Mit ér a tészta, ha magyar?

Az olaszoknak meg az összes délkelet-ázsiai ország konyhájának sikerült tésztaételek hátán bevennie a világot, nekünk legalább a saját belvárosunkat sikerüljön – gondolhatta Gerendai Károly és Jókuti Világevő András, amikor magyar tésztákra építve ötöltek ki egy gyorséttermet a Bazilikától egy pöccintésnyire (talán a sikeres tésztakarmát bevonzandó, pont egy Padthai meg egy TG Italiano között). A tésztagondolatba való kapaszkodás annyira erős volt, hogy egy árva saláta, főzelék vagy krémleves nem került az étlapra, ott integet a decens mennyiségű szénhidrát minden fogásban – nincs például lecsó sem, csak a cigány konyhából átemelt lecsós nudli. Vannak viszont a Nudli ajtaján kívül nem létező ételek, hogy legyenek összetettebb (itt: fullos) fogások, amelyekről mindjárt bővebben.



Egyrészt dicséretes ez a kohe­rencia, nincs miben összezavarodni, másrészt azért sejthetően komoly korlátot is jelent majd körülbelül ettől a pillanattól, amikor is egy 60 székes belteret kéne naponta többször megtölteni úgy, hogy azok az asztaltársaságok, ahol legalább egyvalaki diétázik, kapásból kiestek. A többiek pultnál rendelős, aztán képernyőn sorszámot nézős szisztémával fognak találkozni, látványkonyhával, és emellett annyira diszkrét fényekkel, mintha a világítás tervezőjét kifejezetten egy gyorsétterem ellentétére briefelték volna.

A magyaros alaptészták (túrós csusza, káposztás vagy krumplis tészta) étlapra írása után jöhetett a gondolat, hogy összetettebb ételeket is kellene innoválni belőlük. Például az írott történelem legnagyobb pirított nudlijaira pakolt káposztás, füstös tépett kacsát, ami minden bizonnyal a legjobb étel a házban – őrületes mennyiségű olvadt kacsazsírban úszik, folyik is a doboz eresztékein, de hadd folyjon. Számtalan részletben tudtuk csak megenni, aki egymaga betol egy ilyet a péntek estéje elején, szerintem utána napfelkeltéig büntetlenül túrázhat a közeli bulinegyedben. A paprikás csirkét nokedlivel mintha csak a péntek délutáni Ryanairrel érkező brit csajokra kalibrálták volna: mellkockák jelentik a húst, a finnyás nyugatiak sem fognak csontokra meg porcogókra bukkanni, de van íze a szósznak – itt érezhető és érthető legjobban az alapkoncepció. Nem gondoltam, hogy külön mondat jut majd a kísérő uborkasalátának, de az viszont nem sikerült: a só, a fokhagyma meg az ecet jelenléte is csak egy távoli utalás, leginkább vizes uborka ez tejföllel, és semmiképpen sem savanyú.

[caption id="attachment_296803" align="alignnone" width="640"] Csirkepaprikás + tejfölös uborkasaláta[/caption] [caption id="attachment_296805" align="alignnone" width="640"] Somlói galuska[/caption] [caption id="attachment_296807" align="alignnone" width="640"] Kacsás nudli[/caption] [caption id="attachment_296809" align="alignnone" width="640"] Szombatos rakott bárány[/caption]

Az étlap bennszülött szemmel legígéretesebben hangzó étele, a szombatos rakott bárány történelmi import Kövi Pál híres erdélyi receptkönyvéből: mentás, juhtúrós darált bárány szélesmetélten, összesütve. A menta és a juhtúró kifejezetten jó barátok, viszont az olvadt juhtúró annyira áthatóan terít be mindent, hogy a bárány íze semennyire nem érvényesül, bármilyen kevésbé jellegzetes vörös hús lenne odaírva, azt is elhinném. Pont ehhez a fogáshoz nem ad semmit a tészta jelenléte sem, szerintem csak jobb lenne attól, ha a rakottétel-univerzum bármelyik zöldsége és annak állaga lenne a helyén, de itt lehet, hogy már Kövi Pállal vagy a múlt erdélyi zsidóival van vitám. Ennek a dobozán az áll: vigyázat, addiktív – vigyázat, túlzó marketingszövegek.

Apropó, doboz: a kényszerű vagy bátor karanténba belenyitás kellemes következménye, hogy szépen át lett gondolva az elvitel, a Nudli ételei jól bírják a zötykölődést, dobozba tálalva vagy fóliatálcán sütve is csinosak. Az egyetlen kivétel a desszertnek választott somlóink, annak nem tett jót a szállítás, de ez itt dicséret, mert azt jelenti, bőven volt elég rumos-csokis szósz, amiben elázzon. Hála a rengeteg jólesően ropogó diónak a piskótában, így is maradt benne tartás arra a pár percre, ami alatt eltűnt.
A szerző a Kreatív főszerkesztője.