Mócer bácsi nyomában

„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.



A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.

[caption id="attachment_332163" align="alignnone" width="640"] Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.[/caption]



Jó ötletnek bizonyult, hogy egy tóparti kempingben foglaltunk szállást hat éjszakára: a Wallersee a Salzburg környéki tavak közül az egyik legsekélyebb, így a többihez képest kellemesebb a vize, vagyis a napközbeni városnézés vagy hegymászás után pont alkalmas egy gyors csobbanásra. Ráadásul pár óra alatt körbe is lehet sétálni vagy biciklizni. Ez ugyan majdnem az összes szomszédos tóra elmondható, viszont csak a Wallerseenél találtunk olyan kempinget, ahol a nekünk évek óta jól bevált mobilházban tudtunk megszállni.

A recepción Melanie, a jókedélyű tulajdonos és egy Die Arbeit kann warten, das Leben nicht (A munka megvár, az élet nem) feliratú tábla fogad minket. A fílingnek azért kellemetlen ára is van: mivel elterjedt szokás, hogy a tóparti osztrák gazdák a földjeiken alakítanak ki kempingeket, a vacsorához szinte menetrendszerűen megérkezik az esti szellővel a trágyaszag.

Térdrogyasztás a legelőkön
Korábbi tapasztalataink szerint Ausztriában a nyár végén már szinte mindennapi jelenség az eső, és a mi nyaralós hetünkre is végig felhőcskés piktogramok jelentek meg az előrejelző appban. Ezért úgy gondoltuk: a legjobb, ha már az első, még száraznak ígérkező napon megejtjük az állítólag legszebb környékbeli Schafberg megmászását. Pontosabban lemászását, mert felfelé mindenképpen ki akartuk próbálni Ausztria legmeredekebb pályájú fogaskerekű gőzvasútját, a Schafbergbahnt. (A hírhedt salzburgi Schnürlregen, ami zsinórban akár két hétig is tud esni, szerencsére elkerült bennünket, általában esténként érkezett meg néhány felhő, hogy égzengés és villámlás legyen a szokásos esti kempingbeli teraszos társasozás háttere.)

A szállásunktól szűk órányi autózással elérhető Wolfgangsee Felső-Ausztria és Salzburg tartományok határán terül el, és már a salzkammerguti tavakhoz tartozik (a Wallerseet és a közeli kisebb tavakat Trumer-tavak névvel illetik). A tó nevének kivételesen semmi köze Wolfgang Amadeus Mozarthoz: Szent Wolfgang regensburgi püspökről kapta nevét, aki a legenda szerint a tó környéki vadonba húzódott vissza, itt élt remeteéletet. Csakhogy a szent embert nem hagyta békén a sátán, így kénytelen volt elhagyni a zord vidéket. Úgy döntött, hogy isten akaratára bízza egy új templom építésének helyét, ezért a Falkenstein sziklájáról messzire hajította baltáját, mondván, ahová az pottyan, ott húzza fel majd isten házát. Három napig kereste, ahol megtalálta, ott áll ma Sankt (St.) Wolfgang temploma, és körülötte jött létre 976-ban a város.

Mivel az autóforgalom a város alatti alagúton át folyik, érdemes már a város határában, a temetőnél leparkolni (napi négy euróért amúgy is itt a legolcsóbb), és a fogaskerekű végállomásáig a turistáktól nyüzsgő belvároson át elsétálni. Az egész lényegében egy szuvenírboltokkal és kávézókkal szegélyezett méretes sétálóutca, oly mértékben ­kicifrázott házakkal, hogy lehetne akár egy érzelmes Mozart-vígopera díszlete is.

A Wolfgangseet északról uraló, 1782 méter magas Schafberg hatalmas hegytömbje függőlegesen szakad le a Mondsee és az Attersee tavak felé. A fenti turistaház teraszáról elképesztően szép a kilátás a három tóra, sőt a Dachstein távoli hegyvonulata is élesen kivehető tiszta időben. A csúcsra felkapaszkodó gőzvasút műszaki csoda lehetett 1893-as építésekor, az 1190 méteres szintkülönbséget 35 perc alatt küzdi le, helyenként 26 százalékos emelkedőn. Igaz, az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál előszeretettel tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le, és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.