A legújabb iX M60 a BMW nagyfeszültségű zászlóshajója. Lehet, hogy két villanymotorja csupán tíz másodpercig adja le a csúcsteljesítménynek számító 619 lóerőt, ám ez is bőven elég személyes tér-idő kontinuumunk alapos megbolygatására.
Emlékszik még valaki a Nickelodeon gyerekcsatornán eredetileg 1997-től futó The Angry Beavers című animációs sorozatra? A szülői várat elhagyó hódfivérekről szól, akiknek tinédzserekhez méltóan erős véleményük van a világ dolgairól, beleértve a gátépítést is. A rajzfilm nálunk Hódító Hódok címen futott, ami nem szerencsés, mert a BMW iX orra leginkább egy dühös hódra emlékeztet. A csúcsmodell, az M60 sport módba kapcsolva ráadásul menet közben is hajlamos erre. Ám miután kissé lenyugodtak a kedélyek, és a hatékonyság kedvéért csupán 532 lóerőt használunk a lehető legcsendesebb suhanás élményéhez, az iX M60 hamar megvillantja hódító arcát is.
Az utóbbi években a BMW nagyobb modelljein használt agresszív orrok nem az európai ízlésnek készülnek. Az iX ráadásul tényleg hatalmas is, bár dimenzióit próbálja azzal leplezni, hogy magasított sportkombinak álcázza magát, nehogy a végén még városi SUV-nak bélyegezze valaki. A trükk persze csak részben működik, és bár a jóval ötszáz kilométer feletti hatótávnak köszönhetően az iX tényleg bátran elhagyhatja a várost, arányaiban futurista SUV marad, és nem szeretnénk traktoros földútra tévedni vele.
Papíron hosszra és szélességre a BMW X5, magasságra és a tetővonal ívére nézve az X6, kerékméretre a X7 áll hozzá a legközelebb. Münchenben ezekből az arányokból ollózták össze eddig legnagyobb villanyautójukat: a padlóba épített akkumulátoroktól alacsony súlypontjával az iX M60 opcionálisan 22 colos abroncsokat gyötör a maga 2659 kilójával. Mert bizony néhány extrával és két emberrel a fedélzeten ez már egy háromtonnás BMW, mindössze ötszemélyes kabinnal, és átlagosnak mondható csomagtérrel. 111,5 kilowattórányi akkukapacitást el lehet rejteni, könnyebbé tenni viszont egyelőre nem lehet.
A budapesti bérpaloták világa sokakat magával ragad, de a díszletszerű homlokzatok mögött már nem sok lakás hordozza a boldog békeidők polgári miliőjét. Többségüket azóta alaposan átépítették, és a súlyos faajtók mögött ma már irodák vagy apartmanok működnek. A kivételek közé tartozik egy ötszobás lakás az Operával szemközt: még megvan az eredeti parketta, a mennyezetről a régi csillár lóg – igaz, a függönyöket már itt sem a lakók, hanem képletesen, a színpadmesterek húzzák el. Itt, a harmadik emelet 5-ös ajtó mögött működik Fischer Iván Lakásszínháza, vagy ahogy a pesti színházba járók egy szűk rétege ismeri, a Filc.
Még javában épült az Operaház és szemben a Drechsler-palota, a későbbi balettintézet, amikor két pesti üzletember bérházépítésbe fogott a szomszéd telken. Fischer Zsigmond (csak névrokona Fischer Ivánnak) és Sonnenberg Imre – a nevüket viselő szállítmányozási vállalat tulajdonosai – a korszak azon meggazdagodott kereskedői közé tartoztak, akik megkeresett pénzüket ingatlanokba fektették.
A Sugárút, a Hajós utca és a Szerecsen utca által határolt telken háromemeletes bérpalotát építtettek Bukovics Gyula tervei alapján. Az építész eleinte Ybl Miklós irodájában dolgozott, később városi palotákat tervezett, két főműve a Földművelésügyi Minisztérium épülete és a turai Schossberger-kastély.
Az 1885-ben befejezett bérpalota 1891-ben került Lindenbaum Mór nagykereskedő tulajdonába, majd 1902-ben a Közönséges Tömör Faltéglákat Árusító Rt. igazgatósága rendezkedett be itt. Később itt volt a Magyar–Horvát Asphalt Rt., a Magyar Union Bank Rt. és a Pneumatik Árusító Rt. központja is. A földszinten egy ideig a Magyar Velocipéd-Club téli helyisége, majd a Budapest Kávéház működött. Utóbbiban a budapesti és a bécsi lóversenyekre is lehetett fogadni, esténként cigányzenekar fokozta a hangulatot.
Egy 1958-ból származó fényképen a következő üzleteket figyelhetjük meg: Dohányzók Boltja, BÁV Porcellán Bolt (így, két l-lel, egy későbbi képen már Porcelán formában), valamint Óra és Ékszerbolt. Az épület sarokkupoláját az 1950-es években lebontották, de a lépcsőház öntöttvas oszlopai máig megfigyelhetők.
Nappali és ebédlő „Itt nőttünk fel, mi is néztük az Operát az ablakból, pontosan tudtuk, melyik előadásnak mikor van vége, mikor oltják el a díszkivilágítást. Azért is jó volt ilyen közel lenni, mert amikor a Borisz Godunov gyerekkórusában énekeltünk, az első jelenet után jelmezben hazajöhettünk néhány baráttal vacsorázni, és kényelmesen visszaértünk a második jelenetünkre, ahol elvesszük a bolondtól a kopejkákat” – mondja Fischer Iván karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar igazgatója. Itt élt egészen addig, míg 1970-ben Bécsbe nem költözött. A Fischer család az 1950-es években költözött a tanácstól kiutalt lakásba. „Apám szerette a lakást, mert lejárhatott a Művészbe kávézni, anyám folyton panaszkodott, hogy nem jó a levegő, és minden hétvégén kivitt minket a ház előtt megálló négyes busszal a budai hegyekbe.”
A zongora helye Régen a zongora a középső szobában állt, ha Ádám itt gyakorolt, Ivánnak az udvari szobában maradt csak hely a csellóval. A berendezésből a könyvespolc és a csillár eredeti, míg a többi bútordarab később került ide, így a támogatók nevét réztáblán megjelenítő székek is. „Középen volt az ebédlőasztal, körülötte ültünk általában együtt, elég kényelmetlen régi székeken, de ezeket a családi darabokat a szülők ereklyeként tisztelték, szó sem lehetett róla, hogy kényelmesebbre cseréljük őket.”
Avantgárd színház A Filcnek volt egyfajta előzménye: a 60-as évek végén már rendeztek itt avantgárd színházi előadásokat, happeningeket Ascher Tamás, Böszörményi László, Zentai Zoltán részvételével. „Iván fő elve az volt, amikor ezt lassan tíz évvel ezelőtt kitalálta, hogy úgy érkezzen meg a néző, mintha vendégségbe jönne” – mondja Keszthelyi Kinga dramaturg, a Filc művészeti vezetője. A színészek kedvelik azt a közvetlen visszajelzést, amit itt kaphatnak, az előadás után még itt is lehet maradni egy kis vacsorára, beszélgetésre. A nézőtéren egyszerre körülbelül huszonöten foglalhatnak helyet. A „színpad” méretéből fakadóan általában monodrámákat, kevés szereplős darabokat játszanak.
Plakátok Kitartóan keresik a megfelelő előadásokat, mivel a repertoárt a fizikai tér, a színészek száma és a díszlet nagysága is befolyásolja. Havonta három-négy előadást tartanak itt, és két bemutatójuk is volt már. Gyarmati Fanni naplója – Hámori Gabriella előadásában – és Proust klasszikusa, Az eltűnt idő nyomában – Hajduk Károly előadásában – egyaránt sikert arattak.
Először költöztünk be egy estére a Magyar Zene Házába, de nem először ünnepeljük meg a legértékesebb magyar cégek listáját. Majdnem négymillió forintot gyűjtöttünk a Snétberger Zenei Tehetség Központnak.
Illés Fanni és Pásztory Dóra paralimpiai bajnok úszók, Boronkay Péter világbajnok paratriatlonista, Barabás Lőrinc világhírű trombitaművész – ők mind A Végtaghiányos Gyermekekért Alapítvány berkeiből kerültek ki. A 34 éve működő civil szervezet abban segíti az érintett gyerekeket és szüleiket, hogy elhiggyék: bármire képesek.
2000-ben, negyvenévesen álltál fel egy nemzetközi befektetési bank vezetői pozíciójából, hogy az addig „kapó ágon” élt életed helyett az „adó ágat” válaszd – például a Bátor Tábor elnökeként. Nem bántad meg, hogy kicsekkoltál a pénzvilágból?Soha. Az elején még egy évig a Schroder Salomon Smith Barney pénzintézet közép-európai tanácsadója maradtam, és minden hónap első hétfőjét Londonban töltöttem. Ez egyrészt azért […]