Kompromisszumkésznek kell lennünk a bérekben, a munkahelyválasztásban és esetleg a lokációban is a válság miatt. Vagyis ha valaki jó munkát akar, lehet, hogy az ország másik felébe kell költöznie, ennek feltételeit viszont a munkáltatónak kell megteremtenie, mondja G. Nagy Balázs, a Trenkwalder munkaerő-közvetítő cég ügyvezetője. Kilenc trend, ami szerinte meghatározó lesz.
Az infláció megeszi a béremelést, és még nagyobb gond, hogy azt a részét is, amit azért kapnánk, mert képeztük magunkat, extra feladatokat vállaltunk – vagyis invesztáltunk a jövőnkbe. Ebben az esetben elértéktelenedik a befektetésünk.
Magyarországon rövid távon reálbércsökkenés lesz, a fogyasztói kosarak összetétele várhatóan jelentősen változni fog. Nem azt mondom, hogy csirkefarhátas időszak jön, de lehet, hogy jobban megszámoljuk, hány túró rudit veszünk le a polcról a mindennapi bevásárláskor, és talán jó lesz a magos szőlő is, nem csak a mag nélküli.
Az anyagi biztonság felértékelődik, szívesebben vállalnak az emberek olyan munkát, ahol a bérük fix-változó aránya a fix felé tolódik el, még akkor is, ha az összeg alacsonyabb lesz. A munkáltató biztonságot ad pénzért cserébe, a munkavállaló meg nyugodtan alszik a hitele miatt.
Ha a Noma egyik meghatározó sous-séfje önállósítja magát, az garancia rá, hogy valami egészen új jön létre. Riccardo Canella, a gondolkodó séf Velencében alkot.
A koppenhágai Noma (Forbes 2022/06) lényege, hogy új utakat tör, új területeket hódít meg, ezt a szellemiséget pedig a csapat is viszi tovább, tagjai nem rabszolgák, hanem maguk is kutatók. Ennek köszönhetően egészen máshogy, bátrabban gondolkoznak a gasztronómiáról, mint sok kortársuk. Tökéletesen tetten érhető ez a velencei Oro étteremben, a legendás Cipriani hotelben. A klasszikus értékeknél nekik szerencsére fontosabb a progresszió, így az ódon falak közé a fiatal, dinamikus séfet, Riccardo Canellát szerződtették, aki majdnem nyolc éven át dolgozott a Nomában.
Canella szerint az igazi kreativitás a legnagyobb luxus, akár naponta újít, frissít az ételein az épp aktuális lehetőségek szerint. Csapatába nem az alaposan feldíszített önéletrajz, hanem a jelentkező belső értékei szerint válogat. Az ételeitől sem vár el tökéletességet, de személyiséget nagyon is.
Az első fogás egyből főhajtás a mester, René Redzepi előtt, de egyben kijelöli az új irányt is: virágokkal díszített, ehető, ropogós velencei maszk, hozzá friss „polentalé” különböző bogyós gyümölcsökkel. Még a következő fogás is erős nomás jegyeket hordoz, az illatában és ízében is lenyűgöző rózsás tintahal akár Koppenhágában is lehetne, de innentől már átfordítjuk a vitorlákat Olaszország felé: chioggiai radicchio, a muranói üvegművészet által inspirált ravioli, sáfrányos rizottó, nagy rombuszhal és hozzá egy kis ráadás – megint egy kacsintás a Noma felé –, állkapocscsonton sült halpofa csak ínyenceknek.
Minden tétel hordoz magában valami különlegességet is, miközben nagy élvezettel fogyaszthatók: a ravioli úszóhólyaggal van töltve, a rizottón virágpor a fűszer, a halpofán paradicsommiszó, csirkegarum, a végeredmény mintha egy amatriciana (legendás olasz paradicsomszósz) lenne. Ahogy Canella büszkén mondja: nagyon sok van benne a Nomából, de a Nomában is belőle, hiszen hét és fél éven át fontos oszlopa volt a tesztkonyhának.
A desszertekben is visszaköszön a magabiztos, de sohasem öncélú merészség. A fügelevélfagyi osztrigával, kéksajtos krémmel és tárkonyolajjal érkezik, a fő desszert pedig az olasz nugátok, a torronék világát idézi törökmogyoróval, meggyel, egészen különleges állaggal és tengeri algával.
Írta: Gazsi Zoltán „Ha senki nincs, ki elringasson, ringasd el magad!” Csak az tud motiválni, aki motivált, és az tud inspirálni, aki maga is inspirált. Jó hírem van: motivációnkért mi vagyunk a felelősek, erről énekelt az LGT is, már 1972-ben. Számomra sosem volt kérdés, hogy motivációm, inspirációm különösen fontos az általam vezetett szervezet életében is. Szerencsére […]
A gyerekek, akik sosem láttak kazettát, de már az óvodában is gond nélkül kezeltek egy okostelefont, szép lassan a beosztottaink, a munkatársaink, sőt előbb-utóbb a főnökeink is lesznek, 2030-ra pedig ők alkotják majd a munkavállalók egyharmadát. Ha tudjuk, hogyan kell kommunikálni velük, a munkahelyi közösség legértékesebb tagjai lehetnek, mondja Steigervald Krisztián generációkutató.
A Barta testvérek eleinte azt sem tudták, mi az a jutalék, de az első három nyugati autón rögtön másfél ezer márkát kerestek, később százával hozták be hetente a használt autókat, majd milliárdos családi autókereskedővé nőttek. Dráma azért ebben a sztoriban is van, kiderült, hogy két dudás nem fér meg a paksi csárdában, de legalább a generációváltás jól sikerült, már a lánygyerekek viszik tovább a stafétát.