Legalább százhúsz, de lehet, hogy inkább száznegyven. Ennyiszer vesznek kézbe egy lábbelit egy-egy műveletre Csengeren, a Szamos Cipő manufaktúrájában, onnan, hogy az alapanyag megérkezik a gyártósorra, addig, míg a cipő a készáruraktárba kerül. A Szamos sokáig a német Josef Seibel fő beszállítója volt, aztán válságos szakítás következett – szerencse, hogy közben épp átálltak a sajátmárkás gyerekcipőkre. Juhász János tulajdonos most három évet adott magának, hogy a járvány után sínre tegye a cégét, aztán békésen, nyugodtan átadhassa a következő generációnak.
„Szamos Jánost keresem” – lépek be határozottan a Csenger szélén álló, 80-as évekbeli klasszikus kocka gyárépület irodarészlegébe egy nyári nap közepén, rekkenő hőségben. „Nem inkább Juhász Jánost?” – kérdezi diplomatikus, visszafogott mosollyal a titkárnő, mire zavarba jövök: nem ezt a nevet mondtam? A közvetlenül a román határ mellett, a nagyjából ötezres lélekszámú Szamos-parti kisvárosban olyan jól sikerült kitáblázni a legnagyobb helyi munkaadó nevét, hogy mire a gyárhoz ér az ember, már a cégvezetőt is ösztönösen a cég nevén szólítja. „Ne aggódjon, más is járt már így, lehet, hogy lassan nevet kellene változtatnom” – mondja kedélyesen Juhász János, amikor szabadkozva belépek az irodájába, miközben a hátam mögött már mindenki kacag (szerencsére elnézően). János kávéval kínál, majd azt javasolja, nézzük meg előbb a gyárat, ahol ma is rengeteg kézi munkával készülnek a lábbelik.
Ha a négy szalagon 1400 pár megvan egy nap, az jó, ha 1200, az elfogadható, ha kevesebb, az nem jó – hangzik a pofonegyszerű üzleti terv.
Azért nem állom meg, hogy kávézás közben előbb rá ne kérdezzek az irodájában leledző néhány különleges relikviára. Az íróasztala mellett egy kétszáz éves, kézi működtetésű, karos tűzőgép áll, teljesen felújított állapotban, akár lehetne is használni. „Egy régi kollégámtól kaptam ajándékba, és amikor nálunk jártak a cseh Minerva tűzőgépgyár vezetői, ők is megcsodálták” – mondja, aztán mutat egy szintén antik, fél lábbal hajtható Singert is, és máris jön a nosztalgia: amikor az első években még kézzel varrott modelleket is beszállítottak a Josef Seibel cipőgyárnak, gyakran maga is hazavitte a munkát, és cégvezető létére otthon öltögette a lábbeliket.
29 évesen már McKinsey-partner volt, majd a globális tanácsadócég budapesti vezetője. 2013-2014-ben Bajnai Gordon kabinetfőnöke lett, levezényelte az Erste citibankos akvizícióját, segítette a CEU kényszerű Bécsbe költözését, aztán a Budapesti Városüzemeltetési Holdingot (BVH) is elindította a reformok útján, amikor tavaly év végén a főváros legnagyobb cége, a számos nagy problémával küzdő BKK élére került. Mi köti össze Walter Katalin, az ország egyik legbefolyásosabb asszonyának karrierpontjait? Ahogy ő mondja: „Az ember személyes változása, igénye a teljesítményre, a minőségre és a csapatjátékra, és arra, hogy nyomot hagyjon.”
„Jó napot! Miben segíthetek” – siet elém egy középkorú vagyonőr (történetesen nő), amint belépek a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) Rumbach Sebestyén utcai irodájának ajtaján. Szerda délelőtt ide vagy oda, rajtam kívül egyetlen civil sem sorakozik az ügyfélfogadó pultok előtt, és én is csak zavartan keresem a helyemet. „Bánlaki Stella vagyok, és Walter Katalinhoz jöttem.” Az őr egy pillanatra elgondolkodik, ki is lehetek én, és főleg, kit keresek ott. Aztán a plexifalak egyike mögött már emelkedik is a levegőbe egy kéz, mint kisdiáké, aki jól tudja a leckét. A vezérigazgató asszonyt eggyel arrébb, a fotocellás ajtó mögött találom majd, ott fogják nekem mutatni hozzá az utat.
„Az egyik első dolog volt, amit itt kértem, hogy felejtsük el a tisztelt vezérigazgató asszony megszólítást. A vezérigazgató olyan távolságtartó, és akkor még az asszony is ott van. Én a direkt kommunikációban hiszek, a szia vagy esetleg a kedves Kati tökéletesen megfelel” – mondja aztán a fotocella mögött a hatodikon Walter Katalin. Előtte papírok – felkészült az interjúra –, a közvetlensége mögött átgondolt válaszok. Az ország egyik legbefolyásosabb nője (2021-es listánkon a húszfős Üzlet kategória nyolcadik helyezettje) kedves és türelmes, de láthatóan nem vesztegeti az idejét. „Elég gyors vagyok, gyorsan tanulok, és egységnyi idő alatt elég sok munkát el tudok végezni, ez sokat segített a különböző pozíciókban” – mondja.
„Egy jókedvű doer vagyok, optimista, a leglehetetlenebb helyzetekhez is jókedvvel állok hozzá. Csinálni, változást elérni, megvalósítani, nekem ez számít.”
Frau Doktor Walter
Három lánygyermek mellett Walter Katalin családjában nem sok esélye volt a patriarchátusnak vagy a nőket illető sztereotípiák rögzülésének. Főleg, hogy az 1987-ben Frankfurtba költöző Meggyes família már akkor nyitottan gondolkodott. Édesanyjuk a magyar irodalmat, öt nyelven beszélő édesapjuk a nyelvtanulást szerettette meg a lányokkal, és a patrióta szülők a hazaszeretetet is beléjük táplálták. Az oroszul és angolul tanuló Katalin a német iskolában is kitűnő maradt (elsajátította a német mellett a franciát és a spanyolt), és tovább falta Jókai könyveit.
„Mindketten csillagos ötösök voltunk, ez alapból benne volt abban a nyitottságban, amit a szüleinktől kaptunk” – mondja Wirtz Ágnes, Katalin húga, aki mindössze 14 hónappal utána született, és első perctől legjobb barátnőkként is tekintenek egymásra.
„A német tanulmányi rendszerben megtanultuk a kritikus gondolkodást is. Nem arról szólt az iskola, hogy a tanárnak hogyan tudunk megfelelni, hanem hogy hogyan tudjuk gondolatainkat felkészülten képviselni. Ez hatalmas szabadságot adott.”
Katalin úgy érezte, Németországból bármit elérhet az ember, ha képes tenni érte. „Felajánlották, hogy átugorhatom a 11. osztályt, tehát 10.-ből rögtön 12.-be mentem. Emlékszem, kint álltunk az iskolaudvaron, és valamelyik tanár azt mondta: jól van, Katalin, így akkor nem leszel kitűnő, de egy erős hármast azért elérhetsz. Nem értettem, hogy gondolja, hogy egy hármas az nekem pálya” – nevet.
Kiváló érettségije a német nemzeti tanulmányi ösztöndíjat is meghozta a legidősebb Meggyes lánynak, amivel aztán ingyen tanulhatott Németország akkor még különlegesnek számító magánintézményében, a European Business School (EBS) közgazdasági és jogi egyetemen. Mire lediplomázott, eltöltött egy-egy félévet Buenos Airesben és Phoenixben, gyakornokként a McKinsey-nél 2,5 hónapot New Yorkban, majd ugyanennyi időt a Goldman Sachs befektetési banknál Frankfurtban, így a globális pénzügyi cégek már tárt karokkal várták az évfolyamelsőt. Katalin, bár imádott utazni, és férje, a német Cornelius Walter mellett is elköteleződött, bízott benne, hogy egyszer még hazatér Magyarországra, így a McKinsey-t választotta – annak legalább volt budapesti irodája.
A közgazdasági doktori szintig az vitte, hogy tudta: a közép-európai régió klasszikus pénzügyi világában a két kis betűnek egy nő neve előtt nagy előnye lehet. Akkor még számított neki a megszólítás: a Frau Doktor Walter a Deutsche Banknál is jól csengett. „De nem ezért érte meg – mosolyodik el –, hanem mert az alatt az egy év alatt, amíg a dolgozatomat megírtam, hazajöttünk Budapestre, és a férjem megszerette.”
A Németországból hazatérő huszonévesek Frankfurt, London, Prága és Budapest között ingáztak, lényegében csak a hétvégéket töltötték a 2000-től otthonuknak nevezett Magyarországon. Katalin első gyermekük megérkezésekor lassított le kicsit. A magyar iroda vezetése után elvállalta a McKinsey regionális vezetőjének támogatását, ami kevesebb utazással járt. Összesen 15 évig dolgozott a vállalatnak, főleg pénzügyi intézményeknek – magyaroknak, németeknek, amerikaiaknak egyaránt, valamint meghatározó magyar vállalatoknak más szektorokban is. „A mai napig a McKinsey-t hívom az alma materemnek.” A férje 23 évig volt ott, de sohasem dolgoztak közös projekten. Azán jött a közélet.
„Ezek mindig fejlődési szakaszok. Az elején az számított, hogy legyenek nemzetközi kihívások, lehetőségekkel teli közeg, a work hard, play hard. De közel a negyvenhez még fontosabb lett, hogy Magyarországon befolyásoljak pozitívan dolgokat.”
„Németországban arra szocializálódtam, hogy a társadalmi és politikai hozzájárulás nemhogy természetes, de bizonyos adottságok mellett kvázi kötelesség. Úgy éreztem, hogyha azt akarom, hogy hosszú távon otthonom legyen itt, és a gyerekeim is itt éljenek, akkor muszáj aktívan tennem valamit a jövőért.”
Walter Katalinnak csak érintőlegesen volt kapcsolata Bajnai Gordonnal, 2013 januárjában mégis két hét mérlegelés után mellé állt, és részt vett a Haza és Haladás, valamint az Együtt megalapításában. Egyike volt azoknak, akik Bajnai és Bojár Gábor mellett félmillió forintnál többet tettek bele a rövid életű szociálliberális pártba. „Másfél év volt, 2014 tavaszán volt a parlamenti választás, és aztán nyáron az európai uniós választás, Gordon ezután szállt ki. Utána én sem láttam a saját szintemen olyan munkalehetőséget, ahol a potenciális hatásom megérte volna azt a személyes árat, amit az ember egy ilyenbe beletesz.”
Katalin nem tudta, mibe érkezik meg, amikor visszatért a gazdasági szférába 2014 júniusában. „Magyarország nem könnyű hely ilyen szempontból. Nem felejtenek – mondja. – Németországból folyamatosan kaptam a lehetőségeket, de nem akartam menni, ebben a kérdésben nem döntök racionálisan.”
Majdnem egy év eltelt, mire az Erste megvette a Citibankot, ő pedig az akvizíció élére kerülhetett, és megtalálhatta a következő szakmai feladatot. „A McKinsey-ből mindig a közeget hiányolja az ember. Gordon mellett a minőségi szellemi, intellektuális közeg megvolt. Ehhez képest nagyobb váltás volt az Erste, az a klasszikus és nagy szervezet, amelyben nehezebb dolgokat megmozgatni.”
2019 januárjától aztán az Allianz kelet-közép-európai értékesítési vezetője volt, onnan édesanyja váratlan halála miatt váltott fél év után, hogy aztán 2019 szeptemberében elvállalja a Central European University (CEU) COO pozícióját és az egyetem részleges kényszerű Bécsbe költöztetésének vezetését. A Soros György által alapított egyetem akadémiai közegében megint abban a szellemi-intellektuális hubban találta magát, amiben lubickolni tudott. Komoly erkölcsi dilemmát is okozott neki, amikor decemberben az akkor már főpolgármesternek megválasztott Karácsony Gergely megkereste, hogy pályázzon a BVH élére.
„Az Együtt időszakából jól ismertem ezt a társaságot. Amikor megvolt az önkormányzati választási eredmény, én is elkezdtem gondolkodni, és ők is gyorsan jelentkeztek” – mondja Katalin arra, hogyan hallott a pozícióról. Akkoriban bejárta a magyar sajtót: egy gyors pályázatot követően Waltert választották a BVH élére. Ahogy a főpolgármester akkor nyilatkozta: „aki egy milliárdos céget akar vezetni, megfelelő önéletrajzot egy nap alatt is meg tud írni. Walter Katalin életrajza szerint pedig alkalmas erre a feladatra.” „Úgy éreztem, hogy nyolcvanévesen megbánom, ha kihagyom a lehetőséget. A CEU olyan közeg, ahol ezt megértették” – mondja erre Walter.
Egyértelmű, hogy Walter Katalin mindig a kihívásokat kereste, és nem félt kockázatot vállalni. Utóbbihoz szerinte – amellett, hogy férjével munkájuk által stabil anyagi hátteret tudtak teremteni – az is kellett, hogy nagy érzelmi biztonságban nőjön fel, és hogy tudja, bárhol a világon megállná a helyét. „Amit kaptunk otthonról, hozzájárult ahhoz az optimizmushoz, aminek alapján azt gondolom, hogy helyesen döntök.”
Bajnai, Soros, Karácsony – neve az évek alatt összefonódott a baloldallal, miközben mindig is gazdasági-menedzseri pozíciókban maradt, és egyszer sem került a politika frontvonalába.
„Szeretek abban hinni, hogy lehet ez olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek – mondja. – Én nem politizálok, én úgy gondolom, hogy a fővárosi cégeknél lehetőségeim vannak, hogy jó irányba változtassak dolgokon.”
Wirtz Ágnes szerint nővéréből elsőként az emberek leginkább „a fejét” látják, vagyis hogy felkészült, gyors felfogású és strukturált gondolkodású. Ugyanakkor, szerinte, mióta Katalin közélethez közeli pályán mozog, az igazi önmaga, amilyennek ő mindig is ismerte. „Már abból, ahogy gyerekkorában falta a magyar irodalmat, Jókai hősnőit, látszott, hogy benne valami olyan romantika van, ami a hazafisághoz csatol vissza. Ő tényleg az, aki egy nemzetközi karriert hagyott ott ezért” – mondja Ágnes. Hozzáteszi: „Mi mindhárman, testvérek nagyon mosolygósak és pozitívak vagyunk, talán épp ilyen karakterekre van szüksége az országnak.”
Karrierjével párhuzamosan Katalin hét évig volt az UNICEF- board tagja, és ma is kuratóriumi tagja és támogatója a húga által alapított – gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeket támogató – Világszép Alapítványnak. A Transparency Internationalt is vagy egy évtizeden át gálánsan támogatták férjével – a havi ezer euróval kilógtak a magánadományozók sorából –, illetve a Halácsy Péter által alapított Budapest Schoolba is befektettek.
„Ha az ember élt érettebb társadalomban, látja, hogy ezek fontosak. Mi abszolút nulláról, sőt mínuszról indultunk, mert voltak tanulmányi hiteleink, de hogyha az ember a teljesítményével elér egyfajta anyagi biztonságot, akkor kulcsfontosságú, hogy társadalmi felelősséget vállaljon. Egy egykulcsos adórendszerben ez még inkább így van.”
Egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele
Mondd ki
„Én láttam az OTP-t, a Molt, mindent a 2000-es években. Ezek a fővárosi cégek azon a szinten ragadtak, sőt az előtt. Részben az elkötelezettség hiánya miatt, részben mert annyi mindent befolyásolt a politika” – mondja Katalin, aki a Városüzemeltetési Holding megreformálására még a járvány előtt letette a stratégiát. 2020 végén Karácsony Gergely megkérdezte tőle, hogy a megbízott vezetőt váltva átvenné-e a hatalmas kihívások előtt álló BKK vezetését. „Én ilyenekre nem szoktam nemet mondani” – somolyog Walter tágas és világos, de egyszerűen berendezett irodájában, egy metrótérképpel szemben ülve.
Szeretek abban hinni, hogy ez lehet olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek.
„Ő ide azzal a szándékkal jött, hogy segít Budapestnek élhető várossá válni azáltal, hogy az önkormányzati szférába is behozza a hatékonyság- és gazdasági fókuszú vezetést, bizonyítja, hogy ezek szerint a szempontok szerint is lehet itt cégeket működtetni, és nemcsak politikai alapon” – mondja Sághy Andrea, aki előbb a BVH-nál, majd a BKK-nál dolgozik HR-vezetőként Katalin mellett. Andrea hozzáteszi: ezzel Katalin őt és a vállalat szélesebb dolgozói körét is motiválja, és ez hosszú távon is fontos lehet az utánpótlás szempontjából. „Ő egy felhatalmazó vezető, transzparencia és nyitott kommunikáció, közvetlenség és pozitivitás jellemzi, és ezt a kultúrát szeretné itt építeni.”
Katalin szeret és tud is delegálni, csapatjátékosnak mondja magát.
„Mondd ki, ne tartsd magadban, a McKinsey-nél így szocializálódtam, és ma is ezt vallom.”
A McKinsey-nél elég nagy mennyiségű munkához hozzászokik az ember, de Katalin híres volt arról, hogy megtalálja a munka-magánélet egyensúlyt. Ott sokan azért akartak mellé kerülni, mert tudták, hogy akkor el tudnak majd menni hétköznap esténként színházba, ami egyébként nem volt jellemző. Katalin a karrierszüneteit is a gyermekeivel töltötte, és elmondása szerint ma is nagyon odafigyel, hogy egy kis énidő és sport mellett amennyit csak tud, családjával legyen. Ugyanakkor elismeri, hogy ha az ember egy új munkahelyen kezd, az mindig intenzív, és ő 2019 januárja óta szinte állandóan újmunkahely-állapotban van. Gyermekei ezt fel is rótták neki, férje viszont, aki 2020 augusztusában otthagyta a McKinsey-t, hogy befektetőként, impact investorként és családja közelében töltse nyugdíj előtti éveit, sokat segített.
Mi a közös a betöltött pozícióiban? – kérdezem. „Tulajdonképpen semmi” – nevet. A környezete viszont azt mondja: Katalin mindegyikben gyorsan, éles látással mérte fel az aktuális állapotokat, az összefüggéseket, jól eligazodott a vállalati működésben, és értéket akart teremteni, csapatmunka által. Akik ismerik, jolly jokerként hivatkoznak rá.
„Szabad kezem van, és nem kértek volna fel, ha nem tudnák, hogyan akarom csinálni” – mondja a BKK-nál betöltött pozíciójáról. Informátoraink szerint Walter jó menedzser, és nem célja frontvonalbeli politikussá válni, de egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele. Ahogy ezt felvetem neki, nem zárkózik el. Arra a kérdésre, hogy meddig tervez a BKK élén, ennyit mond: „2024-ben lesz a következő önkormányzati választás, addig idő és itt feladat is van bőven.”
Egyszerű ruhákban jár, nincs autója, az ember könyvtárosnak nézné, de amióta tizenhét évvel ezelőtt egymilliárd forintot keresett a budapesti tőzsderészvények eladásán, már magát is vagyonosnak tartja. Korányi G. Tamás neve legendás tőzsdesztorikkal forrt össze, és bár volt időszak, amikor vagyona nyílegyenesen tartott a nulla felé, a történésznek induló tőzsdei újságíró, majd laptulajdonos az ország elmúlt harminc évének egyik legismertebb és legsikeresebb kisbefektetője. Sziporkázó társasági ember, akinek a kötvények és részvények iránti gazdaságtörténeti lelkesedésénél talán csak térképgyűjtő szenvedélye nagyobb. És akinek a tőzsdézés mindig egy nagy társasjáték marad, amire nem lehet ráunni.