Sok minden történt azóta, hogy 2020 nyarán, covidskálán az első és a második hullám között, utoljára írtam az egészségbiztosításokról. Én például sok év halogatás után megfogadtam a Forbes (és saját magam) akkori, profikra alapozott tanácsát, és beléptem az Izys egészségpénztárba, hogy aztán megköthessek egy csak a pénztártagoknak elérhető biztosítást az Aegonnal. Prémiumcsomagot vettem a biztosítótól, mellé egy Egészségőr és egy Őrangyal nevű szolgáltatást is a pénztártól – így együtt ez egyszer 70 ezer forintba és utána havi 14 ezer forintba került.
Mit kaptam cserébe? Voltam egy úgynevezett menedzserszűrésen (kiderült, hogy oda kell figyelni a koleszterinemre). Néhány hónappal később, amikor a home office-ban töltött hetek intenzív laptopos kanapégörnyedése már érezhető károkat okozott a vállamban, felkerestem egy ortopédust, aki beutalt gyógytornára. Elhasználtam a biztosításom százezer forintos gyógytornakeretét, és nagyjából helyre is hozták, amit kellett.

Milyen volt az ügyintézés? A szűrővizsgálatokra a pénztárt kellett felhívnom, ők leszerveztek mindent egy budai klinikával, két hét múlva mehettem, fizetnem nem kellett, akkor sem, amikor egy következő konzultáción az eredményeket kiértékeltük. A hátfájás miatt a Teladoc call centerét hívtam (ők a szolgáltatásszervezők a biztosítottak, a magánorvosok és a biztosító között), néhány napon belül volt időpontom egy magánkórház rendelésén, itt sem volt pénzmozgás. Ezután be kellett küldenem a Teladocnak, hogy mit javasolt az orvos, hogy elindíthassam a gyógytornát. Ez tartott a legtovább: hetekig ellenőrizték, hogy jogosult vagyok-e rá, fedezi-e a biztosításom, de onnan minden simán ment. Az első időpontot leszervezték, a következőket már mindig én beszéltem meg a helyszínen, majd a Teladocnak is mindig szólnom kellett, hogy mikor megyek, hogy addigra rendezhessék a számlát.
Mérleg? Egy év alatt költöttem 238 ezer forintot, cserébe kaptam egy legalább százezer forintos szűrést, százezer forintnyi gyógytornát, és néhány szakorvosi konzultációt, ez egyenként nagyjából harmincezer forint lett volna. Örülök, hogy voltam szűrésen, nem örülök, hogy egy év után ötven százalékkal megemelte a díjat az Aegon, és értékelem, hogy lettek személyes tapasztalataim. De ez békaperspektíva, úgyhogy maradjunk a profiknál.
Az első kalkulátor
Drágulás, nagyobb fókusz, a biztonság felértékelődése a bizonytalansággal szemben – villámértékelés az elmúlt két év történéseiről három régi motorostól.
• Sipos Csaba a Grantis kulcsembere és vezető tanácsadója: évek óta egyre mélyebbre ás az egészségbiztosítások piacán (és segíti a Forbes olvasóit is).
• Gergely Péter az egykori Bankráció alapítója, ma a Biztosdöntés.hu tulajdonosa – közreműködött az ország első egészségbiztosítási kalkulátorában, amit a Grantis csinált.
• Vincze Ramóna gyógyult rák- és szívbeteg, fekete öves kórházlátogató – az egészségbiztosítások specialistája és használója, ő is a Grantisnál.

Sipos Csaba, Gergely Péter, Vincze Ramóna
Nem az 55. Montreux-i jazzfesztiválról beszélgetünk, hanem visszatérő közös témánkról. Hogyan is áll most a hazai egészségbiztosítási piac? Itt ugyanis minden folyton mozgásban van. Amióta alaposabban követjük a változásokat, biztosítók lépnek be a piacra, vagy lépnek ki róla, biztosítási csomagok bővülnek vagy szűkülnek, új termékek jelennek meg, jön egy covidjárvány, és közben minden drágul.
De mindhárman most azt mondják, egyre többekben egyre nagyobb a nyitottság, sokaknál pénz is van, hogy privát biztosítással is áldozzanak az egészségükre, csak nehezen hoznak döntést. Ez nemcsak abból látszik, hogy csupán 17 százalékát fizetjük egészségpénztárból vagy -biztosításból annak a több mint 900 milliárd forintnak, amit évente magánzsebből egészségügyi kiadásokra fordítunk Magyarországon, hanem mindennapi élményeikből is.
„Csütörtökön felhív, hogy szombaton lesz egy egynapos műtétje a Duna Medicalben, kössünk gyorsan egy szerződést” – mond Sipos Csaba egy tipikus példát a későn ébredésre, hetente fordulnak hozzá ilyen kérésekkel. Elsőre jó ötlet, de sajnos nem működik. A legtöbb biztosító meglévő betegséget nem vállal be, és szinte mindig várakozási idővel indul a szerződés, vagyis hiába kötünk gyorsan egy műtétet is finanszírozó biztosítást, csak két–három hónappal később lehet először igénybe venni a szolgáltatást valami olyasmire, amiről korábban nem volt orvosi papírunk.
A hezitálók mentségére: ez nem könnyű piac. Viszonylag új, komplex és nehezen átlátható, transzparenciából maguk a biztosítók sem jeleskednek. Azontúl, hogy a két nagy kategóriát még viszonylag könnyű elválasztani, vagyis hogy pénzt adjon-e a biztosító, ha baj van (összegbiztosítás), vagy az ellátást szervezze meg, és térítse a költségeit (szolgáltatásfinanszírozó biztosítás), nincsenek igazán sztenderdizált termékek. Nem olyan, mint a kgfb, a casco vagy az utasbiztosítás, itt sokkal nehezebben lehet felmérni és összehasonlítani a kínálatot, miközben a keresleti oldal is bonyolult: ahány ember, annyi elvárás és egészségügyi probléma.
Még arra az egyszerűnek tűnő kérdésre is nehéz válaszolni, hogy mi mennyibe kerül. A biztosítók meglehetősen szemérmesek, a honlapokon az igazán elszántak is alig találnak árakat, ezért nagy dobás, hogy év elején elindult az ország első egészségbiztosítási kalkulátora. Kicsit még hézagos, és el kell fogadni, hogy nem minden kérdésünkre kapunk belőle választ, de mindenki kipróbálhatja, első kapaszkodónak erős.
Már több mint tízezren használták, a szálláskeresők mintájára sokan véleményt is mondanak a biztosításokról, így azokat is lehet böngészni, és kinyerhető belőle, hogy mit várnak el a legtöbben egy ilyen szerződéstől: szabad orvosválasztást, egynapos sebészetet és nagy értékű diagnosztikai vizsgálatokat. „Mivel nem transzparens a piac, az volt a célunk – mondja Gergely Péter sokévnyi banki kalkulátorgyártással a múltjában –, hogy legalább hozzávetőleges árakat lehessen látni. Hogy havi ötezer vagy ötvenezer forintra számíts-e.”
Bármelyik elő is fordulhat. „Vannak tízszeres árkülönbségek úgy is, hogy ugyanolyan korú a biztosított” – ezt már Vincze Ramóna mondja, és valóban ezt mutatják a legfrissebb havi díjak, amiket most a Grantis szakembereitől és a kalkulátor segítségével bekértünk.
Biztosítója válogatja, hogy mi fér bele az egyes csomagokba, mekkorák az éves limitek járóbeteg-szakrendelésre, kórházi ellátásra, diagnosztikai vizsgálatokra, lehet-e külföldre menni kezelésekre, vagy hogy az általános gyakorlattal szemben bevállalnak-e például felárral kórelőzményt is (Union, Generali), esetleg fogászatot (Medihelp), gyógytornát (Aegon) vagy influenzaoltást (Generali).
És abban is nagyok a különbségek, hogy valahol egy kalap alá veszik a huszonéves és a hatvanas biztosítottakat is (Izys-Aegon, OTP-Groupama), máshol meg korosztályonként eltérő tarifát alkalmaznak (Waberer, Generali, Medihelp) – fontos szempont lehet, amikor választ valaki. A fiatalabbaknak nyilván kedvezőbb, ha rájuk külön árazás vonatkozik, az idősebbek meg az egységes díjszabással járnak jobban. Vagy azzal, ha néhány évre rögzített áron kötik meg a biztosítást.
Erre is van mód: a Generalinál öt évre fix díjjal is lehet szerződni. Kicsit drágább, mint az egyéves díj (nem sokkal: a legfiatalabbaknál alig, a negyvenes, ötvenes korosztálynál öt-hat százalékkal), de ha hasonló ütemben folytatódik a díjemelkedés, mint ahogy az elmúlt években történt (nem ritkán 30–50 százalékos ütemben), akkor bőven kifizetődik, és attól sem kell tartani, hogy a biztosító közben egyoldalúan felmondja a szerződést.
Ugyanis az utóbbi egyébként benne van a pakliban. A biztosítók figyelik a kockázatokat, költségeket, kárhányadokat, mindig mindent újraszámolnak. Ha azt látják, hogy nőttek a magánrendelők, magánkórházak árai (mert rendszeresen fejlesztenek, újabb és drágább eszközökkel dolgoznak, több bért fizetnek az orvosaiknak), emellett drágábban dolgoznak az ellátásszervező intézmények (mert nagyobb rajtuk a nyomás, több embert kell felvenniük, IT-rendszereket kell fejleszteniük), és hogy egyre többen használják aktívan az egészségbiztosításukat, akkor pláne résen vannak. Lehet, hogy szimplán árat emelnek, de az is lehet, hogy küldenek egy levelet, és évfordulóra mindenkivel felmondják a szerződést.
Rávághatnánk, hogy pimaszságból teszik, mert hogy csak beszedni szeretik a pénzt, kifizetni a szolgáltatást, már nem, de valójában ez business as usual, csak felhasználói oldalról még tanuljuk a műfajt. Két érdek ütközik itt egymásnak, az egyik az ügyfélé, aki legszívesebb ütné, vágná a biztosítót azzal, hogy folyton orvost akar látni, a másik a biztosítóé, aki valójában a kockázatközösség, a többi biztosított pénzét is védi. Sipos Csaba meg ott áll valahol középen, és mint független alkusz azt mondja: „Akkor működik ez jól, ha mindenki nyer vele. Ne az olcsóság miatt kössünk ilyen biztosítást, és annak is örüljünk, ha végül kidobott pénz lesz.”

A cégeknél az aranykulcs
De a legfontosabb szerinte az, hogy mindenki próbálja meg kiharcolni, hogy a cége fizesse a biztosítást. Régi vesszőparipája, hogy náluk van az aranykulcs, de most, „amikor kevesebb szochót kell fizetniük, és eltörölték a szakképzési hozzájárulást, akkor főleg könnyen ki tudnák gazdálkodni, egy tíz fő feletti cégnél már rossz látni, hogy ez nem fontos”. Tíz főtől ugyanis sokkal jobb áron és sokkal jobb feltételekkel – alaposabb szűrőcsomagokkal, a kórelőzmény bevállalásával, családtagok biztosításával – lehet egészségbiztosítást kötni.
„Csütörtökön felhív, hogy szombaton lesz egy egynapos műtétje a Duna Medicalben, kössünk gyorsan egy szerződést.” Elsőre jó ötlet, de sajnos nem működik.
Csaba most körülbelül negyven vállalati ügyfelet kezel, és járja az országot, hogy minél többeket rávegyen, tegyék bele a költségvetésükbe. Nem a multikat kell meggyőzni, ők általában hozzák magukkal ennek a kultúráját, és globális szerződések révén a már bejáratott biztosítós kapcsolataikat is, hanem a hazai kkv-szektort. Nemrég két cégtulajdonos fordult hozzá azzal, hogy adjon neki egyéni ajánlatot, míg végül addig számolgattak, hogy a két tulajra és még nyolc dolgozójukra érvényes csoportos biztosítás feleannyiba került, mint amennyi a két egyéni szerződés lett volna.

Sipos Csaba szerint egy tíz fő feletti cégnek be kell tudnia építeni a költségvetésébe a dolgozói egészségbiztosítását. „Rossz látni, hogy ez nem fontos.”
Az biztos, hogy váratlan esetek, súlyos megbetegedések minden családban és mindegyik cégnél előfordulhatnak – Vincze Ramóna sem úgy ment el harmincévesen egy nőgyógyászati rákszűrésre, hogy kiderüljön, méhnyakrákja van. Óriási szerencséje volt, megműtötték, felépült, szült egy egészséges kislányt, és gyógyultnak nyilvánították. Egyetlen ilyen gödör is elég egy életre, de neki 37 évesen aztán a szívét is meg kellett operálni, miután kiderült, hogy azért ver időnként nyugalmi helyzetben is 170-nel, mert úgynevezett PSVT-je van, rohamokban jelentkező szapora pulzusa. Efféle beavatkozásokat magánellátásban nem végeznek (valószínűleg a jövőben sem fognak), az egészségbiztosítása ezért arra volt jó, hogy járóbeteg-konzultációkra, további terheléses vizsgálatokra, kontrollokra mehessen. Úgy tűnik, ezt sem díjazta a biztosítója, évfordulón felmondta a szerződését.
Mit csinál ilyenkor egy vérprofi? Csoportos szerződéssel, többedmagával köt egy olyan biztosítást, ami a kórelőzményeket is bevállalja.
Mit? Mennyiért?
(Néhány egészségbiztosítási csomag tartalma és havi díja, Ft)
Forrás: Grantis, Forbes

