„Akkor nőttem fel igazán, amikor pénteken azt mondták a kórházban: a hét végén eldől, édesanyám szervezete képes-e leküzdeni a vírust. Az ember sokáig azt gondolja, hogy a szülei örökké élnek, amíg nem jön egy ilyen sokkoló mondat” – meséli személyes történetét a 27 éves Bitó-Balogh Zsanett, a Nagykállói Romák Érdekvédelmi Szervezetének közösségszervezője. Ő és családja novemberben kapta el a Covidot, egyedül az akkor 11 hónapos kisfia, Denisz nem betegedett meg. A rokonságba tartozott Balogh Lajos, Paci, a józsefvárosi képviselő is – halála megrázta a nagykállói roma közösséget. Zsanett 49 éves édesanyja, aki autoimmun betegsége miatt különösen veszélyeztetett volt, kórházba került, és egy hajszálon múlt az élete. Szerencsére jól reagált a gyógyszerekre, és az utolsó pillanatban megúszta a lélegeztetőgépet. De még mindig harmatgyenge és szteroidokat szed, holott már december közepén hazamehetett. A gyógyszerek, amiket felírtak neki, több mint húszezer forintba kerültek – környékbeli sorstársaival együtt segítség nélkül nem is tudta volna kiváltani őket.

ADAKOZOL?
Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyar­országon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.

Nagykálló lakosságának mintegy tizenkét százaléka roma, három szegregátumban összesen 1200-an élnek. Zsanett és családja a Gödrök nevű telepen lakik, két generáció együtt, egy házban. Körülöttük sokan megbetegedtek, és csak súlyosbította a helyzetet, hogy nem is mindig ismerték fel a tüneteket, így megállíthatatlanul terjedt a fertőzés.
„Mi voltunk az első csoport az országban, akik felmérték, milyen hatással lesz a járvány a szegregátumokra” – mondja Zsanett, aki egy éve dolgozik mint helyi közösségszervező, és lényegében a Civil Kollégium Alapítványtól (CKA) kapja a fizetését, valamint a szakmai és mentori segítséget. A felmérésből az derült ki, hogy a romák körében sokan egész életükben nem szedtek vitaminokat, nagyon egyoldalúan táplálkoznak, gyümölcsöt alig fogyasztanak, és egyáltalán nem voltak élelmiszer-tartalékaik.

„Tudtuk, hogy nagy bajba fognak kerülni, ha megbetegszenek, sőt akkor is, ha csak karanténra kényszerülnek” – mondja Zsanett. Így első körben, még tavasszal, elindították a Még egy falat! kampányt, amelyben a CKA, az aHang kampányplatform és az Esély Labor Egyesület több mint húszmillió forintot gyűjtött össze, majd abból tartós élelmiszereket, tisztítószereket vettek, és a közösségszervezőkön keresztül eljuttatták a rászorulóknak. „Különösen büszkék voltunk arra, hogy nem cigány emberek rakták össze ezt a rengeteg pénzt. Amikor baj van, igenis sokan hajlandók a másikon segíteni, öröm látni, hogy nincs akkora rasszizmus, mint amiről a politikusok beszélnek” – mondja Zsanett. A második hullámban is elindult a gyűjtés, és bár kisebb összeg, hat-hétmillió forint jött össze, jutott egy-egy szerényebb csomag például Miskolc három szegregátumába vagy nógrádi, pilisi nélkülöző családoknak is.

Bálint Mónika és Bitó-Balogh Zsanett az alapítvány budapesti irodája előtt

Zárójelentés plusz gyógyszerlista
A CKA elsősorban közösségszervezők, helyi közösségek, elszórt civil szervezetek összefogását ösztönzi, a tenni vágyó állampolgárok és önszervező közösségek segítő-fejlesztő szervezete. A tavaszi hullámban azonnal gyűjtést szerveztek a digitális oktatásért is: Ablak a padra nevű akciójukban laptopokat, tableteket vásároltak az eszközökben hiányt szenvedő családoknak. Aztán az ősszel – a járvány első hullámának tapasztalatait végiggondolva – tájékoztató kampányt indítottak, mivel azt látták: sokszor azt sem tudják az emberek, hogy kihez forduljanak egészségügyi és szociális problémáikkal. „Villanypóznákra akasztottunk ki plakátokat alapvető információkkal: milyen tünetekkel menjenek orvoshoz, hogyan tudnak vigyázni, hogy ne adják tovább a vírust” – mondja Zsanett.
„Míg az első hullámban a gazdasági hatás volt a kritikusabb, addig novemberben tömegek betegedtek meg például Szabolcsban és a Nyírségben, és sokan nem jutottak el kórházba sem, sőt az orvosi ellátáshoz is korlátozottan fértek hozzá” – mondja Bálint Mónika, a CKA ügyvezetője. Ha fel is írt az orvos például köhögéscsillapítót, hörgőtágítót, esetleg antibiotikumot, és ajánlott vitaminokat, a 20–25 ezer forintos végösszeget a mélyszegénységben élők képtelenek voltak kifizetni.

A kályhán szárítgatták az esténként kimosott, egyszeri használatra készült sebészi maszkjaikat, amikből jó, ha egy családban volt egy vagy kettő.

Közgyógyellátásra nem jogosultak, sokan a 22 ezer forintos szociális járadékból vagy a 40–50 ezres közmunkabérből élnek, de a közmunka-lehetőségek is megcsappantak a járványban. „A gyógyszereket a kórházban még megkapták, de a zárójelentéssel egy költséges gyógyszerlistát kaptak a kezükbe, amivel nem tudtak mit kezdeni. Ősz végére egyértelmű problémává vált, hogy aki mélyszegénységben él, annak a gyógyulásra is kevesebb az esélye.”

Mónika szerint ráadásul a szegregátumokban nehéz a távolságtartás. Kicsi lakásokban él együtt sokszor több generáció, és eleve olyan közösségekről van szó, ahol a bezárkózás elképzelhetetlen. Szájmaszkja sem volt mindenkinek, vagy ha igen, Zsanett tapasztalatai szerint a kályhán szárítgatták az esténként kimosott, egyszeri használatra készült sebészi maszkjaikat, amikből jó, ha egy családban volt egy vagy kettő. Ezért az élelmiszeradományokkal együtt a közösségszervezők osztogattak mosható maszkokat is, amiket Nagykállóban például szolidaritásból, ingyen varrt valaki a több száz roma családnak.

Az adományokból Zsanették beszereztek oxigénszintmérőket is, amelyekkel ellenőrizni lehet, mennyire jól működik a beteg tüdeje, így kóros szintnél időben orvoshoz tud sietni. Rendszerszintű megoldás azonban nem született arra, hogy mindenki hozzájuthasson a szükséges gyógyszerekhez, vitaminokhoz. Legalábbis egyelőre, de a CKA-nál azt mondják, addig mennek, amíg nem győznek – és ebben van már tapasztalatuk. 2018-ban is a közösségszervezés módszereivel és a CKA támogatásával harcolta ki a Lépjünk, hogy Léphessenek Közhasznú Egyesület az ápolási díj emelését.

Civil Kollégium Alapítvány

Az alapítás éve:
1995
A csapat:
17 közösségszervező,
4 tréner,
16 önkéntes
Éves költségvetés:
190 millió forint

Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forinttal?

10 000:
Az Esélyradar programban két családnak tartósélelmiszer-csomagot állítanának össze belőle.

100 000:
Egy tanodának wifi-hotspotot építhetne ki belőle az oktatási munkacsoportjuk.

1 000 000:
Egy közösségszervező egyéves képzésére és munkájára költenék.