A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
„A közösségi zenét kezdtük el használni eszközként. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi ez, de éreztük, hogy a gyerekek végre figyelnek. Még azok is, akiknek tényleg nehezükre esik végigülni két órát. Ez varázslat volt az elején” – emlékszik vissza Miklósi Ákos, a Common Vibe Egyesület alapítója. Ákos ezelőtt már több éve foglalkozott önkéntesen Ózd környéki hátrányos helyzetű gyerekekkel, és munkája közben gondolkodott azon, hogy a zene alkotó erejével köt szorosabb kapcsolatot velük.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Miután megismerte a helyi közösséget, és találkozott Bárdos Marcellel – aki később az egyesület mentora lett –, 2016 végén belevágott a tehetséges, de a lehetőségektől elszigetelt gyerekek felzárkóztatásába. Egy évvel később már tematikus, kiscsoportos foglalkozásokkal tartottak tábort a Várkonyi Csibészekkel, a Common Vibe első osztályával.
Itt született meg az első daluk is, a Bajdázó eredetijét átdolgozó Lekapcsolom a villanyt. „Ezzel robbantunk be, szerencsére felfigyeltek ránk – mondja Ákos. – Főként önkormányzati és a Budapest Bár zenekartól érkező támogatásból alakítottunk át egy hangonyi próbatermet stúdióvá, hogy legyen egy kis fészkünk, ahol meg tudjuk tartani a foglalkozásokat.”
Ebben a stúdióban tartanak egy-másfél évig közös próbákat azoknak a gyerekeknek, akik előtt már példaként lebeg a Várkonyi Csibészek által bejárt út. Egy „osztályban” mindig egy pár fős együttessel foglalkoznak, a Csibészek mellett jelenleg a Kifia zenekarral, szeptemberben indul a harmadik tagozat. Nem alacsony a belépési küszöb, kell a zenei tehetség, a motiváció, és különösen fontos az együttműködni akarás is. Ákost, Marcit és a csapat többi tagját bizalmas barátjukként kezelik a diákok, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzájuk.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
A nyolc nagy kínai konyhairányzatot ábrázoló térképek pont úgy szokták ábrázolni Tajvant, mint a közigazgatásiak: különálló, be nem kategorizált sziget. A különbség csak annyi, hogy a tajvani konyhát tételesen – talán csak egyelőre, talán csak a túlzott részletesség hibáját kerülendő – még nem követeli magáénak az államkapitalista nagytesó.
A 40-es években Kína minden részéről ide menekültek a Kuomintang-tagok, akik a népi előtag nélkül képzelték el a demokráciát – történelméből adódóan az összes kínai régiós tradícióból, a különböző indokínai őslakosok konyhájából és a közeli Japán gasztronómiájából egyesítenek hatásokat az ország konyhájában. Hagytak némi nyomot a holland gyarmatosítók is, a modern kori fejlődés és az amerikai jelenlét pedig olyan csavarokat vitt bele, mint a szigeten hetven éve még nem honos marha, vagy a parmezán ázsiai konyhától szokatlanul önfeledt használata.
A 101 Bistróban ezen kever még egyet a Nagy-Britanniában és a többi között fermentálás-zászlóshajónak számító koppenhágai Nomában edződő Keve Márton séf, aki a tajvani konyha fogásait Magyarországon is hozzáférhető alapanyagokból, ezáltal olykor saját szájízű változtatásokkal készíti el. Ennek az eredménye egyrészt izgalmas és egyedi, másrészt a precízen belőtt arányok és elegáns fűszerezés miatt Ázsia-szkeptikusoknak is könnyen lehet kapudrog.
Ezt az egész sztorit a történelmi kanyarral együtt meg csak azért mesélem el, mert a 101 Bistróban nem fogják. Nem mintha ettől el lennének tévedve a vendégek, szombaton ebédidőben szépen megtelik az informális gasztrokocsmát idéző hely párokkal, akik szemlátomást tudják, hol járnak, és azt suttogják, hogy élőben is meg kell kóstolni a padlizsánt. (A 101 a „covid alatt nyitott az üzlet, mégis túlélték” sorozatunk következő szereplője: tavaly május óta nyomták a kiszállítást, leginkább művészi bento boxokkal.)
Pincérünk annyit jelez, hogy kisadagosak a hideg és meleg tányérok (nagyobbacska tapasként érdemes számolni velük), meg érdeklődésünkre azt, hogy a háromféle baóból (jégcsapretek, császárhús vagy burger) a sertés lesz az izgalmasabb választás. Ez utóbbi tippet nem tudjuk eléggé megköszönni neki, remek szósz és omlós hús érkezik a parányi, édeskés, gőzölt zsemlében.
Tigrisparadicsom-saláta
A tintahaltoast két formázott amerikai bundáskenyérre emlékeztet, de a bundán belül finomra darált rákhús van, amit egy savas és tintahaltintával színezett majonézbe lehet mártogatni. A tigrisparadicsom-saláta annak ellenére egy nagyon jó caprese és toszkán kenyérsaláta kifordítás, hogy a középpontjába rejtett marinált tofu húsevő szemmel csak a tofuk világán belül tud izgalmas lenni. A paradicsomokat beterítő szójás öntet kifejezetten viccesen és ízletesen rímel a balzsamecetes eredetire, amit vizuálisan megidéz.
XO osztriga
Az itt sárga csilivel készülő (arany) kimcsi, azaz koreai ihletésű marinált fodroskel nem olyan veszedelmes, mint a neve ígéri, ellenben nagyon jól kíséri a zsírosabb fogásokat. Elsősorban a ropogós bőrű shou pa csirkecombfilé-szeleteket, amelyek csodálatos, gazdag, feketén csillogó levét mi gondolkodás nélkül az eleve hájasként felkonferált rizsre és az azt díszítő tokaszalonna-szeletekre öntjük, a végeredmény alapján helyesen. Kérünk még egy Tajvanon hétköznapi alapanyagnak számító osztrigát XO-szósszal: a szárított kagylóval, rákkal és sonkával készülő umamibomba izgalmas irányba viszi a nyers kagylót, ami máshogy nem is passzolna ebbe a sorba. Az én életemben inkább érdekes kitekintés marad, mint olyasmi, amit mostantól rendszeresen ki kell kérni.
Shou pa csirke
Desszertet könnyű választani, mert ottjártunkkor egy van: a nyitó bao kisütve, fánkként tért vissza, egy menet közben dicséretesen nem széjjelfolyó kókuszos lime-fagyit közrefogni.
Bao fagyi
Az egyébként is sűrű hűházást még italokkal lehet autentikusan szaporítani, olyannyira, hogy a sör az egyetlen, amit a kerületben máshol is lehet kapni, a kóla szó elhangzására pedig összerezzen a bartender. Mi csak szörpöztünk – a krizantém és a galagonya mennyeiek, szokatlanok, egy-egy kortyban már sziruposan sűrűek, de közben kellően fanyarok –, de aki a gasztrokocsma-koncepciót követné, az koktélok, long drinkek, jégre töltött ázsiai vodkák, ginek és whiskyk, szakék és szilvaborok között szökdelhet kedvére.
A nyitásról szóló beszámolók felemlegetik még egy hátsó udvar ígéretét. Sokat adna a dologhoz, mert a mindörökké-Moszkva tér hét forgalmi sávjára néző mostani terasz minden mással ellentétben nem a jó értelemben idézi meg Tajvant.
101 Bistro Budapest II., Széll Kálmán tér 5. A teszt időpontja: 2021. augusztus 14.
Ezt ettük: Sertésbao: 1390 Ft Tintahaltoast: 1990 Ft Tigrisparadicsom-saláta: 1790 Ft XO osztriga: 1990 Ft Kimcsi: 990 Ft Shou pa csirke: 2290 Ft Hájas rizs: 990 Ft Baofagyi: 1290 Ft Egy üveg szűrt víz: 490 Ft Két szörp: 1580 Ft Egy filteres kávé: 590 Ft Szervizdíj: 1923 Ft Összesen: 17 305 forint
Átlagon felüli körülmények között élhetnek majd azok a 65 év feletti bérlők, akik az élményekkel és társasági eseményekkel teli mindennapokat választják a hamarosan nyitó Golden Palace Göd premium senior apartmanházban.
Apa-gyerek kalandokkal és többkönyvnyi saját élmény megosztásával szeretnék becsatornázni az apaságot a férfias értékek közé. Herczeg Zsolt, Kertész András, Nagygyörgy Miklós és Szél Dávid mesélnek, mit jelent nekik az apaság, és miért tartják fontosnak, hogy össztársadalmi szinten változtassunk poros mintáinkon.
Az alapító, Ferenc és felesége, Katalin számára a 30 éve történt indulás óta a vagyon magát a BioTechUSA céget jelenti. Mindig a cég egészsége volt az elsődleges, a nyereség is a cég fejlesztését szolgálta, azt az elmúlt évekig visszaforgatták a vállalatba. Ferenc vagyonhoz való hozzáállását is ez határozza meg, nincsenek nagy autók és yachtok – szemlélete a mai hivalkodó világban már-már puritán. Jól példázzák ezt 60 éves születésnapi rendezvényének résztvevői, akik szinte kizárólag a család, valamint gyerekkori, egyetemen és katonaságnál szerzett barátok, nem a sikeres üzlet hozta friss ismeretségek.