Burján Safirát megviselte a közösségi média, volt férjét, Zsombort pedig az ügyvezetés, ezért úgy döntöttek, közös vállalkozásuk, a Szafi Products nagyobb részétől megválnak. A mindenmentes termékekben itthon úttörőnek számító cég vezetését az Ipsits házaspár veszi át tőlük – ők korábban a Schobert Norbi féle Update-franchise építésében edződtek.
Gattyán György néz rám jelentőségteljes arccal, elegáns öltönyben, lezserül keresztbe vetett lábbal, miközben a négy interjúalanyomra várakozom – na, nem élőben, hanem a 2017. decemberi Forbes címlapjáról. Nem véletlen, hogy éppen ez a magazin hever a dohányzóasztalon a Szafi kőbányai központjában. 2017-ben ebben a számban mutattuk be, hogyan fejlődtek az egyetemen írt receptek – egy kiskunmajsai tanyáról indulva – mindenmentes poralapokká és milliárdos árbevételű vállalkozássá.
„Bár igazad lenne!” – mondja nevetve Burján Zsombor, mikor azt fejtegetem neki, hogy 2017-hez képest ma már alighanem mindenki hallott a Szafi termékekről. „A férfiak között ez nagyon nincs így” – állapítja meg. „Tegnap százhúsz embernek tartottam előadást. Nem mindenki tudta, hogy ki vagyok, de a Szafi nevet már ismerték” – árnyalja a képet Safira (azaz a Szafi márka névadója). A férfitársadalom jelentős részének ingerküszöbét talán nehezebb áttörniük a Szafi termékekkel, de az vitathatatlan, hogy öt évvel ezelőtthöz képest jóval többen hallottak már róluk. Ehhez fontos volt a 2018-ban elindított franchise-hálózat. „Nagy szükség van a kényelmi termékekre” – mondja Zsombor. Kezdetben kizárólag lisztkeverékeket és szárazárut forgalmaztak. Termékpalettájuk mára alaposan kibővült, lekvárok, öntetek, avokádóolaj és még gyorsfagyasztott csokis szuflé is kapható náluk.
Még egy profinak sem egyszerű A franchise-üzletekben a pékáruk és gyorsételek viszik a prímet. Szendvicsek, hotdogok, lángosok és hamburgerek készülnek Szafi alapanyagokból, illetve olyan mindenmentes termékeikről ismert márkák is vannak a kínálatukban, mint a Violife vagy az Alpro. Főleg az újragondolt, reformgyorskajákkal nehéz mellényúlni – legalábbis biztos, hogy van kereslet jól elkészített hamburgerre vagy lángosra –, a franchise-üzletek megnyitása mégsem volt kockázatmentes. „Egy skandináv országban nem tartottam volna ennyire az indulástól, de Magyarországon vagyunk” – céloz Zsombor a hazai fogyasztók árérzékenységére.
Bevalljam-e, hogy ezen sorok írásakor épp húslevest főzök? Illik ezt egy Öko mellékletben? Mindegy, már leírtam. Igazi hétköznapi luxus ez, egy átlagos kedd nem így néz ki. Egy kisebb betegség indokolja, hogy előkerült a konyhaszekrény mélyéről a piros lábas. Vagy fazék? Ezt sosem tudom, pedig anyukám már jó rég elmagyarázta a különbséget. Délelőtt tíz, jön […]
Bevalljam-e, hogy ezen sorok írásakor épp húslevest főzök? Illik ezt egy Öko mellékletben? Mindegy, már leírtam. Igazi hétköznapi luxus ez, egy átlagos kedd nem így néz ki. Egy kisebb betegség indokolja, hogy előkerült a konyhaszekrény mélyéről a piros lábas. Vagy fazék? Ezt sosem tudom, pedig anyukám már jó rég elmagyarázta a különbséget.
Délelőtt tíz, jön az utcába a kukásautó, vissza az átlagos keddhez. Gyerek az ablakra tapad, a kukások jófejek, integetnek, közben mesélem a hatévesnek, milyen menő elektromos kukásautókról írtunk ebben a lapszámban. A fékpedál lenyomása nélkül lehet fékezni velük, és a zöld rendszámos járgányokat nem biztos, hogy hallanánk, legfeljebb akkor, amikor bebillentik a szemetes tartalmát az autó gyomrába. (Abba bele sem merek gondolni, hogy az egész bulit lekéssük az ablakban.)
Ha már billentés! Egy ideje erősen piszkálgatjuk a Föld legfontosabb, átbillenő rendszereit, és ezzel nem lassú változást idézünk elő a klímában, hanem egymásra ható dominókat piszkálunk. Eldőlésük radikális következményekkel járhat. Mi lesz velünk 2077-re, de akár 2050-re vagy 2035-re? Miért kerüljük az ezzel kapcsolatos kényelmetlen kérdéseket, és hárítunk mindent a természetet kizsákmányoló kapitalizmusra, mikor felelősségünk tulajdonképpen százszázalékos? Szelektív hulladékgyűjtésünk tényleg csak aranyos szélmalomharc a gyárkémények pöfögése mellett? Címlapanyagunkban ezeket a kérdéseket elemezzük.
Délután kettő, menjünk a játszótérre. „Oké, hogy ma már nem vagy lázas, de azért ne menj közel a többiekhez, csak levegőzünk egy kicsit, és megyünk is be” – próbálom mederben tartani a dolgokat, közben lehuppanok egy padra. Azt, hogy milyen klassz padokról írunk, épp nem tudom elmondani a szaladgáló gyereknek (vajon érdekelné?), úgyhogy elmondom nektek: a Kuube épp meghódítja a világot napelemes okospadjaival. Lehet rajtuk telefont tölteni, wifit használni, időjárásról tájékozódni, vagy zenét hallgatni. Gyakorlatilag nincs olyan hely a világon, ahonnan ne érdeklődnének a budakalászi cég padjai iránt.
Nagy ugrásra készül a budapesti Greehill is, amely már részt vett Szingapúr zöld okosvárossá fejlesztésében. Mesterséges intelligencián alapuló technológiájukkal naponta ötvenezer városi fa állapotát lehet ellenőrizni, és meg tudják mondani például, hogy beteg vagy veszélyes-e egy fa. Elhoztuk egy negyvenévesen céget alapító nyíregyházi vállalkozó, Kulcsár Ildikó sztoriját is. Vegyész lévén tudta, milyen veszélyei vannak egy klasszikus tisztítószernek, úgyhogy Natur Cleaning márkanév alatt környezetbarát mosószert kísérletezett ki.
Mi lesz velünk 2077-re, de akár 2050-re vagy 2035-re?
Délután négy, nappali. „Kicsit bekapcsolhatod a tévét.” Már dübörög is a projektoron az állatos csatorna. Nemrég kellett nagyobb csomagra váltanunk, hogy az állatrajongó nézhesse az eddig csak a nagyszülőknél látott műsorokat. Reklám. Nem, nem lehet lenémítani, mert akkor lekési a műsor folytatását. Nem baj, elmagyarázom, mi a céljuk ezeknek, és hogy nem fogjuk megvenni a tizedik műanyag vackot csak azért, mert rányomtatták a kedvenc mesefiguráit.
Végre vége a reklámnak, vadon élő tigrisek „beszélnek” a képernyőn, a csatorna WWF-fel közös projektjét népszerűsítik. „Egymillió éve élek a Földön, alkalmazkodtam, fejlődtem, és mindent túléltem. […] Csak azt veszem el, amire szükségem van, de többet adok vissza, mint gondolnád. Mégsem veszed észre, hogy segítségre van szükségem. Bőgésemet már alig hallani, és mire a gyerekeid megöregszenek, lehet, hogy már el is hallgatok. Már nem én vagyok az erdő ura, hanem te.” Szünet. Rám néz, és csak annyit mond: „Ezt majd írd bele a cikkedbe, anya! Jó?”
Az amerikai Forbes negyed évszázada nyomozza a milliárdos oligarchák viselt dolgait, boncolja politikai kapcsolataikat, homályba vesző tulajdonviszonyaikat és nyakatekert offshore eszközeiket. Minden, amit tudni kell a Vlagyimir Putyin hatalma révén gazdagodó elitről.
Kőszegi Dániel egy kis debreceni pinceboltból indulva építette fel az ország legnagyobb erősáramú nagykereskedőcégét. A céget ma már gyerekei irányítják, de ő a nyugdíjas évek felé közeledve új ötletbe vágott bele, és egy maroknyi mérnökkel olyan elektromos meghajtást fejlesztett ki és gyártott le, amire az iparág nagyágyúi is elismerően csettintenek. Teherautóikat az Audi és az Aldi, kukásautóikat több magyar város is használja. Hamarosan bővítik az üzemet, és az a céljuk, hogy rövid idő alatt nyélbe üssék az első külföldi üzleteket is.
