Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
A gender egyenlőség témája egyre kiemelkedőbb szerepet kap a hétköznapokban és a munkaerőpiacon is. Ma már szinte nem is tudunk úgy elmenni egy HR-es konferenciára, hogy ne legyen az egyik fő téma a nők helyzete a munkaerőpiacon. Sokan sokféleképpen próbálják megvalósítani az ideális munkahelyet mind nők, mind férfiak számára, legyen szó kvótákról, apa-szabadságról, cégen belüli óvodáról. A Praktiker Kft. ügyvezető igazgatójával és HR igazgatójával beszélgettünk arról, hogyan lehet kitüntetett családbarát munkahelyet teremteni kvóták nélkül, érdemi alapon és emberségesen.
„MI NEM KVÓTÁKBAN GONDOLKOZUNK”
Amíg a barkács kereskedelmi szektor zömében férfiak dolgoznak, addig a Praktikernél 50-60 százalékban női munkatársakkal találkozhatunk. „Az utóbbi években nagyon sokszor hallok célszámokat, hány nőnek kell dolgoznia különböző pozíciókban. Én nem hiszek ezekben a kvótákban. 23 éve vezetem a magyarországi Praktikereket, a kezdetektől fogva fontosnak tartom, hogy a nők reprezentálva legyenek a vállalatnál. Nem azért, mert divatos, hanem mert a nők jó munkaerők és vezetők. A magyar női vezetőkre különösen igaz, hogy szívvel-lélekkel dolgoznak és nem pusztán a pozícióhajhászás a céljuk” – kezdte Karl-Heinz Keth, a Praktiker Áruházak német származású ügyvezető igazgatója.
A GENDER NEM LEHET DÖNTÉSI KRITÉRIUM
Az organikus fejlődést Keth filozófiája alapozta meg, aki nem diszkriminál, a munkahelyet az élet részeként tekinti, aminek természetes velejárója a gyermekvállalás is. „Nálunk az igazgatótanácsban 3 férfi és 3 nő ül, mindenki az egyéni képességei és teljesítménye alapján került oda” – folytatta az ügyvezető igazgató. Az igazgatótanács egyik tagja, Márton Katalin, HR és CSR igazgató, aki 8 év kihagyás után, 3 gyermekes anyukaként került vissza a vállalathoz. „Azt gondolom, hogy mi utat mutatunk a nagyvállalati esélyegyenlőségben. Az a fejlődés, amin ez a cég ment keresztül – például, hogy először Magyarországon volt női értékesítési vezető az akkor még nemzetközi vállalatban –, bátorságot igényel és a következő generációkra is hatással van. Rengeteg 20–30 éves női kollégánk van, sokan el fognak menni szülési szabadságra. Mi ennek örülünk és várjuk őket vissza. Távozásukat megoldandó feladatként kezeljük, nem pedig egy diszkriminációs tényezőként” – mondja a HR igazgató. „A családbarát szemlélet az egyik alappillére a vállalati kultúránknak. Az esélyegyenlőség és a sokszínűség viszi előre a céget. A fizetések évek óta pozícióhoz kötöttek, így függetlenek attól, hogy férfi vagy nő tölti be a munkakört. A belső tehetségprogram segítségével bárki elindulhat a karrierépítés útján. Büszkék vagyunk arra, hogy a kezdeményezéseink miatt az elmúlt 3 évben több díjat is nyertünk, szerethető és családbarát munkahely kategóriákban” – fejezte be Márton Katalin.
NŐI TARGONCAVEZETŐ A TIKTOKON
Tabukat döntögető nőket, azaz „férfiasabb” munkakörökben dolgozókat mutat be a Praktiker Karrier TikTok csatornája. A Millenáris generációknak szóló tartalmakkal nemcsak a saját, női munkavállalókkal kapcsolatos küldetéstudatukat jelenítik meg, hanem arra biztatják a nőket, hogy bátran válasszanak hagyományosan „férfiasabbnak” tűnő szakmákat.
Mi kell ahhoz, hogy a jövő felnőtt női tisztában legyenek képességeikkel, lehetőségeikkel és jogaikkal? Mérő Vera emberijog-védő, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene alapítvány vezetője gyerekkorában csak értelmes szabályok és kijelölt minimumok voltak. az értelmetlen előírások betartásával az iskolában is meggyűlt a baja, de amikor teljesíteni kellett, mindig odatette magát. Szülei, a matematikus-pszichológus Mérő László és az iparművész Kovácsházy Éva nem akarták tudatosan valamilyenné formálni Verát és bátyját, nem nyúltak bele a „rendszerbe”. László akkor sem – ahogyan ők mondják – cseszegette Verát, amikor hármas volt matekból, vagy kirúgták a gimnáziumból. Sokszor ment viszont érte hajnalban a bulikba, manapság pedig olykor mélyen megérintik Vera egyes emberi jogi ügyei, például Renner Erika esete.
Pár éve még ragaszkodott volna a fekete ceruzaszoknyához és a tűsarkúhoz, de Veres Rita, az Edisonplatform vezetője munkahelyváltása óta sokkal szabadabban áll ahhoz, hogyan is öltözhet egy vezető.
Világszerte elismert matematikus, a Yale-en vagy a Princetonon is tárt karokkal várnák, mégis főként Budapesten kutat és tanít. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét is megjáró Lovász László már kamaszkorában csodagyereknek számított, pályafutása során pedig az összes rangos díjat megkapta, nemrég például a matematikai Nobel-díjnak tekintett Abel-díjat. A 73 éves kutató a számítógép-tudománnyal összekapcsolva a „futottak még” matematikai irányzatok közül a fősodorba emelte a gráfelméletet.
