Egy családi vállalkozás mindig különleges, és mindig különleges értékeket teremt. A K&H családi vállalatok kiválósági díját pedig közülük is azok kapják meg minden évben, amelyek valamilyen tekintetben kiemelkednek, és sikereikkel a többieket is további fejlődésre ösztönözhetik. Tavaly és idén a többségében a K&H-tól független szakmai zsűri 12 ilyen céget választott ki a pályázók közül.
„A K&H családi vállalatok kiválósági díjat 2016-ban azért hoztuk létre, hogy elismerjük a magyar családi vállalkozások gazdasághoz való hozzájárulását és társadalmi elkötelezettségét – ismerteti az elismerés történetét Ékes Ákos, a K&H családi vállalatok központ vezetője. – Nem minden évben ugyanazokat a díjakat osztjuk ki, a pályázati kategóriákon minden évben a változó valósághoz igazodva változtatunk. 2020-ban elsősorban a járványhelyzetre adott példaértékű válaszokat díjaztuk, 2021-ben pedig már négy kategóriában vártuk a nevezéseket.”
Az elismerésnek bevallottan csupán egyik célja a legjobb családi vállalkozások „jutalmazása”. A K&H hisz abban, hogy a jól működő családi cégek az egész magyar gazdaság és társadalom számára nyereséget hoznak. „Az itt bemutatott sikertörténetek inspirálóan hatnak, ugyanis ma már kifejezetten erős lett a családi vállalatok tudatossága, összetartása, egymástól való tanulásának igénye” – fejti ki Ékes Ákos.
Bár a nyertesek természetesen sokféle területről érkeznek, fejlettségi szintjük és az előttük álló kihívások is mások, Ékes Ákos szerint van, ami összeköti őket. „A bensőségesebb kapcsolatok segítségével a családi vállalatok képesek valóban hosszú távra tervezni, ugyanakkor gyors döntéseket hozni és rugalmasan reagálni a piaci igényekre. A nyertesek jellemzően az átlagosnál jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a stratégiájukra, és kiemelt jelentőségűnek tartják a folyamatos innovációt. Fontos azt is felismerni, hogy érdemes a családtagokon kívül álló menedzsereket bevonni a cég vezetésébe, a nyertesek nagy része ezt megtette, van ahol egész menedzsment is kialakult. És – nagy örömömre – az is kiderült, hogy a pályázók legtöbbje számára egyre komolyabb szempont a fenntarthatóság irányába történő elmozdulás.”
Ütős dolgok is megvillannak a budai Kisbíró generációváltása után, de nekünk egyelőre nem áll össze.
Kíváncsi vagyok, a bennszülött budaiaknak mostanra szájukra jön-e a Vendéglő a Kisbíróhoz, a Bock-birodalom budai egységének régóta állandósított neve. Ha igen, talán mi is tettünk érte: legutóbb 2020 legelején, az akkor utolsó konyhai rendszerváltás után írtam róla (azt, hogy alapvetően még mindig oké, köszönhetően olyan dolgoknak, mint a dekadensen zsíros tejföl a házi csuszatésztán).
Azelőtt meg 2015-ben egy szomszédos rovatban, az Üzletben szerepeltek, a konyha fölötti áment executive séfként gyakorló Bíró Lajos ugyanis megosztotta velünk akkori vívódását és felismeréseit, a lényeg az volt, hogy a pesti oldali Bock Bisztró extrémebb megközelítése Budán, ennyivel a tengerszint fölött már nem tud gyökeret ereszteni, de a klasszikusok, a megszokott ízek, a stábnak és a vendégek dietetikusainak is jóleső finomításokkal annál inkább. És ott volt a szombati halnap, meg egy akkora tábla a bónusz séfajánlattal, hogy csak arról bármikor megvacsorázhatott egy nagyon széttartó ízlésű négyfős társaság.
Most mindez ment a sutba a Kisbíróban lezajlott újabb generációváltással. Tavasszal a külföldet is megjáró ifjabbik Bíró, azaz Bíró Dániel vette át a kormányrudat, és a gasztrosajtó mindig olajozottan lelkes részében meg az árnyaltabb megközelítéssel dolgozó oldalakon is arról van szó, hogy radikálisan megfiatalodott a konyhai csapat, velük a koncepció, és id. Bíró is velük vallja, hogy most már így kell ezt.
Én bírom a feszes étlapot, de amikor ránéztem a két ritkásan teleírt táblára, meg kellett kérdeznem a pincéreket, hogy ez egy bőséges séfajánlat vagy egy rövidebb egy erősen kurta étlappal – az utóbbiról van szó. A vegával együtt hét főételt számolunk, utóbbiból szeptember legelején, az elnyúlt tomboló nyárban három sertés és egy marha. Nem véletlen, hogy ritkán szoktam étlapokat írni, de itt azért aggódva gondolok a törzsvendégek törzsfeleségeire.
Az említett pincérek viszont figyelmes társalgási kérdéseikkel maradtak korábbról, és erős pillérei is az élménynek, még ha állhatatos figyelmük a szombat délben ritkás közönség mellett olyan vicces percekhez is vezet, mint amikor töltök egy korty vizet a poharamba, majd egyikük arra jártában rátölt félig, másikuk pedig egy mondattal később odalép teletölteni. Az előételek közül az égetett karfiollal és hollandival érkező tintahalat érezhetően előtérbe tolták a váltás kommunikációjakor, úgyhogy nem csak azért kérjük ki, mert amúgy szimpatikusan hangzik, vagy mert egyébként ez az egyetlen meleg nyitófogás. És a hollandi hab nagyon finom – ezt muszáj rögzítenünk egy olyan városban, ahol ugyanezen a héten egy felkapott reggelizőhelyen közepesen rémeset is ettem –, de a teljes mélytányért beterítő, kétdecis mennyiség erős túlzás belőle. El is nyomja a puha halkarikákat – bundázott formában, egy határozottabb állaggal talán jobban érvényesülnének.
A kacsaleves alapja kellemesen mély ízű lé, csemegemáj és zúza kerül bele, valamint családi hagyományőrző punkoskodásnak egy kacsaláb. Ez szerintem jó geg, de ha zöldségelnék is azt a lét, még jobb lehetne, mert az viszont tálaláskor elmarad.
Gondolkodóba a főételeknél esünk. A szűzérmék rántott sertésfüllel és dödöllével érkeznek, amely felállásból a szűz önmagában sajnos rózsaszínre hagyott belsővel is unalmas; a jus inkább csak nehéz, mint tartalmas; a dödölle könnyű és finom, de elveszik a húsok mennyiségéhez képest; a hártyavékony, bundás sertésfül ellenben olyan telitalálat, ami önálló fogást is érhetne valami savasabb társaságban. Sült hagymahéjak vannak még a tányéron, az édességük színez a dolgokon, de a beléjük helyezett fűszeres zsírpöttyöket inkább kerülgetni kell.
A fogas nem a legkarakteresebb hal, a körítésen múlik, milyen fogás lesz belőle. Itt a filéből tíznél több jókora szálkát szedünk ki, etimológiai alapon rögzíthetjük, hogy nem filé. A karalábékrém jó ötlet, de a háttérben marad, ahogy a könnyű, de halovány túrógombóckák sem ütnek át; a savas, friss birszselé pedig akkor lenne jól kitalált ellenpont, ha egy ennyire pasztell tányéron lenne mit ellenpontozni.
Végül: a Kisbíró somlóija pohárdesszert lett, és az édeskés-étcsokis tengelyen az édeskés végpont közelébe esik. Frissítik gyümölcsök, ami jó, és kireformálták belőle a piskótát, ami nem az.
Nem állítom, hogy Hoch-Budán nem lehet egy, az új Kisbíróéhoz mérten fókuszált ajánlatot sikerre vinni, de biztosan nem ez a sikerhez vezető könnyebbik út, és egészen biztosan kellene hozzá, hogy minden potenciális vendég így is magabiztosan belenyúlhasson valami neki való fogásba, ami legközelebbre is visszahúzza. Ha ez a lehetőség adott is a Kisbíróban, nekünk nem sikerült kiválasztanunk ezeket, és mivel kikértük a kínálat egyharmadát, ez felér egy intő jellel. Formálódik ez még.
Vendéglő a Kisbíróhoz Budapest XII., Szarvas Gábor út 8/d A teszt időpontja: 2021. szeptember 4. Ezt ettük: Tintahal karfiollal: 2800 Kacsaleves: 2600 Sertésszűz, -fül: 4300 Fogasfilé karalábékrémmel: 4500 Somlói galuska: 2300 Egy liter tisztított víz: 700 Egy pohár málnaszörp: 600 Szervizdíj: 2136 Összesen: 19 936 forint
Miután a leggazdagabb cseh üzletember, Petr Kellner áprilisban, helikopterbalesetben elhunyt, Ladislav Bartoníček vette át a stafétát a PPF Csoport és a Telenort is tulajdonló régiós PPF Telecom élén. Nem egyszerű a feladat – egy kivételes üzleti stratéga nyomdokaiba kell lépni.
„Mit mutatnánk be? Nekem nem volt soha, és most sincs irodám” – válaszolta Bilibók Botond, mikor felkértem, szerepeljen a magyarországi cégvezetők irodáit bemutató sorozatunkban. A Hold Alapkezelő vezérigazgatója világéletében hülyeségnek tartotta, hogy a főnöknek külön szobája legyen. „Mi a nyavalyának jó, hogy a legjobb helyeket a főnök élvezze, ha azt az összes munkatárs megteheti.” A vezérigazgató időnként 0,3 négyzetméteres asztalával helyiségről helyiségre vándorol a szőnyeggyűjteményével kitapétázott folyosón.
A járvány okozta nehéz időszak ellenére a cargo-partner nemzetközi szállítmányozó cég magyarországi vállalata elképesztő számokat produkált az elmúlt másfél évben. A növekedés hátterében nemcsak egy jó csapat és a jól átgondolt fejlesztések állnak, hanem a személyre szabott szállítmányozási és logisztikai szolgáltatásaik által biztosított megoldásaik is, amelyekkel az ügyfeleik üzleti sikereinek érdekében a valós igényt elégítik ki.
