens mennyiségű szénhidrát minden fogásban – nincs például lecsó sem, csak a cigány konyhából átemelt lecsós nudli. Vannak viszont a Nudli ajtaján kívül nem létező ételek, hogy legyenek összetettebb (itt: fullos) fogások, amelyekről mindjárt bővebben.
Egyrészt dicséretes ez a koherencia, nincs miben összezavarodni, másrészt azért sejthetően komoly korlátot is jelent majd körülbelül ettől a pillanattól, amikor is egy 60 székes belteret kéne naponta többször megtölteni úgy, hogy azok az asztaltársaságok, ahol legalább egyvalaki diétázik, kapásból kiestek. A többiek pultnál rendelős, aztán képernyőn sorszámot nézős szisztémával fognak találkozni, látványkonyhával, és emellett annyira diszkrét fényekkel, mintha a világítás tervezőjét kifejezetten egy gyorsétterem ellentétére briefelték volna.
A magyaros alaptészták (túrós csusza, káposztás vagy krumplis tészta) étlapra írása után jöhetett a gondolat, hogy összetettebb ételeket is kellene innoválni belőlük. Például az írott történelem legnagyobb pirított nudlijaira pakolt káposztás, füstös tépett kacsát, ami minden bizonnyal a legjobb étel a házban – őrületes mennyiségű olvadt kacsazsírban úszik, folyik is a doboz eresztékein, de hadd folyjon. Számtalan részletben tudtuk csak megenni, aki egymaga betol egy ilyet a péntek estéje elején, szerintem utána napfelkeltéig büntetlenül túrázhat a közeli bulinegyedben. A paprikás csirkét nokedlivel mintha csak a péntek délutáni Ryanairrel érkező brit csajokra kalibrálták volna: mellkockák jelentik a húst, a finnyás nyugatiak sem fognak csontokra meg porcogókra bukkanni, de van íze a szósznak – itt érezhető és érthető legjobban az alapkoncepció. Nem gondoltam, hogy külön mondat jut majd a kísérő uborkasalátának, de az viszont nem sikerült: a só, a fokhagyma meg az ecet jelenléte is csak egy távoli utalás, leginkább vizes uborka ez tejföllel, és semmiképpen sem savanyú.
Csirkepaprikás + tejfölös uborkasaláta
Somlói galuska
Kacsás nudli
Szombatos rakott bárány
Az étlap bennszülött szemmel legígéretesebben hangzó étele, a szombatos rakott bárány történelmi import Kövi Pál híres erdélyi receptkönyvéből: mentás, juhtúrós darált bárány szélesmetélten, összesütve. A menta és a juhtúró kifejezetten jó barátok, viszont az olvadt juhtúró annyira áthatóan terít be mindent, hogy a bárány íze semennyire nem érvényesül, bármilyen kevésbé jellegzetes vörös hús lenne odaírva, azt is elhinném. Pont ehhez a fogáshoz nem ad semmit a tészta jelenléte sem, szerintem csak jobb lenne attól, ha a rakottétel-univerzum bármelyik zöldsége és annak állaga lenne a helyén, de itt lehet, hogy már Kövi Pállal vagy a múlt erdélyi zsidóival van vitám. Ennek a dobozán az áll: vigyázat, addiktív – vigyázat, túlzó marketingszövegek.
Apropó, doboz: a kényszerű vagy bátor karanténba belenyitás kellemes következménye, hogy szépen át lett gondolva az elvitel, a Nudli ételei jól bírják a zötykölődést, dobozba tálalva vagy fóliatálcán sütve is csinosak. Az egyetlen kivétel a desszertnek választott somlóink, annak nem tett jót a szállítás, de ez itt dicséret, mert azt jelenti, bőven volt elég rumos-csokis szósz, amiben elázzon. Hála a rengeteg jólesően ropogó diónak a piskótában, így is maradt benne tartás arra a pár percre, ami alatt eltűnt. A szerző a Kreatív főszerkesztője.
Kelen Anna beleszületett a művészetek világába. Már kilencéves korában árveréseken segédkezett édesanyja, Virág Judit mellett, idén pedig végleg átvette tőle az aukciós kalapácsot. A családi galéria működése és az árverések száma a koronavírus miatt átalakul, és a reformokat már főként Anna irányítja.
Ez a nyár mostanáig biztosan nem olyan, mint a többi volt. Május végéig nem fürödtünk a Balatonban (ha csak nem vagyunk őrültek), hiába raktuk vízre a hajót, mert folyton esett az eső, és hideg volt, és nem terveztünk nagy nyaralásokat, mert mostanáig fogalmunk sem volt, hogyan alakul a járványhelyzet. Nem vettünk könnyű, igazi strandra való ponyvaregényeket sem, mert leginkább csak siettünk kifelé minden (könyves)boltból (már ha egyáltalán bementünk online böngészés helyett), és amúgy sem vagyunk abban a lendületes nyár elejei rozéfröccs- és vattacukor-hangulatban. De jó könyveket ettől még olvastunk.
Kiss-Egedi Adél a zsákbamacskaelv alapján készíti a táskáit: mivel a nagykereskedésektől beszerzett maradék anyagok mind különbözők, nincs két egyforma Delka bag. A vevők megőrülnek az egyedi darabokért.
