Tormás hab a tortán

A többedik tulajdonosi és sokadik konyhai virágzását élő Olimpia először elviteles grillbüfének értelmezte magát újra a tavalyi karanténokban, aztán szerencsére visszatértek az ár-érték-izgalom vonalon bajnok ebédmenüik is. Végül úgy tűnik, januárra elért a megfelelő fázisba a még mindig ki nem nyitás meggyászolása, mert előrendelés mellett az étterem kultikus, fúziós, sokfogásos vacsoramenüjét is lefordították az elviteles univerzum nyelvére.
Már legutóbb is írtam, hogy szerintem a karanténhajlékokba nem az viszi el a fényt, ha a híres szakács megmutatja, hogy ő is tud palóclevest dobozolni, mint a Don Pepe; hanem amikor szokatlan, egyedi, régi életünket idéző, védjegyszerű dolgok jönnek házhoz, olyan élmények (lecsupaszítva az ételre), amik végtelen idővel és kedvvel sem sikerülnének otthon.


Például nem készítenénk kis teasütemény formájú kacsamájtorchont töpörtyűmorzsával és vicces uborkasaláta képében feltálalt marinált zöldalmával. A hideg előételből egyből két, az egész estére nézve fontos dolog kiderül: hogy az Olimpiában sikerrel próbáltak szívderítően szépen tálalni az egyébként szomorú standard, vékony elviteles dobozkákba (ha nem fotózunk, én simán kiettem volna dobozból minden másodikat ahelyett, hogy tányérra költöztetjük); és hogy a magukban esetleg talányosabb alkotóelemek összekóstolva nyernek értelmet, mint itt az alma, a töpörtyű meg a dermedt máj.

Kacsamájtorchon töpörtyűmorzsával, marinált zöldalmával