Egyik első céljuk az volt, hogy többet keressenek, mint a takarítónőjük – ma már Fortune 500-as nagyvállalatok szoftver- és műszaki fejlesztéseit pörgetik. Az IBM számítógép fűtötte pinceszobából úgy menetelt előre az Intland Software, hogy közben meg tudta őrizni azt, amitől igazán egyedi a piacán: ízig-vérig családi vállalkozás.
A kardióedzésnek is tökéletes, tizenöt perces hegymenet után még kicsit kapkodva veszem a levegőt, amikor egy XII. kerületi kapunál megnyomom a bal felső, Koppány feliratú csengőt. A családnévhez tartozó egyik jelölt, Szabolcs nyit kaput, sarkában megtermett, csokoládébarna kutya vizslat. „Schokónak már megvolt a reggeli torna” – mondja a bemutatkozás után mosolyogva, én pedig halkan nyöszörögve követem őt és az ebet. A villába lépve egyfajta jutalom gyanánt elém tárul Budapest irigylésre méltó panorámája. Itt bent köszönt Szabolcs édesapja, Koppány János, az Intland Software társalapító-vezérigazgatója, valamint Moksony Réka, a családi vállalat ügyvezetője is. A harmadik Koppány, Zsolt még egy nagy gyártóipari céggel tárgyal egy szobával arrébb.
Amikor Londonban jártam akkoriban, még azt kérdezték, tényleg sok ló van Magyarországon? A németeknél már az volt a kérdés, hogy mennyibe kerül a termékünk.
Amíg rá várunk, beszélgetünk a házról és a kilátásról, amit Jánosék csak ritkán élveznek, idejük többségét ugyanis a vállalat stuttgarti irodájában töltik. Szabolcs, a pénzügyi igazgató ekkor előre is elnézést kér, ha nem jutna eszébe egy-egy magyar szó, már gyerekkora óta kint él. Éppen elgondolkodom, németül beszél-e a kutya is (ha már német vizsla), amikor Zsolt, a műszaki vezérigazgató is csatlakozik a beszélgetéshez. Így ülünk le öt plusz egyen a kanapé szecessziós színkavalkádjába, és már veszem a levegőt az első kérdéseim egyikéhez, amikor Schoko közbeugat: megjött a gázóra-leolvasó. Nevetve várjuk, míg lenyugszik, hogy János elkezdhesse mesélni családi vállalkozásának történeté.
Skybar, extra szabadnapok, halastó – egyre kreatívabbak a cégek abban, hogyan növeljék kollégáik elégedettségét. Nem véletlenül: a gyakran pozíciót változtató job hoppereknek kedvez a munkaerőhiány, a jó munkahelyhez pedig már alapfelszereltség a kedves környezetet, az uszodabérlet és a többi extra. Hogyan csinálják, akik jól csinálják?
Nem az a fontos, amit a falra tesznek „Szerintem a legnagyobb well-being elem, hogy legyen az embernek egy jó vezetője, aki odafigyel rá, és támogatja. Ha ezt nem tudja valaki garantálni, akkor próbál uszodabérlettel meggyőzni, hogy »figyi, bírd ki még egy kicsit«” – mondja Gazsi Zoltán, a gyáli Eisberg Hungary Kft. salátaüzem ügyvezető igazgatója. Úgy érzem, jó helyen vagyok, számos kitüntetést látok irodája falán. „Szerethető munkahely, boldog munkavállalók” – olvasható néhányon.
Nem erre a beszélgetésre készítette elő, két perccel ezelőtt még egy másik tárgyalóban kezdtünk. „Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak. A menedzsment kiválasztásánál is szándékosan figyelünk erre, nekem már csak az a dolgom, hogy inspiráljam az embereket.”
Ez az inspirációnyújtás lehet az Eisberg titka – a cég rendszeresen megünnepli nagyjából 190 dolgozójának sikereit, a pörgősek megkapják Zoltán bátyjának proaktív kutyájáról elnevezett Folti-díjat, a háttérben megbújó, de oszlopos tagoknak a Bernard-díj jár. Sokáig nem is volt HR-vezetőjük, Zoltán úgy gondolja, hogy ez az ő személyes feladata is, odafigyel, javaslatokat hallgat, mindennap valami extrát szeretne nyújtani, hogy ne unalmasodjanak el a hétköznapok.
A sportbérlet nem jött be, ám a pszichológus, a coaching, az apró figyelmességek annál inkább. Egyik legnépszerűbb intézkedése, hogy ötvennyolc 34 év alatti munkavállalójának 25 napra egészítette ki az éves alapszabadságát. Szerinte nekik sincs kevesebb igényük a pihenésre. „Nem mindig a több pénz okozza a legnagyobb örömöt. Az a kérdés, hogy tudsz-e ennél bölcsebb lenni, hogy tudod-e, mi kell a munkavállalóidnak.”
Ez gyártóterület, nem hotel „Életünk egyharmadát itt töltjük, ezért is fontos, hogy szép környezetben dolgozhassunk” – mondja Prohászka Andrea, az italporokat és táplálékkiegészítőket gyártó Tutti Élelmiszeripari Kft. ügyvezető igazgatója. A hagyományosabb motivációkon (rugalmas beosztás, családias hangulat) túl nem kérdés, hogy ez az erőssége a cégnek: rábapatonai telephelyén halastó, vadászház és skybar is van.
A 90-es évek elején Andrea édesapja, Ottó bukkant rá a területre, a Rábca melletti hely régen fácánkeltető vadászbirtokként működött. „Vicces, mert nem is horgászott azelőtt, azóta viszont már két tavunk is van – egy halóvoda és a nagy. Hatalmas látvány, amikor a húsztonnás kamionok között egyikből a másikba áttotyog egy vadkacsamama tíz kiscsibével.”
A nagyobb tavon szigetet is kialakítottak, amire a Győri Nemzeti Színháztól szereztek egy régebben díszletként használt hidat. Amikor új épületüket tervezték, akkor is ötleteltek, hogy milyen extrát lehetne nyújtani dolgozóiknak – végül egy Tutti Skybarnak keresztelt tetőterasz jutott Andrea eszébe, nevetve mondja, hogy talán ez lesz a maradandó öröksége. Úgy gondolja, a családias, szerethető munkahellyel tudnak versenyezni a győri autóipari cégekkel, noha azok bérben és juttatásokban bármikor felül tudnák licitálni őket. Százharminc alkalmazottuk hangulatát kedvezményesen igénybe vehető révfülöpi nyaralójukkal, telephelyükön már-már arborétum színvonalú parkukkal fokozzák. Utóbbin sok látogatójuk meglepődik. „Egyszer egy osztrák turista bejött, és szobát akart kivenni. Alig tudtuk megértetni vele, hogy ez gyártóterület, nem hotel.”
Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak.
Az emberek alelnöke „Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ez egy magyar startup, de nálunk a well-being nem a pingpongról és az ingyengyümölcsről szól” – nevet Vikki Sly, aki idén január óta tartja össze a Bitrise munkavállalóit, névjegye szerint mint vice president of people. Az emberek alelnöke megmosolyogtató fordítás lenne, de igaz. Vikki szenvedélyesen beszél a több országban összesen százhatvan embert felölelő csapatról és a munkahelyi kapcsolatok fontosságáról.
A Bitrise-nál főként utóbbira koncentrálnak, a kiemelkedő pénzügyi juttatások (munkavállalóikat a vállalat részvényesévé teszik) és az általános elemek (egészségbiztosítás, nyugdíjpénztár) mellett kvízeket, hackathonokat és még olimpiai sportvetélkedőt is tartottak a koronavírus alatt. Eleinte féltek a vírus produktivitásra való hatásától, ami végül pont a másik oldalról hozott problémát: az lett a kérdés, hogyan szabjanak élesebb határokat a munka és a magánélet között.
A hazai startupvilág meglehetősen túlfűtött állapotban van, majdnem minden területen sorakoznak az ambiciózus cégek, az egészség(ügy) frontján is egyre többen próbálnak érvényesülni. Körképünkben rangsor nélkül mutatjuk be a piacképes kezdeményezéseket. Olyanokat, amik még nem léptek piacra, és olyanokat is, amelyeknek már milliárdos árbevételük van.
Nespresso-gép a szobákban, törölköző és illatszer-bekészítés az ágyakon, már-már szállodai összbenyomás, de nem luxus, inkább a négycsillagos szint, ahol járóbeteg-szakrendelések mellett ma már klasszikus kórházi ellátást is nyújtanak. Évek óta erős terjeszkedésben van a Doktor24, az új multiklinika hárommilliárd forintos beruházásból épült. Exkluzív képriport.
Stratégiai jelentőségű lépés történt a gyógyszeriparban idén ősszel, ráadásul magyar vonatkozása is van: a Chinoin újpesti gyára az Euroapi legfontosabb gyártóegysége lesz. A létrejövő Euroapi vállalatban hatalmas szellemi tőke összpontosul, innovatív gyártástechnológiai megoldásokkal és folyamatos fejlesztésekkel készülnek a jövő kihívásaira. És nem utolsósorban: a partnerek bizalmának erősítésére.
Az amerikai pénzvilág tele van ügyeletes válságriogatókkal, de Pozsár Zoltán azzal szerzett nevet magának, hogy amikor farkast kiállt, az általában jön is. A svájci bankóriás Credit Suisse globális stratégája az egyik legismertebb magyar a Wall Streeten, előtte megjárta a New York-i jegybankot, az IMF-et és az amerikai pénzügyminisztériumot is. Innen már nincs nagyon feljebb, de a Magyar Nemzeti Bank elnökeként azért még kipróbálná magát.
