Egyszerű problémára talált egyszerű megoldást a magyar Sineko, mégis óriási pénz lehet a szoftverükben. A radiológiai regiszterépítő alkalmazást az Egyesült Államokban már használják, Zürichben épp vizsgálják, pedig még fejlesztés alatt áll. A cél, hogy egy határokon átívelő teleradiológiai szolgáltatás épülhessen köré, és a végén még az is lehet, hogy az egyszeri páciens is megérti, mi áll a leletében.
Túlságosan szeretjük a termékünket, ez tipikus alapítói hiba – magyarázza Németh Bence az egyik okát, miért utasították el több pénzügyi befektető beszállását a Sinekóba. Több megkeresést is kaptak már, volt, aki 300 milliót tolt volna a medtech startupba, de nem voltak megfelelő kapcsolatai, nem volt meg a kémia a csapattal, sőt a Sineko gárdája sem tudta még, mire lehet elkölteni ennyi pénzt.
Kevés magvető fázisban lévő startup utasít el ekkora finanszírozási ajánlatot, pláne egy olyan nehéz, politikával átitatott ágazatban, mint a medtech. De Bencéék határozott elképzelésekkel bírnak, jól mentorálták őket, és inkább dolgoznak ingyen, minthogy nem megfelelő tulajdonos kerüljön a cégbe.
Orvosnyelvről magyarra Németh Bence, Breitenbach Dávid és Sipos Tamás mind Vas megyéből származnak, Tamás és Bence padtársak voltak a gimnáziumban. Tamás volt az infós, Bence a matekos, már a suli alatt is több projektet terveztek együtt, de akkor még semmi sem jött össze. Bence párhuzamosan végezte az orvosit és a mérnökinformatikai képzést, ekkor jött az ötlet a két terület összekapcsolására.
A probléma, amire a Sineko megoldást kínál, egyszerű és mindenkinek átlátható. Bemegy a páciens a kórházba, készül róla egy radiológiai felvétel. A szakorvos a felvételt kielemzi, és általában diktafonra mondja megállapításait, amit aztán papíron is feldolgoznak.
Ezzel viszont van egy hatalmas probléma: a diktálásból sosem lesz strukturált adatbázis. Folyó szöveges, latin szavakkal megspékelt massza lesz csak belőle, amiből nem lehet kezelhető, feldolgozható adatbázisokat építeni, elvesznek benne az információk. „Az orvosnak a beteg a fontos, a cégeknek viszont az adat. Az adat lassan fontosabb, mint maga a beteg” – magyarázza Bence. Adatbázis csak úgy lehet ebből a masszából, ha a szöveggel valaki leül, és kézzel beviszi az adatokat egy adatbázisba. Ez viszont dupla munka, sok időbe telik, tehát a legkevésbé sem hatékony megoldás.
Képzeld el: az Egyesült Államokban készülnek leletek, amiket mondjuk Lengyelországban élő, alacsonyabb bérköltségen dolgozó szakorvosok elemeznek a szoftverrel, majd visszaküldik Amerikába, és az ottani orvos aláírja.
Skybar, extra szabadnapok, halastó – egyre kreatívabbak a cégek abban, hogyan növeljék kollégáik elégedettségét. Nem véletlenül: a gyakran pozíciót változtató job hoppereknek kedvez a munkaerőhiány, a jó munkahelyhez pedig már alapfelszereltség a kedves környezetet, az uszodabérlet és a többi extra. Hogyan csinálják, akik jól csinálják?
Nem az a fontos, amit a falra tesznek „Szerintem a legnagyobb well-being elem, hogy legyen az embernek egy jó vezetője, aki odafigyel rá, és támogatja. Ha ezt nem tudja valaki garantálni, akkor próbál uszodabérlettel meggyőzni, hogy »figyi, bírd ki még egy kicsit«” – mondja Gazsi Zoltán, a gyáli Eisberg Hungary Kft. salátaüzem ügyvezető igazgatója. Úgy érzem, jó helyen vagyok, számos kitüntetést látok irodája falán. „Szerethető munkahely, boldog munkavállalók” – olvasható néhányon.
Nem erre a beszélgetésre készítette elő, két perccel ezelőtt még egy másik tárgyalóban kezdtünk. „Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak. A menedzsment kiválasztásánál is szándékosan figyelünk erre, nekem már csak az a dolgom, hogy inspiráljam az embereket.”
Ez az inspirációnyújtás lehet az Eisberg titka – a cég rendszeresen megünnepli nagyjából 190 dolgozójának sikereit, a pörgősek megkapják Zoltán bátyjának proaktív kutyájáról elnevezett Folti-díjat, a háttérben megbújó, de oszlopos tagoknak a Bernard-díj jár. Sokáig nem is volt HR-vezetőjük, Zoltán úgy gondolja, hogy ez az ő személyes feladata is, odafigyel, javaslatokat hallgat, mindennap valami extrát szeretne nyújtani, hogy ne unalmasodjanak el a hétköznapok.
A sportbérlet nem jött be, ám a pszichológus, a coaching, az apró figyelmességek annál inkább. Egyik legnépszerűbb intézkedése, hogy ötvennyolc 34 év alatti munkavállalójának 25 napra egészítette ki az éves alapszabadságát. Szerinte nekik sincs kevesebb igényük a pihenésre. „Nem mindig a több pénz okozza a legnagyobb örömöt. Az a kérdés, hogy tudsz-e ennél bölcsebb lenni, hogy tudod-e, mi kell a munkavállalóidnak.”
Ez gyártóterület, nem hotel „Életünk egyharmadát itt töltjük, ezért is fontos, hogy szép környezetben dolgozhassunk” – mondja Prohászka Andrea, az italporokat és táplálékkiegészítőket gyártó Tutti Élelmiszeripari Kft. ügyvezető igazgatója. A hagyományosabb motivációkon (rugalmas beosztás, családias hangulat) túl nem kérdés, hogy ez az erőssége a cégnek: rábapatonai telephelyén halastó, vadászház és skybar is van.
A 90-es évek elején Andrea édesapja, Ottó bukkant rá a területre, a Rábca melletti hely régen fácánkeltető vadászbirtokként működött. „Vicces, mert nem is horgászott azelőtt, azóta viszont már két tavunk is van – egy halóvoda és a nagy. Hatalmas látvány, amikor a húsztonnás kamionok között egyikből a másikba áttotyog egy vadkacsamama tíz kiscsibével.”
A nagyobb tavon szigetet is kialakítottak, amire a Győri Nemzeti Színháztól szereztek egy régebben díszletként használt hidat. Amikor új épületüket tervezték, akkor is ötleteltek, hogy milyen extrát lehetne nyújtani dolgozóiknak – végül egy Tutti Skybarnak keresztelt tetőterasz jutott Andrea eszébe, nevetve mondja, hogy talán ez lesz a maradandó öröksége. Úgy gondolja, a családias, szerethető munkahellyel tudnak versenyezni a győri autóipari cégekkel, noha azok bérben és juttatásokban bármikor felül tudnák licitálni őket. Százharminc alkalmazottuk hangulatát kedvezményesen igénybe vehető révfülöpi nyaralójukkal, telephelyükön már-már arborétum színvonalú parkukkal fokozzák. Utóbbin sok látogatójuk meglepődik. „Egyszer egy osztrák turista bejött, és szobát akart kivenni. Alig tudtuk megértetni vele, hogy ez gyártóterület, nem hotel.”
Nem az számít, milyen vision, mission statement van a falra téve, hanem az, hogy a vezetők a mindennapokban milyen döntéseket hoznak.
Az emberek alelnöke „Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy ez egy magyar startup, de nálunk a well-being nem a pingpongról és az ingyengyümölcsről szól” – nevet Vikki Sly, aki idén január óta tartja össze a Bitrise munkavállalóit, névjegye szerint mint vice president of people. Az emberek alelnöke megmosolyogtató fordítás lenne, de igaz. Vikki szenvedélyesen beszél a több országban összesen százhatvan embert felölelő csapatról és a munkahelyi kapcsolatok fontosságáról.
A Bitrise-nál főként utóbbira koncentrálnak, a kiemelkedő pénzügyi juttatások (munkavállalóikat a vállalat részvényesévé teszik) és az általános elemek (egészségbiztosítás, nyugdíjpénztár) mellett kvízeket, hackathonokat és még olimpiai sportvetélkedőt is tartottak a koronavírus alatt. Eleinte féltek a vírus produktivitásra való hatásától, ami végül pont a másik oldalról hozott problémát: az lett a kérdés, hogyan szabjanak élesebb határokat a munka és a magánélet között.
Hogy látja a magyar ingatlanpiac visszásságait és lehetséges megoldásait egy társadalomkutató és egy vezető ingatlanszakértő? Röviden: kicsit máshogy. Tíz erős mondat a Forbes.hu-n olvasható 18 perces páros interjúból.
Volt modell, celebfeleség és makacsul építkező kisvállalkozó – Tomán Szabina ma ott tart, hogy ha tükörbe néz, halványan már látja az egyre nagyobb dimenzióban gondolkodó üzletembert. „Szabina diétájaként” először baráti körben terjedt az általa kipróbált és továbbfejlesztett konzultációs fehérjediéta, ma Toman Diet néven nemcsak Magyarországon keresik, de Romániában, Ausztriában és Németországban is elérhető. Budai cégközponttal, országos franchise-hálózattal, francia gyártóval és prémium ügyfélkörrel kapaszkodott meg a piacon, és érik milliárdos forgalmú vállalkozássá. Alapító-tulajdonosa álmaira sokan mások is üzletet építettek.
A koronavírus-járvány olyan területeket is súlyosan érintett, amelyek nem kerültek be a hírekbe az első lezárások után. Például a fogorvosi rendelőket. Különösen rossz évet zártak a kifejezetten a külföldi páciensek fogadására berendezkedett fogászatok. Mégsem a covid vethet véget ennek az üzletnek.
