Hosszú volt ez az év, kegyetlenül hosszú. A még mindig szürreális, de a mindennapokban megszokottá váló háború, a magyar autokrácia megerősödése, az infláció elszabadulása és egy gazdasági válság kezdete sok így együtt. Az általam ismert, megszokott és talán számomra már örökre normálisnak tartott világ 2016-ban kezdett látványosan megváltozni. Jött a brexit, majd Trump megválasztása, aztán 2020-ban a covid, és idén a háború. Várom is az év végi lelassulást, hogy ránézzek újra erre az évre, és hagyjam ülepedni, amit látok, ami történt velem és körülöttem.


Mert az ősz olyan pörgős volt, mint mindig. Nem csak nálunk van ez így, sok helyről hallom, hogy az év első nyolc-kilenc hónapja szinte csak arra van, hogy minden előkészülhessen az utolsó három-négyre. Idén a meglévő eseményeink (a Forbes Flow és a zártkörű gálák) mellé létrehoztuk a Money Summitot és a Tech Summitot is, ami újabb izgalmakat és sikereket hozott, a HR Festtel kötött üzleti szövetség pedig új távlatokat nyitott.


A pihenés Váradi Józsefre is rá fog férni, hiszen a Wizz Air történetének legnehezebb időszakát éli meg. Kitart amellett, hogy kontraciklikus, terjeszkedő politikája igenis be fog válni, és egy év múlva újra ők lesznek a befektetők kedvencei.