Szerző: Martin József Péter
Közel az ördög – vetette oda a szeptember elején a lengyelországi Karpaczban rendezett üzleti fórum kormányfői paneljében Mateusz Morawiecki. Az obskúrus megjegyzés szövegkörnyezetéből egyértelmű volt, hogy a lengyel miniszterelnök Oroszországra és a putyini dezinformációs politikára utal. A beszélgetés két másik résztvevője, a keleti nagytestvérrel de facto háborúban álló Ukrajna, továbbá Szlovénia miniszterelnöke is a Nyugat mellett tette le a voksát Oroszországgal és Kínával szemben.
A Közép- és Kelet-Európa Davosaként is jegyzett 30. üzleti fórumot első ízben rendezték az alsó-sziléziai hegyvidéki üdülőhelyen, a térségbeli politikai és gazdasági – többnyire jobboldali – elit képviselői mellett a belorusz ellenzéki vezető, Szvetlana Tyihanovszkajától a nemzetközi és civil szervezeteken át a nyugati baloldali és liberális gondolkodókig sokan és sokfelől voltak jelen. Geopolitikai és gazdaságstratégiai megfontolások is szóba kerültek, de – még a lengyel kormányzati állásponttal összehasonlítva is – többnyire más megvilágításban, mint arról a magyar hivatalosságok beszélni szeretnek.
Olyan azeri civillel is találkoztam, aki csak azért jött, hogy a közönség soraiból kontrázza az orosz propagandaszövegeket.
Kezdjük az evidens hasonlósággal: Lengyelország és Magyarország élen jár a jogállamiság rendszerszintű megsértésében, kormányaik több fronton dacolnak a brüsszeli intézményekkel. A korrupciós mintázatok viszont már eltérnek. Szemben a lengyelekkel, nálunk burjánzóbb a korrupció, és az uniós országok között példátlanul központosított.
Az Oroszországhoz való viszony nemcsak a kormányfői tanácskozáson volt téma – aligha véletlen, hogy az „ördöggel” cimboráló Orbán Viktor nem vett részt rajta –, de számos más panelt is tematizált. Tanúja voltam, amikor egy nyilvános beszélgetés orosz moderátora helyreutasította a putyinizmussal kritikus ukrán és emigráns ellenzéki fehérorosz partnerét, és a kommunista időket idézve orosz külügyminiszteri idézettel vetett véget a vitának. De olyan azeri civillel is találkoztam, aki csak azért jött, hogy a közönség soraiból kontrázza az orosz propagandaszövegeket. Utóbbiakból amúgy nem volt túl sok, a lengyel résztvevők és mások is a Moszkvától való távolságtartást hangsúlyozták.
De nem ez volt az egyetlen pont, amikor a térségbeli álláspont nagyon is eltért a magyar állami mantrától. A koronavírus okozta válság mindenhol megnövelte az állami kiadásokat, de ezt a régiós szakértők többsége afféle szükséges rossznak tartotta, főleg a házigazdák. Az idén augusztusi kormányválság miatt lemondó kormányfőhelyettes, Jarosław Gowin a magántulajdon szentségéről beszélt, szerinte a hirtelen megnőtt állami szerepvállalást vissza kell metszeni. A konferenciára készült, a lengyel FOR Intézet által jegyzett háttértanulmányban is az áll: a rövid távú mesterséges élénkítés után hosszabb távon csakis a gazdasági szabadság térnyerése alapozhatja meg a jólétet.
Szabad és tiszta versenyről, a magántulajdon szentségéről Magyarországon kormányzati tényező sem Karpaczban, sem máshol nem beszél(t), és lássuk be, az ellenzéki szereplők túlnyomó többsége sem ezt tűzi zászlajára. Pedig idehaza is durván megnőtt az állami szerepvállalás, igaz, pont nem azon a – szociális – területen, ahol szükséges lett volna. A munkanélküli-segély – az unióban a legalacsonyabb – három hónapos hossza például maradt a régi. Közben a járvány ismét ürügyet szolgáltatott az átláthatatlan és gigantikus közpénzköltésre, amiből jobbára a kormányközeli körök profitáltak. Korrekciós igény a hatalom részéről fel sem merül. Eléggé más nóta ez, mint amit Karpaczban fújtak.
A szerző a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója,
a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaság- és Közpolitikai Intézetének adjunktusa.
