Varázsgömbjük nincs, valós piaci ismeretük annál inkább: ez utóbbi, valamint két évtizedes rutin az OC Investment Solutions legnagyobb erősségei, amelyek okán szinte napi kapcsolatban vannak az összes jelentősebb ingatlanfejlesztővel. Honnan hová tart az újlakás-piac, és mi a titka egy sikeres projektnek? – többek között ezekről a témákról beszélgettünk Vincze Edittel, a cég ügyvezetőjével és Nagy Tibor üzletfejlesztési vezetővel.
Minden fejlesztői egyeztetés az ideális telek megszerzésre irányuló beszélgetéssel kezdődik. „A piac most is nagyon aktív. Jelenleg 25–30 olyan keresési igénnyel dolgozunk, ahol több száz, vagy akár ezer lakás megépítésére alkalmas telket vennének akár holnap a fejlesztők. A 2000-es évek eleje óta aktív a cégcsoport telek divíziója. Az eladók is ismernek minket, szinte mindig elérhető nálunk egy-egy unikumnak számító ajánlat. Nagy Tibor kollégámnak kevés olyan kérdést tudnak feltenni, amire ne tudna azonnal válaszolni, ha egy budapesti telekről, vagy fejlesztésre alkalmas épületről van szó. Amiről pedig esetleg nincs információnk, arról tudjuk, hogy hogyan lehet azt a leggyorsabban megszerezni és ez jelenős versenyelőny számunkra” – mondja Vincze Edit, cégvezető.
AZ ARANYKOR ÉS A VÁLTOZÓ PIAC
Az OC Investment Solutions elődjét az ezredfordulón Nagygyörgy Tibor alapította. Új Otthon Centrum néven 50 lakóprojekt, közel 6000 lakás kizárólagos értékesítőjeként és tanácsadójaként, valamint teljes körű consulting tevékenységével segítette az akkor még gyerekcipőben járó újlakás-piacon építő hazai, izraeli, ír és spanyol ingatlanfejlesztőket és ezzel az újlakás-piac legnagyobb know-how-jára tett szert, amit azóta is magáénak tudhat a cégcsoport.
Papíron sokadik felállását éli, a gyakorlatban mégis állandóságában erős az északi ízvilágot natúrborokkal párosító belvárosi Esca.
Ledobhatnám egyből a jelzőt, hogy nordic, de ennél láttatóbb erejű lesz az a kép, hogy Fehér Gábor séf az, aki a Gourmet Fesztiválokon a sok műanyag tányérra tálalt pöttyözős varázslat közepette rendszerint inkább szép darab húsokat szokott sütögetni egy Big Green Egg grill mellett állva, ami szerintem messzemenőkig helyes alapállás. Stúdióétterme, a tizenhat fős Esca hat éve (mínusz covid) üzemel a Dohány utcában, de így is megélt már több koncepciócserét, Gábor ugyanis egyedül viszi a konyhát, plusz bérli a Tábla néven futó szomszéd helyiséget is, ami volt már reggeliző, ebédmenüs hely, hogy most natúrbor-bárként tűnjön révbe érni.
Az Esca meg heti négy estén vacsorát kínáló, jól belőhető törzsközönségnek játszó helyként, ahol nevezett közönség kétharmad részben alig harmincas észak-európai turistákat takar, akik ezek szerint visszatértek szép fővárosunkba, egyharmad részben pedig kíváncsi magyar párokat. Lehetne egy á la carte lapról is választani (steaket, halat, nyulat, malacfül salátát vagy kacsás tésztát), de péntek este mindenki a szembeszökően jól árazott négyfogásos menüt választja, gondolom, hozzám hasonlóan azért, hogy minél többféle dolgot kóstolhasson meg. Ez engem egyébként nagyban emlékeztet arra, ahogyan az Esca elindult, de ha meg kellett hozzá tenni egy teljes mentális kört, hát meg kellett.
Fehér az interjúiban (nincsen sok, a séf inkább az ételeket beszéltetné maga helyett, és ez esténként is így van: megbújik a séfpult fűszernövényei mögött) tiszta, egyenes, jó ízű fogásokat ígér, meg azt, hogy kerüli az őt amúgy is kerülő fine dining kánont. Azért ezen a ponton tényleg rögzíthetjük, hogy ez legalábbis erős nordic ihletést takar, pláne, ha mellé tesszük a natúr boros vonalat. Utóbbinak a militáns megközelítése könnyen jelenthetne olyasmit, ami elriasztja a szokatlan ízjegyektől és elsimítatlan élektől berzenkedő vacsoravendégeket – jelesül például engem, aki nem is vállaltam teljes borsort, de a halhoz egy cseh (!) rozét, a marhához egy magyar vöröset igen, és egyáltalán nem bántam meg, nem tepert le semmilyen animális illat.
Lazacszasimi
Sült zeller
Marhapofa
A nyitó kovászos házi kenyér két jól megtermett szelet (érdemes elmajszolni őket, mert utána visszafogottabb adagok jönnek), a kísérő vaj amellett, hogy fekete fokhagymás és finom, igencsak sós is. Ez összeköti a lazacszasimivel, ami vaszabis marinádban és japáncitromos-szójás ponzu szószban jön, és olyan szépen márványos, hogy az önmagában megválaszolja a kérdést, miért van Fehér Gábornak étterme, másoknak meg nincs, amikor bárki rendelhetne bármilyen alapanyagot. A sült zeller kellemesen füstös darab, a héjával és sült élesztőpelyhekkel együtt érkezik – utóbbi inkább csak egy diszkrét textúrát ad, mint egy plusz ízréteget. A vargányamártás sem mutat olyat, amit még ne ízlelt volna gombakedvelő, de nem baj, mert nagyon kellemes.
A marhapofa villával vágható, remek pecsenyeleve nélkül is szaftos. A füge, a savanyú káposzta és a gesztenye egyenként és együtt is jó kiegészítői, egyben arra is adnak azért egy választ, hogy honnan tudjuk, hogy nem Skandináviában ülünk. Hokkaidótök-püré kíséri, és a sóhajtásom, mert vagy ez lehetett volna dupla ekkora adag (egy nagyobbacska tapáról beszélünk), vagy követhette volna még egy ekkora főétel, akár feláras opcióként a magyar vendégeknek, akikről tudjuk, hogy ha már egyszer eljutottak egy étteremig, biztosan jól is akarnak lakni. A záró tányérdesszertnek viszont jól áll, hogy csak pár kanálnyi: nevében langyos szilvás pite joghurttal és hibiszkusszal, a gyakorlatban a joghurt és a szilva fanyarságán könnyen felülkerekedik az édeskés crumble és a – minden pejoratív él nélkül – menzás sütiket megidéző szirup. Nem talált minden telibe, de ha nem kértem volna bort, ez a vacsorasor egy főre tízezer alatt lenne: érdemes, ahogy Fehér Gábor kitalálta, akár havonta ránézni az aktuális menüsorra.
ESCA
Budapest VII., Dohány utca 29. restaurantesca.com A teszt időpontja: 2021. október 15. Ezt ettük: Egy négyfogásos menü 8500 Ft Két pohár bor 3750 Ft Szervizdíj 1532 Ft Összesen 13 782 Ft
Az utolsó meleg őszi reggelek egyikén ülünk Tomán Szabinával Budán, a Toman Lifestyle főhadiszállásának teraszán. „Mit kérsz? Nekem minden jöhet, ami kávé” – mondja mosolyogva, közben belekortyol egy pohár americanóba. Délelőtt van, de Szabina már túl van egy üzleti megbeszélésen és egy rádióinterjún, miközben beszélgetünk, folyamatosan jönnek az ügyfelek, zajlik az élet. Ehhez a tempóhoz bizony kell kávé, na meg egy jó kávégép, állapítjuk meg.
Az elmúlt másfél évben többet hallottuk a Pfizer nevét, mint az azt megelőző évtizedekben összesen. A koronavírus-járvány elleni küzdelemben vállalt szerepe mellett számos más fontos gyógyszeripari találmányt köszönhet az immár 170 éves cégnek az emberiség és a magyar orvostársadalom is.
Ötödször állítottuk össze a száz százalékig magyar tulajdonban lévő legértékesebb cégek listáját. Sohasem értek ennyit a top vállalkozások: a lista cégeinek összértéke meghaladja a 4400 milliárd forintot – tavaly ugyanez nem érte el a 2700 milliárdot. Egy éve a 100. helyezéshez elég volt 6,1 milliárd, idén ennek majdnem a duplájára volt szükség ahhoz, hogy egy cég felkerülhessen a listára. Ezzel összefüggően, szeptemberi családi listánkhoz hasonlóan, most is elenyészően kevés cégnek esett az értéke az elmúlt egy évben. Százból mindössze nyolc ilyen vállalkozás volt – erre még 2019-ben sem volt példa, akkor a listás vállalkozások ötödének csökkent vagy stagnált az értéke az előző évhez képest. Az élbolyban egy új szereplő megjelenését leszámítva nem volt nagy átrendeződés, az első húszban viszont több vállalat is megduplázta az értékét egy év alatt.
