Lomha góliátok és a Koppány család

A kardióedzésnek is tökéletes, tizenöt perces hegymenet után még kicsit kapkodva veszem a levegőt, amikor egy XII. kerületi kapunál megnyomom a bal felső, Koppány feliratú csengőt. A családnévhez tartozó egyik jelölt, Szabolcs nyit kaput, sarkában megtermett, csokoládébarna kutya vizslat. „Schokónak már megvolt a reggeli torna” – mondja a bemutatkozás után mosolyogva, én pedig halkan nyöszörögve követem őt és az ebet.
A villába lépve egyfajta jutalom gyanánt elém tárul Budapest irigylésre méltó panorámája. Itt bent köszönt Szabolcs édesapja, Koppány János, az Intland Software társalapító-vezérigazgatója, valamint Moksony Réka, a családi vállalat ügyvezetője is. A harmadik Koppány, Zsolt még egy nagy gyártóipari céggel tárgyal egy szobával arrébb.

Amikor Londonban jártam akkoriban, még azt kérdezték, tényleg sok ló van Magyar­országon? A németeknél már az volt a kérdés, hogy mennyibe kerül a termékünk.

Amíg rá várunk, beszélgetünk a házról és a kilátásról, amit Jánosék csak ritkán élveznek, idejük többségét ugyanis a vállalat stuttgarti irodájában töltik. Szabolcs, a pénzügyi igazgató ekkor előre is elnézést kér, ha nem jutna eszébe egy-egy magyar szó, már gyerekkora óta kint él. Éppen elgondolkodom, németül beszél-e a kutya is (ha már német vizsla), amikor Zsolt, a műszaki vezérigazgató is csatlakozik a beszélgetéshez.
Így ülünk le öt plusz egyen a kanapé szecessziós színkavalkádjába, és már veszem a levegőt az első kérdéseim egyikéhez, amikor Schoko közbeugat: megjött a gázóra-leolvasó. Nevetve várjuk, míg lenyugszik, hogy János elkezdhesse mesélni családi vállalkozásának történeté.