Kajtár Zsolt 2018 júniusában arra eszmélt, hogy egy kórházi ágyon fekszik. Pár pillanattal később felsejlett előtte az is, hogy miért: eltávolították a veséjét, benne egy tizenkét centiméteres daganattal. Sohasem érezte magát annyira gyengének, mint akkor, és ezt minden bizonnyal családtagjai is látták rajta, amikor a műtét után először bementek hozzá. Tizenötéves fiát annyira sokkolta az állapota, hogy elájult.

„Sokan azt mondják, hogy az ilyen helyzetek miatt kell egész életünkben utaznunk és élményeket gyűjtenünk – mondja Zsolt másfél évvel később, a Budapesti Corvinus Egyetem diákjainak tartott előadásában. – Na, ez egy nagy hülyeség! Amikor a kórházban feküdtem, nem jutott eszembe a Maldív-szigetek. Amikor kórházban vagy, élni akarsz, és megteszel mindent, hogy élhess.”

Kajtár Zsolt vállalkozása ötvenezer forintból és ötven kilogramm alapanyagból indult

Láttunk már olyat, hogy egy üzletembert egy súlyos betegség terel új utakra, de Zsolt útkeresése már jóval előtte lezárult – egészen pontosan akkor, amikor a középiskola befejezése után szerzetesnek állt. Betegsége két dologra viszont mindenképp megtanította. Egy: érdemes ismerni a határainkat. Kettő: a kórházi ágyon nem számít, mekkora árbevételű cég tulajdonosa vagy.

Rém egyszerű
A Yamuna kaposvári központjába belépve azonnal megcsap a kellemes szappanillat. Az illatfelhő a háromszintes épület szinte minden szegletét belengi, de később sem válik zavaróvá. Zsolt módszeresen körbevezet: megmutatja, hol készülnek a bőrbarát szappanok, a masszázsolajak és a különféle krémek, sőt éppen elcsípem, amint az egyik kollégája szívecske alakú fürdőbombákat vág formára. Egy emelettel feljebb szellősen berendezett, óriási belmagasságú, világos, egybenyitott irodahelyiség fogad, pingpongasztallal és egy üresen tátongó homokozószerűséggel. „Ez volt a sarkantyús teknős helye” – válaszol Zsolt kimondatlan kérdésemre, aztán továbbterel a tárgyalóba, és mesélni kezd.

Az első szappanokat még jóval a szappanboom előtt, 2002-ben készítette, részben hobbiból, részben kedvességből. Egyik barátja kislányának a bőre ugyanis nagyon érzékeny volt, és Zsolt szerette volna meglepni a családot valami olyan szappannal, ami nem vált ki semmiféle allergiás reakciót. A spontán akcióból egyre gyakoribb kísérletezgetések lettek. „A szappanfőzés rém egyszerű, ha van receptúra – mondja. – Akkoriban még nem volt.”

Ma már nincs az a kézműves vásár, ahol ne lenne legalább tucatnyi stand kézzel készített szappanokkal, 2002-ben leginkább csak a multik szappanjait lehetett kapni, és az internet sem volt tele oktatóvideókkal. Ha tele lett volna, talán Zsolt is elkerüli, hogy a megfelelő hőfokok és összetételek utáni lázas kísérletezgetések közben egy alkalommal kis híján felgyújtsa a lakást. „Ahogy a lábosban főztem, egyszer csak belobbant az egész, a plafonig égett a szappan az alkoholtól.” A főzet kint végezte, a hóban. „Körülbelül fél évig tartott, mire rájöttem, hogyan kell nagy mennyiségben ugyanazt a minőséget elkészíteni.”

Bár adná magát, hogy a szappanfőzés tudományát még szerzetesi évei alatt tanulta meg, Zsolt előtte sohasem próbálkozott hasonlóval. A szerzetességről keveset beszél. Főleg ételosztásokat szervezett Budapesten, két ingyenkonyhát is működtetett, de élt a somogyvámosi Krisna-farmon is. A maga halkszavú, nyugodt és összeszedett módján viszont szívesen mesél arról, hogyan hatottak ezek az évek a mostani vezetői énjére. „A szerzetesség miatt tudom gyakorolni az alázatot a hétköznapokban. Szerencsém van, mert akárhány hülyeséget csináltam, olyan útra is tévedtem, ami nem az enyém, mindig vissza tudtam lépni, tudtam belőle tanulni. Alázat nélkül ezt nem lehet megtenni – mondja, majd hozzáteszi: – De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék a sarkamra állni.”

Ma is ugyanaz a recept
A vállalkozás ötvenezer forintból és ötven kilogramm alapanyagból indult. A frissen nősült Zsolt célja az volt, hogy stabilan meg tudjon keresni havi 100–150 ezer forintot. Feleségével, Erikával a pár száz fős zsákfaluban, Somogyvámoson telepedtek le, ahol nemigen akadt más megélhetési lehetőség: az ember vagy vállalkozott, vagy ingázott Kaposvárra és a Balatonhoz. Miután kinőtte a konyhát, berendezett egy üzemet, a műhelynek egy régi parasztház adott otthont, szintén Somogyvámoson. A csőtörésen átesett ház nem kellett senkinek, Zsoltnak viszont megérte azt az egymillió forintot, amennyiért meghirdették.

Ahogy a lábosban főztem, egyszer csak belobbant az egész, a plafonig égett a szappan az alkoholtól.

A főzés mellett ő végezte a csomagolást és a szállítást is. Mivel akkoriban még nem telt autóra, apósa lila Seat Ibizáján szállította a szappanokat a megrendelőknek, hazafele újabb alapanyagot vásárolt a bevételből. Egy-két évvel az első szappan megformálása után aztán az egyik vevő megkérdezte, tudna-e masszázsolajat készíteni neki. Zsolt rávágta a kötelező választ, majd hazament kísérletezni.

Össze is állt a megfelelő termék – ma is ugyanazt a receptet használják –, az átadás napján viszont a vevő váratlanul alkudozni kezdett. Nem lett üzlet, Zsolt visszapakolt a lila autóba anélkül, hogy tudta volna, hol, kinek adja majd el az olajat, vagy hogy egyáltalán jó lett-e a végeredmény. „Minden bevételem, ami a szappanokból jött, ebben a készletben volt” – meséli, de utólag nem bánja, hogy így alakult, első üzletkötői épp volt megrendelőjétől kerültek ki.

A kaposvári üzem épületét 2010-ben vette meg, kilencedik éve már ez a gyártási helyszín, ma negyven ember dolgozik itt. Ha nem is ekkora mérföldkő, de komoly döntés volt a budapesti márkabolt megnyitása is 2015-ben. Zsolt épp Törökországban nyaralt, amikor egy kollégája felhívta, hogy bezárt a Szent István körúti Lush – első útjuk Ferihegyről rögtön oda vezetett.

A bolt ma is megvan még, de forgalma megsínyli a járványt: az első hullámban egyharmadra esett vissza, azóta nagyjából feleannyian vásárolnak, mint eddig. Zsolt szerint viszont akkor is szükség van rá, ha kicsit veszteséges: „Márkaépítés szempontjából nem mindig a pénzügyi szempontok érvényesülnek. A kozmetikai piacon meghatározó tud lenni, hogy van-e márkabolt vagy sem.”

Sok pénz és csoda
Zsolt „szépen csendben” építgető, introvertált vezetőnek tartja magát. Úgy látja, ez látszik a tavalyi év eredményein is. Tavaly tavasszal – a masszázsszalonok, kozmetikák kényszerű zárva tartása miatt – a forgalom a felére esett vissza, a kezdeti sokk után viszont irányt váltottak, a 2020-as évet rekordárbevétellel zárták, az előző évinél 16 százalékkal többel. Ezt főleg a drogériai jelenlét megerősítésével érték el, az extra megállapodások pótolták a többi ágból kieső forgalmat. Azért volt, amivel mellé lőttek: tavaly tavasszal óriási erőkkel vágtak bele a kézfertőtlenítők gyártásába – harmincmillió forint tornyosul belőlük a raktárban.

Zsolt láthatóan büszke rá, hogy a világjárvány kitörésekor újra tudták gondolni a stratégiájukat, de az interjú során többször is megemlíti, hogy nem az a típusú vállalkozó, akinek a pénzügyi eredmény a legfontosabb. „Amikor egy cég, márka vagy vállalkozó az identitását keresi, sokszor előfordul, hogy minden mást felülír, hogy plusz száz forintot megkeressen egy terméken. Ez nagy hiba. Nem szerencsés, ha mindig, minden döntéssel csak a profitért dolgozunk.”

Az árbevétel egyharmadát a szappanok, 27 százalékát a masszázsolajak adják – utóbbiban piacvezető a Yamuna Magyarországon –, a maradékot a különböző krémek teszik ki, illetve körülbelül öt százalék jön a professzionális kozmetikai termékekből. A drogériákban – például a Dm-ben és a Rossmannban – 2010 óta vannak jelen. „Sok pénz és csoda” – foglalja össze tömören Zsolt, hogy mi kellett a bekerüléshez. Szinte kezdettől ott vannak a szlovák, cseh és a román piacon, de szállítanak Németországba, Ausztriába és Angliába is.

A járvány miatt most több szerződés is áll, a Yamuna következő piaca a tervek szerint a Közel-Kelet lesz, már be is szerezték azt a gépsort, amivel a kapacitást növelik majd. Zsolt munkaerőhiánnyal sem számol: Kaposváron viszonylag korlátozottak a lehetőségek, ráadásul az alkalmazottak zöme nő, a térségben az előző évek versenye pedig leginkább a férfi munkaerőért zajlott.

A kozmetikai piac magyar szereplőinek többsége is klasszikus, stabilan növekvő, jó ár-érték arányú, kissé konzervatív márkaként írja le a Yamunát – a piac kiélezettségére utal viszont, hogy a legtöbben nevük elhallgatását kérték a háttérinterjúk során. A Yamuna valahol a középmezőny elején áll, a félmilliárdos árbevétel egy nem kommerszet gyártó hazai szereplőtől jónak számít egy olyan iparágban, ahol a termékek nem napi cikkek, hanem olykor hónapokig is kitartanak.

A Yamuna konzervativizmusának egyik eleme az is, hogy általában nem online fogynak a termékeik. Zsolt azt mondja, ez nem tudatos, egyszerűen így alakult ki, bár hozzáteszi, hogy nagyjából 2009-ig betárcsázós internettel dolgozott Somogyvámoson. „Nagyon le voltam maradva a nagyvárosi, fővárosi cégekhez képest.” A kozmetikai iparban, úgy gondolja, egyébként is fontos a személyes jelenlét. „Az internet egyik hátránya, hogy nem lehet megszagolni a termékeket.”

Egyébként sem hisz az agyontervezésben: „Sohasem csináltam üzleti tervet” – mondja. Szerinte az üzleti terv csak görcsösséget alakít ki a vezetőkben. „Sohasem határoznék meg előre olyat, hogy egy-egy szám egy év alatt a duplájára nőjön – de készítek olyan terveket, amivel ezeket el tudom érni. A folyamatokra teszem a hangsúlyt, nem az eredményre – az majd jön magától.”

Yamuna Kft.

Tulajdonosok:
Kajtár Zsolt, Kajtárné Mocsár Erika
Alapítás dátuma:
2011
(2002-től 2011-ig bt. volt)

Árbevétel
(millió forint)*:
2018
480
2019
517
2020
590
(becslés)

Adózott eredmény
(millió forint)*:
2018
6**
2019
9**
2020
40

*A márkabolt kereskedelmével foglalkozó Yamuna Professzionál Kft.-vel együtt számolva.

**Az eredmény az előző években nagyobb volt, a csökkenést a beruházások okozták.