„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
Jó ötletnek bizonyult, hogy egy tóparti kempingben foglaltunk szállást hat éjszakára: a Wallersee a Salzburg környéki tavak közül az egyik legsekélyebb, így a többihez képest kellemesebb a vize, vagyis a napközbeni városnézés vagy hegymászás után pont alkalmas egy gyors csobbanásra. Ráadásul pár óra alatt körbe is lehet sétálni vagy biciklizni. Ez ugyan majdnem az összes szomszédos tóra elmondható, viszont csak a Wallerseenél találtunk olyan kempinget, ahol a nekünk évek óta jól bevált mobilházban tudtunk megszállni.
A recepción Melanie, a jókedélyű tulajdonos és egy Die Arbeit kann warten, das Leben nicht (A munka megvár, az élet nem) feliratú tábla fogad minket. A fílingnek azért kellemetlen ára is van: mivel elterjedt szokás, hogy a tóparti osztrák gazdák a földjeiken alakítanak ki kempingeket, a vacsorához szinte menetrendszerűen megérkezik az esti szellővel a trágyaszag.
Térdrogyasztás a legelőkön
Korábbi tapasztalataink szerint Ausztriában a nyár végén már szinte mindennapi jelenség az eső, és a mi nyaralós hetünkre is végig felhőcskés piktogramok jelentek meg az előrejelző appban. Ezért úgy gondoltuk: a legjobb, ha már az első, még száraznak ígérkező napon megejtjük az állítólag legszebb környékbeli Schafberg megmászását. Pontosabban lemászását, mert felfelé mindenképpen ki akartuk próbálni Ausztria legmeredekebb pályájú fogaskerekű gőzvasútját, a Schafbergbahnt. (A hírhedt salzburgi Schnürlregen, ami zsinórban akár két hétig is tud esni, szerencsére elkerült bennünket, általában esténként érkezett meg néhány felhő, hogy égzengés és villámlás legyen a szokásos esti kempingbeli teraszos társasozás háttere.)
A szállásunktól szűk órányi autózással elérhető Wolfgangsee Felső-Ausztria és Salzburg tartományok határán terül el, és már a salzkammerguti tavakhoz tartozik (a Wallerseet és a közeli kisebb tavakat Trumer-tavak névvel illetik). A tó nevének kivételesen semmi köze Wolfgang Amadeus Mozarthoz: Szent Wolfgang regensburgi püspökről kapta nevét, aki a legenda szerint a tó környéki vadonba húzódott vissza, itt élt remeteéletet. Csakhogy a szent embert nem hagyta békén a sátán, így kénytelen volt elhagyni a zord vidéket. Úgy döntött, hogy isten akaratára bízza egy új templom építésének helyét, ezért a Falkenstein sziklájáról messzire hajította baltáját, mondván, ahová az pottyan, ott húzza fel majd isten házát. Három napig kereste, ahol megtalálta, ott áll ma Sankt (St.) Wolfgang temploma, és körülötte jött létre 976-ban a város.
Mivel az autóforgalom a város alatti alagúton át folyik, érdemes már a város határában, a temetőnél leparkolni (napi négy euróért amúgy is itt a legolcsóbb), és a fogaskerekű végállomásáig a turistáktól nyüzsgő belvároson át elsétálni. Az egész lényegében egy szuvenírboltokkal és kávézókkal szegélyezett méretes sétálóutca, oly mértékben kicifrázott házakkal, hogy lehetne akár egy érzelmes Mozart-vígopera díszlete is.
A Wolfgangseet északról uraló, 1782 méter magas Schafberg hatalmas hegytömbje függőlegesen szakad le a Mondsee és az Attersee tavak felé. A fenti turistaház teraszáról elképesztően szép a kilátás a három tóra, sőt a Dachstein távoli hegyvonulata is élesen kivehető tiszta időben. A csúcsra felkapaszkodó gőzvasút műszaki csoda lehetett 1893-as építésekor, az 1190 méteres szintkülönbséget 35 perc alatt küzdi le, helyenként 26 százalékos emelkedőn. Igaz, az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál előszeretettel tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le, és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
Délután vagy este menetrendszerűen jött egy kis eső, ami reggelre friss kirándulóidőt hozott.
Jó ötlet a kirándulásra a hajó-vonat kombó is. Letehetjük az autót St. Gilgenben (és a természetesen itt is dúló Mozart-kultusz részeként esetleg megtekinthetjük Mozart édesanyja, Anna Maria Pertl szépen felújított szülőházában berendezett emlékkiállítást), onnan nagyjából háromnegyed óra alatt áthajózunk St. Wolfgangba (nyáron félóránként indulnak járatok), majd a Schafbergbahn vonattal felzötyögünk, lefelé pedig St. Gilgenbe sétálunk vissza. Térdkímélőnek semmiképp nem mondható a több mint ezer méteres, mintegy háromórás ereszkedés, az ezután következő pár napos izomlázért viszont bőségesen kárpótol a látvány: a gyalogút néhol keresztezi a ma már többségében gázolaj-meghajtású kis piros mozdony útját, és szinte végig lehetne mondogatni, hogy jobbra tehén – balra pazar kilátás.
Árak Schafbergbahn:
Egy útra 29,70, retúr 42 euró
(gyerekeknek 14,80, illetve 21 euró)
St. Gilgen – St. Wolfgang hajóval:
egy útra 8,50 euró, retúr 17 euró (gyerekeknek 4,30, illetve 8,60)
Kombinált jegy (hajóút St. Gilgenből St. Wolfgangba + Schafbergbahn, retúr): 56,80 euró (gyerekeknek 28,40)
Kombinált belépő Mozart szülőházába és lakóházába:
18 euró (gyerek-, illetve diákjegy:
5, illetve 6 euró)
Belépő Hohensalzburg várába:
13,30 euró (gyerekeknek 7,60)
Pisztráng a Schlossfischerei teraszán:
23–26 euró/kilogramm
Strandbelépő a Fuschlsee partján:
5 euró (gyerek-, illetve diákjegy 3,
illetve 4 euró)
Kerékpárkölcsönzés fél napra Obertrumban:
hagyományos bicikli 5 eurótól,
e-bike 15 eurótól
Egy nagy, édes semmi
Salzburg éppen 18 perc a kempingtől pár perces sétára eső Wallersee Bahnhoftól, ahonnan óránként mennek a vonatok a lényegében egyetlen hatalmas Mozart-múzeumnak is tekinthető városba. Merthogy itt körülbelül minden Amadeusról szól (bár magát sosem hívta így a zeneszerző), a csokigolyótól a kávézókon át a rendezvényekig és a múzeumokig. Még a közeli tavakat és néhány környékbeli várost megkerülő Mozart-Radweg kerékpárutat is a 18. század különleges zenei zsenijéről – avagy Falco szavaival: szupersztárjáról és punkjáról – nevezték el.
Hohensalzburg vára többféle funkciót betöltött az évek során: ha kellett, védte a várost, volt hercegek rezidenciája, végül börtönként és kaszárnyaként működött.
Augusztus elején is mindenhol maszkot hordtak az emberek ezen a környéken, és ha csak egy étterem teraszára is ültünk le, egyrészt azonnal fel kellett mutatnunk az oltási igazolásunkat vagy egy friss, negatív teszteredményt, másrészt mindenütt regisztrálnunk kellett, hogy egy esetleges kontaktkutatásban értesíteni tudjanak bennünket.
A július közepétől augusztus végéig zajló Salzburgi Ünnepi Játékok miatt mégis megtelt a város, este hat után elkezdtek a lazán öltözött turisták közt megjelenni a hangversenyre alkalmi outfitbe bújt zenerajongók. A legelszántabbnak az az úriember tűnt, aki már délelőtt 11-kor kanárisárga vászonöltönyben és kalapban flangált, ernyővel a kezében, láthatóan arra készülve, hogy az esti koncertig már nem megy haza.
Herr Fürst ugyanis elkövetett egy orbitális hibát: miután megalkotta a nugátkrémes, marcipánt és csokoládét tartalmazó Mozartkugelt, nem védette le, szemfüles kollégái pedig rögvest lekoppintották.
Ha szerencsénk van, a Dóm mögötti Kapitelplatzon elhelyezett hatalmas kivetítőn ingyen megnézhetünk egy-egy neves produkciót. Mi például szombat délelőtt éppen a Bécsi Filharmonikusok egy korábbi koncertjének felvételébe botlottunk, és ha estig maradunk, egy Aida is becsúszhatott volna. A téren elhelyezett szabadtéri nézőtérre is csak FFP-maszkban és védettségi igazolvánnyal lehetett beülni, az meg egészen kivételes, hogy egy ilyen maszkért mégsem kértek vagyonokat a szomszédos bazárban.
Azért Salzburgban időnként nehéz különbséget tenni valódi, értékes Mozart-emlékek és ügyes üzleti ötletek között. A világszerte elhíresült Mozartkugelből is többféle létezik. De csak a belváros egyik sétálóutcájában, a Fürst nevű cukrászdában készítik a tényleg eredeti, 1890-ben feltalált Original Salzburger Mozartkugelt – a bécsi szuvenírboltokban megszokott arany helyett ezüst-kék csomagolást kell keresni. Kissé bizarr, hogy ehhez képest a Mozart szülőházában berendezett múzeum fő támogatója is az Ázsia Centerben is kapható Mozart-golyót gyártó – bár ettől a ténytől függetlenül valóban neves – Mirabell csokoládégyár.
Herr Fürst ugyanis elkövetett egy orbitális hibát: miután megalkotta a nugátkrémes, marcipánt és csokoládét tartalmazó golyócskát, ami olyannyira sikerült neki, hogy az 1905-ös párizsi világkiállításon aranyérmet is szerzett vele, nem védette le a terméket, szemfüles kollégái pedig rögvest lekoppintották. Az original jelzőt azonban csak ő használhatja (a többieknek marad az echt), és mindössze négy cukrászdában árulják az eredeti recept alapján, kézzel készített édességet – darabját 1,50 euróért.
Ha csak az igazán emblematikus Mozart-látnivalókat szeretnénk megismerni, célszerű a zeneszerző Mozartplatzon felállított szobrától indulni, állítólag nem véletlenül néz arra, amerre a többi látványosságot kereshetjük. Mozart 1756. január 27-én, a Getreidegasse 9. számú, úgynevezett Hagenauer-házban látta meg a napvilágot, egykori lakásukban ma múzeum működik, a ház aljában pedig egy Spar üzlet. Nem lóg ki a delikáteszüzlet a környezetéből: a divatvilág szereplői közül, aki csak tudott – a legdrágább luxusdivatáruháztól a fast fashiont képviselő H&M-ig –, mind boltot nyitott az antik cégérekkel ékesített, patinás sétálóutcában.
Perecleves, valóban pereccel
Salzburgi galuska, valóban nagyon édes
A múzeumban viszonylag kevés az eredeti relikvia, de megcsodálhatjuk például a kis Wolfgang egy hajtincsét. Ekkoriban szokás volt a hajat megtartani, és Mozart halála után felesége, Constanze ajándékba adott férje hajából a német zeneszerző, Karl Anschütz anyjának. Néhány éve például a Sotheby’s egyik árverésén is tétel volt egy Mozart-hajtincs. A kiállításon kották, levelek, Mozart gyerekkori hegedűje mellett a család életének pillanatai is felvillannak. Rögtön szembesül a látogató például azzal a szomorú ténnyel, hogy bár Leopold Mozartnak és feleségének, Anna Mariának hét gyermeke született, közülük mindössze kettő érte meg a felnőttkort: Wolfgang, illetve Nannerl becenevű nővére. Wolfgang hat gyermeke közül is csak ketten élték túl a kisgyermekkort.
A Mozart-ház mellett tüneményes, igényes kirakatokkal szegélyezett belső udvarok vezetnek át az Universitätsplatzra, ami napközben árusokkal van tele. Többen kínálnak Salzburg Pretzelt (perecet) a legkülönfélébb ízesítésekkel, töltelékekkel, az 1,50 eurós egyszerű, sós, fűszeres változatoktól egészen a 3,90-be kerülő, naná, hogy Amadeus fantázianéven futó, csokival leöntött, baracklekvárral töltött csodáig. Akadnak olajban sült, cukrozott verziók is, békeidőkben talán az agyoncukrozott fánkokhoz szokott amerikai turistákat célozták meg velük.
Máshol is feltűnő a rokonság a bajor gasztronómiával: az óvárosi Sternbräu sörözőben, ahol már az 1500-as években főzték a sört, olyan osztrák ételeket készítenek, éspedig igencsak jól, amik a szomszédos Bajorországban is hazainak tűnnének. Így például bratwurstot, gulyást és pereclevest – utóbbinál a pincér is elnevette magát, amikor megkérdeztük, hogy komolyan perecet darabolnak-e bele a húslevesbe betétnek.
Egyszerre három, szinte egymást érintő tavat lehet körbekerekezni, a Mattsee, az Obertrumer See és a Grabensee nevűeket, szép kényelmesen három-négy óra alatt.
A mindig telt házas söröző büszkén hirdeti magáról, hogy Angela Merkel, Anthony Hopkins, David Hasselhoff és sok más híresség is náluk eszik, amikor Salzburgban tartózkodik. Összesen jóval több mint ezer férőhelyük van kint és bent, ráadásul önkiszolgáló részleget is nyitottak, hogy a turisták a benti 20,50 eurós árnál valamivel olcsóbban is elfogyaszthassák például a Wiener Schnitzelt.
Itt lehet megkóstolni – meg persze még pár helyen, de általában szerepel az étlapon a nur bei uns, vagyis csak nálunk kifejezés – a salzburger nockerl nevű kedvelt osztrák édességet (7,90 euróért), aminek jellegzetes kúpos formáját a mondás szerint a Salzburgot körülölelő hegyek csúcsai ihlették. „Igazából egy nagy, édes semmi, csak hab, cukor és lekvár, de mindenképp próbáljátok ki” – mondta előzetesen osztrák barátunk. És így tettünk, utána némi cukorsokkal sétálva tovább a Mozartsteig gyaloghídon át, útközben villámlátogatást téve a Salzach túlpartján, a Makartplatz téren álló Mozart-lakóháznál (Mozarts Wohnhaus), ahol a család csaknem tizenöt éven át lakott, és ami persze ma szintén múzeum.
Pisztráng: ötös
Szívesen kötöttem volna fogadást arra, vajon nordic walking bottal sétáló, avagy e-bike-kal kerekező turistából (vagy helyiből) látunk-e többet pár nap alatt a tavak körüli ösvényeken és kerékpárutakon. Annyi biztos, itt kortól és nemtől függetlenül mindenkinek botja van, és egyáltalán nem zavarja az osztrákokat, hogy csak bökdösik vele az utat – egyetlen nordicost sem láttunk szakszerűen nordicolni.
Kifejezetten hasznosnak bizonyult viszont a dimbes-dombos, és persze tökéletes állapotú és jól jelölt kerékpárutakon az elektromos bicaj, amit például Obertrum am See központjában már 15 euróért kibérelhettünk fél napra. (Pontosabban csak én, a család többi tagja hősiesen tekerte a hagyományos kerékpárt hegyre fel.) Egyszerre három, egymást szinte érintő tavat lehet körbekerekezni, a Mattsee, az Obertrumer See és a Grabensee nevűeket, szép kényelmesen három-négy óra alatt. Természetesen ez a szakasz is része a nagyjából tíz napra javasolt, több mint 400 kilométeres Mozart-Radwegnek.
A Wallersee kellemes partja, és Fuschlsee menti Schlossfischerei füstölt pisztrángja.
A megpihenő turistát helyenként vicces meglepetések várják: az egyik magasan fekvő kilátóhelyre például automatát telepítettek, amiből nemcsak jéghideg kézműves sört, de helyi kolbászt és tojást is lehet vásárolni. Közben egy Gondolo nevű hintaszékféleségben ringatózva gyönyörködhet az ember a látványban. A kölcsönzőhöz visszaérve pedig kötelező állomás Obetrumban a Baugasthof Stigl árnyas kerthelyisége és tőle pár perc sétára a Trumer Privatbaurerei nevű sörfőzde, ahol 1601 óta főzik a Trumer Pilst és társait. Itt még csoportoknak szóló, egész napos sörfőző és -kóstoló csomagra is be lehet nevezni, amihez vacsora és sörfőző diploma is jár, sőt a package részeként az elkészült ötven liter sört is hazaviheti a csapat. Mindez összesen 1590 euróba kerül, maximum tizenöt főnek.
Körbe is sétálhatjuk egyik-másik tavat, akár a Wallerseet is, de talán szebb a szintén melegvizű Fuschlsee körül futó gyalogos útvonal. Ebben a négy kilométer hosszú és 900 méter széles, kristálytiszta vizű tóban fürödtünk amúgy a legtöbbször. Errefelé pár eurós strandokat üzemeltetnek a helyi farmerek, korrekt büfével, öltözővel, mosdóval, meg persze parkolóplaccal. Aztán a nap végén, hat óra körül rendszeresen megjelenik a gazda a kis traktorával, hogy elszállítsa a szemetet, eligazítsa a füvet, és kíméletlenül lerombolja a kisgyerekek kavicsvárát a vízparton – hogy a kavicsok ismét rendben helyezkedjenek el.
A kulináris élmények csúcsa szintén a Fuschlsee partján lakozik: a Hof faluhoz tartozó Schloss Fuschltől – ami ma pazar luxusszálloda – néhány perc sétára áll a Schlossfischerei nevű halbüfé. Tulaja, Gerhard Langmaier majdnem olyan ismert errefelé, mint Sisi királyné, akiről az egykori kastélyban forgatták a Romy Schneider főszereplésével készült film néhány jelenetét. Langmaiernek kizárólagos halászati engedélye van a tavon, ami annyira tiszta, hogy gyakran készül a halászról fotó, amint iszik a vizéből. Azt mondják, Roman Abramovics orosz milliárdos is rendszeresen vásárol tőle füstölt halat, amikor errefelé nyaral. De hogy a bőséges kínálatból hegyi lazacot, pisztrángot, murénát, csukát vagy pontyot választ, arról nem szól a fáma.
