Andy Grove, született Gróf András István ifjúkorában Budapesten átélte a huszadik század „nyűgét s nyilait”. A kétszázezer nyugatra szökött magyar egyike volt, Amerikában a Budapestre leginkább hasonlító várost kereste, így San Francisco felé vette útját, és előbb a Szilícium-völgy első startupjának kutatója, aztán az Intel vezére lett. Remek tudós volt, mégis mint menedzser tette a legtöbbet.
„Mire húszéves lettem, túléltem a magyar fasiszta diktatúrát, a német katonai megszállást, a nácik »végső megoldását«, azt, hogy a szovjet Vörös Hadsereg megostromolja Budapestet, egy kaotikus demokrácia pár évét a háború után, majd különböző elnyomó kommunista rezsimeket, egy forradalmat, amit fegyverekkel fojtottak el, és amiben számos fiatal ember meghalt, és továbbiakat bebörtönöztek. Valami kétszázezer magyar nyugatra szökött, én egy voltam közülük.”
2001-ben megjelent önéletrajzában írja ezeket Gróf István András – született 1937-ben, Budapesten, egy zsidó kereskedőcsaládban. Származása lehetővé tette, hogy végigélvezze a huszadik század „nyűgét s nyilait”, majd Amerikába érkezve felvette az ott jóval kiejthetőbb Andy Grove nevet, és az ipar ezen a néven is ismeri, mint az Intel egykori vezérigazgatóját.
Fontos lenne, hogy mindenki, aki számítógépekkel vagy más csipet tartalmazó eszközzel találkozik a mindennapjaiban, megnézze az első integrált áramkört (IC). A kép önmagában persze nem mond sokat, de egyfajta beavatási szertartásnak megfelelő. A tárgy olyan, mintha egy ipari tanuló taknyolt – ez itt szakkifejezés, mint a kendácsol – volna össze valamit a kegyelemkettesért. Az első tranzisztor replikája a képen látható tárgyhoz képest olyasmi, ami egy viktoriánus úriember és tudós laborjában is megjelenhetne. Ezek az alkatrészek azonban megváltoztatták a világ történelmét. Ráadásul ebben a sztoriban itt-ott felbukkan pár magyar is.
Kit érdekel a Vörös Október? Grove, bár minden oka megvolt rá, nem csalódott az életben úgy általában, ezért magát mindenféle munkákból fenntartva tanulni kezdett. Így találkozott későbbi feleségével, a szintén magyarországi menekült Eva Kastannal is, 1958-ban házasodtak össze. Az évszámot akár mágikusnak is nevezhetnénk, a Texas Instrumentsnél lévő irodájában Jack Kilby ebben az évben írta le először elképzeléseit a hibrid integrált áramkörökről. De valójában ezekben az években óriási léptekkel haladt a mikroelektronika. 1959-ben Robert Noyce a Fairchild Semiconductornál már olyan integrált áramkört tervezett, amit egyszerűbb volt gyártani, nem kapcsolódtak hozzá külső elemek, egy tokba volt beépítve minden. Az alkatrész legnagyobb felhasználója az 1961-ben induló Apollo-program volt.
Grove-ban ekkor még fel sem merült, hogy neki szilárdtestfizikával, elektronikával vagy úgy általában számítástechnikával kellene foglalkoznia. Helyette lediplomázott, és doktori fokozatot is szerzett vegyészetből. A kiút azonban látszott, a fiatal tudóst a Lockheed Missile and Space Systems is megpróbálta magához csábítani, hogy a tengeralattjárók mögött fellépő áramlási jelenségeket tanulmányozza. Szóval vadászhatott volna a Vörös Októberre, de nem akart a katonai-ipari komplexumnak dolgozni.
„Épp csak megfeleltem volna. A munkához állampolgársággal kellett rendelkezni. Addigra megkaptam már az állampolgárságot, de épphogy csak” – mondta a Chemical Heritage Foundationnek adott életútinterjúban. Ebből a szövegből derül ki az is, hogy Grove-ot egyfajta honvágy vitte Kaliforniába. A Budapestre leginkább hasonlító várost kereste, és New Yorkban nem találta meg, így amikor egy ismerőse azt mondta, hogy a legeurópaibb amerikai város San Francisco, Kalifornia is felkerült a térképére.
A történet másik nagy mi lett volna, ha pontja is az első állás megtalálásához kapcsolódik. Groveot egyszer ugyanis elutasította a Fairchild, így amikor egy másik vezető hívta, sértődöttségében majdnem ki is hagyta az állásinterjút. Mehetett volna a Motorolához, a Pacific Semiconductorhoz és a Bell Labshoz is, ami az USA-szerte működő, feldarabolás előtti telefontársaság kutatólaborja volt. Még a DuPont vegyipari óriáscég is nagyon fel akarta venni, pedig ez a cég arról volt ismert, hogy zsidó származású kutatókat nem alkalmaz. (Ha beleolvassuk magunkat a DuPont történetébe, találunk cifrább dolgokat is.) Grove kutatónak ment a Szilícium-völgy első startupjának számító Fairchildhoz, és 1967-re már fejlesztési igazgatóhelyettessé küzdötte fel magát. Ebben a minőségében integrált áramkörök gyártásával foglalkozott, illetve a terület egyik első tankönyvét is megírta. Egy évre rá azonban újra munkahelyet váltott, követte az integrált áramkör feltalálóit – és a Szilícium-völgy név ötletadóit –, Robert Noyce-ot és Gordon Moore-t az általuk frissen megalapított Intelhez. A negyedik alkalmazott is magyar volt: Leslie L. Vadász.
Robban a szilícium Grove emlékei szerint az egyik fontos tulajdonsága, amivel jelentősen hozzájárult az Intel sikeréhez, az volt, hogy jól tudta olvasni Gordon Moore arckifejezését. Ha Moore-t valami zavarta, akkor Grove kiszedte belőle, mi az. „Azt kiáltottam: »Stop! Gordon, mi zavar?«. Aztán azt: »Csendet! Gordon, mondd el, amit mondani akartál nekünk!« És elmondta. Erre én voltam képes. Ő pedig általában a megfelelő választ, a megfelelő hozzászólást vagy problémát mondta ki.”
29 évesen már McKinsey-partner volt, majd a globális tanácsadócég budapesti vezetője. 2013-2014-ben Bajnai Gordon kabinetfőnöke lett, levezényelte az Erste citibankos akvizícióját, segítette a CEU kényszerű Bécsbe költözését, aztán a Budapesti Városüzemeltetési Holdingot (BVH) is elindította a reformok útján, amikor tavaly év végén a főváros legnagyobb cége, a számos nagy problémával küzdő BKK élére került. Mi köti össze Walter Katalin, az ország egyik legbefolyásosabb asszonyának karrierpontjait? Ahogy ő mondja: „Az ember személyes változása, igénye a teljesítményre, a minőségre és a csapatjátékra, és arra, hogy nyomot hagyjon.”
„Jó napot! Miben segíthetek” – siet elém egy középkorú vagyonőr (történetesen nő), amint belépek a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) Rumbach Sebestyén utcai irodájának ajtaján. Szerda délelőtt ide vagy oda, rajtam kívül egyetlen civil sem sorakozik az ügyfélfogadó pultok előtt, és én is csak zavartan keresem a helyemet. „Bánlaki Stella vagyok, és Walter Katalinhoz jöttem.” Az őr egy pillanatra elgondolkodik, ki is lehetek én, és főleg, kit keresek ott. Aztán a plexifalak egyike mögött már emelkedik is a levegőbe egy kéz, mint kisdiáké, aki jól tudja a leckét. A vezérigazgató asszonyt eggyel arrébb, a fotocellás ajtó mögött találom majd, ott fogják nekem mutatni hozzá az utat.
„Az egyik első dolog volt, amit itt kértem, hogy felejtsük el a tisztelt vezérigazgató asszony megszólítást. A vezérigazgató olyan távolságtartó, és akkor még az asszony is ott van. Én a direkt kommunikációban hiszek, a szia vagy esetleg a kedves Kati tökéletesen megfelel” – mondja aztán a fotocella mögött a hatodikon Walter Katalin. Előtte papírok – felkészült az interjúra –, a közvetlensége mögött átgondolt válaszok. Az ország egyik legbefolyásosabb nője (2021-es listánkon a húszfős Üzlet kategória nyolcadik helyezettje) kedves és türelmes, de láthatóan nem vesztegeti az idejét. „Elég gyors vagyok, gyorsan tanulok, és egységnyi idő alatt elég sok munkát el tudok végezni, ez sokat segített a különböző pozíciókban” – mondja.
„Egy jókedvű doer vagyok, optimista, a leglehetetlenebb helyzetekhez is jókedvvel állok hozzá. Csinálni, változást elérni, megvalósítani, nekem ez számít.”
Frau Doktor Walter
Három lánygyermek mellett Walter Katalin családjában nem sok esélye volt a patriarchátusnak vagy a nőket illető sztereotípiák rögzülésének. Főleg, hogy az 1987-ben Frankfurtba költöző Meggyes família már akkor nyitottan gondolkodott. Édesanyjuk a magyar irodalmat, öt nyelven beszélő édesapjuk a nyelvtanulást szerettette meg a lányokkal, és a patrióta szülők a hazaszeretetet is beléjük táplálták. Az oroszul és angolul tanuló Katalin a német iskolában is kitűnő maradt (elsajátította a német mellett a franciát és a spanyolt), és tovább falta Jókai könyveit.
„Mindketten csillagos ötösök voltunk, ez alapból benne volt abban a nyitottságban, amit a szüleinktől kaptunk” – mondja Wirtz Ágnes, Katalin húga, aki mindössze 14 hónappal utána született, és első perctől legjobb barátnőkként is tekintenek egymásra.
„A német tanulmányi rendszerben megtanultuk a kritikus gondolkodást is. Nem arról szólt az iskola, hogy a tanárnak hogyan tudunk megfelelni, hanem hogy hogyan tudjuk gondolatainkat felkészülten képviselni. Ez hatalmas szabadságot adott.”
Katalin úgy érezte, Németországból bármit elérhet az ember, ha képes tenni érte. „Felajánlották, hogy átugorhatom a 11. osztályt, tehát 10.-ből rögtön 12.-be mentem. Emlékszem, kint álltunk az iskolaudvaron, és valamelyik tanár azt mondta: jól van, Katalin, így akkor nem leszel kitűnő, de egy erős hármast azért elérhetsz. Nem értettem, hogy gondolja, hogy egy hármas az nekem pálya” – nevet.
Kiváló érettségije a német nemzeti tanulmányi ösztöndíjat is meghozta a legidősebb Meggyes lánynak, amivel aztán ingyen tanulhatott Németország akkor még különlegesnek számító magánintézményében, a European Business School (EBS) közgazdasági és jogi egyetemen. Mire lediplomázott, eltöltött egy-egy félévet Buenos Airesben és Phoenixben, gyakornokként a McKinsey-nél 2,5 hónapot New Yorkban, majd ugyanennyi időt a Goldman Sachs befektetési banknál Frankfurtban, így a globális pénzügyi cégek már tárt karokkal várták az évfolyamelsőt. Katalin, bár imádott utazni, és férje, a német Cornelius Walter mellett is elköteleződött, bízott benne, hogy egyszer még hazatér Magyarországra, így a McKinsey-t választotta – annak legalább volt budapesti irodája.
A közgazdasági doktori szintig az vitte, hogy tudta: a közép-európai régió klasszikus pénzügyi világában a két kis betűnek egy nő neve előtt nagy előnye lehet. Akkor még számított neki a megszólítás: a Frau Doktor Walter a Deutsche Banknál is jól csengett. „De nem ezért érte meg – mosolyodik el –, hanem mert az alatt az egy év alatt, amíg a dolgozatomat megírtam, hazajöttünk Budapestre, és a férjem megszerette.”
A Németországból hazatérő huszonévesek Frankfurt, London, Prága és Budapest között ingáztak, lényegében csak a hétvégéket töltötték a 2000-től otthonuknak nevezett Magyarországon. Katalin első gyermekük megérkezésekor lassított le kicsit. A magyar iroda vezetése után elvállalta a McKinsey regionális vezetőjének támogatását, ami kevesebb utazással járt. Összesen 15 évig dolgozott a vállalatnak, főleg pénzügyi intézményeknek – magyaroknak, németeknek, amerikaiaknak egyaránt, valamint meghatározó magyar vállalatoknak más szektorokban is. „A mai napig a McKinsey-t hívom az alma materemnek.” A férje 23 évig volt ott, de sohasem dolgoztak közös projekten. Azán jött a közélet.
„Ezek mindig fejlődési szakaszok. Az elején az számított, hogy legyenek nemzetközi kihívások, lehetőségekkel teli közeg, a work hard, play hard. De közel a negyvenhez még fontosabb lett, hogy Magyarországon befolyásoljak pozitívan dolgokat.”
„Németországban arra szocializálódtam, hogy a társadalmi és politikai hozzájárulás nemhogy természetes, de bizonyos adottságok mellett kvázi kötelesség. Úgy éreztem, hogyha azt akarom, hogy hosszú távon otthonom legyen itt, és a gyerekeim is itt éljenek, akkor muszáj aktívan tennem valamit a jövőért.”
Walter Katalinnak csak érintőlegesen volt kapcsolata Bajnai Gordonnal, 2013 januárjában mégis két hét mérlegelés után mellé állt, és részt vett a Haza és Haladás, valamint az Együtt megalapításában. Egyike volt azoknak, akik Bajnai és Bojár Gábor mellett félmillió forintnál többet tettek bele a rövid életű szociálliberális pártba. „Másfél év volt, 2014 tavaszán volt a parlamenti választás, és aztán nyáron az európai uniós választás, Gordon ezután szállt ki. Utána én sem láttam a saját szintemen olyan munkalehetőséget, ahol a potenciális hatásom megérte volna azt a személyes árat, amit az ember egy ilyenbe beletesz.”
Katalin nem tudta, mibe érkezik meg, amikor visszatért a gazdasági szférába 2014 júniusában. „Magyarország nem könnyű hely ilyen szempontból. Nem felejtenek – mondja. – Németországból folyamatosan kaptam a lehetőségeket, de nem akartam menni, ebben a kérdésben nem döntök racionálisan.”
Majdnem egy év eltelt, mire az Erste megvette a Citibankot, ő pedig az akvizíció élére kerülhetett, és megtalálhatta a következő szakmai feladatot. „A McKinsey-ből mindig a közeget hiányolja az ember. Gordon mellett a minőségi szellemi, intellektuális közeg megvolt. Ehhez képest nagyobb váltás volt az Erste, az a klasszikus és nagy szervezet, amelyben nehezebb dolgokat megmozgatni.”
2019 januárjától aztán az Allianz kelet-közép-európai értékesítési vezetője volt, onnan édesanyja váratlan halála miatt váltott fél év után, hogy aztán 2019 szeptemberében elvállalja a Central European University (CEU) COO pozícióját és az egyetem részleges kényszerű Bécsbe költöztetésének vezetését. A Soros György által alapított egyetem akadémiai közegében megint abban a szellemi-intellektuális hubban találta magát, amiben lubickolni tudott. Komoly erkölcsi dilemmát is okozott neki, amikor decemberben az akkor már főpolgármesternek megválasztott Karácsony Gergely megkereste, hogy pályázzon a BVH élére.
„Az Együtt időszakából jól ismertem ezt a társaságot. Amikor megvolt az önkormányzati választási eredmény, én is elkezdtem gondolkodni, és ők is gyorsan jelentkeztek” – mondja Katalin arra, hogyan hallott a pozícióról. Akkoriban bejárta a magyar sajtót: egy gyors pályázatot követően Waltert választották a BVH élére. Ahogy a főpolgármester akkor nyilatkozta: „aki egy milliárdos céget akar vezetni, megfelelő önéletrajzot egy nap alatt is meg tud írni. Walter Katalin életrajza szerint pedig alkalmas erre a feladatra.” „Úgy éreztem, hogy nyolcvanévesen megbánom, ha kihagyom a lehetőséget. A CEU olyan közeg, ahol ezt megértették” – mondja erre Walter.
Egyértelmű, hogy Walter Katalin mindig a kihívásokat kereste, és nem félt kockázatot vállalni. Utóbbihoz szerinte – amellett, hogy férjével munkájuk által stabil anyagi hátteret tudtak teremteni – az is kellett, hogy nagy érzelmi biztonságban nőjön fel, és hogy tudja, bárhol a világon megállná a helyét. „Amit kaptunk otthonról, hozzájárult ahhoz az optimizmushoz, aminek alapján azt gondolom, hogy helyesen döntök.”
Bajnai, Soros, Karácsony – neve az évek alatt összefonódott a baloldallal, miközben mindig is gazdasági-menedzseri pozíciókban maradt, és egyszer sem került a politika frontvonalába.
„Szeretek abban hinni, hogy lehet ez olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek – mondja. – Én nem politizálok, én úgy gondolom, hogy a fővárosi cégeknél lehetőségeim vannak, hogy jó irányba változtassak dolgokon.”
Wirtz Ágnes szerint nővéréből elsőként az emberek leginkább „a fejét” látják, vagyis hogy felkészült, gyors felfogású és strukturált gondolkodású. Ugyanakkor, szerinte, mióta Katalin közélethez közeli pályán mozog, az igazi önmaga, amilyennek ő mindig is ismerte. „Már abból, ahogy gyerekkorában falta a magyar irodalmat, Jókai hősnőit, látszott, hogy benne valami olyan romantika van, ami a hazafisághoz csatol vissza. Ő tényleg az, aki egy nemzetközi karriert hagyott ott ezért” – mondja Ágnes. Hozzáteszi: „Mi mindhárman, testvérek nagyon mosolygósak és pozitívak vagyunk, talán épp ilyen karakterekre van szüksége az országnak.”
Karrierjével párhuzamosan Katalin hét évig volt az UNICEF- board tagja, és ma is kuratóriumi tagja és támogatója a húga által alapított – gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeket támogató – Világszép Alapítványnak. A Transparency Internationalt is vagy egy évtizeden át gálánsan támogatták férjével – a havi ezer euróval kilógtak a magánadományozók sorából –, illetve a Halácsy Péter által alapított Budapest Schoolba is befektettek.
„Ha az ember élt érettebb társadalomban, látja, hogy ezek fontosak. Mi abszolút nulláról, sőt mínuszról indultunk, mert voltak tanulmányi hiteleink, de hogyha az ember a teljesítményével elér egyfajta anyagi biztonságot, akkor kulcsfontosságú, hogy társadalmi felelősséget vállaljon. Egy egykulcsos adórendszerben ez még inkább így van.”
Egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele
Mondd ki
„Én láttam az OTP-t, a Molt, mindent a 2000-es években. Ezek a fővárosi cégek azon a szinten ragadtak, sőt az előtt. Részben az elkötelezettség hiánya miatt, részben mert annyi mindent befolyásolt a politika” – mondja Katalin, aki a Városüzemeltetési Holding megreformálására még a járvány előtt letette a stratégiát. 2020 végén Karácsony Gergely megkérdezte tőle, hogy a megbízott vezetőt váltva átvenné-e a hatalmas kihívások előtt álló BKK vezetését. „Én ilyenekre nem szoktam nemet mondani” – somolyog Walter tágas és világos, de egyszerűen berendezett irodájában, egy metrótérképpel szemben ülve.
Szeretek abban hinni, hogy ez lehet olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek.
„Ő ide azzal a szándékkal jött, hogy segít Budapestnek élhető várossá válni azáltal, hogy az önkormányzati szférába is behozza a hatékonyság- és gazdasági fókuszú vezetést, bizonyítja, hogy ezek szerint a szempontok szerint is lehet itt cégeket működtetni, és nemcsak politikai alapon” – mondja Sághy Andrea, aki előbb a BVH-nál, majd a BKK-nál dolgozik HR-vezetőként Katalin mellett. Andrea hozzáteszi: ezzel Katalin őt és a vállalat szélesebb dolgozói körét is motiválja, és ez hosszú távon is fontos lehet az utánpótlás szempontjából. „Ő egy felhatalmazó vezető, transzparencia és nyitott kommunikáció, közvetlenség és pozitivitás jellemzi, és ezt a kultúrát szeretné itt építeni.”
Katalin szeret és tud is delegálni, csapatjátékosnak mondja magát.
„Mondd ki, ne tartsd magadban, a McKinsey-nél így szocializálódtam, és ma is ezt vallom.”
A McKinsey-nél elég nagy mennyiségű munkához hozzászokik az ember, de Katalin híres volt arról, hogy megtalálja a munka-magánélet egyensúlyt. Ott sokan azért akartak mellé kerülni, mert tudták, hogy akkor el tudnak majd menni hétköznap esténként színházba, ami egyébként nem volt jellemző. Katalin a karrierszüneteit is a gyermekeivel töltötte, és elmondása szerint ma is nagyon odafigyel, hogy egy kis énidő és sport mellett amennyit csak tud, családjával legyen. Ugyanakkor elismeri, hogy ha az ember egy új munkahelyen kezd, az mindig intenzív, és ő 2019 januárja óta szinte állandóan újmunkahely-állapotban van. Gyermekei ezt fel is rótták neki, férje viszont, aki 2020 augusztusában otthagyta a McKinsey-t, hogy befektetőként, impact investorként és családja közelében töltse nyugdíj előtti éveit, sokat segített.
Mi a közös a betöltött pozícióiban? – kérdezem. „Tulajdonképpen semmi” – nevet. A környezete viszont azt mondja: Katalin mindegyikben gyorsan, éles látással mérte fel az aktuális állapotokat, az összefüggéseket, jól eligazodott a vállalati működésben, és értéket akart teremteni, csapatmunka által. Akik ismerik, jolly jokerként hivatkoznak rá.
„Szabad kezem van, és nem kértek volna fel, ha nem tudnák, hogyan akarom csinálni” – mondja a BKK-nál betöltött pozíciójáról. Informátoraink szerint Walter jó menedzser, és nem célja frontvonalbeli politikussá válni, de egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele. Ahogy ezt felvetem neki, nem zárkózik el. Arra a kérdésre, hogy meddig tervez a BKK élén, ennyit mond: „2024-ben lesz a következő önkormányzati választás, addig idő és itt feladat is van bőven.”
Nemcsak mi tértünk vissza, de az olvasók is egyre többen mernek és akarnak élő rendezvényre jönni. A járvány utáni második élő Kilövésünk is telt ház előtt zajlott.
Pencz Máté, a magyar társalapítású brazil ingatlanportál, a több mint hárommilliárd dollárra értékelt Loft vezetője. Vagyona becslése szerint nagyjából 250 milliárd forint, az egyik leggazdagabb magyar a világon. Júliusban Magyarországon puhatolózott munkaerőügyben, és európai terjeszkedés esetén egy budapesti Loft-iroda létrehozását sem zárta ki. Háromnapos itt tartózkodása alatt ültünk le vele beszélgetni arról, mit láttak egykori lakóhelyén, a Havanna-lakótelepen a gyerekeivel, illetve, hogy mi a véleménye a magyar startup-ökoszisztémáról és a leggazdagabb magyarokról. Most hét ütős gondolatát idézzük kockázatvállalásról, üzleti döntésekről, ambícióról és világsikerről, amit szerinte nem lehet elérni úgy, hogy valami nem stimmel.