Írták: Ács Gábor, Bánáti Anna, Fekete Emese, G. Tóth Ilda, Vaszkó Iván, Zsiborás Gergő
Szerkesztők: Fekete Emese, G. Tóth Ilda, Zsiborás Gergő
Fotók: Krasznai Zoltán
Üzlet:
Az ultrahatékony
Mi köti össze Alföldi Róbertet és Halácsy Pétert? D. Tóth Krisztát és Orosz Bálintot? Váradi Józsefet és Majkát? És még további 94 embert Pressertől Soros Györgyön át Szabados Ágiig? Mindannyian saját erőből léptek nulláról az egyre, építettek céget a tudásukra vagy személyes márkát a nevükből. Teljesítményükhöz nem kellettek politikai kapcsolatok, de kellett az egyedi látásmód, egy új ötlet vagy egy új minőség igénye. Ezek az igazán nagy sztorik – a 100. magyar Forbesban 100 nagy dobás.
Írták: Ács Gábor, Bánáti Anna, Fekete Emese, G. Tóth Ilda, Vaszkó Iván, Zsiborás Gergő
Szerkesztők: Fekete Emese, G. Tóth Ilda, Zsiborás Gergő
Fotók: Krasznai Zoltán
Üzlet:
Az ultrahatékony
Gyorsan összejött száz név a szerkesztőségben. Mire az év eleji szabadságból visszatértem, Zsiborás Gergő és G. Tóth Ilda gyakorlatilag a kész listával várt. Ha úgy nézem, nem meglepő, mire eljutottunk a 100. magyar Forbes-címlapig, ennél jóval több selfmade arccal találkoztunk. Aki nem olyan szerencsés, hogy ezzel keresse a kenyerét, azért meglepődhet. Tényleg ennyire sok selfmade arc van az országban? Ott, ahol nap mint nap jelennek meg hírek a mutyi, az urambátyám, a rokonok, a haverok, a sápok, az elcsalt vizsgák világáról, tényleg ennyi saját jogon elért siker van? Tényleg. A pohár valameddig (félig? negyedig? háromnegyedig?) még mindig telve.
Mekkora lehet a teljesítményalapú Magyarország hálózata? Induljunk ki a száz selfmade magyarból.
Mekkora lehet a teljesítményalapú Magyarország hálózata? Induljunk ki a száz selfmade magyarból. Meg tudna-e nevezni mindegyikük még száz különböző embert, olyanokat, akik valódi teljesítménnyel alapozták meg sikereiket? Biztosan. Ez eddig tízezer selfmade arc. És azok közül ki hány új nevet dobna be? Mindenki megint százat? Az már egymillió.
Egy biztos, minél többen látják, hogy a teljesítményalapú siker 2022-ben is lehetséges Magyarországon, annál többen leszünk. A lista ötletét a 100. magyar Forbes címlap hozta, de azért nem bántuk, hogy a választási kampány elejére dobhatjuk be, hogy ellensúlyt állítsunk, és lehetőséget adjunk a fellélegzésre és feltöltődésre. Meg aztán mi lehetne ennél jobb dobbantó a magyar Forbes számára kilencvenkilenc címlap után és a következő száz előtt?
A friss számban G. Tóth Ilda a Batz cipő- és papucsmárka új húzásáról ír, amivel véget vetne az „anyukám papucsa” berögződésnek. A cég vezetője a Rekavago cipőmárkával és dizájnerével, Vágó Rékával fogott össze, hogy megalkossa, a trendi Batz papucsot. Az Üzlet rovatban írunk még magyar márkák új terveiről, Bagi László a Mountexről és az általa felvásárolt Sandstone körüli újdonságokról hozott cikket. De itt van az egykori Profession.hu alapjait letevő Szelei Szabolcs is a lapban, őt Galavits Patrik kérdezte ki, hogyan hódítaná meg kávémárkájával Európát. A lap vége felé újra egészségbiztosításokról ír Fekete Emese (kinek, hol, mit érdemes), és Ács Gábor is beleveti magát a befektetési alapok világába, hogy nekünk elég legyen elolvasni őt.
Elővettük egy régi jó szokásunkat is. Melis Dóra bejárta a Rákóczi teret és környékét, így újra van Magyarország kedvenc utcái rovat a lapban. Ebből is látszik, érdemes optimistának maradni. A Rákóczi térről sem mondott volna senki ilyeneket tíz, tizenöt, húsz éve.
Hagyomány, hogy Évindító Gálával kezdjük a januárt. Szép számmal jöttek üzletemberek, hírességek, ismert Forbes-arcok és egy világhírű fotóművész is, hogy élményeiről meséljen.
A szakmai sikerek sem kerülték el, de önmaga megtalálása két halálos betegséggel való viaskodás után talán még ennél is fontosabb a történetében. Szelei Szabolcs megbékélt magával, és így építene Európa-szerte ismert kávémárkát.
A műgyűjtés környezetbarát tevékenység, nemcsak neki, de a környezetének is tetszik, vallja Janikovszky János. A Móra Könyvkiadó tulajdonosa nem szokott róla beszélni, de nagyjából ötszáz darabos műgyűjteménye van. Amúgy sem felvágós típus, nem költ drága holmikra, butatelefont használ, még karórája sincs. A mindennapok egyszerűségét és finomságait megfogó, modern magyar festményekbe viszont évtizedek után is magával ragadóan réved bele.
A Sandstone az ezredforduló kultikus túraruhamárkája volt Magyarországon. A korábbi sikerek ellenére az utóbbi tíz év nem a csúcstámadásról szólt, így az alapítók tavaly eladták. Még egy éve sincs, hogy Sárközy Mihály, a Mountex egyik tulajdonosa megvásárolta, de már hazahozta a gyártást, és részben újrahasznosított anyagokkal állítja új pályára a márkát.