A legtöbb sikeres női karrier egy jól megválasztott férjjel kezdődik.
Heal Edinától, az Egyenlítő Alapítvány alapítójától hallom ezt a mondatot, aztán napokig visszahangzik bennem, miközben összeállnak a második Forbes Women kulcsanyagai. Véletlen, de ez a mondat rendezi bennem egységes egésszé a mellékletet. Kezdve az Edinával összeállított, a nők és karrierjük közötti akadályokról szóló szöveggel, a címlapsztorin át, amelynek főhőse, Jentetics Kinga az interjú alatt könnyekig hatódik, amikor arról kérdezem, ki az, aki kezdettől támogatta startupjával kapcsolatban. Aztán ott van Walter Katalin, akiért férje otthagyta szülőhazáját, és családjáért jó pár évvel a nyugdíj előtt strapás állását is.
Ebben a mellékletben apaszerepben jelenik meg a professzor Mérő László, és megszólal négy olyan férfi is, akik életének középpontjában – ahogy ők mondják – a csendes apaforradalom áll. A lap utolsó oldalán emlékezünk – nőkre, akik mégiscsak anyák voltak olyan korokban, amikor harcolni kellett azért, hogy többek is lehessenek.
Fontos témáknál óhatatlanul szembejönnek társadalmi problémák, és rá kell jönnünk, hogy mi minden nincs rendben. Ahogy a lapban szereplő Herczeg Zsolt apablogger nem írhat férfiaknak úgy, hogy közben ne adna képet a nők helyzetéről, mi sem tudunk úgy írni nőkről, hogy rajtuk keresztül ne írnánk a férfiak és a társadalom helyzetéről is.
Az inklúzió szó már az utolsó előtti cikkben, hátrányos helyzetű gyerekek befogadását segítő anyák kapcsán előkerül, de jól kifejezi azt is, mit akarunk: nem azt, hogy a többség is befogadja az egyenlőségen alapuló társadalmi eszmét, hanem hogy mindenki kölcsönösen és magától értetődően legyen elfogadó. Pont olyan magától értetődően, ahogy Edina vagy az én társam otthon, adott esetben elmosogatnak.
Ebben a mellékletben szereplő nők mind egyetértenek abban, hogy nőként nehezebb, hogy több kört kell megfutni, és több árkot kell átugrani ugyanazért a szakmai eredményért.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
A nyolc nagy kínai konyhairányzatot ábrázoló térképek pont úgy szokták ábrázolni Tajvant, mint a közigazgatásiak: különálló, be nem kategorizált sziget. A különbség csak annyi, hogy a tajvani konyhát tételesen – talán csak egyelőre, talán csak a túlzott részletesség hibáját kerülendő – még nem követeli magáénak az államkapitalista nagytesó.
A 40-es években Kína minden részéről ide menekültek a Kuomintang-tagok, akik a népi előtag nélkül képzelték el a demokráciát – történelméből adódóan az összes kínai régiós tradícióból, a különböző indokínai őslakosok konyhájából és a közeli Japán gasztronómiájából egyesítenek hatásokat az ország konyhájában. Hagytak némi nyomot a holland gyarmatosítók is, a modern kori fejlődés és az amerikai jelenlét pedig olyan csavarokat vitt bele, mint a szigeten hetven éve még nem honos marha, vagy a parmezán ázsiai konyhától szokatlanul önfeledt használata.
A 101 Bistróban ezen kever még egyet a Nagy-Britanniában és a többi között fermentálás-zászlóshajónak számító koppenhágai Nomában edződő Keve Márton séf, aki a tajvani konyha fogásait Magyarországon is hozzáférhető alapanyagokból, ezáltal olykor saját szájízű változtatásokkal készíti el. Ennek az eredménye egyrészt izgalmas és egyedi, másrészt a precízen belőtt arányok és elegáns fűszerezés miatt Ázsia-szkeptikusoknak is könnyen lehet kapudrog.
Ezt az egész sztorit a történelmi kanyarral együtt meg csak azért mesélem el, mert a 101 Bistróban nem fogják. Nem mintha ettől el lennének tévedve a vendégek, szombaton ebédidőben szépen megtelik az informális gasztrokocsmát idéző hely párokkal, akik szemlátomást tudják, hol járnak, és azt suttogják, hogy élőben is meg kell kóstolni a padlizsánt. (A 101 a „covid alatt nyitott az üzlet, mégis túlélték” sorozatunk következő szereplője: tavaly május óta nyomták a kiszállítást, leginkább művészi bento boxokkal.)
Pincérünk annyit jelez, hogy kisadagosak a hideg és meleg tányérok (nagyobbacska tapasként érdemes számolni velük), meg érdeklődésünkre azt, hogy a háromféle baóból (jégcsapretek, császárhús vagy burger) a sertés lesz az izgalmasabb választás. Ez utóbbi tippet nem tudjuk eléggé megköszönni neki, remek szósz és omlós hús érkezik a parányi, édeskés, gőzölt zsemlében.
Tigrisparadicsom-saláta
A tintahaltoast két formázott amerikai bundáskenyérre emlékeztet, de a bundán belül finomra darált rákhús van, amit egy savas és tintahaltintával színezett majonézbe lehet mártogatni. A tigrisparadicsom-saláta annak ellenére egy nagyon jó caprese és toszkán kenyérsaláta kifordítás, hogy a középpontjába rejtett marinált tofu húsevő szemmel csak a tofuk világán belül tud izgalmas lenni. A paradicsomokat beterítő szójás öntet kifejezetten viccesen és ízletesen rímel a balzsamecetes eredetire, amit vizuálisan megidéz.
XO osztriga
Az itt sárga csilivel készülő (arany) kimcsi, azaz koreai ihletésű marinált fodroskel nem olyan veszedelmes, mint a neve ígéri, ellenben nagyon jól kíséri a zsírosabb fogásokat. Elsősorban a ropogós bőrű shou pa csirkecombfilé-szeleteket, amelyek csodálatos, gazdag, feketén csillogó levét mi gondolkodás nélkül az eleve hájasként felkonferált rizsre és az azt díszítő tokaszalonna-szeletekre öntjük, a végeredmény alapján helyesen. Kérünk még egy Tajvanon hétköznapi alapanyagnak számító osztrigát XO-szósszal: a szárított kagylóval, rákkal és sonkával készülő umamibomba izgalmas irányba viszi a nyers kagylót, ami máshogy nem is passzolna ebbe a sorba. Az én életemben inkább érdekes kitekintés marad, mint olyasmi, amit mostantól rendszeresen ki kell kérni.
Shou pa csirke
Desszertet könnyű választani, mert ottjártunkkor egy van: a nyitó bao kisütve, fánkként tért vissza, egy menet közben dicséretesen nem széjjelfolyó kókuszos lime-fagyit közrefogni.
Bao fagyi
Az egyébként is sűrű hűházást még italokkal lehet autentikusan szaporítani, olyannyira, hogy a sör az egyetlen, amit a kerületben máshol is lehet kapni, a kóla szó elhangzására pedig összerezzen a bartender. Mi csak szörpöztünk – a krizantém és a galagonya mennyeiek, szokatlanok, egy-egy kortyban már sziruposan sűrűek, de közben kellően fanyarok –, de aki a gasztrokocsma-koncepciót követné, az koktélok, long drinkek, jégre töltött ázsiai vodkák, ginek és whiskyk, szakék és szilvaborok között szökdelhet kedvére.
A nyitásról szóló beszámolók felemlegetik még egy hátsó udvar ígéretét. Sokat adna a dologhoz, mert a mindörökké-Moszkva tér hét forgalmi sávjára néző mostani terasz minden mással ellentétben nem a jó értelemben idézi meg Tajvant.
101 Bistro Budapest II., Széll Kálmán tér 5. A teszt időpontja: 2021. augusztus 14.
Ezt ettük: Sertésbao: 1390 Ft Tintahaltoast: 1990 Ft Tigrisparadicsom-saláta: 1790 Ft XO osztriga: 1990 Ft Kimcsi: 990 Ft Shou pa csirke: 2290 Ft Hájas rizs: 990 Ft Baofagyi: 1290 Ft Egy üveg szűrt víz: 490 Ft Két szörp: 1580 Ft Egy filteres kávé: 590 Ft Szervizdíj: 1923 Ft Összesen: 17 305 forint
Pár éve még ragaszkodott volna a fekete ceruzaszoknyához és a tűsarkúhoz, de Veres Rita, az Edisonplatform vezetője munkahelyváltása óta sokkal szabadabban áll ahhoz, hogyan is öltözhet egy vezető.
Egy adag Amazon, némi Emag, meg az Extreme Digitalos tapasztalat, a jól bevált hibrid modell kiterjesztése a piactérre: online biznisz boltokkal. Mindenből a legjobbat összegyúrva várja a nagy játékosok érkezését a szinte törvényszerűen egymás karjaiba omló Emag–Extreme Digital-duó a vezérállásban Várkonyi Balázzsal, aki hét év után másodszor szerepel a Forbes címlapján. A járvány felrobbantotta az e-kereskedelmet, a vásárlók a régi, stabil nevek felé mozdultak, de mégse fenékig tejfel a frissen fuzionált piacvezető cég helyzete. A „mindent azonnal és kényelmesen” ügyféligény kielégítéséhez hatalmas logisztikai feladatoknak kell megfelelniük a következő években.
Egy céllal ment neki a nagybetűs életnek: ne mások kárán érje el a sikert, sőt inkább segítsen általa másokat. Az irodalom- és zenerajongó Jentetics Kinga nevéhez ma a világ egyetlen olyan kiadóplatformja kötődik, ahol a szerzőik e-könyveket, on-demand nyomtatott könyveket és hangoskönyveket is árulhatnak. Az egyik legsikeresebb magyar startup, a PublishDrive sikeréig viszont nem volt kikövezve az út.
