A legújabb iX M60 a BMW nagyfeszültségű zászlóshajója. Lehet, hogy két villanymotorja csupán tíz másodpercig adja le a csúcsteljesítménynek számító 619 lóerőt, ám ez is bőven elég személyes tér-idő kontinuumunk alapos megbolygatására.
Emlékszik még valaki a Nickelodeon gyerekcsatornán eredetileg 1997-től futó The Angry Beavers című animációs sorozatra? A szülői várat elhagyó hódfivérekről szól, akiknek tinédzserekhez méltóan erős véleményük van a világ dolgairól, beleértve a gátépítést is. A rajzfilm nálunk Hódító Hódok címen futott, ami nem szerencsés, mert a BMW iX orra leginkább egy dühös hódra emlékeztet. A csúcsmodell, az M60 sport módba kapcsolva ráadásul menet közben is hajlamos erre. Ám miután kissé lenyugodtak a kedélyek, és a hatékonyság kedvéért csupán 532 lóerőt használunk a lehető legcsendesebb suhanás élményéhez, az iX M60 hamar megvillantja hódító arcát is.
Az utóbbi években a BMW nagyobb modelljein használt agresszív orrok nem az európai ízlésnek készülnek. Az iX ráadásul tényleg hatalmas is, bár dimenzióit próbálja azzal leplezni, hogy magasított sportkombinak álcázza magát, nehogy a végén még városi SUV-nak bélyegezze valaki. A trükk persze csak részben működik, és bár a jóval ötszáz kilométer feletti hatótávnak köszönhetően az iX tényleg bátran elhagyhatja a várost, arányaiban futurista SUV marad, és nem szeretnénk traktoros földútra tévedni vele.
Papíron hosszra és szélességre a BMW X5, magasságra és a tetővonal ívére nézve az X6, kerékméretre a X7 áll hozzá a legközelebb. Münchenben ezekből az arányokból ollózták össze eddig legnagyobb villanyautójukat: a padlóba épített akkumulátoroktól alacsony súlypontjával az iX M60 opcionálisan 22 colos abroncsokat gyötör a maga 2659 kilójával. Mert bizony néhány extrával és két emberrel a fedélzeten ez már egy háromtonnás BMW, mindössze ötszemélyes kabinnal, és átlagosnak mondható csomagtérrel. 111,5 kilowattórányi akkukapacitást el lehet rejteni, könnyebbé tenni viszont egyelőre nem lehet.
Az óraiparban a legváratlanabb pillanatokban törhet ki addig sosem látott hájp, mindegy, hogy százezer euró vagy százezer forint körüli óráról van-e szó. A Rolex és más, lassan már befektetésként kezelt órák példáját már ismerjük, most az ipar másik feléről, a könnyen elérhető szegmensből kirobbanó különlegességekről lesz szó. Pontosabban egyről.
Írta: Schwarz Gábor és Ligetfalvi Viktor
Idén március közepén a Swatch, majd az Omega Instagram csatornáján is megjelent egy-egy sejtelmes kép valamiféle együttműködésről. Ez persze nem volt akkora meglepetés, hiszen a két márka egy cégcsoportba tartozik, a Swatch mint a csoport névadója, a 80-as évek második felében és a 90-es években elért elképesztő sikerével alapozta meg a svájci óraipar egy jelentős szeletének talpra állását az azt megelőző évek kvarcválságából. Ebből lett a Swatch Group, amibe sok más márka mellett az Omega is tartozik.
A beharangozott március 26-i nap előtt nem sokkal kiszivárgott néhány kép az újdonságról. Az egyik angol nyelvű órás blog valószínűleg rosszul időzített, és már 23-án megjelent a hír: egy Omega Speedmaster Moonwatch formájú, tehát a Holdon is járt legendás, stopperes órára hasonlító Swatchról. Több se kellett a fanatikusoknak. Tudták, hogy ez egy úgynevezett „boutique only”, azaz csak kijelölt Swatch boltokban kapható darab lesz, sátrat vertek a legközelebbi kijelölt üzletnél, és várták, hogy elteljen a hátralevő két-három nap.
Videók százai kerültek fel a netre a boltok előtti sátortáborokról és a 26-i butiknyitás előtti órákat jellemző több száz méteres, akár kilométeres sorokról – akkor még nem tudhatták az érdeklődők, hogy csak az első néhány száz vásárlónak lesz lehetősége megszerezni az új MoonSwatchot. Hivatalosan fejenként két darabot lehetett vásárolni, viszont a szokatlan érdeklődésre való tekintettel ezt az utolsó pillanatban egyetlen darabra csökkentették.
Mi okozta ezt az abszolút kiemelkedő, már-már fanatikus érdeklődést? Elvégre ez csak egy Swatch, a funkys, vidám, színes, műanyag svájci óra. No, igen, a csavar az Omegával való együttműködés volt. Az ikonikus Speedmaster Moonwatch kiköpött mása egy biokerámia nevezetű anyagból készülő óra – a gyártó szerint egyharmad részben ricinusolajból előállított műanyag és kétharmad részben kerámia –, svájci ETA kvarc szerkezettel, Omega logóval a számlapon és a szíjon is – 250 svájci frankért. Tizenegyféle kiadás készült belőle naprendszerünk égitesteinek szentelt üzenetek képében, az adott bolygónak megfelelő különböző színkombinációban.
Széles tömegeknek tették elérhetővé töredék áron a ma már hárommillió forintért kapható Omega Moonwatch-érzést, és ehhez nem egy hamisítványt kellett megvásárolni, csak sorban kell állni egy Swatch butiknál. Több mint fél év elteltével biztosan kijelenthetjük, hogy az évtized óraipari húzása a MoonSwatch. A Swatch még ma sem tud eleget gyártani, szállítani, és amikor megjön a friss készlet, napok alatt elkapkodják. Az értékesítés első heteiben tízszeres (!) áron kínálták a másodpiacon, majd a szürkepiaci ár lassan normalizálódott. Mivel Magyarországon nincs MoonSwatch-értékesítésre kijelölt Swatch butik, legalább Bécsig kell elmennünk érte, vagy az itthoni másodpiacon boldogulhatunk, 130–160 ezer forintos áron elég gyakran bukkannak fel MoonSwatchok.
Az órakedvelő közösséget viszont nagyon megosztotta a MoonSwatch. Volt, aki úgy gondolta, hogy az „olcsó, műanyag” változat beárnyékolhatja az Omega, a Speedmaster Moonwatch nimbuszát, kiábrándulhatnak belőle a rajongói. Most már egyértelmű, hogy nem nekik lett igazuk. A MoonSwatch sokakat húzott közelebb az órák világához, olyanokat, akik eddig egyáltalán nem foglalkoztak vele, vagy nem tudták, hogyan induljanak el, egyből a Szent Grálnál kezdjék-e, vagy fokozatosan lépjenek előre. Sikerült annyira összezavarni az embereket az Omega x Swatch felirattal a számlapon, hogy a hazai Omega (!) butikba több száz érdeklődő járt már az első hetekben, és ma is vannak érdeklődők, akik a MoonSwatchot keresik – noha továbbra is csak a kijelölt Swatch üzletekben kapható, és ez a termék honlapján elég látványosan meg is jelenik. A MoonSwatch kiváló belépő darab. Harsányan üzeni a környezetének, hogy ennyi pénzért ezt nyújtja a svájci óraipar – itt különösen nagy hozzáadott érték a Moonwatch űróratörténete –, ha valaki komolyabbat szeretne, kénytelen lesz sokkal mélyebbre nyúlni a tárcájában.
A tokforma, a csavarok megegyeznek az Omegáéval, a plexi közepén ott a jellegzetes Omega Swatch logó, a gyári „velcro” szíjról megint megoszlanak a vélemények. Van, akinek pont kényelmes, van aki szerint borzalmas. Az ETA G10-es kvarcszerkezetet már nagyon sok órában láthattuk (jellegzetessége a segédszámlapok V alakú elrendezése), és ismerjük megbízhatóságát: tizenöt–húsz évig rendben működik, viszont, ha elromlik, nem javítható, cserélni kell.
Több kérdés is felmerülhet a típussal kapcsolatban. Miért nem tud eleget gyártani belőlük a Swatch? Látják-e egyáltalán a konkrét igényt? Vagy szándékosan nem kapnak eleget a boltok, hogy fenntartsák az érdeklődést? És mi marad ezekből az órákból húsz év múlva? Egyelőre megválaszolatlan kérdések, de az biztos, hogy a MoonSwatch bebizonyította, hogy az elérhető árkategóriában is megvan a lehetőség kiemelkedőt alkotni. Még ha ehhez az Omega is kellett.
Igen, a mai helyzetben személyesen is tapasztalom a kedvenc óramárkám, a gyűjtői Rolex befektetési értékállóságát és fantasztikus nyereségtermelő képességét. A Swatch és az Omega, két erősnek és tradicionálisnak mondható brand együttműködése nem újkeletű. Szerintem mindkét márkának előnyt fog jelenteni.
Fáradhatatlanok, emberközpontúak, szociálisan tudatosak és végtelenül szabadszelleműek.
A Z generáció, vagyis a zoomerek megérkeztek a munkaerőpiacra, és nem akarnak igazodni a régi rendszerhez, inkább újat építenének helyette. Négy, a korosztály legfontosabb értékeit megtestesítő pályakezdő mondja el, mit tudnak hozzáadni a zoomerek a munka világához, hogyan lehet motiválni őket, és miként fog kinézni az a jövő, aminek már ők írják a szabályait.
Schneider Electric
2022 December Támogatói tartalom Schneider Electric
Kevesebb mint egy évtized alatt lett gyakornokból menedzsmenttag Gendúr István, aki a Schneider Electric magyarországi vállalatánál az adatközponti insfrastruktúra üzletágáért felel. Többek között a kritikus infrastruktúráról, a soft skillek fontosságáról, a növekedés kulcsáról és az adattárolás trendjeiről beszélgettünk vele. Kevesen mondhatják el magukról, hogy annál a cégnél lettek menedzsmenttagok, ahol gyakornokként kezdték el karrierjüket. Ezen […]
A budapesti bérpaloták világa sokakat magával ragad, de a díszletszerű homlokzatok mögött már nem sok lakás hordozza a boldog békeidők polgári miliőjét. Többségüket azóta alaposan átépítették, és a súlyos faajtók mögött ma már irodák vagy apartmanok működnek. A kivételek közé tartozik egy ötszobás lakás az Operával szemközt: még megvan az eredeti parketta, a mennyezetről a régi csillár lóg – igaz, a függönyöket már itt sem a lakók, hanem képletesen, a színpadmesterek húzzák el. Itt, a harmadik emelet 5-ös ajtó mögött működik Fischer Iván Lakásszínháza, vagy ahogy a pesti színházba járók egy szűk rétege ismeri, a Filc.
