Palmtop, organizer, PDA – az okostelefon megjelenéséig érdekes hardverekkel van tele az út. Ráadásul az igazi érdekességet nem is a hardverek rejtik, hanem a használati mód apró trükkjei, amiket fel kellett találni a gépekhez.
1991-ben mindenki – vagyis mindenki, aki megnézte a moziban a Terminator 2-t – láthatta, amint a fiatal John Connor egy furcsa géppel feltör egy bankautomatát. A bankokat amúgy sem kímélik a vásznon, mindenki fel tud sorolni fejből legalább tíz filmet, amiben bankot rabolnak, vagy legalább meglovasítanak egy nagyobb széfet. A Terminator 2 azért érdekes, mert a kellékesek által összegányolt elektronika helyett Connor egy Atari Portfoliót használ. Ez volt a világ első palmtopja, azaz ahogy akkoriban hívták, zseb- vagy tenyérszámítógépe.
A számítógép lehet notesz is.
A Portfolio elsőségét persze lehet vitatni, mert a Psion Organiser nevű eszköze már 1984 óta a piacon volt. Ez ugyan nem a minden más PC-n futó DOS operációs rendszert használta, szoftvert azonban ugyanúgy lehetett rá venni és telepíteni, mint egy PC-re. Azaz a tudása és az általa kínált lehetőségek messze túlmutattak azokon a menedzserkalkulátornak nevezett jószágokon, amik később elárasztották a magyar piacot, és amik lényegében digitális jegyzetfüzetek voltak.
A mából nézve a palmtop, az organizer, a PDA (Personal Digital Assistant) és a többi tenyérszámítógép szétszálazása lehetetlennek és feleslegesnek is tűnik. Ezek együtt az elődei annak, ami okostelefonként ott van majdnem mindenkinek a zsebében. Ezt az örökséget viszont érdemes végigvenni, mert a mai napig kívánatosnak tűnő – sokszor másolt – hardverekkel van tele az út. Ráadásul az igazi érdekességet nem is a hardverek rejtik, hanem azok az interakciós sémák, magyarul a használati mód apró trükkjei, amiket fel kellett találni a gépekhez.
Bár nem a gazdaglisták állandó szereplői, de a Boross család által felépített Oázis Kertészet jelentős céggé nőtt, amely mindannyiunk életében – de legalábbis kertjében vagy balkonján – nyomot hagy…
A cég első 30 éve az alapítók, Boross István és felesége, Hedvig párosa alatt inkább szokásokon alapult. 2009–2010 körül István kezdeményezésére aktívan elkezdtek foglalkozni a generációváltás kihívásaival. A folyamat végére – Magyarországon talán elsőként – külső moderátor segítségét is igénybe véve összeállt egy „családi alkotmány”. István hozzáállását két dologban is úttörőnek mondhatjuk: a jövőkép megfogalmazásába bevonta a négy fiúgyermek – Dávid, Gábor, Bence és Bálint – generációját és nem vetette el külső segítség igénybevételét. Az „alkotmány” gyakorlati hasznát sajnálatos módon hamar megtapasztalták: 2015-ben István tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szerencsére az alkotmány részét képezte egy vészhelyzeti protokoll, ami segített stabilizálni a cég működtetését.
A tulajdonlás teljes reformjáról István úgy gondolta, elég lesz rá 5–10 év múlva sort keríteni. A nyereség felhasználásáról ad hoc döntéseket hozott, a céges és magánvagyon között teljes volt az átjárhatóság. Ugyanakkor még életében a négy fiú kapta meg a tulajdon fejenként 20 százalékát, a szülőknél pedig maradt a 10-10 százalék. Sor került továbbá egy részletes vagyonjegyzék létrehozására.
A további lépések már István halála után, a pénzügyi vénával is megáldott Bence aktív közreműködésével történtek. A fő tevékenység – kereskedelem – és az ezt támogató infrastruktúra – ingatlan, flottakezelés etc. – szétválasztásra került több elemre, majd ezt követően elindult a holdingosítás. A testvéreknek több év távlatából immár egyértelmű: ha nem lett volna az alkotmány elvi vezetése és a struktúrapillérek, esélytelen lett volna kezelni a komplex és átláthatatlan helyzetet. A letisztított és rendszeresen értékelt cégstruktúra tette például lehetővé, hogy a közelmúltban az egyik testvér tulajdonát a többiek megvásárolták. A bizalmi vagyonkezelés gondolata ugyan felmerült, de úgy döntöttek, erre majd a következő generációnak való átadás előtt érdemes együtt visszatérniük.
Hedvig a férje halála után visszavonult, 2 éve a maradék részvényeket is átadta a gyermekeinek. A jelenleg már csak a 3 fiútestvér tulajdonában lévő holdingcég tulajdonolja az operatív céget, illetve az ingatlanportfóliót, a márkanevet és egyéb befektetéseket menedzselő vagyonkezelő céget. Az operatív cég egy jó évben eszközarányosan akár 20 százalékos hozamot produkál. Ugyanakkor ez természeténél fogva ciklikus, a családi vagyon stabilitását az ingatlanüzemeltetés adja. Ennek kiemelése a rendszerből 10 éve még úttörő megoldásnak számított, nemzetközi családi vállalatok konkrét példája inspirálta, értéke pedig mára meghaladja az operatív cégét.
A három tulajdonos abban állapodott meg, hogy évente a nyereség 1/3-át fizetik ki osztalékként maguknak. Ezt követően mindenki maga dönt a felhasználásról, de azt tapasztalják, hogy van értéke annak, ha közösen fektetnek be – továbbra is egyelőre ingatlanokba. A befektetési szemléletükben azért már látszik egy generációs törésvonal: Bence és Gábor egyre aktívabban tart tőkepiaci befektetéseket.
A pénzügyi józanság családi örökség. A testvérek vagyonhoz való hozzáállására erős hatással volt István hivalkodást kerülő attitűdje. Magas életszínvonalon élnek, de racionálisan mérlegelnek, nem érzik szükségét, hogy sokkal többet felhalmozzanak. A többgenerációs családi dilemma természetesen őket sem kerüli el: valahogyan biztosítani, hogy a már meglévő vagyon ne legyen demotiváló a harmadik generációnak. A jövőt illetően egy további stratégiai szerkezeti lépés is megfogalmazódott a Boross családban: cél, hogy majd a magánszemélyek is cégeken keresztül legyenek tulajdonosok a holdingcégben, így a privát holdingokat sorra más befektetésekhez is hasznos kapoccsá téve. De a fiúk számára a legerősebb kapocs mindig a család marad: édesapjuknak kívánnak emléket állítani a nevét viselő, a felsőfokú kertészeti képzést támogató alapítvánnyal.
Hogy látja a magyar ingatlanpiac visszásságait és lehetséges megoldásait egy társadalomkutató és egy vezető ingatlanszakértő? Röviden: kicsit máshogy. Tíz erős mondat a Forbes.hu-n olvasható 18 perces páros interjúból.
Karl-Heinz Keth huszonöt éve jött a Praktikerhez, azóta két nagy krízisen segítette át a céget, most pedig mint a magyar tulajdonúvá vált barkácsáruházlánc magát magyarnak tartó karizmatikus vezetője és kistulajdonosa megy nyugdíjba. Vele lett sikeres magyar cég és márka a Praktikerből.