Gerlóczy Márton: Fikció 1. – A katlan
(2021, Scolar Kiadó, 4775 forint)
Miről szól? „A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” Így kezdi az író a sztorit, ám szinte azonnal kiderül, hogy ez pont nem igaz. Merthogy Gerlóczy Márton a családjáról akar írni, de meg kell várnia egy DNS-eredményt, amin nem kevesebb múlik, mint az, hogy pontosan melyik családról összegyűjtött dokumentációját kell megnyitnia a munka elkezdéséhez. Ráadásul másodszor történik meg mindez az életében, hiszen tizenkét évesen tudta meg, hogy az apja, akit hatévesen elvesztett és meggyászolt, nem a vér szerinti szülője, az ő édesapja valaki más – most pedig kiderül, hogy ebben a felmenőinél egyszer már volt egy hasonló rejtély.
Identitáskeresés, bizonytalanság, feldolgozhatatlan lelki terhek – a regény legnagyobb értéke az a természetes őszinteség, amivel az író az érzelmeiről vall. Például néha haragot érez édesapja iránt, aztán maga is rácsodálkozik, amikor egyszer apjának szólítja. A tépelődés karácsony környékén, mindenkitől távol, egy szicíliai, katlanszerű kisvárosban zajlik, azért utazott oda, hogy nyugalomban alkothasson, aztán persze rájön, hogy nem is bírja olyan jól a magányt. És akkor megérkezik Zsófi, a barátnője.
(G. Tóth Ilda)
Kinek ajánljuk? Aki bírja, ha egy könyvnek úgy van vége, hogy épp csak kezdődik az igazi izgalom, és ki tudja várni a többkötetesnek ígért identitásthriller következő fejezetét.
Köves Gábor: Végszónak sem rossz
(2021, 21. Század Kiadó, 3990 forint)
Miről szól? 38 interjú olyan nevekkel, mint Juliette Binoche, Margaret Atwood, John le Carré, Bödőcs Tibor, Suzanne Vega, Enyedi Ildikó, Nádas Péter, Dragomán György, Jonathan Franzen, John Oliver és még egy sor magyar és nemzetközi művész szupersztár, akiket becserkészni sem könnyű, hát még elérni, hogy húsz–harminc percet adjanak az életükből Brooklynban, Gombosszegen vagy egy bécsi színház félreeső öltözőjében, és ebből ki lehessen hozni valami mélyebbet vagy vicceset. Mindkettőre van példa Köves Gábor interjúiban, amelyek egy része a Magyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, a Marie Claire-ben vagy éppen a Forbesban már megjelent.
Ez nem von le az értékükből – ki ne olvasná szívesen újra, hogy milyen volt forgatni Krzysztof Kieslowskival, aki mindig és csak azért is rágyújtott, ahol nem kellett volna, és nagyon tudott lengyelül káromkodni, vagy hogy honnan vette kölcsön Bödőcs Tibor a műhasat, hogy Orbán Viktort parodizálja. Jutottak azért a könyvbe új, eddig nem publikált beszélgetések is, de kedvenceim a klasszikus Köves-féle bevezetők az interjúk körülményeiről. Itt derül ki, hogyan sikerült – Nádas Pétert idézve – „a leglehetetlenebb helyeken, a legképtelenebb figurákat szóra bírni”. (Fekete Emese)
Kinek ajánljuk? Az anekdoták és a műhelytitkok kedvelőinek, azaz mindenkinek. Újságíróknak kötelező.
