Ha a Noma egyik meghatározó sous-séfje önállósítja magát, az garancia rá, hogy valami egészen új jön létre. Riccardo Canella, a gondolkodó séf Velencében alkot.
A koppenhágai Noma (Forbes 2022/06) lényege, hogy új utakat tör, új területeket hódít meg, ezt a szellemiséget pedig a csapat is viszi tovább, tagjai nem rabszolgák, hanem maguk is kutatók. Ennek köszönhetően egészen máshogy, bátrabban gondolkoznak a gasztronómiáról, mint sok kortársuk. Tökéletesen tetten érhető ez a velencei Oro étteremben, a legendás Cipriani hotelben. A klasszikus értékeknél nekik szerencsére fontosabb a progresszió, így az ódon falak közé a fiatal, dinamikus séfet, Riccardo Canellát szerződtették, aki majdnem nyolc éven át dolgozott a Nomában.
Canella szerint az igazi kreativitás a legnagyobb luxus, akár naponta újít, frissít az ételein az épp aktuális lehetőségek szerint. Csapatába nem az alaposan feldíszített önéletrajz, hanem a jelentkező belső értékei szerint válogat. Az ételeitől sem vár el tökéletességet, de személyiséget nagyon is.
Az első fogás egyből főhajtás a mester, René Redzepi előtt, de egyben kijelöli az új irányt is: virágokkal díszített, ehető, ropogós velencei maszk, hozzá friss „polentalé” különböző bogyós gyümölcsökkel. Még a következő fogás is erős nomás jegyeket hordoz, az illatában és ízében is lenyűgöző rózsás tintahal akár Koppenhágában is lehetne, de innentől már átfordítjuk a vitorlákat Olaszország felé: chioggiai radicchio, a muranói üvegművészet által inspirált ravioli, sáfrányos rizottó, nagy rombuszhal és hozzá egy kis ráadás – megint egy kacsintás a Noma felé –, állkapocscsonton sült halpofa csak ínyenceknek.
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból?Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért […]
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból? Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért kellett, hogy bebizonyítsam magamnak: már nincs benne kihívás. Másrészt meg a fontosságtudatom miatt, mert ennek az elengedése a legnehezebb. (Nevet.)
Meg nyilván a jó fizetésé. Meg lehet élni befektetésekből és boardtagságokból is, bár nagyobb a kockázat. Érdemes a hozzáálláson is változtatni: kell-e a sok pénz? A gyerekeimmel csak rosszat teszek, ha luxuskörülményeket teremtek nekik.
És milyen területeken érdemes ma befektetni? Nemrég csináltunk egy magyar és két szlovák kollégával egy climate tech accelerator hubot Pozsonyban, egy hasonló angol hubbal együttműködve. Másfél ezer céget tudtunk megnézni, és lett nyolc befektetésünk, köztük brazil, angol, német és finn is. Mindig izgatott, hogy a régióban hubokat kellene létrehozni, Észtország például valamennyire tech központ lett, Budapest lehetne zenei, minden adottsága megvan hozzá. A klímavédelem izgalmas terület, és én csak olyan ügyekkel foglalkozom, amik a világot jobbá teszik.
Mi volt az eddigi legsikeresebb befektetésed? Barabási Albert-László Scipher Medicine-jébe négy körben szálltam be, papíron most félmilliárd dollárt ér a cég. De engem ez nem érdekel, mindig azonnal leírom a fejemben nullára a befektetéseimet. Jellemzően induláskor fektetek be startupokba, aztán ha ígéretes valamelyik, a következő körökben nagyobb összegekkel folytatom. De önös érdekből is teszem: hogy naprakész legyek. Napi két-három órát olvasok, mert annyira felgyorsult a világ, hogy a meglévő tudásom ötévente elveszíti a relevanciáját.
Inkább nemzetközi tisztségeid vannak, Magyarországon nem vagy túl aktív. Ez tudatos? Nem szeretem a Hegyeshalom és Záhony közötti leszegett fejjel gondolkodást, ilyen ügyekre nem vagyok nyitott, ezek a határok legfeljebb a politikusok fejében számítanak. Szerencsére Amerikában is hozzájutok izgalmas befektetési lehetőségekhez, és nagyon szeretem a hibázás ottani kultúráját. Ma applikációs társadalomban élünk, minden úgy működik, mint egy app, a visszajelzések alapján lehet a hibákat javítani.
Nemrég jöttél haza Bhutánból, ott mit tanultál? Azt, hogy a gross national happiness tud működni, csak hiteles értékrend kell hozzá, és megfelelő vezetés. A feleségemmel mindig azt mondtuk, akkor megyünk el oda, amikor megértünk erre spirituálisan. De mire megértünk, ő beteg lett. Én most értem meg rá, a halála után négy évvel. Üres is lett a bakancslistám, már csak a habot élem a tortán.
Az energiaválság viharában vette át az E.ON Hungária vezetését Guntram Würzberg, aki az anyavállalat esseni központjából jött. Interjú geopolitikai helyzetről, a kormányzati döntésekről, a legfontosabb stratégiai kérdésekről és az elmúlt évek állami tranzakcióiról, valamint arról, hogy miben más Németország és Magyarország.
Góg Angéla megszállottan tud beszélni az emlékeket őrző ízekről. Ha kell, hat és fél ezer apró kekszet gyárt le kézzel, de mostanában inkább az Onyx jövőbeli konyháját készíti elő. Ő a nagybetűs food designer Magyarországon.
Ilyen se volt még. Legyen máskor is! Megtartottuk az első Forbes Tech Summitot, volt itt robotikától mesterséges intelligencián át Twitch-streamekig minden, amiben mi, magyarok is jók vagyunk. Tudósításaink a Forbes.hu-ról.
Tényleg nem lehet olyan helyzetet elképzelni, amelyben ne tudna kényelmes fizetési megoldást nyújtani az új érintéses, azaz SoftPOS funkciójával kiegészült SimpleBusiness. És ez csak az egyik ok, amiért most érdemes telepíteniük az alkalmazást a kereskedőknek, szolgáltatóknak. Sokan még mindig abban a hitben élnek, hogy Magyarországon a vásárlók egy jelentős része a legszívesebben készpénzzel fizet. Csakhogy […]
