Szeptember 21-én, kedden a pénzvilágot a pánik kerülgette. A kínai ingatlanlufi bedőlni látszott, amint a világ egyik legnagyobb ingatlancége, a háromszázmilliárd dolláros adóssághegyet maga előtt görgető Evergrande csődközelbe került. Az újságcikkek a következő Lehman Brothers-pillanattal, az amerikai banknak a nagy világválságot elindító 2008-as csődjével riogattak.
De Pozsár Zoltánt, a Credit Suisse svájci bankóriás negyvenkét éves igazgatóját és a Wall Street felkent válsághírnökét nem különösen aggasztották a kínai rémhírek. Egy Upper East Side-i téglaház lépcsőjén, kávét szürcsölve kinyomott minden beérkező telefonhívást. Kivéve a feleségéét: ő a lelkére kötötte, hogy délre érjen vissza az új lakásba, amit hosszú évek keresgélése után találtak a Madison Avenue-n, egy sarokra a Central Parktól, mert jönnek a költöztetők a bútorokkal. „Az ingatlanpiac más tészta, mint a bankrendszer – mondja. – Amúgy is, a kínai vezetés közbe fog lépni, ha komoly baj lesz.”
Pozsár Zoltán egyáltalán nem az a tipikus figura, aki befutott a Wall Streeten. Kinyúlt, viseltes V nyakú pólóban, napszítta fekete sortban és türkizkék edzőcipőben jön az interjúra – a fotózásra azért már elegánsabban –, és inkább kelti egy szórakozott doktorandusz benyomását, mint egy globális bank igazgatójáét. Az előre megbeszélt találkozónk idejét és helyszínét huszonnégy órán belül háromszor módosította. Az időnként megcsörrenő Gangnam Style-csengőhang a gombbillentyűzetes, őskövületnek tűnő Blackberry telefonján csak hab a tortán.
Nem különösebben érdekli a flancolás és a kényelem sem. Ahelyett, hogy beülnénk a Sant Ambroeus étterembe, ahol találkoztunk, és ahova a környékbeliek az üzleti bráncsaikat szervezik, inkább elvitelre kéri a dupla eszpresszóját, majd a kezembe nyomja, és a mankójára támaszkodva kiadja az ukázt, hogy sétáljunk egy sarkot. Közben elmeséli, hogyan szakította el egy óvatlan mozdulattal a bal Achilles-ínját teniszezés közben. Egy filmproducerrel játszott a családi vakáción Martha’s Vineyardon – „azóta nem is volt rajtam öltöny”, veti közbe –, és inkább mankózik és gyógytornázik egy-két hónappal többet, mint hogy kés alá feküdjön.
A 79. utcába fordulva megáll egy random sorház előtt, nekitámasztja mankóit a kovácsoltvas kerítésnek, és lehuppan a lépcsőre. „Ez ilyen tipikus Upper East Side-i dolog, lépcsőn beszélgetni.”
A repólegenda
Evergrande-jóslata kapcsán még túl korai lenne eredményt hirdetni – bár az év végére lecsillapodtak a kedélyek, és a nagyobb tőzsdeindexek újra csúcsközelbe kúsztak –, de ha Pozsár válságra figyelmeztet, a szavaira az egész Wall Street figyel. Perry Mehrling, a Columbia Egyetem közgazdászprofesszora szerint „Zoltán olyan, mint a pókháló közepén a pók, aki a bankrendszer rezdüléseit figyeli”. A Credit Suisse-nél ő a rövid távú kamatpiaci stratégia globális feje: feladata a bankok közötti pénzmozgások elemzése, aminek alapján befektetési menedzser ügyfelei dollármilliárdokat mozgatnak meg.
Zoltán olyan, mint a pókháló közepén a pók, aki a bankrendszer rezdüléseit figyeli.
