
Külföldi projektek*
ipari és kereskedelmi épületek, sportcsarnokok
Hauptbahnhof
Ausztria, Bécs // 61 700 m2
Metro áruházak (29 db)
Oroszország: Moszkva, Szentpétervár, Jaroslav, Kazany, Rosztov, Volgográd, Samara, Nyizsnyij Novgorod, Jekatyerinburg, Ufa, Tyumeny, Rjazany, Naberezsnije Cselni, Szaratov, Togliatti, Kurszk, Asztrahán, Tver // 377 500 m2
Metro áruházak (7 db)
Bulgária: Szófia, Várna, Sztara Zagora, Plovdiv, Rusze, Burgasz // 66 500 m2
Metro áruházak (8 db)
Románia: Constanca, Bukarest, Temesvár, Brassó, Ploiești, Nagyszeben, Pitești // 72 500 m2
Megjegyzés: A térképen azokat az országokat is feltüntettük,
ahol az MHH-nak kisebb munkái voltak, a listában csak a nagyobbakat.
*Az 50 ezer m2-nél nagyobb munkák. / **A 10 ezer m2-nél nagyobb munkák.
Forrás: Metál Hungária Holding
Ipari épületek* Magyarországon
Apollo gumiabroncs gyár
Gyöngyöshalász // 120 000 m2
Ashai üveggyár
Tatabánya // 56 000 m2
Audi gyártócsarnokok
Győr // 300 000 m2
Bosch gyártóüzem
Hatvan // 60 000 m2
Bridgestone gumiabroncsgyár
Tatabánya, Környe // 105 000 m2
Hankook gumiabroncsgyár
Dunaújváros // 140 000 m2
Lego játékelemgyár
Nyíregyháza // 90 000 m2
Mercedes-Benz autógyár
Kecskemét // 172 000 m2
Samsung I-IV ütem
Göd // 147 000 m2
SK Battery Hungary
I-II. ütem
Komárom // 116 000 m2
Suzuki autógyár
Esztergom // 105 000 m2
Takata légzsákgyár és logisztikai központ
Miskolc // 56 000 m2
Középületek** Magyarországon
MTV-Székház
Budapest // 22 000 m2
Origo Filmstúdió
Budapest // 18 000 m2
Kereskedelmi épületek* Magyarországon
Auchan áruházak (11 db)
Budapest, Csömör, Dunakeszi, Szigetszentmiklós, Kecskemét, Székesfehérvár, Maglód, Miskolc // 231 000 m2
Cora áruházak (6 db)
Budapest, Debrecen, Fót, Miskolc, Szolnok,
Törökbálint // 180 000 m2
Metro áruházak (8 db)
Budapest, Budaörs, Debrecen, Pécs, Győr, Miskolc, Szeged, Szombathely // 114 000 m2
Nagybani piac
Szeged // 10 500
+ 42 000 m2 előtető
OBI áruházak (19 db)
Budapest, Békéscsaba, Dunaújváros, Eger, Miskolc, Nagykanizsa, Szeged, Szekszárd, Szolnok, Tatabánya, Veszprém, Kaposvár,
Siófok // 95 000 m2
Spar, Interspar áruházak (28 db)
Budapest, Székesfehérvár, Nyíregyháza, Sopron, Zalaegerszeg, Győr, Nagykanizsa, Ózd, Bicske, Cegléd, Fonyód, Harkány, Kiskunfélegyháza, Szeged, Szolnok, Szombathely, Kecskemét, Eger, Gyöngyös, Veszprém, Érd, Balassagyarmat, Kazincbarcika // 112 000 m2
Tesco áruházak (45 db)
Budapest, Sarkad, Sárvár, Szeged, Tata, Tahitótfalu, Tököl, Túrkeve, Üllő, Gyöngyös, Győr, Kaposvár, Kiskunfélegyháza, Kisvárda, Mosonmagyaróvár, Pápa, Pécs, Siófok, Sopron, Sümeg, Szarvas, Székesfehérvár, Szombathely, Tolna, Veszprém // 350 000 m2
Logisztikai épületek* Magyarországon
Aldi logisztikai bázis
Biatorbágy // 52 000 m2
Biatorbágyi logisztikai terület (volt Rynart, Rodamco)
Biatorbágy // 63 450 m2
Bilk
Budapest // 117 000 m2
CTP logisztikai központok
Üllő, Biatorbágy, Győr, Komárom // 156 000 m2
Goodman logisztikai központ
Üllő // 86 000 m2
JYSK logisztikai központ
Ecser // 103 000 m2
Lidl logisztikai bázisok
Székesfehérvár, Szigetszentmiklós, Hejőkürt // 122 150 m2
Lidl logisztikai központ
Ecser // 60 000 m2
M1 Business Park
Páty // 72 000 m2
Pepco logisztikai bázis
Gyál // 96 000 m2
Prologis logisztikai bázisok
Budapest, Hegyeshalom, Szigetszentmiklós, Százhalombatta, Gyál // 181 000 m2
Spar logisztikai bázis
Bicske // 67 580 m2
Sportlétesítmények**
Magyarországon
Dagály Úszóaréna
Budapest // 20 000 m2
EYOF Olimpia Park
Győr // 17 500 m2
Multifuncionális sportcsarnok
Szeged // 10 000 m2
Multifuncionális sportcsarnok
Budapest // 14 000 m2
Puskás Aréna
Budapest // 63 000 m2
Nem a legyek hordják itt a tudást
A Somló lábánál, Somlóvásárhelyen nem lehet nem észrevenni a Kreinbacher-birtokot. A Tapolcától északra levő vulkanikus hegy bazaltsziklái és egykori lávafolyamai ihlette sötétszürke betonépítmények – Ekler Dezső elegáns épületei – a szürke februárban is erős vizuális élmények: a borászat részben mesterséges dombok belsejébe süllyesztve, a kóstolótermek látványosan kiugrasztva a maguk minimalizmusával is beégnek az ember képi memóriájába.

Christian Forget, a Champagne-i pezsgőmester. Nem mitikus fantom
„A tájba illesztés volt a fő szempont – mondja az építész a bő tíz évvel ezelőtt induló projektről –, és gyakorlatilag szabad kezet kaptam, nagyjából végig is tudtam vinni a koncepciómat.” Az elmúlt években új és új szárnyakkal és funkciókkal bővített birtokközpont a Covid-mentes békeidőben étteremmel, tizenöt szobával, birtoklátogatással, dűlőtúrákkal és szervezett kóstolással egészült ki, de az egész mögött egy ennél grandiózusabb álom áll: tegyük fel Magyarországot a pezsgővilág térképére.
Ez lehetne csupán egy romantikus lelkű milliárdos úri hóbortja is, de sokkal többről van szó, minthogy az építőiparból meggazdagodva, a nagybácsi emlékétől és saját pezsgőszeretetétől megmámorosodva valaki nekiáll hobbiborászkodni. Kreinbacher József komolyan vette vágyát, és olyan szisztematikus építkezésbe kezdett, amit csak az tud, aki soha nem akar kompromisszumot kötni, és ezt meg is engedheti magának.

A pezsgő technológiai ital, készítése tiszta és méregdrága üzem

A birtokközpont bazaltszürke épületeit Ekler Dezső tervezte
Amilyen könnyű élvezni, olyan körülményes előállítani – aki jobban ért hozzá, tudja, hogy a pezsgő technológiai ital, drága és profi infrastruktúrát igényel, mellé rengeteg türelmet, sok időt, folytonos befektetést és nulladik pontként a minőség ismeretét. „A minőségnek nagyon nagy híve vagyok, és kezdettől tudtam, hogy Somló az egyetlen, ahol tisztességes pezsgőt lehet Magyarországon készíteni, és hogy a nemzetközi piacra a pezsgővel lehet kilépni – mondja Kreinbacher az alapgondolatról. – De ezt csak szorgalommal, alázattal, kitartással lehet csinálni, még minimum húsz–huszonöt év, hogy a világ legjobbjai között legyünk.”
Visszafogott szavak azok után, hogy a Kreinbacher-palackok, ha nem is a legelső megmérettetésen, de a másodikon már aranyérmet hoztak el a legrangosabb világbajnokságokon, és azóta is többször remekeltek. Márkus György, a legismertebb hazai borszakértő (maga is zsűritag a világ legjobbjait mustráló londoni CSWWC bajnokságban) azt mondja, ez elég ritka a pezsgők világában. „De Jóska sohasem elégedett igazán, maximalista és perfekcionista, mindig jobbat akar, és tényleg tudja, mi az etalon. Pontos képe van róla, mi a nagy formátumú (A címlapfotózásra egy Amour de Deutz magnum champagne-nyal jött, ez az egyik kedvence.).”
2002-ben apró lépésenként haladtak – termőterületeket vásároltak, szőlőt ültettek, és utakat építettek a hegyen –, de a helyiek azért hamar levehették, hogy nem egy átlagos borászat van készülőben. „A szőlősgazdák közül sokan megörültek. Jött a gazdag ember, Pista bácsi mondta, hogy hat, ő meg ráígért, hogy hétért megveszi, a gazdák boldogok voltak, a terület meg egyre értékesebb lett” – Cartwright Éva, a Somlói borok hegy tetején lévő boltjának tulajdonosa így emlékszik Kreinbacher belépőjére.
Aztán ahogy az a nagy ívű változásoknál lenni szokott, a fejlesztéseknek vannak ellenzői és hívei is. Régi hegylakóként Éva mindkét oldalt hallja: megcsinálták a hegyen az utakat, támfalakat építettek, a Kreinbacher-pincészet lett a legnagyobb foglalkoztató a környéken, embereiket rendesen megfizetik és képzik, felújították a kápolnát is, borkóstolókat tartanak, viszik a somlói borok jó hírét a világban, és vonzzák a látogatókat a környékre, amiből a többi kis termelő is profitál. Ez mind pozitívum, amivel szemben például az áll, hogy a földvásárlások gyorsan felverték az árakat, Éva egyenesen azt mondja, „a világ egyik legdrágább borvidéke lettünk”.
Szerinte egy körülbelül tíz évvel ezelőtti tranzakció úgy megmaradt a helyiek emlékezetében, hogy azóta is árképzőnek bizonyul, és a hegy déli (naposabb és értékesebb) oldalán harmincmilliónál kezdődik egy hektár. Őt személyesen azonban az bántja, hogy egy régi kis pince, az őslakosok által ikonikusnak tartott Szobrász Pince évek óta szabadon roskadozhat egy, a Kreinbacher-birtokhoz tartozó területen. Két éve petíciót is indítottak legalább az állagmegóvás érdekében, de hiába írták alá 460-an, eddig semmi sem történt.
„Mindenkinek a szíve joga így vagy úgy érezni – mondja erre Kreinbacher József –, Somló a maga ütemében fejlődik, csendesen, nyugodtan.” És rettentő tudatosan, ezt már Herczeg Ágnes borszakértő teszi hozzá. Ő távolabbról, tisztán szakmai oldalról nézi, mi zajlik a birtokon: eleve jó adottságokat lát, minden elemében átgondolt építkezést, kompromisszummentes borkészítést, nyolc–tíz év kemény befektetést, türelmet és champagne-i pezsgőmestert. „Nem a legyek hordják itt a tudást” – mondja, és szerinte nem véletlen, hogy Kreinbacher tudta bevezetni a piacra a mindennapokban is elérhető árú felső kategóriás pezsgőt. „Ezt csak azt tudja megcsinálni, akin nincs anyagi nyomás, aki kellően nagyban dolgozik, és nem a szerencsében bízik.”
A Champagne-i pezsgőmester nem mitikus fantom, tényleg gyakran jön a kultikus francia borrégióból Somlóvásárhelyre, hogy felügyelje a folyamatokat, és segítse az amúgy is erősen összerakott csapatot. Február közepén pont ugyanazon a napon jártunk a birtokon, én végigjártam a pincészetet, Christian Forget-nek, a Paul Bara pincemesterének meg még vidámabb dolga volt: egész délelőtt alapborokat (van már belőlük vagy ötven) kóstolgatott egy tárgyalóban. Aznap dőlt el, hogy a következő években piacra kerülő pezsgők mely alapborok – furmint, chardonnay, pinot noir, pinot blanc, juhfark és társai – házasításából álljanak össze.
„El kell fogadni, hogy mi nem tudunk mindent” – magyarázza Kreinbacher József, miért érezte fontosnak, hogy egyszázaléknyi tulajdonrészt is adjon a Paul Bara pincészet tulajdonosának, Chantale Barának, és az ottaniak szakmai tanácsát kérje. Christian Forget az elején havonta kétszer jött, segített a parcellák, dűlők kiválasztásában, a munkamódszerek kialakításában, megmondta, milyen technológiát, berendezéseket kell használni (csakis Coquard prést), és hogy mikor ideális a szüret.
Azóta is minden szezonban közreműködik a házasításban, a palackozásban, a degorzsálásban (seprőtelenítés) és a megfelelő cukortartalom (édes pezsgőt egyáltalán nem csinálnak. Úgy tartják: „Az legfeljebb pezsgőnek látszó valami.”)
beállításában (dosage), hogy lehetőleg minden úgy történjen, ahogy azt Champagne-ban évszázadok óta csinálják. Most azt mondja, havonta egyszer néz rá a folyamatokra, technikailag és műszakilag nagyon rendben van a birtok, és a munkafegyelem is példás. „Monsieur Kreinbacher szigorú és fegyelmezett ember, egyszersmind roppant szívélyes vendéglátó” – mondja, mi az első, ami beugrik a birtok gazdájáról, és bár tolmáccsal beszélgetünk, kiváló magyarsággal ejti, hogy: pezsgő.
Az laikusként és első pillantásra is egyértelmű, hogy a tradicionális pezsgőkészítés nagyon tiszta és méregdrága üzem. Az óriási (négy tonna szőlőt befogadó) présgépek, a gigantikus fémtartályok, a több száz darabos hordópark, a palackketrecekkel teli termek, ahol évekig seprőn pihennek a borok, megfoghatóvá teszik azt az évente sok százmilliós, néha milliárdos beruházást, amit a birtok előző évi mérlegeiből bárki kiolvashat. Csak Ekler Dezső impozáns épületei körülbelül hárommilliárd forintba kerültek, és most is tervben van az étterem és a konyha bővítése, de legalább még egyszer ennyi pénzt kellett eddig beleölni az eszközparkba is.
Mindezt látva az ember jobban érti, miért mondja Márkus György: „Aki azt gondolja, hogy három forintból meg tudja oldani, az tévúton jár.” És az is összeáll, hogy jól jön egy húsz–harminc éve stabilan működő építőipari láb, ami – az MHH tisztes nyereségei és az utóbbi években onnan kivett osztalékok (996 millió forint (2019), 200 millió (2018), 930 millió (2017)) révén – mindig támogatni tudja a birtok fejlődését.
Merthogy nemzetközi léptékben és Kreinbacher József mércéje szerint is van még hova fejlődni. „Nem akarunk többnek látszani, mint amik vagyunk, de amit készítünk, azzal nem kell szégyenkeznünk” – mondja, szerinte most hol tartanak, és hogy miért döntött úgy rögtön az elején, hogy pezsgői mellett négy champagne-házat és hat burgundiai borászatot is képviselnek. A tudatosan felépített erős importlábbal együtt most évente körülbelül százezer üveg csendes borral és 150 ezer palack pezsgővel vannak a piacon, és annak ellenére, hogy korábban az éttermi fogyasztások húzták az eladásaik hatvan százalékát, 2020-ban, a nagy bezárkózások idején is alig csökkentek.
Jött a gazdag ember, Pista bácsi mondta, hogy hat, ő meg ráígért, hogy hétért megveszi, a gazdák boldogok voltak, a terület meg egyre értékesebb lett.
Prisztavok Zoltán, kereskedelmi és marketingigazgató ezt azzal magyarázza, hogy sikerült átterelniük a forgalom nagy részét a kiskereskedelembe, a legnépszerűbb extra dry pezsgőik már szinte az összes nagy áruházlánc üzleteiben kaphatók, és jól fogytak az italok legnagyobb partnerüknél, a Bortársaságnál és annak webshopján is.
Ami a mennyiségeket illeti, Champagne persze utolérhetetlen. A maga 34 ezer hektárjával, 15 ezer szőlőtermelőjével és az évente több mint 300 millió eladott palackszámmal egész más galaxison játszik, mint a teljes hazai piac – őket legfeljebb minőségben lehet megcélozni. „Majd két–háromszáz év múlva meglátjuk, hova jutottunk – mondja óvatos megfontoltsággal Kreinbacher –, Somló egy végtelen játszma, sose zárul le.”

Prisztavok Zoltán 17 Törley-év után csatlakozott a csapathoz
Álmodozni és megszervezni
Vannak olyan álmai és víziói, amiket viszont szívesen lezárna. Néhány évvel ezelőtt belevetette magát a tulajdonképpen már az 1860-as évek óta időről időre felmerülő Gellért-hegyi sikló tervének a megvalósításába, körülbelül tizenkét embere dolgozik azon, hogy ebből ezúttal legyen is valami. És nem is csak egy egyszerű, de modern és nagyon zöld kötöttpályás közlekedési eszköz, hanem valami olyan hipermodern ledfallal ellátott „fizikai és mentális élményutazás, ami minden szempontból megelőzi a korát, és nemcsak Budapestet látja el élménnyel, de Európát is gazdagítani fogja.” 2023-at látja a nagyjából reálisnak, amikorra túljutva mindenféle politikai egyeztetésen és csatározáson megvalósulhatnak a tervek, és ha ez így lesz, akkor tényleg igaza lesz például Ekler Dezsőnek, aki somlói közös munkájuk élményei alapján úgy jellemezte Kreinbachert: álmodozó és zseniális szervező egyben.
A siklóhoz képest kisebbet kell álmodni és szervezni a Dorottya Palota földszintjén már formálódó múzeumhoz és élményközponthoz, ami a magyar kreativitást mutatná be, és akár már idén októberben megnyílhat. Lesz benne egy a pezsgő történetét is bemutató élménytér, ami nemcsak azért adja magát, mert Kreinbacher József az ötletgazda, hanem mert 150 évvel ezelőtt, a monarchia idejében még volt kultusza a francia champagne fogyasztásának, és az akkori Dorottya utcza szintén fontos helyszín volt.
Korabeli apróhirdetések szerint innen lehetett megvásárolni a híres pezsgőgyáros Louis Roederer palackjait, és egy időben itt volt az egyetlen pesti lerakata a Madame Ponsardin által naggyá tett Veuve Clicquot-háznak is. Ezt a történelmi körforgást a Kreinbacher-házban hallva valószínűleg az is elmélkedni kezdene, akinek amúgy nem szokása, hogy bármilyen napszakban pezsgőbuborékok felett ilyesmit tegyen. Így viszont eléggé ül az újkori hazai pezsgők műfajteremtőjének filozofikus megállapítása, miszerint az ember mindig köröket ír le, közben nagy utat tesz meg, és más dimenzióban, de ugyanoda tér vissza.
