„Van ez az új menő app, letöltöttem az app store-ból.” El lehet dönteni ebből a mondatból, hogy milyen telefonom van? Ha mélyen és megrendíthetetlenül hinnénk a márkázásban, rebeghetnénk rá egy igent. App Store ugyanis az Apple telefonjain van, a Google hasonló boltját Play Store-nak hívják, a készülékgyártók által üzemeltetett boltoknak pedig mindnek saját neve van.
A legarcátlanabb természetesen az Amazon volt: van annyi pénze, hogy ne legyen figyelemmel másokra, így simán, egybeírva Appstore-nak hívja a boltját. A név azonban mindegy is – mindegyikben appokat lehet vásárolni, gyakorta ugyanazokat, mint a többiben. Tehát elmegy az ember a szigorúan kisbetűs app store-ba, és vesz mobilalkalmazást. Mi pedig nem tudjuk, milyen telefon van a zsebében.
Ennyi lemezen már majdnem elfér egy mai film is – ha nem ragaszkodunk a HD-felbontáshoz. Fotó: ibm.com
A fenti jelenségnek, vagyis annak, hogy a nagy kezdőbetűs szóból kis kezdőbetűs szó lesz, az a neve, hogy köznevesülés. Két diszciplína felől is lehet szemlélni. A nyelvészek egyszerűen élvezik a helyzetet, hogy valami történik a szókincsben, ami egyébként is a nyelvi rendszer legváltozékonyabb rétege. A jogászok pedig – különösen külföldön – elmormolnak a bajszuk alatt egy káromkodást, mert a nyelv alaposan megkeveri a védjegyek kezelését.
Minden övre csíptethető, nyakba akasztható lejátszó neve walkman volt a magyarok szerint. Fotó: Flickr.com
Rotring, amit nem a Rotring gyártott
Legalább negyven évig beszéltünk úgy winchesterekről, hogy igazából ritkán kérdőjeleztük meg, honnan jön a szó. Helyette parkoltunk fejeket, állítottunk jumpereket, kábeleztünk, töredezettségmentesítettünk. Pedig egyetlen netes kereséssel meg lehet találni, hogy az 1973-ban kihozott IBM3340-es merevlemez – ami dobozostul akkora volt, mint egy mosógép – adta az alkatrész nevét.
A 3340-esben cserélni lehetett a zárt kazettában tárolt mágnesezett fémlemezeket. Egy kazettában két lemez volt, egyenként 30 megabájtos kapacitással. Innen származik a név is, mert a .30-30 Winchester egy 1895 óta a piacon levő, a finoman fegyvermániás Amerikában közismert töltényfajta, ami egyébként gyakran felbukkant a szerb Dinári-hegységben felvett NDK-s indiánfilmekben is, Gojko Mitics Winnetoujának gyilokkészletében. Mitics mindenféle Winchesterrel lövöldözött, a Keselyűk karmaiban című 1964-es filmben például éppen egy olyan Winchester Model 1894-ese van, amit hagyományosan .30-30 lőszerrel használtak. Az IBM pedig élt a lehetőséggel, hogy egy ismerős márkához kösse új merevlemezeit, és egyúttal megjegyezhetővé tegye a terméket.
Az óriási Type 3340-esből négy darabot lehetett egy számítógépre kötni, együttesen 280 millió bájtot voltak képesek tárolni. Ha ezt átszámoljuk ma értelmezhető mértékegységbe, 280 megabájtot kapunk. Az két album veszteségmentes formátumban vagy egy súlyosan összetömörített sorozatrész.
Először a xeroxozik – vagy xeroxol? – ige hallatán tűnt fel nekem, hogy itt valami érdekes történik. Nem sok olyan magyar igét tudok, amiben két x betű van. Még a xilofonozikba is csak egy jutott. Egy idős professzor mondta az egyetemen, hogy az órajegyzetet megtaláljuk a tanszéki könyvtárban, mindenki fénymásolja le magának. De mivel akkor tanulta meg a fogalmat, amikor a fénymásoló egyenlő volt a Xerox cég gyártmányaival, ezért más szót használt. Nagyon nem kell rácsodálkoznunk: akinek volt olyan rotringja, azaz töltőceruzája vagy csőtolla, amit nem a Rotring gyártott, az pontosan érti.
A legarcátlanabb természetesen az Amazon volt: van annyi pénze, hogy ne legyen figyelemmel másokra, így simán, egybeírva Appstore-nak hívja a boltját.
A Xerox azért került be a listánkba, mert igazságtalan egy kicsit vele a nyelvhasználat. Nem mintha a fénymásolás ne lenne őrülten fontos kulturális alaptechnológia. Fénymásolás nélkül nem lennének olcsón sokszorosított zine – sőt: zin – kiadványok az undergroundban, és bajban lenne az oktatás is. A fényszedéssel, olcsó nyomtatással, egyszerű szövegszerkesztéssel együtt a technológia létrehozta a huszadik század végének írott irodai, iskolai és underground kultúráját.
Fénykorában a Xerox azonban ennél többet jelentett. A kaliforniai Palo Altóban levő kutatóközpontja, a PARC volt a születési helye a modern operációs rendszernek ablakokkal és minden más csodával. Ezt valósította meg aztán tömeggyártásban az Apple. Mert a Xerox nem tudta, hogy a huszadik század technológiája mellett sikerült kidolgozniuk a huszonegyedikét is.
Az Uber aligha marad meg igének
A Sony nagy találmánya volt a hordozható kazettás magnó, a Walkman. Le is védték a szót, de a védjegy nem sokat jelentett. Minden övre csíptethető, nyakba akasztható lejátszó neve walkman volt a magyarok szerint. Az Ezermester barkácslap még cikket is közölt annak idején arról, hogyan lehet bedrótozni a Bécsből beszerzett „sétálómagnót” a Trabantba vagy a Wartburgba. Az eljárás örök a maga módján, akinek nem jutott okos médiarendszer a kocsiba, az ma is valami hackkel – forrasztva vagy FM-transzmitterrel – juttat zenét a fejegységre.
A Sony kitartott: volt Walkman CD-játszója, Walkman telefonja. Ha egy cégnek van egy jó márkája, ragaszkodik hozzá, amíg teheti. A népnyelv az előbbit discmannek hívta, és ha volt ideje két Spice Girls-dal között, akkor esetleg megnézte, ki gyártotta az eszközét. Az mp3-korszaknak pedig csak egy igazán erős márkaneve született, az iPod, ami mellett megélt a piacon ezerféle mp3- és mp4-lejátszó.
A számítástechnika történetének két megkerülhetetlen igéje is van. Sokkal több sikeres program született – például a Wordnek nem jár ilyen dicsőség –, de csak kettő köznevesült úgy igazán. Ezek pedig a Google és a Photoshop. A guglizd ki fordulat és a photoshopolt – fotosoppolt – kép fogalma akkor is előkerül, ha az ember valami speciálisabb keresőben keres, vagy ha egy kép módosítását bármilyen más programban végezték el. Egyik cég története sem rövid. A Photoshop fotómódosító program disztribúciós jogait 1988-ben adta el az amerikai Knoll testvérpár az Adobe-nak. A Google-t pedig jó tíz évre rá alapította Szergej Brin és Larry Page.
Az első IBM PC brossúrája és a Photoshop 1.0 címkéje. Utóbbi csak Macintoshon futott.
Még a szókincs sem változik annyira gyorsan, hogy nyugodt szívvel kimondjuk egy néhány évig használt szóra: megmarad. Épp ezért a hasonlóan igévé vált cégnevek, például az Uber tartósságára nem fogadnék egyelőre. Nem is azért, mert a taxizik remek nemzetközi műveltségszó, hanem mert az Uber üzleti modelljének fenntarthatóságát több kritika éri, még könnyen átalakulhat a tőkebefektetők egyik nagy kudarcává.
A számítógép az év embere
A világból ki lehet kergetni minden technológust azzal a kérdéssel, hogy az internetet végül is kis- vagy nagybetűvel kell írni. Kezdetben volt az amerikai védelmi kutatóintézetnek, az Advanced Defense Projects Agencynek, vagyis az ARPA-nak a hálózata, az ARPANET, ami az Internet elődjeként szolgált. Kezdetben jobbára nagybetűs volt az internet, mint tulajdonnév, a hálózatok hálózatának neve. Mára viszont nyugodt szívvel lehet sőt ajánlatos kicsivel írni, még ha tényleg csak egy internet is van – ami persze nem feltétele, hogy egy főnév tulajdonnév legyen –, de a világ egyik rétegévé vált, amire a fizikai világ törvényei vonatkoznak. Épp olyan kommunikációs – közlekedő- – eszköztípus, mint a posta, a vasút, a rádió vagy a tévé.
A guglizd ki fordulat és a photoshopolt kép fogalma akkor is előkerül, ha az ember valami speciálisabb keresőben keres, vagy ha a kép módosítását bármilyen más programban végezték el.
A másik fontos szó pedig, aminek a tárgyalása nélkül nem lenne teljes ez a cikk, az a PC. A Commodore-t, a ZX Spectrumot és társaikat mikroszámítógépeknek hívták, hiszen a szobányi vagy szekrény méretű gépekhez képest aprócskák voltak. A hobbisták között előfordulhatott a terminológia, személyi számítógépnek viszont az IBM kezdte nevezni az 1981-ben megjelent Model 5150-es gépét. Típusnévként nem bírta sokáig a PC. Mivel ezek a gépek szabványos architektúrán nyugodtak, más cégek is gyártani kezdtek ilyen jellegű gépeket, azaz amiknél elvárás volt, hogy fusson rajtuk az MS-DOS operációs rendszer, és fussanak azok a szoftverek, amiket DOS-ra írtak.
A PC-forradalom még berobbanóban volt, amikor a Time magazin kifejezetten jó tempóérzékkel 1982-ben a számítógépet nevezte az év gépének. Tette ahelyett, hogy az év emberét választotta volna meg. Ami nem rossz döntés ahhoz képest, hogy a rákövetkező évben másodszor is Ronald Reagan lett az év embere – és mellette megkapta az elismerést Jurij Andropov kommunista pártfőtitkár is.
