Sok minden történt azóta, hogy 2020 nyarán, covidskálán az első és a második hullám között, utoljára írtam az egészségbiztosításokról. Én például sok év halogatás után megfogadtam a Forbes (és saját magam) akkori, profikra alapozott tanácsát, és beléptem az Izys egészségpénztárba, hogy aztán megköthessek egy csak a pénztártagoknak elérhető biztosítást az Aegonnal. Prémiumcsomagot vettem a biztosítótól, mellé egy Egészségőr és egy Őrangyal nevű szolgáltatást is a pénztártól – így együtt ez egyszer 70 ezer forintba és utána havi 14 ezer forintba került.
Mit kaptam cserébe? Voltam egy úgynevezett menedzserszűrésen (kiderült, hogy oda kell figyelni a koleszterinemre). Néhány hónappal később, amikor a home office-ban töltött hetek intenzív laptopos kanapégörnyedése már érezhető károkat okozott a vállamban, felkerestem egy ortopédust, aki beutalt gyógytornára. Elhasználtam a biztosításom százezer forintos gyógytornakeretét, és nagyjából helyre is hozták, amit kellett.

Milyen volt az ügyintézés? A szűrővizsgálatokra a pénztárt kellett felhívnom, ők leszerveztek mindent egy budai klinikával, két hét múlva mehettem, fizetnem nem kellett, akkor sem, amikor egy következő konzultáción az eredményeket kiértékeltük. A hátfájás miatt a Teladoc call centerét hívtam (ők a szolgáltatásszervezők a biztosítottak, a magánorvosok és a biztosító között), néhány napon belül volt időpontom egy magánkórház rendelésén, itt sem volt pénzmozgás. Ezután be kellett küldenem a Teladocnak, hogy mit javasolt az orvos, hogy elindíthassam a gyógytornát. Ez tartott a legtovább: hetekig ellenőrizték, hogy jogosult vagyok-e rá, fedezi-e a biztosításom, de onnan minden simán ment. Az első időpontot leszervezték, a következőket már mindig én beszéltem meg a helyszínen, majd a Teladocnak is mindig szólnom kellett, hogy mikor megyek, hogy addigra rendezhessék a számlát.