Mindig ott van egy de

„Meg kell, hogy mondjam, hogy a fideszeseknél a legnagyobb sikeremet akkor értem el, amikor 98-ban fociztam velük Őszödön. Talán azt gondolták, hogy valami belvárosi elkényeztetett gyerek vagyok, és azt hiszem, eléggé megdöbbentek, amikor azt látták, hogy – mondjuk így – nem zavar a labda.” Már több mint három órája ülünk egy budai kávézóban Surányi Györggyel, mire a játékra terelődik a szó. Elsőre meglepő – nem egy archetipikus futballrajongó plebejus alakja ül velem szemben –, ettől még tény: fociszeretete és -tudása (ha egy szalagsérülés miatt húsz éve már nem is játszik) régről és mélyről, a pesti József- és Ferencvárosban töltött gyerekkorából gyökerezik. Hasznos adottság volt a labdaérzék a grundon, ha egyébként valaki jó tanuló volt, és verekedni sem szeretett, de felnőtt életében is voltak helyzetek, amikor éppen a foci vitte előre a dolgokat.


„Annak idején, még a rendszerváltás előtt a Pénzügyminisztériumban is nagyon nagy szerepe volt abban, hogy elfogadjanak. A pénzügykutatós csapattal szemben ugyanis mindig volt egy kis fenntartás, hogy »naplopók, lézengő ritterek, csak okoskodnak«, de miután hetente egyszer együtt fociztunk a minisztériumi kollégákkal, ez megalapozta, hogy később bizonyos javaslatainkat át tudjuk verni. Például olyan horderejűeket, minthogy 89-ben hogyan kezelje a Németh-kormány az ország egyre nagyobb folyó fizetésimérleg-hiányát. Tehát a foci, amellett, hogy rajongásig szerettem a játékot, az életben is sokszor segített.”


Kívülről ítélve – szakmai pályáját, sokszor a nyilvánosság előtt is zajló monetáris politikai, pénzügypolitikai, makrogazdasági vitáit követve, az időnként őt érő támadások kezelését látva és több pályatársával beszélgetve – az ország talán legfelkészültebb pénzügyi szakembere sokkal inkább tűnik higgadt arisztokratikus elemzőnek, vagy ahogy jó barátja, Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát egyszer megjegyezte, „a szellem és a lélek arisztokratájának”. Büszke, reputációjára különösen kényes és intellektuálisan extrán igényes embernek, aki pozíciótól, ideológiától függetlenül, olykor kéretlenül is kritizálja, amivel nem ért egyet. És sok mindennel nem ért egyet. „Nála idegesebben a piac sem reagál, ha a Nemzeti Bank szerinte rossz döntést hoz” – írta róla egyszer egy születésnapi kötetben a makrogazdasághoz kevéssé, de a karakterábrázoláshoz annál jobban értő Spiró György.