Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
Pár éve még ragaszkodott volna a fekete ceruzaszoknyához és a tűsarkúhoz, de Veres Rita, az Edisonplatform vezetője munkahelyváltása óta sokkal szabadabban áll ahhoz, hogyan is öltözhet egy vezető.
Karrier „Nem szerencsés, ha egyenlőségjelet teszünk nevek és pozíciók közé – indokolja Veres Rita, miért nem szereti a címkézést. – Egy ember identitása és élete sokkal több a titulusánál.” Ő például pozíciójánál – a Bridge Budapest által életre hívott Edisonplatform vezetője – és korábbi sikereinél – öt évig volt az AON Hewitt magyarországi ügyvezetője, és 2014-ben az Év Női Menedzsere Díjat is elnyerte – meghatározóbbnak tartja azt a hitvallást, ami mentén dolgozik. Arra törekszik, hogy a képességeivel egy kicsit jobb hellyé tegye a világot, és az általános iskolás gyerekeknek és szüleiknek létrehozott jövőkritikus tudásra és kompetenciákra fókuszáló platform egyik vezetőjeként erre valóban van lehetősége.
Stílus Ritának a három évvel ezelőtti karrierváltás nemcsak új munkát hozott, hanem teljesen új életet is, és ez idővel az öltözködésén is kezdett látszani. „Korábbi nagyon nett, ceruzaszoknyás-magassarkús megjelenésem finomodni kezdett: egy sokkal lazább, lágyabb és talán sportosabb énemet ismertem meg.” Pár évvel ezelőtti énje egész biztosan nem engedte volna meg magának, hogy a fotózás napján sportcipőt húzzon, de a Bridge Budapest és vezetője, Pistyur Veronika – akivel rendszeresen kikérik egymás véleményét ruhaügyben is, és aki korábban már szerepelt a rovatban (Forbes, 2019/06) – egy sokkal szabadabb irányba tereli. Vera mellett egy másik nő is meghatározó volt stílusára: Császári Zita stylist, akitől egy ponton útmutatást kért. „Amikor elindult a karrierem, azt gondoltam, a nőiességemet nem szabad hangsúlyoznom, mert akkor automatikusan azt gondolják majd, hogy eszközként akarom használni. Sok év munkája volt, mire kibékültem a nőiesség kérdésével, és ebben a stylist is segített.”
Minimalizmus, színek, Medve
Rita a színek és sziluettek terén is olyan útmutatást kapott, ami megkönnyíti a vásárlást. Ma már pontosan tudja, mit keres: egyszerű, letisztult fazonokat egy kis csavarral és pasztellszínű kiegészítőket, mert azok pezsdítően hatnak a neutrális darabokkal párosítva. A színválasztás fontos: talpig feketét már egyáltalán nem hord (legsötétebb ruhadarabja egy sötétkék bőrkabát), ruhatárában a fehér mellett leginkább a cukorkaszínek, a lime-zöld, a citromsárga és a korallpiros kapnak teret.
A környezettudatosság jegyében keveset vásárol. Sosem cserél le valamit csak azért, mert kijött egy új változata: Fitbit karkötőjét nem váltaná Apple Watchra, a telefonja legalább hároméves, és ruhákat, kiegészítőket is hosszú távra választ. Nincs szüksége húsz táskára és ugyanannyi cipőre, csak négy-öt olyanra, ami igazán közel áll a szívéhez. „Abszolút tudatos vásárló vagyok: mérlegelek, mielőtt megveszek valamit, és ha rájövök, hogy igazából nincs is rá szükségem, lemondok róla. Ezért kevés holmim van, de azt a keveset igazán szeretem.”
Relax A covid alatti bezártság hatására leginkább a befelé fordulás pihenteti. „A munkám megkövetel egyfajta extrovertáltságot, ami meg is van bennem, de a szabadidőmben inkább az introvertált énemnek engedek teret” – mondja. Reggeli rituáléja a feltöltődésről szól: ébredés után egy órát a Duna-parton tölt kutyájával, Medvével, lenémított telefonnal.
2010-ben Barcelonába utazott, hogy festeni tanuljon, azóta az alkotás a szenvedélye. Ha ecsetet ragad, színekben gondolkodik: képein legtöbbször a ruhatárára is jellemző színvilág köszön vissza.
Veres Rita KEDVENCEI:1. Nyakörv: Sixfeet Dogwear. A reggeli séták elengedhetetlen kelléke. 2. Telefontok: Pela Case. Környezettudatos, komposztálható. 3. Nyaklánc: LIKO Jewellery. Kifinomult, mindenhez passzol. 4. Rúzs: MAC. A Relentlessly Red az egyik kedvenc árnyalata. 5. Festék és ecset: Winsor & Newton és Munkácsy. A festés teljesen kikapcsolja. 6. Fitbit: Segít, hogy odafigyeljen az egészségére. 7. Napszemüveg: Kreuzbergkinder. A karakteres szemüvegkeretek híve. 8. Kitűző: Csilirajongó, a csípős ízt is a pezsdítő jellege miatt szereti. A teljes Scoville-skála ott lapul a konyhaszekrényében. 9. Táska: Steve Madden. Extravagáns kiegészítő, de Ritánál inkább alapdarab: szinte az összes ruhájához passzol.
A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
Bátran kijelenthetjük: a legnagyobb családi cégek egytől egyig 2020 nyertesei. Idei listánk összeállításakor nem az volt a fő kérdés, hogy tudtak-e növekedni a covidijedtség közepette, hanem az, hogy ki mennyivel. Szinte mindegyikük üzemi eredménye nőtt, közel felüknek az ötvenszázalékos ugrás sem jelentett gondot – a rég nem látott virágzásnak köszönhetően a top 25 családi cég összértéke több mint ezermilliárddal emelkedett egy év alatt. Volt, akinek egy régebbi beruházása érett be, másnál az új piacok adtak mentőövet, akadt, aki árat emelt, és olyan is, akinek az jött kapóra, hogy egészségtudatosabbak vagyunk, mint valaha. Az eltérő mértékű ugrásoknak, valamint egy új érkezőnek köszönhetően soha nem látott kavarodás lett az élbolyban, két év után már nem Mészáros Lőrinc családjáé a legértékesebb cég. A külföldi jelenlét továbbra is szinte alapkövetelmény, a generációváltás problémája viszont még sokáig velük marad: a járvány alatt nem volt olyan családi vállalkozás, ami újabb generációt vont volna be a cégvezetésbe.
Sokféle sikeres csapat létezik, az Erste Vállalati üzletágánál mindenesetre az őszinteségben, az önállóságban és a személyes példamutatásban hisznek. És az sem baj, ha az egyébként hajtós, harapós játékosok azért tudnak magukon és egymáson is nevetni, és jól érzik magukat a bőrükben. Ide eljutni persze nem volt könnyű, ahogy a formát tartani sem az, de a biztos alapok eddig minden nehézségen átsegítették a csapatot.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
