Ápolónak indult, végül masszőr és gyermekvédelmi szakember lett. Tóth Ákos először a vörösiszap-katasztrófa idején mozgósított hatalmas közösségi energiákat mások megsegítésére. Az élmény hatására aztán elindította az Age of Hope Alapítványt, hogy minél több mélyszegénységben élő gyerek jusson megfelelő élelmiszerhez és nyári táborokhoz.
Egy tábortűz mellett hallgattam az akkor kamasz Oláh Ibolyát énekelni – emlékszik vissza pályája elejére Tóth Ákos, az Age of Hope Alapítvány alapítója. Ápolónak tanult, de tizenkilenc évesen egy autóbalesetben három csigolyája is megsérült, így erről a szakmáról le kellett mondania. A rocker külsejű, mély hangú exápoló ekkor soproni gyermekvédelmi intézményekben kezdett dolgozni, először a betegszobán, később már mint felügyelő. Beszélgetésünk alatt szókimondó stílusában többször a lelkemre is köti, hogy ez ne olyan cikk legyen, ami szakmaisága helyett arról szól, hogy milyen jó marketing a „teletetovált rosszfiús jófiú” imidzs.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Ahogy a mondás is tartja: kellett, mint az argentin grillétterem Pesthidegkútnak.
Persze, nincs ilyen mondás – ráadásul a Hidegkúti út, ahol járunk, az utcatáblák szerint már Hársakalja–Remetekertváros –, de lehetne. Az a rész határozottan megáll, hogy a Barriót a nyár végi start óta a keblére ölelte a környék (a név is ezt jelenti). Minket, a tengerszinthez közelebb élőket lassabban ért el a hír, így aztán nekünk az is váratlan, hogy amikor vasárnap nyitás után percekkel besétálunk, foglalás nélkül csak szomorú fejingatást kapunk a télen ötven szék körüli étteremben.
Konrády Zoltán a 2010-es évek nagy felfutásától a koronavírus-pöröly lesújtásáig vitte az amerikai értelemben véve steakes Knrdyt a belvárosban, és a posztcovid korszellemmel teljes összhangban inkább ott nyitott új helyet, ahol életvitelszerűen tartózkodnak fizetőképes magyarok. Budának is egy olyan, éttermekkel ritkásan ellátott határszéli részét választotta, hogy ha még terjeszkedne kicsit a kert, az már átlógna Solymárra. A séf magyar, de a konyhai és a pincércsapat egy része is spanyol ajkú. A koncepció szíve egy parrilla, azaz óriás faszenes grill, de az argentin határt nem őrzik szigorúan, vannak baszk, katalán és pánamerikai fogások is.
Ülőhely híján nekünk az elvitel jut, és a felismerés, hogy a Barrióba is átmentett steakeket nem kéne egy műanyagdobozban kihűlni hagyni, úgyhogy másfelé indulunk. A látványból a cevichénél is elvesz, hogy dobozból jön (tányéron a fotók alapján igen dekoratív volna), és az a vicc is gyorsan elfárad benne, hogy megpirítva kerül bele a kukorica. A hal viszont üdítően friss, és egy nagyon szépen belőtt arányú, kellemesen savas-citrusos, kulturáltan csípős leche de tigre (tigristej) marinád áztatja.
Külön gyerekmenüt nem láttam, viszont gyerekeket a vendégtérben bőven. A Barrióban pizza is sül, nekik az lehetne az egyik kézenfekvő választás, és kóstolva az derül ki, hogy a tőkehallal töltött paprika a másik. Rímel a magyar töltött paprikára, de ennek sült paprikától lesz édeskés a szósza is. Papírforma szerint az empanada (kis töltött tésztabatyu) lehetne a harmadik kölyökfavorit. A hat ízből mi a marhásat, a rikottás-spenótosat és a hagymás-sajtosat próbáljuk: a budapesti átlaggal – merthogy ezt több helyen próbálják mások is bepörgetni – szemben itt a tészta kellően omlósra sikerül, csak a töltelék az, ami magában száraz hatású. A hozzá járuló pikáns paradicsomszósszal minden szépen kikerekedik, de gyerekeknek úgy már sok lesz a pikantériából.
A morcipan argentin véres hurka, a magyarral ellentétben marhahús alapokon áll, és itt kettévágva hever egy nagyon kellemesen zsíros lepénykében, egy kis salsával. Első ránézésre, sőt magába a hurkába harapva sem gondolnánk, de együtt pillanatok alatt elfogy. A főszereplő mégis egyértelműen a séfajánlatban szereplő marhaoldalas. A csonttal jön, és egy határozottabb nézéstől leomlik róla – (nagy)kanállal esszük. Bőségesen jut mellé pecsenyelé is, ami itt szerencsésen a sült hús levéről szól, és nem valami ragacsos BBQ-egyenmártás a megidézett földrész északi feléről. A krumplipüré ellenben, hacsak nem az újdonsült törzsvendégek követelték ki, el is maradhatna.
A meglepetésnek hívott desszerttel zárunk, ami annak alapján, ahány fotón felbukkan, sokaknak már nem meglepetés: dulce de lechés (nádcukorból készült karamellkrémes) sült ananász, ami valahogyan képes nem gejl lenni. A honlapról nem egyértelműek a kiszállítás határai, de azzal és a bejutással is érdemes próbálkozni: a Barrio ételei műfaján belül házias, otthon mégis nehezen reprodukálható, amúgy is társaságba való fogások, egészen korrekt ársávban.
Barrio Budapest II., Hidegkúti út 2/a. A teszt időpontja: 2022. január 23.
A Ferzol Kft.-nél mindent tudnak a lemezmegmunkálásról, és ezt évről évre egyre több megrendelőnek tudják bebizonyítani. A tápiószőlősi központú cég ma már több mint 700 embernek ad munkát és a Bíró család három generációja dolgozik benne.
Ha valami baj van, azonnal mehessek magánorvoshoz, és ott már ne is kelljen fizetnem. Sokak vágya ez, sokan tesznek is már érte, de még többen vannak, akik halogatják a döntést, és végül későn (sem) lépnek. A magán-egészségbiztosítások hazai piaca még mindig tanulópálya. Nagyon lehet élvezni, de tele van buktatókkal, tévhitekkel és bosszantó finomságokkal, amik csak a gyakorlatban jönnek elő.
A legenda szerint Erzsébet királyné egyik kedvenc gödöllői helye a Pusztaszentjakabi-tó volt, melynek partján maga is rengeteget időzött. A tópart közelében ma újépítésű házak sorakoznak és babakocsis anyukák sétálgatnak körülötte, köszönhetően annak, hogy egy cég fantáziát látott a területben és tűzön-vízen át végigvitte elképzelését. A Sissy Villapark és az Active Komplex Kft. kalandos története.
Egy szuterénből indultak, és egyszer majdnem elúszott az üzletük. Ma több mint hétmilliárd forint az árbevételük, és közben a piac is hozzájuk érett. A Wagner Solar alapítója, Beleznai Nándor már „csak” napi tíz órákat dolgozik a napelemeket és alternatív energetikai megoldásokat kínáló családi cégben, a fiatalabb Beleznaiak már több területre is bejelentkeztek.
