Tizenöt évesen megveszett egy tetoválásért, de az édesapja nem engedte. Sosem kapott meg semmit anélkül, hogy megdolgozott volna érte. Apja azt a feltételt szabta, hogy a legjobb futótesztet kell produkálnia az akadémián: ha ő a legjobb, megkaphatja a tetoválást. Dominik fél évig keményen edzett.
A teszten egyedül futott a futópadon, csak a klub egyik egészségügyi asszisztense figyelte. Mindent kiadott magából, a végén összeesett a futópad mellett, de az ő eredménye lett a legjobb. Ezután a karjára varratott egy mondatot, ami a legkevésbé sem vall egy tizenöt éves gyerekre: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”

•••
Nehéz felfogni a minden erejét. Szoboszlai Dominik élete a mindenről szól: feláldozott eddigi húsz évéből húszat azért, hogy világklasszis, Bajnokok Ligája-győztes (Az európai klubcsapatok legrangosabb tornája, évente rendezik meg, csoportkörből és kieséses szakaszból áll.) focistává váljon. A cél még távol van, de jó úton halad, magyar mezőnyjátékos évtizedek óta nem volt olyan magas polcon, mint ő. A télen 25 millió euró körüli összeget fizetett érte a német RB Leipzig, ezzel a legdrágább magyar futballista, becsült piaci értéke ugyanennyi, kilencmilliárd forint.

A hazai futballközeg régóta árgus szemekkel keresi az új Puskást vagy az új Détárit, az elmúlt harminc év tele van nagyreményű fiatal játékossal, akik képtelenek voltak befutni azt a karriert, amit a nagyközönség és a hazai szakma elvárt tőlük, vagy egyszerűen csak beléjük látott. Dominikról viszont a nyugati sportsajtó is potenciális világklasszisként beszél, Európa topcsapatainak szintjén is jegyzett mezőnyjátékos, olyan szakértők foglalkoznak vele, akik talán még sosem írtak le magyar nevet. Karrierje példa lehet a hazai futballéletnek: hogyan juthat el egy székesfehérvári kisfiú óriási akarattal, fanatikus elszántsággal, minden mást feladva már húszévesen oda, ahol honfitársai előtte évtizedekig nem jártak.