Két éve riogatják az irodapiacot azzal, hogy gyökeresen átalakul a munkavégzés, átállunk a hibrid megoldásokra, és modern exodusként hátrahagyjuk az open office tereket. A valóság: csúcson pörögnek a befektetői volumenek, és a magyar szereplők erősebbek, mint valaha.
Óriási strukturális átalakulás zajlott le az irodapiacon az elmúlt tizenöt évben. A 2000-es évek elején még jelentős szerepet betöltő külföldi nagypályások kétszer is riadót fújva húzódtak vissza a Budapestre koncentrálódó piacról. Előbb a gazdasági világválság, utóbb a koronavírus miatt. A dupla szélcsend jó környezetet teremtett a hazai tőkének. Átíródott az összetétel, a túlnyomórészt már a lakossági befektetésekből megindított, milliárdosok által is tüzelt piacon domináns lett a magyar jelenlét.
A kedvező, inflációvédett hozamok által pörgetett befektetőréteg pedig a koronavírus tételeire – köztük a „new normal”, azaz új norma szerinti hibrid munkavégzésre – rácáfolva köszöni szépen, jól van. Sőt soha jobban. Pedig ha a finanszírozási és kínálati oldalnál nincs is gond, erősen ráfékez a lendületre a munkaerő- és alapanyaghiány.
Légüres térben nőhettek fel A magyar irodapiac a válság előtt hagyományosan a külföldi nagybefektetők játszótere volt. A német, osztrák, amerikai befektetési alapok a 2000-es évek elején számukra egyenként már-már marginális összegekkel kockáztak főként Budapest-centrikus ingatlanportfóliójukkal. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az éves vásárlások forgalma elenyésző lett volna, a válság előtti csúcson, 2007-ben nagyjából kétmilliárd eurónyi ingatlaneszközt vásároltak a nagybefektetők. Nem kell gazdaságtörténésznek lenni, hogy tudjuk, mi következett utána. A globális pénzügyi válság egy csapásra átírta a külföldi tőkéből virágzó forgalmat, a befektetők visszavonulásával az irodaingatlanok piacán beállt a szélcsend. Érdekes módon pont ez a hűs, lassú állapot tett jót az irodapiacnak – már ha a magyar befektetői réteg érdekeit nézzük. A nagybefektetők meghátrálása ugyan légüres teret teremtett, de pont ez tette lehetővé, hogy a hazai tőke lassacskán, de szépen belenőjjön a szerepkörébe. A 2010-es évek elején az ingatlanalapok is felfuttatták az ipart, amibe főként a lakossági befektetések áramlottak, ezek a befektetések aztán az évtized közepére megtalálták céljukat, és beindították a válság utáni években 200–400 millió eurós forgalmú piacot.
Ápolónak indult, végül masszőr és gyermekvédelmi szakember lett. Tóth Ákos először a vörösiszap-katasztrófa idején mozgósított hatalmas közösségi energiákat mások megsegítésére. Az élmény hatására aztán elindította az Age of Hope Alapítványt, hogy minél több mélyszegénységben élő gyerek jusson megfelelő élelmiszerhez és nyári táborokhoz.
Egy tábortűz mellett hallgattam az akkor kamasz Oláh Ibolyát énekelni – emlékszik vissza pályája elejére Tóth Ákos, az Age of Hope Alapítvány alapítója. Ápolónak tanult, de tizenkilenc évesen egy autóbalesetben három csigolyája is megsérült, így erről a szakmáról le kellett mondania. A rocker külsejű, mély hangú exápoló ekkor soproni gyermekvédelmi intézményekben kezdett dolgozni, először a betegszobán, később már mint felügyelő. Beszélgetésünk alatt szókimondó stílusában többször a lelkemre is köti, hogy ez ne olyan cikk legyen, ami szakmaisága helyett arról szól, hogy milyen jó marketing a „teletetovált rosszfiús jófiú” imidzs.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Hamar szembesült vele, hogy bár imádja a gyerekeket, ebből a szakmából nem fog megélni, így elvégzett egy masszőrképzést is. Barátai nem is értették, hogy miért nem hagyja ott a gyermekvédelmet, hiszen egy délután alatt többet kereshetne masszőrködéssel, mint ott három hét alatt. De Ákos azt mondja, ez a hivatása, és enélkül sokkal üresebb lenne az élete. Most heti néhány napot tölt masszőrködéssel, a többit az alapítvánnyal, és emellett még egy budapesti átmeneti otthonban is dolgozik, ahol családok élnek.
Tóth Ákos nem szeretné marketingnek használni „teletetovált rosszfiús jófiú” imidzsét.
Az Age of Hope Alapítvány ötlete 2010-ben, a vörösiszap-katasztrófa idején fogalmazódott meg benne, amikor látta, hogy képes előhívni az emberek segítő szándékát. Éppen akkor költözött fel Budapestre, és rögtön közösségi összefogásra buzdította a fővárost. Akciója egy Facebook-kiírással indult, az eredmény pedig az lett, hogy hat hétvégén át hordtak kisbuszokkal tartós élelmiszert és ruhákat a bajba került családoknak. Az alapítványt ma már csaknem tizenegyezren követik a közösségi oldalon, ahol, bár hivatalosan Remény Kora a nevük, az angol névváltozatukkal szerepelnek. Emiatt mindenki így ismeri őket, és az alapító is Age of Hope-ként emlegeti a szervezetet.
Vitamin, kekszek, kötött sapka A gyermekvédelmi alapítványt végül 2012-ben jegyezték be, és az alapító okiratba belefoglalták, hogy katasztrófák idején is azonnal reagálni fognak. A kizárólag céges és magánadományokból működő Age of Hope karácsonykor az Ezer gyerek karácsonya nevű kampánnyal cipősdobozokban gyűjt vitaminokat, játékokat és csokoládét gyerekeknek. 2021-ben hétszáz cipősdobozt tudtak eljuttatni főként borsodi, mélyszegénységben élő családok gyerekeinek. „Fel is tettünk egy oktatóvideót arról, hogyan célszerű egy ilyen dobozt összeállítani. Főként vitamint, kekszeket, kötött sapkát érdemes beletenni. Itt tartós élelmiszert nem gyűjtünk, mert nincs az a szegény gyerek, aki karácsonyra örülne egy kiló lisztnek.”
Ákos azt mondja, az ünnepek után általában még rosszabb helyzetbe kerülnek a támogatottjaik. Bár ők főként gyerekekkel foglalkoznak, nem feledkezhetnek meg a családokról sem, hiszen „nemcsak azzal teszek jót egy kisiskolás gyerekkel, ha elviszem egy nyári táborba, hanem azzal is, ha enni adok a szüleinek és a testvéreinek.” Januárban ezért a Téli turné+ nevű kezdeményezésükkel tartósélelmiszer-csomagokkal, tisztítószerekkel segítenek. Idén százötven családnak vittek csomagot összesen kétmillió forint értékben. Tavasszal tisztítószereket gyűjtenek gyermekvédelmi intézményeknek és forráshiányos iskoláknak, ősszel az Iskolaszeres turné keretében kétszáz–négyszáz diáknak könnyítik meg a tanév kezdetét.
Ákos mellett tíz önkéntes dolgozik. A legtöbben a középiskolásoknak kötelező ötvenórás közösségi szolgálat után maradnak az Age of Hope-nál. Ákos azt mondja, kiemelt célja az is, hogy az egy- és kétnapos terepmunkákkal érzékenyítse a nekik segítő gyerekeket, és beindítsa a párbeszédet a különböző társadalmi csoportok között. Az alapítvány a gyűjtések mellett rendszeresen szervez bográcsozást, ahol a közösségépítés mellett több száz adag meleg ételt tudnak kiosztani. A legutóbbi úgynevezett Közös bográcsot idén január közepén tartották Vissen. A Sárospatak melletti zsákfaluban tavaly januártól az iskola melletti egykori pedagóguslakást is kibérelték a helyi önkormányzattól. Évente száz–százötven gyerek térítésmentes táboroztatását szervezik többek között a Balatonon, Budapesten, Nagybörzsönyben, Szigetmonostoron és Horvátországban. A legújabb helyszín Viss lesz, ahol emellett közösségi programokat tartanak majd a helybelieknek is.
Ákos fő szempontja a helyszín kiválasztásakor a vissi könyvtáros, Mészáros Ági személye volt, aki vállalta a ház körüli gondnoki tevékenységeket is. „Ágica emellett a könyvtárban tart kreatív foglalkozásokat a kisiskolásoknak, amihez sokszor mi adjuk az eszközöket. Ha azon a néhány színes papíron és zsírkrétán múlik, hogy lesz-e ott foglalkozás, akkor úgy érzem, nekünk kötelességünk ehhez hozzájárulni.”
Remény Kora Gyermekvédelmi Alapítvány (közismerten Age of Hope)
Alapítás: 2012 A csapat: Tóth Ákos, az alapító + tíz önkéntes Éves költségvetés: átlagosan 5–6 millió forint
Mit kezdenének 10 000, 100 000, és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Öt családnak vennének élelmiszercsomagot, vagy öt gyereknek kalandparkbelépőt. 100 000: Egy kisebb gyerekcsoportot néhány napos kirándulásra vinnének belőle. 1 000 000: Nyári programköltségeik ötven százalékát fedezné.
A műgyűjtés környezetbarát tevékenység, nemcsak neki, de a környezetének is tetszik, vallja Janikovszky János. A Móra Könyvkiadó tulajdonosa nem szokott róla beszélni, de nagyjából ötszáz darabos műgyűjteménye van. Amúgy sem felvágós típus, nem költ drága holmikra, butatelefont használ, még karórája sincs. A mindennapok egyszerűségét és finomságait megfogó, modern magyar festményekbe viszont évtizedek után is magával ragadóan réved bele.
Továbbra is a vegyes alapok lehetnek népszerűek, könnyen eladhatók, mondja Vízkeleti Sándor, a Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetségének (BAMOSZ) elnöke. Plusz nagyot mennek a tematikus konstrukciók, éljen a zöldülés és a felforgatás.
A Ferzol Kft.-nél mindent tudnak a lemezmegmunkálásról, és ezt évről évre egyre több megrendelőnek tudják bebizonyítani. A tápiószőlősi központú cég ma már több mint 700 embernek ad munkát és a Bíró család három generációja dolgozik benne.
Egy szuterénből indultak, és egyszer majdnem elúszott az üzletük. Ma több mint hétmilliárd forint az árbevételük, és közben a piac is hozzájuk érett. A Wagner Solar alapítója, Beleznai Nándor már „csak” napi tíz órákat dolgozik a napelemeket és alternatív energetikai megoldásokat kínáló családi cégben, a fiatalabb Beleznaiak már több területre is bejelentkeztek.
