Mi lehetnék, ami még nem voltam?

Az én vizsgámat legyenek szívesek március elejére tenni, mert áprilisban szülök.” Ezzel a mondattal sétált be az akkor nyolchónapos terhes Fábián Ágnes a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem titkárságára. Akkor éppen a gazdaságjogi doktorátusát készült megszerezni – a főállása mellett. A Henkel Magyarország ügyvezető igazgatójának élete tele van sztahanovista tanmesének is beillő pillanatokkal.


Ágnes kiérdemli a selfmade címkét, nem egyike azoknak a sikeres cégvezetőknek, akik már a vállalati ranglétra közepén kezdték a karrierjüket, minden fokot kijárt, és büszke is rá, hogy így tette. Huszonhat éve dolgozik a Henkelnél, ma ő a multicég hazai leányvállalatának vezetője. Törtfehér, lazán hullámzó ingében, makulátlan szőke hajával nehéz elképzelni őt máshol, mint egy konferenciateremben vagy egy ötcsillagos hotel előterében.


„Én voltam az egyetlen kislány a lakótelepen, akihez magántanár járt – idézi fel a gyerekkorát. – A családban is én vagyok az első értelmiségi, édesapám gépkocsivezető volt, édesanyám szakácsnő, de minden támogatást megadtak, hogy tanuljak. Tőlük örököltem a szorgalomra épülő értékrendet, és a mai napig tartom magam hozzá.”