Édesanyád most biztosan mosolyog

Mogyorószínű Wartburg kombi gördült be a budapesti Kossuth térre, a Néprajzi Múzeum elé 1992. november 29-én vasárnap reggel. A Kecskemétről érkező autót az épphogy húszéves Magyar Ákos vezette. Édes­anyjával, Magyarné Báldy Mártával kiszálltak, és elkezdtek kipakolni a csomagtartóból több tucat, szárazvirággal teli papírdobozt. A virágkereskedők egyesületének szokásos adventi vásárára jöttek a múzeumba. Pakolás közben csak egy-egy pillanatig tudtak gyönyörködni a Parlament túloldali épületében (Mártára amúgy sem volt jellemző a mélázó szemlélődés), mert a múzeum előtt sorban álló látogatók megrohamozták őket: nagyjából az áru felét még a téren elkapkodták.


A rendszerváltás utáni években reneszánszát élte a szárazvirág itthon és egész Európában, így nem 1992 volt az egyetlen év, amikor Magyarék eladásra szánt virágkészlete nem jutott be maradéktalanul a múzeum falai közé. Bár Magyar Ákos gondolatai ekkoriban még másfelé jártak a jövőt illetően, nővérével sokszor segített anyjának, aki a rendszerváltás után lett szárazvirágos egyéni vállalkozó.

A festőüzemben a nyári otthoni meszelések illata lengedezik, épp a kékre festendő növények vannak soron.