Óriási strukturális átalakulás zajlott le az irodapiacon az elmúlt tizenöt évben. A 2000-es évek elején még jelentős szerepet betöltő külföldi nagypályások kétszer is riadót fújva húzódtak vissza a Budapestre koncentrálódó piacról. Előbb a gazdasági világválság, utóbb a koronavírus miatt. A dupla szélcsend jó környezetet teremtett a hazai tőkének. Átíródott az összetétel, a túlnyomórészt már a lakossági befektetésekből megindított, milliárdosok által is tüzelt piacon domináns lett a magyar jelenlét.


A kedvező, inflációvédett hozamok által pörgetett befektetőréteg pedig a koronavírus tételeire – köztük a „new normal”, azaz új norma szerinti hibrid munkavégzésre – rácáfolva köszöni szépen, jól van. Sőt soha jobban. Pedig ha a finanszírozási és kínálati oldalnál nincs is gond, erősen ráfékez a lendületre a munkaerő- és alapanyaghiány.

Légüres térben nőhettek fel
A magyar irodapiac a válság előtt hagyományosan a külföldi nagybefektetők játszótere volt. A német, osztrák, amerikai befektetési alapok a 2000-es évek elején számukra egyenként már-már marginális összegekkel kockáztak főként Budapest-centrikus ingatlanportfóliójukkal. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az éves vásárlások forgalma elenyésző lett volna, a válság előtti csúcson, 2007-ben nagyjából kétmilliárd eurónyi ingatlaneszközt vásároltak a nagybefektetők.
Nem kell gazdaságtörténésznek lenni, hogy tudjuk, mi következett utána. A globális pénzügyi válság egy csapásra átírta a külföldi tőkéből virágzó forgalmat, a befektetők visszavonulásával az irodaingatlanok piacán beállt a szélcsend.
Érdekes módon pont ez a hűs, lassú állapot tett jót az irodapiacnak – már ha a magyar befektetői réteg érdekeit nézzük. A nagybefektetők meghátrálása ugyan légüres teret teremtett, de pont ez tette lehetővé, hogy a hazai tőke lassacskán, de szépen belenőjjön a szerepkörébe. A 2010-es évek elején az ingatlanalapok is felfuttatták az ipart, amibe főként a lakossági befektetések áramlottak, ezek a befektetések aztán az évtized közepére megtalálták céljukat, és beindították a válság utáni években 200–400 millió eurós forgalmú piacot.