Kilőtte a magyar válogatottat az Európa-bajnokságra, a legértékesebb magyar labdarúgóvá vált, itthon sztár, de már a nemzetközi futballvilágban is rég vágyott magasságokban jegyzik. Pedig csak az van benne – igaz, extra adagban –, amit egy potenciális világklasszis élsportolóról gondolunk: tehetség, győzni akarás és őrült elszántság. No, meg elképesztő munka, katonai fegyelemmel viselt kiképzés, és egy apa, aki nem hagyja, hogy elengedje az álmát. Szoboszlai Dominik a sikerekre éhes magyar foci legnagyobb aktuális reménysége, még csak húszéves, az út elején jár, sok fontos dátumot akar még a testére varratni.
Tizenöt évesen megveszett egy tetoválásért, de az édesapja nem engedte. Sosem kapott meg semmit anélkül, hogy megdolgozott volna érte. Apja azt a feltételt szabta, hogy a legjobb futótesztet kell produkálnia az akadémián: ha ő a legjobb, megkaphatja a tetoválást. Dominik fél évig keményen edzett. A teszten egyedül futott a futópadon, csak a klub egyik egészségügyi asszisztense figyelte. Mindent kiadott magából, a végén összeesett a futópad mellett, de az ő eredménye lett a legjobb. Ezután a karjára varratott egy mondatot, ami a legkevésbé sem vall egy tizenöt éves gyerekre: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”
••• Nehéz felfogni a minden erejét. Szoboszlai Dominik élete a mindenről szól: feláldozott eddigi húsz évéből húszat azért, hogy világklasszis, Bajnokok Ligája-győztes (Az európai klubcsapatok legrangosabb tornája, évente rendezik meg, csoportkörből és kieséses szakaszból áll.) focistává váljon. A cél még távol van, de jó úton halad, magyar mezőnyjátékos évtizedek óta nem volt olyan magas polcon, mint ő. A télen 25 millió euró körüli összeget fizetett érte a német RB Leipzig, ezzel a legdrágább magyar futballista, becsült piaci értéke ugyanennyi, kilencmilliárd forint.
A hazai futballközeg régóta árgus szemekkel keresi az új Puskást vagy az új Détárit, az elmúlt harminc év tele van nagyreményű fiatal játékossal, akik képtelenek voltak befutni azt a karriert, amit a nagyközönség és a hazai szakma elvárt tőlük, vagy egyszerűen csak beléjük látott. Dominikról viszont a nyugati sportsajtó is potenciális világklasszisként beszél, Európa topcsapatainak szintjén is jegyzett mezőnyjátékos, olyan szakértők foglalkoznak vele, akik talán még sosem írtak le magyar nevet. Karrierje példa lehet a hazai futballéletnek: hogyan juthat el egy székesfehérvári kisfiú óriási akarattal, fanatikus elszántsággal, minden mást feladva már húszévesen oda, ahol honfitársai előtte évtizedekig nem jártak.
Isszuk, leeresztjük, vizsgáljuk, beszélünk róla. Hiszen ez az egyik legnagyobb kincsünk.
Mennyi fogamzásgátló-maradvány van az ivóvizünkben? A gyógyszermaradványok megjelenése az ivóvízben régóta kutatási téma, számos itthoni és külföldi vizsgálat is született már, olykor meddőségi problémákkal és különböző hormonális eredetű megbetegedésekkel is kapcsolatba hozzák. Hogy milyen gyógyszerek maradványairól beszélünk? Fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők, hormonok, antibiotikumok, vizelethajtók, kontrasztanyagok, nyugtatók, vérnyomáscsökkentők stb. Az emberi és állati szervezetbe juttatott gyógyszerek maradványainak egy része változatlan formában távozik a vizelettel, és a szennyvizekkel belekerülhetnek alapesetben ivóvízbázisul szolgáló felszíni vizekbe is. A hatóanyagok másik része kidobással kerülhet a csatornahálózatba, majd a környezetbe, például, amikor valaki a WC-be dobja a lejárt szavatosságú gyógyszert ahelyett, hogy visszavinné a gyógyszertárba.
Pándics Tamás, közegészségtani szakértő szerint első lépésben a lakosság gyógyszerfogyasztását kellene csökkenteni ahhoz, hogy kevesebb gyógyszermaradvány kerüljön a vízbázisokba. Magyarországon a Tiszta Ivóvíz projekt keretében vizsgálják a felszíni vizekben és az ivóvizekben a különböző gyógyszerhatóanyag-maradványokat. A legnagyobb mennyiségben fogyó készítmények (nem szteroid gyulladás- és vérnyomáscsökkentők) esetében is nagyon alacsony koncentrációt találtak, épp csak elérik a nanogrammos értéket, ami az adott gyógyszerhatóanyag hatásos koncentrációjának ezred vagy tízezred része, és semmilyen számottevő egészségre gyakorolt káros hatása nem várható. Itthon még nem tartunk ott, hogy ez valós egészségkockázatot jelentsen.
A vízkivétel, vagyis ahonnan a víz a csapba kerül, kétféle lehet: felszíni vizekből és felszín alatti vizekből történhet. Kockázatot az előbbi jelenthet, de hazánk ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, az ivóvíz 95 százaléka felszín alatti vizekből származik. Itthon egyedül a Duna-menti vízbázisnál merülhetne fel kockázat, de a Fővárosi Vízművek információi alapján több tíz méteres természetes homok és kavicsrétegen tisztul a víz, fizikai, kémiai és biológiai szűrésen is átesik, mielőtt felhasználják. A Tiszta Ivóvíz projektben azt is vizsgálják, hogy ez a szűrési folyamat milyen hatásfokkal távolítja el a különböző gyógyszermaradványokat.
Mi köze a szennyvíznek a járványadatokhoz? A települések szennyvizének összetétele a csatornahálózatot használó lakosság egészségi állapotáról is sok információt hordoz, mert tartalmaz minden olyan anyagot, kórokozót, ami a felhasználók szervezetéből széklettel, vizelettel, esetleg a fürdővízzel a csatornába ürül. A szennyvízalapú epidemiológiai vizsgálatok éppen ezt használják ki: közösségi mintának használják a szennyvizet. A Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) a koronavírus-járvány megjelenése óta használ szennyvízvizsgálati módszert a járványhelyzet előrejelzéséhez.
Bár arról nincsenek pontos információk, hogy az egyes (tüneteket mutató vagy tünetmentes) fertőzöttek mennyi vírus-RNS-t ürítenek, az örökítőanyag szennyvízben mért mennyisége nagyobb közösségben a fertőzöttek számával arányosnak tekinthető, és az első tüneteknél hamarabb megjelenik. Vagyis a székletből még a tünetek megjelenése előtt kimutatható a kórokozó örökítőanyaga. A koncentrációváltozás a szennyvízben megmutatja, hogy a következő öt-hat napban emelkedik-e vagy csökken a fertőzöttek száma.
Az NNK szakemberei tavaly május óta heti rendszerességgel vesznek mintákat, mindegyik megyeszékhelyen, a fővárost ellátó három szennyvíztelepről és az agglomerációból is, ami körülbelül négymillió ember mintáját jelenti, vagyis a magyar lakosság legalább negyven százalékát vizsgálják mindössze néhány liter szennyvízből. Ekkora lefedettséggel és gyakorisággal nem sok ország végez ilyen méréseket, és bár maga a módszer nem újkeletű (világszerte a poliovírus kapcsán használták először), a koronavírus mégis speciális eszközöket és módszereket kívánt.
„Tulajdonképpen azokat az eszközöket is fel kellett deríteni, amelyek egyáltalán alkalmasak lehetnek a kimutatására, emiatt egyedi módszerfejlesztés zajlott” — mondja Pándics Tamás, az NNK főosztályvezetője. Az elmúlt bő egy évben Magyarország olyan tapasztalatokra tett szert ezekben a vizsgálatokban, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felkérte a csapatot az eredmények és a módszertan bemutatására.
Tényleg mikroműanyagokat iszunk? A Science of the Total Environment című folyóiratban publikált átfogó kutatás szerint a különböző csomagolóanyagok gyártásához körülbelül 900 különböző vegyi anyagot használunk, közülük 63 egészségkárosítónak számít. Ebből 34 mint a hormonrendszerre veszélyes anyag szerepel az ENSZ környezetvédelmi programjának jelentésében. A mikroműanyagok megjelennek a felszínen, az ivóvízbázisokban viszont elenyésző a kockázata annak, hogy mikroműanyag kerüljön az ivóvízbe, és ha meg is jelenne, az emberi egészségre nem jelent számottevő kockázatot, hangsúlyozza Pándics Tamás.
Ezzel kapcsolatban azonban fontos információ, hogy milyen típusú műanyagról van szó, a műanyaghulladékok anyagukat tekintve ugyanis elég változatosak. Leggyakrabbana PET műanyagok (italcsomagoló műanyagok) és a PP (polipropilén) jelennek meg a környezetben. A szakértő szerint a mikroműanyagok inkább ökológiai szempontból veszélyesek, az emberi szervezetre más, nem műanyag nanoméretű részecskék jelenthetnek érdemi kockázatot, de ezek nemcsak a mikroműanyagokból, hanem más anyagokból is keletkezhetnek. Leggyakrabban a titán-dioxiddal, cink-oxiddal találkozhatunk kozmetikumokban, tisztítószerekben vagy talajjavító anyagokban, és esetleg bekerülhetnek a vízhálózatba. Hogy ezekben milyen jellegű és mekkora egészségkárosító hatásuk lehet, arról egyelőre nem áll rendelkezésre elegendő információ, ezért további vizsgálatokra van szükség.
A 21. század egyik legnagyobb kérdése a környezetvédelem és a rendelkezésünkre álló erőforrásokkal való takarékos és felelős gazdálkodás. Ide tartozik továbbá az emberek által termelt hulladék mennyiségének és újrahasznosításának kérdése is. Ma a világon másodpercenként 20 ezer műanyagpalack fogy, melyek lebomlási ideje 450 év.
A Zieglerről egyeseknek a nápolyi, másoknak a sajtos tallér jut eszébe, akinek pedig jóval a rendszerváltás előttről is vannak fővárosi gasztroemlékei, az a Kodály köröndi ostyaüzem előtti sorokra vagy a vasárnaponként a kapuban frissen sütött medvetalpra emlékezhet. Zieglerék több államosítás után a családi vagyon egy részét értékesítve vették meg első kemencéjüket, és tették legendává ostyájukat. A vállalkozás harmadik generációjának Ziegler testvérei válogatott jéghokisként egy csapatban, de az üzletben külön játszottak, a negyedik generáció évek óta stabilan irányít és fejleszt. Az utódlásokból és a koronavírus-járványból is jól jöttek ki, és mostanra az ötödik generáció is a startvonalra állt.
