Lehet-e kuplerájból várat építeni?
A Rákóczi tér olyan, mint a löncshús: van benne minden. Az egykori vörös lámpás negyed egyik sarkában gyakori jelenség az ezerforintos croissant-t rágcsáló sikkes vendég, míg a másik ficakban mokány hatvanas törzsközönség szürcsöli az asztali bort a csikkekkel kilyuggatott piros kockás asztalterítő fölött. A teret körbenőtték a pop-up boltok, jól megfér egymás mellett a cigány fodrászat és a kortárs minigaléria is.
Az elburjánzott hetedik és hatodik kerület kétségkívül tolódik rá a nyolcadikra, ahol a folyamatot egyelőre sikerült mederben tartani és meghagyni a környéket a maga természetességében, ám a dübörgő ingatlanfejlesztések már új szelekről (és emelkedő bérleti díjakról) árulkodnak. Divatos környék? Kis magyar Williamsburg? Egy újabb elbaltázott dzsentrifikációs terület? Vagy még mindig csak az egykori kupleráj hamvain vegetáló lepattant negyed, ahol az újhullámos kávé halottnak a csók? Nehéz még ítéletet mondani, de vitathatatlan, hogy a környék hatalmas változásokon esett át.
A Rákóczi tér egykor Budapest leghírhedtebb közterének számított, virágzó piros lámpás negyed volt, ahol a prostituáltak és kuncsaftjaik többnyire a környék szobáira jártak fel. A bizalmi viszony nemcsak a helyi lakosok, valamint a prostituáltak és futtatóik között alakult ki (megtörtént, hogy egy környékbeli asszony a futtatói hálózat segítségével kutatta fel elkószált lányát), de a rendőrség is együttműködött az örömlányokkal. Szemet hunytak a munkájuk fölött, cserébe információkat vártak a súlyosabb bűncselekmények felderítéséhez. Az olcsó bordélyházakat ugyan a 40-es 50-es évek fordulóján bezáratták, a tevékenység jól láthatóan folytatódott a 90-es évek végéig.
A teret nyugatról a József körút, keletről a Rákóczi téri Vásárcsarnok keretezi, számos utca, így a Salétrom, a Német, a Déri Miksa, a Vásár és a Bacsó Béla is beletorkollik. A Rákóczi nevet 1871-ben kapta meg, kultikus épületét, a csarnokot 1897-ben adták át. 2014-re nemcsak a teret újították fel, de átadták a négyes metró állomását is. A beavatkozás nem tetszett mindenkinek, sokak szerint a metró felszíni betonrettenete és az átgondolatlan galambszürke térkőpornó az urbanisztikai merénylet fogalmát karcolja. A 2006-tól évekig tartó építkezés miatt a környék kissé elnéptelenedett, és a revitalizálás sem rázta fel igazán.
A pangó placc, a csarnokból egyre inkább kikopó árusok és a kiadatlanul árválkodó üzlethelyiségek főleg a civileket sarkallták cselekvésre. A Mindspace nonprofit szervezet 2017 és 2019 között különféle programokat szervezett a környék jobbá tételére Rákócziterezés néven. Elindult a Rákóczi Reggeli, a kerületi növénycsere és az üzlethelyiségek programjait népszerűsítő Rákóczi Kartell, valamint workshopok és tematikus séták is. Felrázták a környéket, és végre a körút másik oldalán is elkezdődött valamiféle zsizsgés: a civil kezdeményezések mellett sorra nyílnak az üzletek, dübörögnek a kulturális projektek, és az igényes gasztrovállalkozások is egyre nagyobb lendületet kapnak.
Loffice Budapest
„A vörös lámpás negyedhez hűen az ingatlan helyén bordélyház működött, amikor megvásároltuk, a ház előtt madám várta a vendégeket, és a belső udvarban zajlott az üzletkötés. Az itt dolgozóknak cserelakást adtunk, de egy ideig még visszajártak a szakmát űzni. A régi házikókat végül lebontottuk” – mondja Klementz Kata, a Loffice közösségi irodák egyik alapítója.
Még a 2000-es évek elején vásárolták meg a Rákóczi térről nyíló műanyag-feldolgozó gyárat és a közvetlen szomszédságában levő Salétrom utcai telket. Az új bázishoz elegendő pénz és stabil gazdasági helyzet végül csak évekkel később jött össze, a tervek 2018-ban készültek el, 2020-ban adták át az új ingatlant.
A Loffice első és ma is működő közösségi irodája a Paulay Ede utcában nyílt meg, a pesti flanchoz képest éles váltásnak tűnt a sokak által még mindig lenézett környékre húzni a második bázist. Katáék azonban hittek a jóslatoknak és a környék ingatlanberuházásainak, amik előrevetítették, hogy az egykori rossz hírű negyed a város felfutó kerületei közé léphet. A hajdani vörös lámpás ház helyén felépült komplexumba hamar olyan ügyfelek költöztek be, mint a Nanushka vagy a Nespresso, akiket sokkal inkább a kuriózum jelleg érdekelt, mint a történelmi múlt.
„Új világ születik a tér körül, hatalmas elánnal nyílnak meg a jobbnál jobb üzletek, kulturális és gasztronómiai egységek. Személyes kapcsolatot ápolunk a szomszédos boltok, galériák, éttermek tulajdonosaival, kreatívjaival. Olyan közösség kezdett el formálódni, amiben mindannyian ugyanazt szeretnénk: sikerre vinni ezt a rengeteg potenciált magában hordozó környéket” – mondja Kata a térről.
Az okosépület minimalizált ökológiai lábnyommal működik, energiahatékony, a legmodernebb klímatechnológiával bír („még azt is érzékeli, ha valaki izzad a térben”), van sok iroda, tárgyaló és tetőteraszra kifutó coworking tér. A ház homlokzata, pontosabban árnyékolója messziről szemet szúr. A többfunkciós építészeti munka Esterházy Marcell és Willem Van de Ven alkotása, egyszerre meséli el a ház funkcióját és történetét, és tiszteleg Budapest homlokzatdíszeinek hagyományai előtt.
A háromezer négyzetméteres épület fő bérlői – a coworkereken túl – jelenleg a Wolt, a Rollbar és a Nespresso. A közösségi tér bérlőinek a napi díj 4500 forint, a tíznapos 30 ezer forint, a havi tagság 45 ezer forintba kerül.
Befektetés: Egymilliárd forint.
Megtérülés: 10–11 év.
Alkalmazott: 6 fő.
Árbevétel (2021): 165 millió forint
(a Salétrom utcai ingatlanból).
Csiga Café
„Beléptünkre megváltozik hirtelen a Rákóczi téri hangulat, Bronx helyett Delhi, szürkeség helyett színek villódzása, kajaszag helyett enyhe pörkölt kávé és hideg sör illata szállong körös-körül” – foglalta össze kiválóan a Csiga Café eszenciáját egy Kalimpa nevű felhasználó a Kocsmablogon még 2008-ban. A Csiga mint vendéglátóegység masszív bástya a téren. Nevét nem a pincérek tempójáról, hanem a kettős spirálról kapta, ami az élőlények előtti tisztelgés jele, az ír mitológiában pedig az élet szimbóluma.
„Átvettük a helyet, kibeleztük a konyhát, és felújítottuk. Ezután kezdték el építeni a metrót, így két évig kordon mögött működtünk.” Kelemen András és Schanz Viktor 2011-ben vették át a Rákóczi téri sarokházban működő Csiga Café üzemeltetését. A keleties beütésű, galériás Csiga már több mint húsz éve létezik, az első tíz évben a helyiség tulajdonosa, egy Oran Mac Cuirc nevű ír vállalkozó üzemeltette, aztán átadta a terepet Andrásnak. Ő korábban olyan vendéglátóipari egységeknek volt a gazdája, mint a Kiadó, a Hivatal vagy a megboldogult Fecske a Ráday utcában.
András szerint a Csiga hibrid hely. Melegkonyhás kocsma, ahol mindig megpróbálják az aktuális napszaknak megfelelő igényeket kielégíteni. Ugyanez igaz a vendégkörre is, a közeli ruhaipari szakközép diákjai és hetven pluszos bácsik is adogatják egymásnak a kilincset. Igyekeznek szezonálisak lenni, és egyre több a húsmentes étel is. „Próbálunk újdonságokat is kitalálni, hogy ne évek óta ugyanazt az egy hamburgert áruljuk.” Egy random hétköznapi menüsorban van Stefánia-vagdalt kelkáposzta-főzelékkel (1350 forint), de választhatunk thai kókuszos csirkelevest is (a csésze 550 forint, a tál 950 forint), aztán megkoronázhatjuk egy narancsos-csokoládés répatortával (550 forint).
A Csiga a „helyi állatkert” többi tagjával is jóban van-volt, a környéken egy időben meglepően nagy volt az állatokról elnevezett vendéglátóhelyek száma. A Hintaló Iszoda már csak alkalmanként működik, a Kék Ló a múlté, de a Macska rendületlenül üzemel. András máig hall olyan véleményeket, hogy a környék még mindig nem az igazi, de az egyre-másra nyíló pop-up boltok és az olyan helyek, mint a Vaj szerinte már most sokat dobtak rajta.
Cég:
Kiadó Kocsma Kft.
Befektetés:
3 millió forint.
Megtérülés: 3 év.
Alkalmazott: Változó.
Árbevétel (2021): 120 millió forint.
Oinos Winebar & Bistrot
A csarnok része, de mégsem. Az Oinos borbár 2014-ben, a metró átadása és a tér revitalizációja után költözött a bal oldali szárnyba. Olasz tulajdonosa meglátta a lehetőséget a lokációban, és megnyitotta borbárját a sokáig üresen tátongó helyiségben. Merész kísérlet volt, pláne, hogy az ekkor még a többéves felújításból éledező téren addig az autentikus vonalat képviselő vendéglátóhelyek vitték a prímet.
A legtöbb alapanyag Olaszországból jön, de a magyar termelőkkel is szoros az együttműködés. A helyben gyúrt paszták és pizzák dominanciája mellett széles borválasztékkal dolgoznak, az olasz borokon kívül olyan magyar különlegességeket is hörpölhetünk, mint Lenkey Géza Marcangoló Furmintja (18 890 forint/palack), vagy a Breintenbach pince Furmintból készült narancsbora (9900 forint/palack).
Az üzletvezető szerint leginkább külföldiek találják meg őket, így a koronavírus miatt kialakult utazási tilalom elég nagy pofon volt nekik. A nagy belmagasságú, hangulatos vendégtérben hatalmas ablakok gondoskodnak a kilátásról – a Rákóczi tér sokszor igencsak mozgalmas látvánnyal szolgál. Az Oinos üzletvezetője azt mondja, a speciális dugóhúzót ábrázoló logójuk láttán a vendégek öt százaléka valami erotikus dologra asszociál, pedig ilyesmiről szó sincs. Ilyenkor viccesen elütik a feltételezést azzal, hogy ők így tisztelegnek az egykori vörös lámpás negyed múltja előtt.
Cég: Oinos Kft.
Alkalmazott: 9 fő.
Árbevétel (2020): 69,2 millió forint.
Rákóczi étterem
Korábban még alvilági arcok jártak ide, ma meg már olyan, mintha öreganyám vasárnapi ebédjeit fogyasztanám vendéglői környezetben, szárított paprikákkal és színes köcsögökkel a falon. A Rákóczi vendéglő a tér ikonikus helyszíne, de már ősének, a Pillangónak is megvolt a maga kultusza. A csencselőket és gyanús alakokat azóta felváltották az ember méretű rántott húsokat és fatányérosokat magukba tömő vendégek, akik többnyire a kerületből jönnek.
Vegánok, ketogén diétázók és hiperkoleszterinémiában szenvedők meneküljenek, ez a hely nem az egészségről és a diétáról szól. A fogások hozzák a magyaros vendéglőktől elvárható színvonalat, tisztességesen meg lehet ebédelni, ráadásul korrekt áron. Az orjaleves 890 forint, a csemege sertéssült párolt káposztával, tört burgonyával 1590 forint, a juhtúróval, lilahagymával töltött borda steakburgonyával 2390 forint. A hely legjobb része kétségkívül a terasz, remek kilátás nyílik a csarnok és a metró sajátos házasságára.
Vaj
„Adná magát a válasz, hogy főleg az agaras belpesti lányok-fiúk járnak hozzánk, de ez nem igaz, mert a helyi nyugdíjas nénik is bejönnek. Nyilván a kosár értéke és nagysága más, nem vagyunk egy olcsó pékség. Úgy tekintenek ránk, mint arra a luxusra, amivel megjutalmazzák magukat napközben, és három metróaluljárós lekváros táska helyett inkább vesznek nálunk egy jobb croissant-t” – mondja Faisztl Zoltán, a Vaj egyik tulajdonosa.
A Vaj 2020 novemberében nyílt meg, rengetegen ünnepelték a francia jellegű pékség felbukkanását a téren. A helyszínt a jó elhelyezkedés miatt választották, a Nagykörút zsúfoltsága, a metró és a villamos jó csomópont, sok vendéget bevonz. A tulajdonos szerint a környéken élők is meglepően lelkesen fogadták őket, és a Csiga mellett lett végre egy másik találkozóhelyük is.
A fő csapásirány a Vajban a vadkovásszal készülő kenyér. Mivel pont a pandémia után nyitottak, amikor mindenki feketeöves kenyérsütő lett, a különleges kenyereknek egyébként is nagyobb lett a hájpja. A hely tényleg nem olcsó, de mégis mindig dugig van, alig több mint egy év után már most kicsinek tűnik a 150 négyzetméteres vendégtér. Mindent helyben készítenek, és a környéken már három raktárt is elfoglaltak, hogy mindennek legyen hely. Zoltán mellett egy testvérpár, Markó Áron és Markó Kristóf a tulajdonos, utóbbi felel a konyháért is. „A cégben ötven, a szakmai tudásban száz százalék az ő kezében van. Ő a lelke a helynek, mellette cserélődnek a hazai és nemzetközi vonalon is elismert pékek és cukrászok” – mondja Zoltán. Kristóf több külföldi Michelin-csillagos étteremben is dolgozott, sokéves tapasztalat után állt be a Vaj kemencéje mellé.
Az alapanyagok egy részét, így a liszt többségét is külföldről szerzik be, figyelnek rá, hogy olyan minőséget használjanak, amivel nagytételben is lehet dolgozni. „Minden legyen finom. Ez egyszerű ars poetica, de ha komolyan vesszük, elég nehéz betartani. Az alapanyag-választásnál nem a sznobizmus vezérel minket, hanem a minőség.”
Cég: Vajbirodalom Kft.
Befektetés: 130 millió forint.
Megtérülés: 3 év.
Alkalmazott: 40 fő.
Árbevétel (2021): 388 millió forint.
ISBN könyv + galéria
„Budapesten nincs olyan szakkönyvesbolt, ami kifejezetten a kortárs művészeti kiadványokra fókuszálna, ezt az űrt szeretném betölteni. Az itt látható könyvek többségét máshol nem is lehet megvásárolni” – mondja Istvánkó Beáta, az ISBN alapító tulajdonosa, aki Víg utcai boltjában az ISBN szám (Nemzetközi Szabványos Könyvazonosító) nélküli ritkaságokat gyűjti össze.
Az üzletben két szokatlan kiadványtípus a főszereplő: a kiállítási katalógus és a fanzine. Előbbi kimondottan mostohagyereknek számít, a kortárs kiállítások papírba öntött lenyomatai általában raktárokban porosodnak. Hogy ne legyenek az enyészeté, Bea rendszeresen begyűjti őket, az üzletben nemcsak budapesti, de vidéki múzeumok katalógusai is megvásárolhatók.
A fanzine-ok pedig szubkulturális közösségek által készített, kis példányszámú kiadványok, többnyire csak időszakosan, vásárokon kaphatók. Az ISBN-ben kifejezetten szempont volt, hogy a hazai zine-esek munkái rendszeresen kaphatók legyenek. „Nagyon sok a külföldi látogatóm, és jó, ha képet kapnak arról, miben vannak a hazai alkotók.” A közönség meglehetősen heterogén, a boltban a művészettörténész és a fanzine-okért rajongó huszonéves szubkulturális közönség is megtalálja a magáét.
Bea a magyar partnerekkel bizományi rendszerben dolgozik, értékesítési jutalék fejében árusít, ha elmegy a kiadvány, elszámolnak a bevételekkel. „A külföldi kiadványokat már nem adják csak így oda, és az euróárfolyam is nehezítés. Minél előbb tudok megvenni valamit euróért, annál jobb.”
Az ingatlant Bea 2016-ban vásárolta, fontos volt, hogy a másik funkciónak, a kiállítótérnek is legyen elég hely. A tulajdonos úgy látja, hogy a Rákóczi tér átalakulása még javában zajlik, a helyi és rendszeres ingatlanfejlesztések miatt cserélődik a lakosság is. „Előfordult már, hogy hetekig nem hagytam el a környéket. Kicsit olyan, mint Újlipótváros: város a városban.”
A befektetés két ütemben zajlott, Bea 2020-ban a szomszéd üzlethelyiséget is megvette az önkormányzattól. A két ingatlan és a felújítás összesen 16–17 millió forintba került.
Cég: Istvánkó Beáta egyéni vállalkozó.
Megtérülés: Két éven belül megtérült.
Alkalmazott: Néha fogad gyakornokokat.
Árbevétel (2021): 12 millió forint.
Macska
Gizik és Macska Gézák – a Bérkocsis utcai kocsma és vegetáriánus vendéglő vécéajtóin ez a két felirat jelzi, melyik a női és melyik a férfimosdó. „Rettenetes mennyiségű famacskát építettünk be az üzletbe, így egyértelmű volt a név” – mondja Kovár Dorottya, az egyik tulajdonos. Férjével, Turu Józseffel ugyanis korábban egy indonéz nagykerben dolgoztak, és a rajtuk ragadt famacskaselejt lett a fő dekorációs elem a kocsmában. 2010-ben vágtak bele a lakóhelyükhöz közeli söntésbe, az önkormányzat ingatlanjának bérleti jogát cégestől vásárolták meg a korábbi tulajdonos házaspártól, akik a Varga Büfé nevű helyet üzemeltették ugyanitt. Az alacsony galériát már Dorottyáék építették be, nagy részén csak törökülésben lehet elférni, ami a térdfájósoknak egy idő után kellemetlen, de a gumilábúaknak bejön.
„Olyan ételeink vannak, amik alapból húsosak lennének, csak nálunk éppen nem azok. Sokan például utólag lepődnek meg, hogy a bablevesünkben nincs is csülök” – mondja Dorottya. A vegetáriánus és vegán ételek mellett mindig kínálnak gluténmentes fogásokat, az italválasztékban a cseh és a magyar kisüzemi sörökön van a hangsúly. A vendégek leginkább a környéken lakó harmincasok, illetve azok a külföldiek, akik hosszabb ideig Magyarországon ragadnak. A metró átadását és a tér felújítását jól élték meg, szerintük a forgalmon is meglátszott. Az új helyek megjelenésének is örülnek. „Szeretjük, hogy egyre több vendéglátóhely van a környéken, mert ha náluk már nem férnek el, átjönnek hozzánk.” Ők is szívesen ajánlanak, a Német utcában nemrég megnyílt Ignác, a nyúl nevű társasjátékkocsmát már több vendégüknek javasolták.
Cég: Eladdin Bt.
Alkalmazott: 3 fő.
Befektetés: 10 millió forint.
Megtérülés: 11 év.
Árbevétel (2021): Körülbelül 10 millió forint.
Rákóczi téri Vásárcsarnok
A budapesti vásárcsarnokok közül a Fővám téri után a másodiknak a Rákóczi téri épült fel. A kultikus épületet a Nagykörút felől gyakorlatilag kicenzúrázza a 2014-ben átadott négyes metró felszíni monstruma. A csarnok hozza a műfajtól elvárható kötelező portékákat, az épületben zöldséget, halat, húst is vehetünk. Ha készételre vágyunk, az Eszem-Iszom Kuckóban, a Megtömlek vagy a Lángosozó nevű falatozókban élhetjük ki vágyainkat. Utóbbit egy házaspár üzemelteti, a talponálló falatozónál sokszor lassú sorok húzódnak. Sokan ételhordó-hadseregekkel állnak be lángosért, bundáskenyérért vagy palacsintáért (ebből érdemes kipróbálni a karamelles változatot, darabja 220 forint). Kevésbé jó a helyzet a csarnok többi részén, a piacozós hangulat megkopott, a foghíjas felhozatal mellett sokszor csak lézengenek az emberek.
Az épület 1897-ben nyitott meg, 1936-ban pedig majdnem bezáratták a gyér forgalom miatt. Uszodává akarták átalakítani, azt végül megúszta, de sorsa így is szerencsétlen fordulatot vett, amikor 1988-ban leégett. 1991-ben nyitották meg újra, és azóta komótosan elketyeg. 2018-ban a Mindspace nonprofit szervezet megrendezte az első kollektív reggelit: a környéken élők a csarnok alapanyagaiból állították össze közös étkezésüket. A később heti rendszerességű közösségi kiflizést végül az akkori önkormányzat, majd a covid csinálta ki. 2017-ben Déri Miklós fotóművész sorozatot szentelt a csarnok dolgozóinak, a fotók egy részét az épületben ma is meg lehet tekinteni.
Afrikai Büfé és Bár
Több mint egy évtizede áll a Bacsó Béla és a Bérkocsis utca találkozásánál, és a zanzibári tulajdonos elmondása alapján kezdetben 99 százalékban a helyi afrikaiak látogatták. Mára az arány megfordult, az egzotikus ételre már inkább a magyar gyomor vágyik. A büfé név nem véletlen, csupán pár étel közül lehet választani, az okrapörköltet 2300 forintért, a zanzibári kókusztejes spenótragut 1700 forintért árulják.
Verkstaden Budapest
Nyunyóka feliratú sapka, I táv jú maszk. A Vásár utca apró Verkstaden Budapest nevű üzletében egyedi feliratú és mintájú ruhadarabok és vászontáskák sorakoznak a polcokon. Pintér Pálma 2011-ben indította el hobbivállalkozásból lett kísérleti ruhamárkáját, grafikus barátaival nemcsak új dolgokat terveznek, de jó minőségű használt ruhákat is átalakítanak. A Verkstaden (svéd szó, magyarul műhelyt jelent) 2015-ben lett hivatalos ruhamárka, 2018-ben pedig az első saját üzlet is megnyílt. Két éve már a vásárlókat is bevonják a ruhafeliratok kitalálásába, a szövegeket szitanyomással rakják rá az anyagokra.
Hurrikán Press
A rizográfiai eljárás nevét a japán Riso cégről kapta, fő termékük divatos papírnyomtatónak számított a 80-as, 90-es években. A műszaki fejlődés alávágott a sokszorosító gépnek, de a képzőművészek meglátták benne az új lehetőségeket. A már kinyomtatott lap visszakerül a gépbe, és a kicserélt színdob segítségével újabb és újabb rétegeket printelnek rá. A Hurrikán Press alapítója, Szigeti Árpád először saját célokra, fanzine-készítésre használta a Risót, de egyre többen kérték fel programfüzetek, katalógusok, kisebb irodalmi művek kinyomtatására. Budapest legfelkapottabb risonyomdája Szigeti és Rumi Zsófi irányításával a Verkstaden mellett működik.
Mezzoforte Hangszeráruház
A magyaros Rákóczi vendéglő és a Vaj pékség között, egy diszkrét kirakat mögé bújva működik a tér hangszerboltja. A 2019-es nyitás előtt is hangszeráruház volt a helyiségben, a Mezzoforte munkatársa szerint sok vásárlójukat elődjüktől örökölték meg.
Újrahasznosítás és növények – ez izgatta a tárgyalkotó és fémműves-tervező Balázs Eszter Annát és a formatervező Szabó Eszter Borbálát, amikor 2021 novemberében megnyitották üzletüket a Víg utcában. A boltban szobanövényeket és lakberendezési tárgyakat árulnak, sokszor kooperáltak rendezvényeken a tőszomszéd Kortárs Ékszer Stúdióval. A minimalista üzletben az árak is szimpatikusak, egy marantha (nyílgyökér) 1600 forintba került, egy kisebb kaspóért 1200 forintot kértek.
KÉS – Kortárs Ékszer Stúdió
Különleges ház a Víg utca 22. Az 1929-es épület udvarán 1931-ben megnyílt az Omnia garage, ami autóbérléssel, szervizeléssel, autómosással foglalkozott, és saját benzinkútja is volt. 2019-ben költöztek az épület egyik aprócska, korábban használtruha-boltként működő helyiségébe Újvári-Zsiga Luca és Görgényi Gizella ötvösök. Az ékszerműhely magán viseli a ház egykori traumáit is, az ajtó mellett még ma is vannak golyónyomok.
Csepelbolt
A Csepel Zrt. márkaboltja 2010-ben nyílt a Vásár utca sarkán. Nemcsak Csepel bringákat, de alkatrészeket is árulnak, és szervizeléssel is foglalkoznak. A Csepel kerékpárgyár jogutódja ma az egyetlen olyan magyar cég, amelyik teljes körű kerékpárgyártást folytat. A nyolcadik kerületi üzletből 2021-ben több mint félezer bicikli gurult ki.
Konfekció, Feri
Oltai Kata művészettörténész projektjei kakukktojások: a Feri nevű nonprofit feminista galéria már megszűnt a Német utcában, és hamarosan hasonló sorsra jut a Víg utcai vintidzsruhabolt is. A Konfekciót nem a kereskedelmi siker vágya hozta létre, sokkal inkább cél volt a közös turkálás és a beszélgetések élménye, valamint a környezettudatosság. A polgárpukkasztó ruhadarabok és szokatlan kiegészítők boltja ad hoc módon működik, random nyitvatartással. Az üzletben gyakori vendég a Víg utca kultfigurája, a hetvenes éveiben járó Éva néni.
Gipsy Barber
A Víg utcai borbélyszalon nem mezei férfifodrászat, a tulajdonos, Lakatos Benjámin büszkén meséli, hogy náluk van Playstation és nagy tévé is. A szalon nevét a cigány kultúra inspirálta, a vendégek zöme a nyolcadik kerületből jár hozzájuk frizurát vágatni. „A környéken még nem volt ilyen, az országban is csak egyről tudok” – mondja Benjámin. Tizenkét éve van a szakmában, korábban a Déri Miksa utcában működtetett szalont. A helyiséget könnyű megtalálni, a csarnok mögötti utcában a dübörgő (általában rap) zene után kell menni.
Puccs Contemporary Art
Az aprócska galéria olyan művészeknek és kurátoroknak ad lehetőséget, akik amellett, hogy vizuálisan és intellektuálisan is ösztönzők, nem kereskedelmi céllal alkotnak. Legutóbbi kirakatkiállításán (ami a helyiség üvegén át a Víg utcáról bármikor megtekinthető volt) Juhász Nóra Dark Side of the Moon című tárlatát láthatta a járókelő. A nőfigura körbe-körbe forgott, és egy-egy pillanatra nagy feszültséget okozott a szemlélőknek: mi történik, ha megfordul?
Illusztráció: Fábri Zsuzsanna
