Kétféle ember van, aki csodálja, és akit irritálnak a kritikái, de ha Surányi György megszólal, vagy ír valamit, arra mindenki odafigyel. Kétszeres volt jegybankelnök, volt kereskedelmibank-vezér, egyetemi tanár, az egyetlen magyar monetáris politikai szakember, akit nemzetközi körökben is igazán ismernek és elismernek.
Volt tanácsadója különböző színezetű kormányok vezetőinek, kezelt államcsődközeli helyzetet, stabilizált már árfolyamot, és tört már le huszon-pár százalékos inflációt. Több emlékezetes konfliktusa, nyílt vitája volt politikusokkal, közgazdászokkal, de ezek sohasem gátolják abban, hogy mindig egyértelműen vállalja szakmai véleményét. Portré egy autonóm emberről, öntörvényű stratégáról, akinek elképesztő memóriája és higgadtsága van, és aki szerint idővel mindig kiderül, hogy neki volt igaza.
„Meg kell, hogy mondjam, hogy a fideszeseknél a legnagyobb sikeremet akkor értem el, amikor 98-ban fociztam velük Őszödön. Talán azt gondolták, hogy valami belvárosi elkényeztetett gyerek vagyok, és azt hiszem, eléggé megdöbbentek, amikor azt látták, hogy – mondjuk így – nem zavar a labda.” Már több mint három órája ülünk egy budai kávézóban Surányi Györggyel, mire a játékra terelődik a szó. Elsőre meglepő – nem egy archetipikus futballrajongó plebejus alakja ül velem szemben –, ettől még tény: fociszeretete és -tudása (ha egy szalagsérülés miatt húsz éve már nem is játszik) régről és mélyről, a pesti József- és Ferencvárosban töltött gyerekkorából gyökerezik. Hasznos adottság volt a labdaérzék a grundon, ha egyébként valaki jó tanuló volt, és verekedni sem szeretett, de felnőtt életében is voltak helyzetek, amikor éppen a foci vitte előre a dolgokat.
„Annak idején, még a rendszerváltás előtt a Pénzügyminisztériumban is nagyon nagy szerepe volt abban, hogy elfogadjanak. A pénzügykutatós csapattal szemben ugyanis mindig volt egy kis fenntartás, hogy »naplopók, lézengő ritterek, csak okoskodnak«, de miután hetente egyszer együtt fociztunk a minisztériumi kollégákkal, ez megalapozta, hogy később bizonyos javaslatainkat át tudjuk verni. Például olyan horderejűeket, minthogy 89-ben hogyan kezelje a Németh-kormány az ország egyre nagyobb folyó fizetésimérleg-hiányát. Tehát a foci, amellett, hogy rajongásig szerettem a játékot, az életben is sokszor segített.”
Kívülről ítélve – szakmai pályáját, sokszor a nyilvánosság előtt is zajló monetáris politikai, pénzügypolitikai, makrogazdasági vitáit követve, az időnként őt érő támadások kezelését látva és több pályatársával beszélgetve – az ország talán legfelkészültebb pénzügyi szakembere sokkal inkább tűnik higgadt arisztokratikus elemzőnek, vagy ahogy jó barátja, Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát egyszer megjegyezte, „a szellem és a lélek arisztokratájának”. Büszke, reputációjára különösen kényes és intellektuálisan extrán igényes embernek, aki pozíciótól, ideológiától függetlenül, olykor kéretlenül is kritizálja, amivel nem ért egyet. És sok mindennel nem ért egyet. „Nála idegesebben a piac sem reagál, ha a Nemzeti Bank szerinte rossz döntést hoz” – írta róla egyszer egy születésnapi kötetben a makrogazdasághoz kevéssé, de a karakterábrázoláshoz annál jobban értő Spiró György.
Beleznay Maya a világ egyik legrangosabb egyetemén, a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) tanul asztrofizikát. Mint kutató, távoli galaxiscsoportokkal vizsgálja a világűr tágulását, másik projektjével pedig közelebb juthatunk a földszerű bolygók felfedezéséhez. A tudományágról, az űrkapitalizmusról, Muskról és Bezosról, valamint Magyarország lehetőségeiről kérdeztük.
Melyik is a világ legjobb műszaki egyeteme? A Stanford vagy az MIT? Az MIT, azt hiszem. (Nevet.)
Hogy vezetett az út idáig? Apai ágon sok fizikus van a családodban, mégsem ezért választottad az asztrofizikát. Kiskorom óta nagyon érdekeltek a csillagok. Elvarázsolt a tény, hogy a tőlük jövő fény több millió évet utazhatott. Akkor még nem tudtam, hogy ezzel a területtel akarok foglalkozni, de középiskolában is fizikából teljesítettem a legjobban. Floridában tanultam, a helyi egyetemek professzorainak írtam, hogy szeretnék kutatni ezen a területen. Sokan nem válaszoltak vagy visszautasítottak, de egy belga oktató szívesen látott a bináris csillagrendszerekről szóló projektjében. Így jöttem rá, hogy az egyetemen is ezzel szerenék foglalkozni.
Ez a kutatási tapasztalat segített abban, hogy az MIT-ra kerülhess? Igen, de nem mondanám, hogy csak nekem adódott lehetőségem a kutatásra. Amerikában viszont ez a céltudatosság nem épült ki úgy, mint Magyarországon, mert nem tudni, pontosan mit szeretnének látni az egyetemek. A kutatásnak köszönhetően felvettek egy asztrofizika programra a Yale-en, ez is sokat segíthetett a jelentkezésemen. Az MIT-n diákként sem kutatunk sokan, főleg nem asztrofizikusok, az alapképzésen lévők nagy része vagy programozó, vagy részecskefizikus.
Távoli galaxiscsoportok, forró Jupiter-bolygók előfordulási valószínűsége. Laikusoknak hogyan magyaráznád el a két eddigi kutatási területedet? Az első projektem a fekete lyukak körül keringő galaxishalmazok felkutatásáról szólt az univerzum eddig kevésbé vizsgált régiójában. Ezek vöröseltolódásával (ahogyan az elektromágneses hullámhossz a Földre ér, az infravörös tartomány felé tolódik – a szerk.) lehet kideríteni a világűr tágulásának sebességét.
Ehhez persze először magát a galaxishalmazt kellett megtalálnunk, ami jóval nehezebb volt, mint amire számítottunk. Több elemzés után küldtük át a halmazok potenciális koordinátáit egy chilei teleszkóphoz, és az megerősítette a galaxisok létezését.
Érdekes volt, viszont úgy éreztem, hogy az asztrofizika olyan szerteágazó terület, amiben sok más téma is hasonlóan érdekes lehet. Így folytam bele az exobolygók (a naprendszerünkön kívül keringő bolygók – a szerk.) világába, ami az MIT-n elég fontos: itt építik a NASA-val az exobolygókat felmérő műhold, a Transiting Exoplanet Survey Satellite gépeit. A projekt vezetőjével dolgoztam egy évig: forró, Jupiter jellegű bolygókat kerestünk más csillagok körül. Ez azért fontos, mert ezek a bolygók óriásiak, jóval könnyebb észlelni őket, mint a Föld-szerűeket. De azt a programot, amit a felkutatásukra írunk, később finomhangolva, földszerű bolygókat is találhatunk. A legjelentősebb eredményünk, hogy újraírtuk a Kepler misszió által lényegesen alulbecsült előfordulási arányokat.
Mi az űrkutatás legfontosabb kérdése – és feladata – jelenleg? A kozmológiának az egzisztenciális kérdéseket kutató területe. Hogyan keletkezett az univerzumunk, honnan jöttünk, van-e élet rajtunk kívül? De ez még nagyon elméleti síkon mozog. Az alapképzésemen egy jó publikációhoz sokkal megfoghatóbb téma kell. Sokan megkérdőjelezik, hogy miért fontosak a nagyon elvont, elméleti témák. Viszont én úgy gondolom, hogy ez tolja előre a tudományágat. Mindig arra törekszünk, hogy a technológia lépést tudjon tartani az elmélettel, így ahhoz, hogy a technológia fejlődjön, az elméletnek is fejlődnie kell.
Kapitalista szemmel is hatalmas potenciál van az űriparban. Mennyire hátráltatják szabályozási hiányosságok az állami és a privátszférát? A robbanás küszöbén vagyunk, csak az lassítja, hogy a részvétel sok erőforrást igényel, a szabályozás csak ezután jön. Fontos lesz ennek a keretrendszernek a kiépítése, de addig nem lesz meg, amíg nincs elég sok komoly versenyző ahhoz, hogy ebből probléma legyen.
Lehetséges, hogy globális szinten kialakítanak majd egy keretrendszert, vagy egy-egy nagy űrnemzet köré épülnek majd regionális klaszterek? A nemzeteknek hadi szempontból is nagyon fontos az űripar, ezért is lép be több ország a versenybe, lépést akarnak tartani a világ vezetőivel. Épp ezért szükséges lesz a globális szabályozás, mert ha nem épül ki, nem lesz korlátja az államok tevékenységének.
Magyarország is mintha egyre inkább stratégiai ágazatként tekintene az űriparra. Hogyan vehetjük fel a versenyt a nagyokkal? Gyártás szempontjából az autóipar versenyelőny lehet, de Magyarországnak a kutatók a legértékesebb erőforrásai. Amikor az MIT-n írtam a publikációm, minden második hivatkozásomnak több magyar szerzője is volt. Erre a kapacitásra ráadásul most igény is lesz, mert az Egyesült Államoknak az orosz–ukrán háború miatt romlottak a kapcsolatai Oroszországgal, ami lassítja az amerikai űripart is, épp ezért új országok, új kollaborátorok léphetnek be a versenybe.
Miért fontos, hogy részt vegyünk a versenyben? Az átlagemberek nem mindig látják az értelmét, hogy miért is kéne erre a területre ennyi pénzt és erőforrást fordítani. Hiszen az asztrofizikában és az űriparban nincs egy egyértelmű probléma, amit meg kell oldani. Viszont ennek a visszhangjai azok, amik hatnak a társadalomra. Már most rengeteg olyan technológiát használunk a mindennapjainkban, ami az űriparnak köszönhető: az MRI, különböző hőszigetelő anyagok, a GPS… Ebben az iparágban részt kell venni, és vakon kell hinni, mert hosszú távú befektetésként biztosan megtérül.
Musk, Bezos – sok ipari probléma hozzájuk kapcsolódik. Például az űrszemét kérdése. Igen, de ők azok, akik újra beindították az űrversenyt. Az, hogy a SpaceX építi a NASA kilövőállomásait, azért elég nagy szó. Akkor van fejlődés, ha van verseny, és a kapitalista privátszféra előtt utoljára az Egyesült Államok és a Szovjetunió versengése idején fejlődött ennyire az iparág. Nyilván nem csinálnak mindent jól, de ők az úttörők.
Bezosnak vagy Musknak dolgoznál szívesebben? Hát nem Bezosnak. (Nevet.) Nem szeretem annyira, és le is van maradva. Legszívesebben a NASA-nál lennék kutató, de el tudom képzelni, hogy a SpaceX-nél dolgozzak. Viszont inkább a kutatás érdekel, valamint a diplomáciai aspektus. Az Európai Űrügynökség és a NASA szorosabb együttműködésének kialakításában szívesen részt vennék.
És ha lenne egy startupod, mivel foglalkoznál? Miben látod a legnagyobb gazdasági lehetőséget? Nyáron egy befektetőnél dolgoztam, és rengeteg befektetőknek szóló prezentációt átnéztem. Sokan foglalkoznak az űrszemét kérdésével és az űrbányászattal. Utóbbit azonban a legnagyobb vállalatok sem tudják megcsinálni, mert ez még annyira távoli. Szóval inkább előbbit mondanám, de a Holdra épített üzemanyagtöltő állomással is sok pénzt meg lehetne fogni. A NASA tervez is ilyet, egy startup rá tudna csatlakozni az ötletre. Szerintem ez a következő tíz évben reális cél.
Vágyom rá, hogy legyenek példaképeim. Nekem nem Elon Musk az üzleti ikon. Földhözragadtabb, botrányokkal kevésbé árnyékolt, mégis innovatív szereplőket keresek. Egy üzleti ikon a rajongási élményen túl inspirál is, üzleti értéket, stílust, jövőképet formál. A Patagonia sportmárka alapítója, Yvon Chouinard – vajon hányan ismerik a nevét Muskhoz képest? – a hárommilliárd dollár értékű vállalat egészét egy nonprofit szervezetre […]
A klasszikus repülőtéri autókölcsönzésen túl az utóbbi években a cégeknek is fontos mobilitási partnerévé vált a Sixt Magyarországon. A céget közel 20 éve vezető Dévai Gáborral az AutoWallis Csoporthoz tartozó autókölcsönző megváltozott működéséről, az örök értékekről és a néhány hónapos bérlés számos előnyéről beszélgettünk.
Van, aki itt kezdi az újságot, és van, aki a hátsó oldalon. Az utolsó oldali konkurencia most erős. Fehér Gyula a ritkán, de akkor jót szóló emberek közé tartozik, Rapid rovatunk passzol hozzá. Rögtön rendbe teszi, hogy mit gondoljunk a válságról, és képbe hoz mindenkit, hogy milyen ígéretes startupsztorik vannak épp a piacon. Tanár úr is van a lapban, rögtön a címlapon. […]
Tombol az energiaválság, közvetlen hatásait mindenki érzi a pénztárcáján. Ezért olyan rezsibarát eszközöket és technológiákat gyűjtöttünk össze, amelyek kifejlesztésénél már erre is figyeltek, és használatukkal egyrészt spórolni lehet, másrészt pedig a környezeti terhelésük is alacsonyabb a megszokottnál.
Salamon András évtizedek óta tanít filmeseket, és tapasztalataiból mindig is szeretett volna iskolát létrehozni. A Lumiere Filmiskola két félresiklott próbálkozás után maradt talpon, sikeréhez azonban Hollywood is kellett.
