Egy napig ültek a vonaton. Prága, Drezda, majd onnan egyre kisebb vonatokkal zötykölődtek egészen a Szász Svájcnak nevezett homokköves vidékre. „Tizenhat évesek voltunk. Fiatal korunkban nem nagyon lehetett kijárni mászni, de ez a vidék vonattal tizenéves fiataloknak is megközelíthető volt. Kint is abszolút nomád körülmények között léteztünk, a tornyok alatt aludtunk” – emlékszik vissza Nagy Zsolt első külföldi útjaira az egykori Kelet-Németországba.
Magyarországon a 80-as években nem volt magashegység – ez mit sem változott –, így azt gondolhatnánk, hogy mászók sem igen voltak. De ha valaki sziklát akart mászni, azt a vasfüggöny sem állíthatta meg. Kicsi, összetartó közösség volt ez, és az is összehozta őket, hogy a hiánygazdaságban nehezen jutottak jó minőségű nyugati túrafelszereléshez, amihez meg igen, az jó drága volt. Ezt Nagy Zsolt is jól tudta, hiszen nemcsak mászó volt, de övé volt az egyik első túrabolt az országban. A Vadvidék 1989-ben nyílt meg Budapesten, mind az öt négyzetméterét a hegymászásnak szentelték.

Nem sokkal később, a 90-es évek elején ismerte meg majdani feleségét, Egyed Andreát, aki első diplomája szerint ruhaipari mérnök volt, ráadásul az édesanyjának volt egy komoly, ötven fővel üzemelő varrodája egy kis Vas megyei faluban. Jánosházán régóta foglalkoztak nyugati bérmunkával, a varrónők jól képzettek voltak, így adta magát a gondolat, hogy elindítsanak egy hazai gyártású, szélesebb körnek elérhető túramárkát.

A 90-es években volt egy beidegződés, hogy ha te Magyarországon csinálsz valamit, az jó nem lehet.

De a technikai termékek nem véletlenül drágák, minőségi alapanyag és sok tudás kell a készítésükhöz. Zsolték ezért viszonylag egyszerűen előállítható termékekkel, pólókkal, rövidnadrágokkal indultak, ekkor még márkajelzés nélkül. Nem sokkal később aztán – a németországi homokköves mászások tiszteletére – megszületett a Sandstone márkanév is, rögtön le is védették, 1996-ban pedig elindult a cég. „Sose tagadtuk le, hogy magyar márka, de nem is promotáltuk. A 90-es években volt egy beidegződés, hogy ha te Magyarországon csinálsz valamit, az jó nem lehet.”

A vevő és az eladó, Sárközy Mihály és Nagy Zsolt, körülöttük a portéka.

A legnagyobb nehézség talán az volt, hogy a hazai gyártók műszakilag tudták ugyan, mit hogyan kell megoldani, de még életükben nem csináltak hasonlót. Végül rengeteg utánajárással megtalálták a megfelelő alapanyagokat, kellékeket, zsinórokat, gombokat, megtanulták a megfelelő szabásokat, technológiákat, és a termékeiket szélesebb körnek is elérhető áron kínálták – így a márka gyorsan népszerű lett.

Több, kultikusnak számító darabot is kifejlesztettek. Ezek között volt a Rock’n’Ice nevű héjkabát, a Hiker esőkabát, az oldalzsebes vászonnadrág, később aztán táskát és cipőt is készítettek, de máig talán legismertebb termékük egy vastag polárdzseki. Ennek alapanyagát a Malden Polartec nevű cég fejlesztette ki a NASA számára, Zsolték pedig kezdetben konténerekben importálták az anyagot az Egyesült Államokból. „Még ma is látom az ismerőseimen, és telefonon is keresnek olyanok, akik egyetemista korukban vettek egyet húsz éve, és ugyanilyet szeretnének.”

Vissza a csúcsra
A Sandstone a 2000-es évek elején olyan jól ment, hogy lekötötték a varroda ötvenfős kapacitását. Aztán hirtelen a duplájára emelkedett a minimálbér, megtörtént az uniós nyitás, és megjelentek azok a tőkeerős multimárkák, akik náluk jóval több pénzt tudtak elkölteni reklámra. A piac sokszereplős lett, közben pedig mindenki, így ők is a Távol-Kelet felé vették az irányt. Eleinte csak az utcai ruhákat gyártották ott, később a technikai termékeket is, így végül 2005-ben felszámolták az itthoni varrodát.

„Kínáról tudni kell, hogy favágásban jók – mondja Zsolt –, de extra minőségű árut nem úgy gyártanak, ahogy én, hogy találtam egy jó minőségű varrodát, akik ötven-száz cégnek gyártanak a világban. A nagy márkák saját gyárakat építenek, és saját kontroll mellett folyamatosan gyártanak. Úgy, hogy évente egyszer-kétszer gyártasz, sokkal nehezebb.”

Ez azért volt egyre nagyobb gond, mert az itthoni piac kicsi volt ahhoz, hogy a kinti gyárak által megkövetelt mennyiséget egyszerűen tudják értékesíteni. Emiatt a portfólió szűkülni kezdett, ráadásul a 2008-as válság idején a negyven–ötven viszonteladójuk fele csődbe ment. „Hibát akkor követtünk el, amikor nem mentünk rá az exportra, nem terjeszkedtünk. Hozzáteszem, idővel az én vállalkozókedvem és kreativitásom is csökkent.”
Mindez oda vezetett, hogy az utóbbi tíz évben csak a legegyszerűbb termékeket, főként pólókat árultak, így tavalyelőtt már a tízmillió forintos forgalmat sem sikerült elérniük. Látszott, hogy a márka erős, de csúcstámadás helyett inkább az alaptáborba tart.

Kereskedni szeretnek, de a túlfogyasztásban nem hisznek.

Ekkor jött a képbe a Mountex. A tulajdonosokkal a személyes kapcsolat évtizedes volt, a termékek nagyobb része amúgy is náluk talált gazdára. „Húsz éve olyan alapanyagot lehetett venni, ami valóban hosszú élettartamra szólt – mondja Zsolt. – Ma nem érdemes olyat, ami sokáig kitartana, ez a rossz megérzésem. De Miska ezt szeretné megfordítani, azért, hogy az emberek megint húsz évre vásároljanak, ne két évre, és kidobják az előzőt. Úgy érzi, hogy a magyarországi gyártásban lehet az ereje.”

Lépkedünk vissza a gyökerekhez
Vannak munkahelyek, ahol közös hamburgerezéssel, máshol lézerharccal telik az év eleji közös ötletelés. A Mountex nem ilyen. „Most röviden válaszolok, mert pont évtervező túrán vagyunk a kollégáimmal” – írta Sárközy Mihály az újév első napjaiban, amikor először váltottunk levelet. Miska – így szólítják a legtöbben – tizenöt éve került a céghez, volt eladó, vezette a marketingfolyamatokat, kitalálta az üzletek belső kialakítását, tervezett termékeket, édesapja, a Mountexet alapító Sárközy András halála óta pedig testvéreivel tulajdonos és ügyvezető. Nyugodt, természetesen magabiztos típus, és látszik, hogy büszke az új termékre, az alig két napja érkezett lila-piros polármellényre. Amiről sosem hittem volna, hogy leírom, de meglepően jó színkombináció.

„A Sandstone régen meghatározó márkának számított, és teljesen egyértelműen látszott benne az üzleti lehetőség már évekkel ezelőtt is” – mondja Miska a brandről, ami egy évvel ezelőtt gyakorlatilag csak egy jól csengő név volt, de nem volt hozzá se vízió, se gyártókapacitás, és az ikonikus termékek is rég eltűntek a polcokról.

„Szakmailag és tőkeerőben egyértelmű, hogy a Mountex volt a favorit, ráadásul Miska hazai gyártása visszavitt a húsz évvel ezelőtti kreatív kezdetekhez. Azt hiszem, ezzel a lehető legjobb helyre került” – mondja Zsolt. A szerződést végül éppen egy éve, 2021 februárjában írták alá. A csapat ugyanakkor nem változott, a gyártásért továbbra is Nagy Zsolt felel.

„Semmi más nem történik, mint az, hogy lépkedünk vissza a gyökerekhez” – mondja Miska. Kereskedőként látja, hogy trendi lett az európai gyártás, trendi lett javíttatni, de ez nagy feladat is, mert szinte eltűnt az európai könnyűipar. Azt vallja, hogy egy termék lehet akármilyen fenntartható anyagokból, ha konténerhajókon hozzák ide, az hatalmas szennyezéssel jár. Több hazai varrodával dolgoznak, nagyjából száz fő vesz részt valamilyen munkafolyamatban. „Ennél jobban még sosem foglalkoztak azzal, hogy mi milyen tartós, és ennél jobban nincs itt az ideje a magyar vagy az európai gyártásnak. Ha nekem a Távol-Keleten kell gyártanom, akkor nem csinálom.”

Mihályék egyébként nemcsak forgalmaztak, hanem maguk is gyártattak korábban saját termékeket Mountex, illetve Rafiki néven. Utóbbit végül eladták egy cseh partnernek, azóta az ottani ízlésnek megfelelően átalakult, de a gyártótapasztalat megmaradt. A Sandstone-csapat a régi, de sok minden megváltozott az elmúlt egy évben. A papíralapú szabásmintákat számítógépes célprogramokban egy kattintással megnyitható fájlokra cserélték, a terveket rendszeresen frissítik, új színösszeállításokkal kísérleteznek, a címkékre pedig bátran kiírták a Made in Hungary feliratot. Már most is dolgoznak újrahasznosított anyagokkal, de a jövőben például maradékanyagokból is fognak szériákat gyártani.

Az Orbital Strangers lassan csukott szemmel is feltalál a budaörsi áruház tetejére. Már nem először jártak itt.

Négy éve ugyanitt készült fotó Mihályról, akkor még az édesapjával. Sárközy András két éve hunyt el.

A változás a forgalmon is meglátszik, tavaly már sikerült elérni az ötvenmillió forint körüli árbevételt. A termékpalettát organikusan építik fel, a polárok, kabátok után nadrágok és kesztyűk következnek majd. Sok ikonikus darabot máig keresnek, és mivel a Sandstone termékei nagyrészt eddig is a Mountex-üzletekben találtak gazdára, a márka jövője nem fest rosszul.

A legforgalmasabb napon zárva
Hogy egy alapvetően túrafelszerelésekből élő cég vezetői túrával kezdik az évet, és nem mondjuk dubaji nyaralással vagy egy wellnessüdülőben, az kevésbé meglepő. Az, hogy egy kereskedő tudatosan bezárjon az év legforgalmasabb napján, már annál inkább. Hosszas eszmefuttatásokat is megérne, hogyan gyűrűzött be hozzánk is néhány év alatt a Black Friday annyira, hogy sokan fejvesztve rohanjanak ezen a novemberi pénteken shoppingolni, de a Mountexnél nem ez a helyzet, már a második évben vannak zárva ezen a napon. Tudatos döntés volt, ezzel is azt üzenik, hogy kereskedni szeretnek, de a túlfogyasztásban nem hisznek.

Az elmúlt két évben ők is megéltek sok mindent, volt, hogy egy hónapig zárva kellett tartaniuk, de alapvetően jól megy az üzlet, tavaly már csaknem 3,5 milliárd forintos forgalmat sikerült elérniük. Sokat fejlesztenek, így idén megjelennek a kínálatban a hagyományos és az elektromos biciklik, valamint a jó minőségű munkaruházat is. A Váci úton tavalyelőtt nyílt és sikeresen működik a javítósarok, amit később más üzletekben is átvesznek, a budaörsi boltjukban pedig kifejezetten jó kávét lehet kapni.

Az ország legnagyobb túrabolthálózata, az 1989-ben alapított Mountex mindig hazai kézben volt. Egyik alapítója az eredetileg meteorológus végzettségű, kiváló mászó Sárközy András volt, aki később egyedüli tulajdonossá vált. Az alapító két évvel ezelőtt elhunyt, a céget gyerekei örökölték és irányítják. A legidősebb, Miska azt mondja, rengeteget tanult édesapjától, aki mindig hagyta őt érvényesülni. A csapat persze itt maradt, de „nincs kivel megbeszélni a dolgokat”. A Mountex történetét a 2018. májusi Forbesban írtuk meg.

Szintén az elmúlt időszak történése, hogy néhány tízmilliós befektetéssel, saját tartalommal, berlini IT-csapattal kifejlesztették a Túratippek nevű alkalmazást, mára már harminchatezer letöltésnél jár. A túraleírásokat egyébként a honlapjukra is föltették, a cél az volt, hogy ezzel is segítsék azokat, akik jó levegőn szeretnék tölteni a szabadidejüket. „Ha volt a járványnak jó oldala, akkor az biztosan az, hogy sokan rádöbbentek: ha egészségesen élnek, annál nincs jobb megoldás.”

Mountex Alpin Design Kft.

Alapítás:
2001
(Elődje, a Mountex Bt. 1990-ben alakult.)
Tulajdonos:
Sárközy Mihály, Sárközy Borisz, Sárközy Ambrus, Sárközy Janka
Létszám:
127 fő
Árbevétel
(milliárd forint):
2019
3,3
2020
2,8
2021
3,5

Adózott eredmény
(millió forint)
2019
47,3
2020
-51,9
2021
50-100*

*Becslés.
Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés