Az egyre hosszabb őszi estékre letehetetlen családregényeket, skandináv kriminovellákat, az emberi jóságról szóló filozofálást és egy 101 éves egykori nürnbergi főügyész útravalóit ajánljuk. Nem maradhat ki a válogatásból két újságíró kötete sem: egyikük öt év sztárinterjúit rendezte egy csokorba, másikuk az elmúlt három évtized magyar politikai rendszerének és hatalomgyakorlásának miértjeit próbálja megfejteni.
Gerlóczy Márton: Fikció 1. – A katlan (2021, Scolar Kiadó, 4775 forint) Miről szól? „A dolgok egyféleképpen történhetnek, tudniillik úgy, ahogyan történtek.” Így kezdi az író a sztorit, ám szinte azonnal kiderül, hogy ez pont nem igaz. Merthogy Gerlóczy Márton a családjáról akar írni, de meg kell várnia egy DNS-eredményt, amin nem kevesebb múlik, mint az, hogy pontosan melyik családról összegyűjtött dokumentációját kell megnyitnia a munka elkezdéséhez. Ráadásul másodszor történik meg mindez az életében, hiszen tizenkét évesen tudta meg, hogy az apja, akit hatévesen elvesztett és meggyászolt, nem a vér szerinti szülője, az ő édesapja valaki más – most pedig kiderül, hogy ebben a felmenőinél egyszer már volt egy hasonló rejtély.
Identitáskeresés, bizonytalanság, feldolgozhatatlan lelki terhek – a regény legnagyobb értéke az a természetes őszinteség, amivel az író az érzelmeiről vall. Például néha haragot érez édesapja iránt, aztán maga is rácsodálkozik, amikor egyszer apjának szólítja. A tépelődés karácsony környékén, mindenkitől távol, egy szicíliai, katlanszerű kisvárosban zajlik, azért utazott oda, hogy nyugalomban alkothasson, aztán persze rájön, hogy nem is bírja olyan jól a magányt. És akkor megérkezik Zsófi, a barátnője. (G. Tóth Ilda) Kinek ajánljuk? Aki bírja, ha egy könyvnek úgy van vége, hogy épp csak kezdődik az igazi izgalom, és ki tudja várni a többkötetesnek ígért identitásthriller következő fejezetét.
Köves Gábor: Végszónak sem rossz (2021, 21. Század Kiadó, 3990 forint) Miről szól? 38 interjú olyan nevekkel, mint Juliette Binoche, Margaret Atwood, John le Carré, Bödőcs Tibor, Suzanne Vega, Enyedi Ildikó, Nádas Péter, Dragomán György, Jonathan Franzen, John Oliver és még egy sor magyar és nemzetközi művész szupersztár, akiket becserkészni sem könnyű, hát még elérni, hogy húsz–harminc percet adjanak az életükből Brooklynban, Gombosszegen vagy egy bécsi színház félreeső öltözőjében, és ebből ki lehessen hozni valami mélyebbet vagy vicceset. Mindkettőre van példa Köves Gábor interjúiban, amelyek egy része a Magyar Narancsban, az Élet és Irodalomban, a Marie Claire-ben vagy éppen a Forbesban már megjelent.
Ez nem von le az értékükből – ki ne olvasná szívesen újra, hogy milyen volt forgatni Krzysztof Kieslowskival, aki mindig és csak azért is rágyújtott, ahol nem kellett volna, és nagyon tudott lengyelül káromkodni, vagy hogy honnan vette kölcsön Bödőcs Tibor a műhasat, hogy Orbán Viktort parodizálja. Jutottak azért a könyvbe új, eddig nem publikált beszélgetések is, de kedvenceim a klasszikus Köves-féle bevezetők az interjúk körülményeiről. Itt derül ki, hogyan sikerült – Nádas Pétert idézve – „a leglehetetlenebb helyeken, a legképtelenebb figurákat szóra bírni”. (Fekete Emese) Kinek ajánljuk? Az anekdoták és a műhelytitkok kedvelőinek, azaz mindenkinek. Újságíróknak kötelező.
Mivel a top gasztronómia még nem tért magához, a Matusz-Vad közvetlenül bombázza az ínyenceket: lakossági webshopot indít steakekkel, kenguru- és krokodilhússal, más különlegességekkel. Az alapító közben már a generációváltásra készül, bár az az álma, hogy ötvenévesen nyugdíjba menjen, már nem fog teljesülni.
„Az építőiparban beruházó barátaim az elmúlt években mindig azt mesélték, hogy egyre kisebb konyhákat terveznek az új házakba, mert az emberek szokásai megváltoztak, és már nem főznek otthon. Erre beütött a járvány, és megfordult a trend: sokan rájöttek, hogy milyen jó kikapcsolódás például smokerezni vagy grillezni” – magyarázza Matusz Balázs, miért nyit most az eddig főként éttermeket kiszolgáló Matusz-Vad (cégportré: Forbes 2019/7) a lakosság felé.
2020 tavaszán sokan megijedtek, hogy nem lesz élelmiszer a boltokban, és mindent vittek – sajnos, mi ennek a felhalmozási láznak csak a legvégére tudtunk becsatlakozni.
Október elején gourmetmarket.hu néven elindítják új webáruházukat, ahol magánszemélyek vásárolhatnak prémium élelmiszereket, például szuvidált húsokat és steakeket, tejtermékeket, köretnek valókat és pékárukat. Ráadásul logisztikai bravúrra vállalkoznak: azt ígérik, hogy Budapesten a délután két óráig leadott rendeléseket még aznap kiszállítják. „Ma ez kell ahhoz, hogy a lakosságot meg lehessen érinteni.”
Az 1994-ben vadhús-kereskedelemmel berobbanó cég az elmúlt években fokozatosan bővítette kínálatát például csirkemellel, karajjal, mirelit hasábburgonyával és hasonló portékákkal, ám mivel alapvetően éttermeket szolgál ki, tavaly tavasszal, a járvány beütésével a padlóra került, forgalma nyolcvan százalékát bukta. A 270 fős létszám egyharmadát azonnal elbocsátották, egy másik harmadot 150–200 ezer forintos, csökkentett fizetéssel hazaküldtek azzal, hogy legyenek türelemmel, amíg újra tudják őket teljes állásban foglalkoztatni. „Sajnos rossz döntés volt – mondja Balázs –, mert nagy részük nem jött vissza, és emiatt még az állami támogatástól is elestünk.”
Jó húzásnak bizonyult viszont, hogy az első hullám vége felé már magánszemélyek előtt is megnyitották az online vásárlás lehetőségét. „2020 tavaszán sokan megijedtek, hogy nem lesz élelmiszer a boltokban, és mindent vittek – sajnos mi ennek a felhalmozási láznak csak a legvégére tudtunk becsatlakozni. Aztán egyre többen csipegettek a különlegességeink közül, vásárolgatták, amit a vendéglők akkoriban nem annyira.” Volt olyan vevőjük, aki egy hétvégén húsz kiló húst lesmokerezett – vagyis többet vásárolt, mint egy átlagos étterem.
Az új, kimondottan lakossági áruházban már nem tartanak majd olyan széles kínálatot, mint a mostani, eredetileg cégeknek szólóban. „A hasábburgonyát fel sem tettük, nem a klasszikus élelmiszer-webáruházakkal szeretnénk versenyezni, inkább az igényes alapanyagokat, különleges steakeket kínálókkal. Ezeket a legnehezebb beszerezni megbízható forrásból, ezért gondoltuk, hogy erre a piacra be tudunk még mindig szállni.”
Mi biztonságot árulunk Balázs a rá jellemző körültekintéssel vágott bele az online boltosdiba is. Kutatásokat böngésztek, megnézték, mitől jó egy webáruház, milyen szabályokat érdemes betartani a tervezésénél, aztán fejlesztői gárdájuk elkészítette az oldalt. „Fontos dolognak gondoltuk, hogy lehessen receptekből kiindulva vásárolni” – mond példát. Húsüzemet is kialakítottak a pesti telephelyükön, hogy szeletelt húsokat is tudjanak árulni.
A tavalyi forgalomkiesés után egyébként már idén nyáron elérték a korábbi árréstömegszintet, augusztusban pedig 123 százalékon állt a mutató a 2019-eshez viszonyítva. „Az volt a szerencsénk, hogy azért a vendéglősök nagyobb része szépen túlélte a bezárások időszakát. Sokkal több csődre számítottunk, de szépen visszatértek a régi partnerek, és újakat is be tudtunk húzni.” Vagyis a lakossági üzletág nem szükségszerűen bevételpótlás a Matusz-Vadnak, hanem azokat a prémium fogyasztókat szeretnék vele elérni, akik korábban a top éttermekbe jártak. Utóbbiak ugyanis, a főváros belső kerületében, a mai napig sem álltak fel, hiszen jelentős mértékben a külföldi turistákra építettek. „Nálunk ennek a szegmensnek a részesedése parányi, de mégis ez a legfontosabb csapásirányunk, hiszen a minőség nekünk a legfontosabb, azt szoktam mondani, hogy mi biztonságot árulunk.”
Az árelőnyüket pedig éppen a legdrágább termékeknél tudják a legjobban érvényesíteni. A Matusz-Vadnál ugyanis nem fix összeget tesznek a beszerzési árra, hanem százalékot. Így is megkeresnek 250–300 forintot minden kilón – ha valami nagyon drága, ez elmehet akár 500-ig is, de feljebb nem. (Az igazán különleges húsoknak, mint a kenguru- vagy a krokodilsteak, kilónként hatezer és tizenegyezer forint között van az ára.) „Sokan plusz 20 százalékkal kalkulálnak, csakhogy így a húszezer forintos portéka 24 ezerre drágul, és eladhatatlan lesz. Az éttermekben is azért isznak olcsóbb bort a vendégek, mert 100–300 százalék árrés kerül az árra – ám ezzel meggátolják a vendég örömét is.”
Közben az éppen idén ötvenéves Balázs már a generációváltásra készül. Fia, Patrik évekig dolgozott a beszerzési osztályon, tavaly óta a marketinget vezeti. „Korábban azzal viccelődtem, hogy ebben a korban már szeretnék nyugdíjba menni. Hát erre nem volt lehetőségem, és rájöttem, hogy a generációváltás hosszabb folyamat, el kell kezdeni, hogy öt–tíz év múlva valóság legyen.” Balázs szerint sok családi cég alapítója tévesen gondolja azt, hogy maga helyett kell keresnie valakit. Ő ebben nem hisz, szerinte ketté kell választani a tulajdont és a vezetést, és az utódnak a tulajdont kell átadni. „A vezetői döntéshozást pedig más modellre kell átalakítani, nem kell majd az a szintű tudás és gyors reagálás, ami most rám jellemző. Én zsigerből döntök, ennek innentől vége.”
Mostantól ugyanis az igazgatótanács határoz mindenről, és a majdani tulajdonosnak is ugyanúgy elő kell terjesztenie minden javaslatát. Friss fejlemény a cégben, hogy a tizenéve ott dolgozó Simon Bertold kereskedelmi igazgatóból vezérigazgató-helyettessé avanzsált, átvette Balázstól a beszerzést és a logisztikát, s ha meglesz az utódja, további osztályokat is kap – kivéve a pénzügyet és a kontrollingot, amit az alapító egyelőre nem enged ki a kezéből. „Már létrehoztunk egy 1700 paragrafusból álló szabályzatot, ami alapján majd a testület igent vagy nemet mond a javaslatra. Így pedig még egy nem túl nagy gyakorlattal rendelkező örökös is elboldogul egy ekkora cégben.”
„Berágtam.” Ez Jakabovics Tibor tömör válasza arra a kérdésre, hogy miért kezdett el fákat ültetni. A természettudományi területről érkező író nem akarta elfogadni, hogy az átlagembernek szorongva kell várnia, hátha a tudomány és a technológia majd egyszer megoldja a globális problémákat. Az író-környezetvédő keze nyomán mostanra több mint kétezer facsemete vert gyökeret, és megjelent a Mókusugrás – Ültess fát! című könyve is, amely felráz, elképeszt, szórakoztat és erőt ad. Számos hasonló szellemű művet várhatunk még a jövőben, mivel Jakabovics Tibor egyúttal megalapította az Equibrilyum Könyvkiadót is, amely független és nem profitorientált stratégiájával egyedülálló lehet a könyvpiacon.
Jancsa János egy évtizede burgerkritikusként lubickolt a kirobbant street food forradalomban, a jó ételekre vágyók itták szavait, a reformer vendéglátók pedig jó értékelésben reménykedtek. Az ismertséget és a tapasztalatot üzlettársaival a Bamba Marha elindítására fordították, ezzel felkínálták a lehetőséget a „burgerpápa” akasztására. Ehelyett további hat burgerezőt nyitottak, idén pedig a 1,5 milliárd forintos árbevételt is elérhetik.
