Az elmúlt években robbanásszerűen növekedett a vasúti áruszállítás Európa és Kína között, ennek eredményeképpen pedig egyes csomópontokon akár 3-4 napig is állnak a határon a tehervonatok. Az európai és a transzázsiai vasúti vonal eltérésének kezelése – megnövekedett áruforgalom esetén főleg – nagy kihívás, erre Magyarországon Záhonynál van lehetőség. Az ottani átrakó terminálból aztán egyenes út vezet egészen Madridig – hazánk tehát ideális útvonal és belépési pont az e-kereskedelmi áruk Európába szállításához. Kapacitásai viszont messze nincsenek kihasználva.
A nemrég megalakult CELIZ konzorcium (Central European Logistics and Industrial Zone), melynek tagjai a MÁV-REC Railway Engineering Corporation Kft., a Záhony Port Zrt., valamint a kínai CECZ Közép-Európai Kft. egy kelet-európai ipari és logisztikai zóna fejlesztését tűzte ki céljául. „A CELIZ most a legfontosabb projektünk. A feladatunk, hogy megvizsgáljuk az Európai Unió és Kína közötti vasúti ellátási láncot és kereskedelmi forgalmat, felmérjük a kínai árualapot és megteremtsük annak a lehetőségét, hogy minél több kínai áru érkezhessen Záhonyon keresztül Európába” – fogalmaz Csomós Norbert, a MÁV-REC Railway Engineering Corporation Kft. ügyvezető igazgatója.
KULCSFONTOSSÁGÚ SZEREP
„A CELIZ projekt kezdeményező szerepet visz abban, hogy a távol-keleti áruk minél nagyobb hányada Magyarországon át jusson el Nyugat-Európába” – mondja Horváth László, a L.A.C. Holding elnök-vezérigazgatója és a MÁV-REC Railway Engineering Corporation Kft. többségi tulajdonosa, aki szerint a jövőben Magyarország kulcsfontosságú szerepet kap a keletről érkező e-kereskedelmi áruk Nyugat-Európába szállításában.
Pencz Máté a Harvardon szerzett közgazdászdiplomával a zsebében alapított céget másodmagával Brazíliában. Övék volt a legnagyobb brazil online nyomda, Loft nevű ingatlanos cégük pedig az ország legsikeresebb startupja lett. Az alapító exkluzív interjút adott a Forbes.hu-nak, ebből közlünk részleteket.
1988-ban egy kétéves, középszőke hajú kisfiú lépkedett édesanyja mellett a budapesti Havanna-lakótelep egyik zöldségese előtt. A kisfiú kedvencéért álltak be a meglehetősen hosszú sorba, de türelmesen vártak, igazi ünnep volt a fiúnak, ha egy kis kubai vagy ecuadori banánhoz jutottak – így emlékszik vissza bő harminc évvel később a legsikeresebb brazil startup társalapítója.
Pencz Máté (balra): „Nem sokat alszom, nagyon élem a cégeimet.” A São Paulóban született Florian Hagenbuch (jobbra) Frankfurtban ismerte meg Mátét.
Máté a nyomdai szolgáltatásokkal foglalkozó Printi és a húszezer lakásos adatbázissal rendelkező ingatlanportál, a Loft társalapítója. A Loftba eddig 800 millió dollárnyi tőkét vontak be, a legutóbbi körben csaknem hárommilliárd dolláros értékelés mellett kaptak finanszírozást. Közben ő és társa, Florian Hagenbuch viszik a Canaryt, Dél-Amerika legnagyobb, korai fázisú cégekbe fektető kockázatitőke-alapját is.
A Loft csaknem hárommilliárd dolláros értékelés mellett kapott finanszírozást.
Máté hároméves volt, amikor 1989-ben szülei eldöntötték, hogy kivándorolnak Nyugat-Németországba. „Még állt a berlini fal, nem tudtuk, mi lesz, visszatérhetünk-e, így elbúcsúztunk a családtól.” Németországban nőtt fel, két-három évente jártak haza, és ma is Magyarországot látja igazi hazájának. Brazíliába is vitet Erős Pistát, Piros aranyat és kolbászt is, „ezek az emlékek és ízek mindig bennem maradtak” – nevet.
Hagenbuchhal 2008-ban Frankfurtban, a Goldman Sachsnál gyakornokoskodva találkoztak és lettek barátok, majd eldöntötték, hogy Dél-Amerikában kezdenek vállalkozásba. Mindketten Brazíliába költöztek, 2012-ben megalapították Printi nevű nyomdacégüket. A vállalkozás többségi részét 2017-ben eladták az amerikai Cimpressnek, a Printi ma is a legnagyobb online nyomda Dél-Amerikában, saját üzemekkel. A Printi után jött a 2018-ban alapított Loft, ahol egyrészt tudatosan célba vették az ingatlanpiacot, másrészt, ahogy Máté mondja, „a fejemben volt, amit nagyapámtól és apámtól tanultam”.
Máté édesapja és nagyapja az 1980-as, 90-es években hétvégi házakat vettek a Balatonnál, és felújítás után kiadták őket. „Apámék nem csináltak belőle céget, és sosem vettek több ingatlant egyszerre, lassan csepegtették.”
A lakóautó a gazdag német nyugdíjasok járgánya – ez az ősi sztereotípia megdőlni látszik. A 2010-es évek közepén itthon is berobbant a lakóautóhájp, a koronavírus-járvány és a karantén miatt pedig most még többekben van ott a mehetnék. A lakóautózás ráadásul az egyik legbiztonságosabb utazási forma, és Kertész Gábort idézve: „nagyon szabad tud lenni”. Ő nemcsak gyártó és a Biwak Kft. ügyvezetője, de a Magyar Lakóautóklub alapítója is, tapasztalatból mondja, hogy ma már minden korosztályból vannak ügyfelek, és egyre többen ismerik fel a lakóautózás adta szabadságot.
De az elmúlt években nemcsak a kereslet, hanem a kínálat is nagyot nőtt, a magyar piacon is egyre többen foglalkoznak forgalmazással és bérbeadással, és akad, aki a magánkézben lévő lakóautókat gyűjti össze és adja ki. Összeállításunkban három vállalkozás, három különböző üzleti modell: a Biwak kizárólag egyedi lakóautókat, a Wanderer 66 miniszériákat gyárt, a Vanlife Hungary pedig kiadásra szánja átalakított, dizájnos furgonjait. Közös bennük, hogy a gyártás mindhárom cégnél házon belül folyik, és alapítóikat egyszer, valahol elvarázsolta az életérzés.
Repülőgép-szabályozási rendszerek, hibadiagnosztika, pilóta nélküli légi járművek, inerciális és műholdas navigáció. Ezek a technológiák és még sokkal több, a repülés jövőjét alakító megoldás fejlesztése, kutatása zajlik sikeresen Újbudán, a Kende utcában, 750 méterre az egykori Aeroexpress Rt. dunai hidroplánállomásának emléktáblájától. Légvonalban persze közelebb. Vanek Bálint megjárta az Egyesült Államokat és Csehországot, de hazahúzta a honvágy. Tizenegy éve landolt a SZTAKI-nál, és amit Magyarország ma hozzátehet a globális repülőgépgyártás fejlesztéséhez, főleg az Airbuson keresztül, azt nagy eséllyel az ő csapatában találják ki.
A 21. század egyik legnagyobb kérdése a környezetvédelem és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal való takarékos és felelős gazdálkodás. Ide tartozik továbbá az emberek által termelt hulladék mennyiségének és újrahasznosításának kérdése is. Ma a világon másodpercenként 20 ezer műanyagpalack fogy, melyek lebomlási ideje 450 év.
