Az óraiparban a legváratlanabb pillanatokban törhet ki addig sosem látott hájp, mindegy, hogy százezer euró vagy százezer forint körüli óráról van-e szó. A Rolex és más, lassan már befektetésként kezelt órák példáját már ismerjük, most az ipar másik feléről, a könnyen elérhető szegmensből kirobbanó különlegességekről lesz szó. Pontosabban egyről.
Írta: Schwarz Gábor és Ligetfalvi Viktor
Idén március közepén a Swatch, majd az Omega Instagram csatornáján is megjelent egy-egy sejtelmes kép valamiféle együttműködésről. Ez persze nem volt akkora meglepetés, hiszen a két márka egy cégcsoportba tartozik, a Swatch mint a csoport névadója, a 80-as évek második felében és a 90-es években elért elképesztő sikerével alapozta meg a svájci óraipar egy jelentős szeletének talpra állását az azt megelőző évek kvarcválságából. Ebből lett a Swatch Group, amibe sok más márka mellett az Omega is tartozik.
A beharangozott március 26-i nap előtt nem sokkal kiszivárgott néhány kép az újdonságról. Az egyik angol nyelvű órás blog valószínűleg rosszul időzített, és már 23-án megjelent a hír: egy Omega Speedmaster Moonwatch formájú, tehát a Holdon is járt legendás, stopperes órára hasonlító Swatchról. Több se kellett a fanatikusoknak. Tudták, hogy ez egy úgynevezett „boutique only”, azaz csak kijelölt Swatch boltokban kapható darab lesz, sátrat vertek a legközelebbi kijelölt üzletnél, és várták, hogy elteljen a hátralevő két-három nap.
A magyar Turbine AI újabb, húszmillió eurós befektetési kört zárt. Kutatási eredményeik meggyőzték a Merck & Co. befektetési alapját és egy brit magvető alapot is, de beszállt a magyar Day One Capital is.
Készek voltak a szakmai vitára, miközben rendkívül kollegiálisak és magabiztosak voltak” – mondta a Forbesnak a magyar Turbine AI csapatával folytatott első beszélgetésekről David M. Rubin. Az amerikai Merck & Co. a világ legjelentősebb onkológiai gyógyszergyártója, David a befektetési alapjukat vezeti, ami azonnal meglátta a lehetőséget a magyar deeptech startup szimulációs platformjában.
A rákkutatás területén dolgozó Turbine tanulóalgoritmussal hajtott szimulációs motort épít. Több tucat ígéretes gyógyszercélpontot azonosítottak már most – olyanokat, amelyek a többi számítási megközelítés számára láthatatlanok. A Turbine mély biológiai megértésre törekszik kifinomult technológiával. Rubin szerint az, ahogyan a biológiát modellezik, még ezen a hirtelen nagyon telítetté vált piacon is egyedi.
„Mi mindig azt mondtuk, hogy a szimulációnak azért van értelme, mert azzal valóban megértheted a rák biológiáját” – mondja Nagy Szabolcs, a Turbine társalapító-CEO-ja. Fontos, hogy a Merck jelenléte validálta ezt a víziót. A nagy feladat most az, hogy hosszú távú együttműködéseket kössenek gyógyszeripari szereplőkkel. A technológia ugyanis onnantól lesz üzletileg is nagy sztori, ha a Turbine majd részesülhet a később elkészülő gyógyszerek értékesítéséből. Nem egyszerű beszállítói szerepben látják magukat, hanem az iparágban szinte megkerülhetetlen platformot akarnak építeni.
A cég eddig tízmillió eurót vont be, a mostani kör két évig biztosan elég lesz. Részt vett benne a Day One Capital is, ők a csapat első magyar befektetői. Abban segítenek majd, hogyan lehet Budapestről globális céget építeni.
„Újszerű és differenciált megközelítést kínálnak a gyógyszeriparnak, és ez végső soron segíthet a betegeknek legyőzni a rákot” – mondja róluk brit befektetőjük, a Mercia befektetési menedzsere, Daniel Tsoneva.
Az üzlet mellett haladnak tovább a tudomány területén is: a cél, hogy két éven belül állatkísérletekben is igazolják gyógyszercélpontjaik helyességét. Ahogy eddig is minden lépést, úgy a következőket is az határozza majd meg, hogy mit dob ki a szimuláció. Erre tették fel az elmúlt két évet, és erre áldozzák a következő kettőt is.
A gyerekek, akik sosem láttak kazettát, de már az óvodában is gond nélkül kezeltek egy okostelefont, szép lassan a beosztottaink, a munkatársaink, sőt előbb-utóbb a főnökeink is lesznek, 2030-ra pedig ők alkotják majd a munkavállalók egyharmadát. Ha tudjuk, hogyan kell kommunikálni velük, a munkahelyi közösség legértékesebb tagjai lehetnek, mondja Steigervald Krisztián generációkutató.
„Hosszú az én életem, sok volt benne a kaland” – mondja
Dés László, és órákon át mesél szürreális katonaidőkről, a szocializmus idején megjárt külföldi fesztiválokról, improvizálásról, dalügyekről, meg persze dzsesszről. Közben néha elejt egy viccet, de leginkább mindenről derűsen, színesen és pont olyan jólesőn beszél, mint amikor a szaxofonján muzsikál. Mert bár komponált számtalan dalt, mintegy ötven filmhez zenét, féltucat musicalt, színpadi művet, a szíve mélyén dzsesszzenész maradt. A covid alatt elkezdte írni az önéletrajzát, csak aztán félbehagyta, mert rájött, hogy még van pár elvégezni való dolga, amit majd szintén bele akar írni a könyvébe.
Gauder Milán tizenhét év után eljött a Mastercard globális vezetői posztjáról, mostantól társadalmi ügyekért dolgozik, kötöttségek nélkül. Topmenedzser volt, de közben kategóriákon kívüli szabad ember maradt: egyszerre bohém és kapitalista, Szeret és tud problémákat megoldani, de tépelődni is, okos, de nem szereti magát túl komolyan venni. Talán ennek köszönhető az is, hogy nem a menedzserélet törte be őt, hanem ő a menedzseréletet.
