Fábián István – Pisti – beáll a zuhany alá. Habár időpocsékolásnak tartja. Na, nem úgy. Airpodsot dug a fülébe, fürdés közben készül a napi témákkal. Biciklire pattan, hiszen ezt is muszáj. Az Airpods Debrecen utcáin is ugyanúgy szól. Azt mondja, ha csend van, nem csinál semmit, az pedig nem jó. Ezért kerüli a csendet.

Pisti beér a stúdióba. A körasztalnál már ott várja Komzsik János – Jani –, kicsit kómásan, a kamera előtt fog ébredezni. Fél kilenckor kezdődik napi műsoruk, a Happy Hour, sok ezren követik élőben online, a nagyobb platformokon is ott van a legnépszerűbb podcastok között. Kötetlen napindító néhány fókusztémával, két harmincas gémer világmeglátásaival, rajongók garmadájának végeláthatatlan kommentfolyamával. Egyórás a műsor. Ahogy vége a streamnek, ott kezdődik a nap. „Minden ezután jön” – mondja Pisti. 2020-ban, a covid közepén született gyermeke. A szigorúbb kórházszabályok miatt nem volt egyszerű menet, de akkor is azt mondja, „szürreális, elképesztő élmény, sosem felejted el”. Éjszaka jött a kislány, pár óra múlva Pisti már a reggeli műsorban ült, hogy felfedje, amit eddig eltitkolt: apa lett. És utána két hét apaszabadság.
Hétvége egyenlő család, Janinak és Pistinek is. A hétköznap a munkáé, a tízórás daráké, aminek majdnem a felét képernyőn töltik. Nem előtte, rajta. „Hétfőn reggel bemegyek, és van, hogy máris péntek délután lesz, kint van rohadt sok videó, én meg nem tudom, hogy a tökömbe történt az egész. Muszáj arra koncentrálni, amit csinálunk, mert különben kiégető érzés tud lenni” – mondja Jani. „Érdemes lenne néha kettőt hátralépni. Csak nincs rá időnk nap mint nap” – csatlakozik Pisti. Pedig a jelenlegi állapotokért sokat küzdöttek, gördülékenyebbek a folyamatok, mint valaha.

Ők ketten a TheVR. Így, titulus nélkül. Ha formálisan nézzük, Pisti a CEO, Jani a produkciós menedzser. És ma már négyen vannak. 2013-as indulásuk óta öt Youtube-csatornát, az ország legnépszerűbb Twitch-streamcsatornáját, több podcastműsort, Tiktok-profilt, saját márkás ajándékboltot, sőt már mobilalkalmazást is gondoznak. Kezdettől Debrecenből működnek. „A költözés mindig horror”, szörnyülködik Pisti, mindenesetre már a harmadik stúdiót lakják be (előtte az IT Services irodájában, azelőtt Janinál dolgoztak). Jelenlegi helyükön lassan másfél éve vannak, kétszázharminc négyzetméteren, több berendezett helyszínnel, műsoraiknak dedikált sarkok, díszletek jutnak. „A stúdió az első olyan dolog, amit fel tudunk mutatni közel tíz év eredményeként. Dönthet bármikor úgy a Google, hogy törli a csatornát, és minden eltűnik. A stúdió nem fog” – mondja Pisti.

Tavaly volt először százmillió forintos árbevételük, azt mondják, hogy „ilyen cég nincs nagyon Magyarországon”. Már olyan, ahol maroknyi csapattal annyi néznivalót tudnak gyártani, hogy azt már komoly teljesítmény nyomon követni. „Azt most nem tudom elképzelni, hogy nem ezt csinálom” – jelenti ki Pisti. Rég nem arról szól már a munkájuk, mint a legelején, hogy VR-headsettel a fejükön ordibálnak puritán grafikájú horrorjátékokat nyüstölve. Az évek alatt sokplatformos kvázi médiavállalkozássá nőtték ki magukat. Nem az első Youtube-generációk szülöttei (Rossz PC Játékok, Videómánia, Hollywood Hírügynökség), viszont kilenc év után is fejlődnek, növekednek, ami ritka a szakmában. „Csomó mindenki azért stagnál, vagy van leáldozóban, mert ugyanazt csinálja, mint tíz éve. És sokan eltűntek, mert elmentek inkább dolgozni.”

Kérdés, van-e feljebb, ők is látják a korlátaikat. „Az a szűk keresztmetszetünk, hogy olyan kontentre nem tudunk hagyatkozni, amiben nem mi vagyunk” – mondja Pisti harsányan, lendülettel, mint általában. Jani mosolyog, és bólogat. Mint általában.

Felkéredzkedtünk a galériára
Elsőre mintha Pistinek találták volna ki a kereskedelem és marketing szakot, végül mégsem fejezte be a debreceni tanulmányait. Inkább elkezdett dolgozni. „Nem azért, mert különben nem lesz meg mindened. Hanem mert nem leszel.” Meglep, milyen pátosszal mesél az értékesítői szakma szépségéről, nem ezt várnám a magyar geekbirodalom közismert arcától. „Nekem az eladás művészet. Láttam eladókat, akik még a régi iskolát követték. Lenyűgözött a technikájuk, hogyan veszik el a pénzt a vevőktől. Aztán láttam eltűnni ezeket az embereket, és azok, akiket a helyükre állítottak, csak az árcímkékre mutogattak. És ott halt meg a dolog.”

A TheVR előtti utolsó munkahelye a helyi Istyle üzlet volt. Janival is a bolt egyik Ipad-premierbuliján találkozott először, sokat nem beszélgettek akkor. Jani mobilos blogot vitt akkoriban, ahhoz kamerázta körbe a táblagépet. Őt akkor szippantotta be a mobilos, teches vonal, amikor édesapja telefonboltot nyitott. A 2008-as válságot keményen megérezte a család, Janinak furcsa volt hozzászoknia, hogy spórolniuk kell. Mérnökinformatikus szakon tanult, szintén Debrecenben. Büszkén mosolyog, amikor a tudományos cikkéről beszél, robotfocicsapatot fejlesztettek az egyetemen. „Majdnem eljutottam a végére” – mondja, de ő is félbehagyta az egyetemet. Akkori barátnője Pistiékkel dolgozott az üzletben, Jani sokat lógott ott. Ember kellett, adta magát, hogy őt vegyék fel, így értek össze a szálak.

Hamar le lettek osztva a szerepek. „Pisti nagyon sokat tud beszélni mindenről. Én nem” – Jani viszont napi szinten fejleszti a technikai tudását. Szinte mindent Youtube-videókból tanult, az eszközöktől a forgatáson át a vágásig, utómunkáig. Mindig elkerülték őket a parázs viták, mondván, „közös az érdek”. „Jani tud olyan döntéseket hozni, ami közvetlenül hat az életemre, és fordítva.” Nem látják sok értelmét, hogy munkán kívül is együtt lógjanak, közösen hétvégézzenek. Minek? Napi tíz órát töltenek ugyanott. Barátok? Kollégák? „Családtagok” – döbben rá Jani az interjú közben.

2013 elején lettek munkatársak a boltban, még abban az évben tech blogot indítottak, majd sebtiben videóra váltottak. Első, 2013. júniusi tech videójuk ma is fent van a Youtube-on, a 805 ezer feliratkozós anyacsatornán. Pisti öt percben, macbookos mikrofonhanggal, hosszan hagyott vágóképpel prezentálja a Leap Motion nevű mozgásérzékelő hardvert. „Emlékszem, bementünk a kávézóba, és felkéredzkedtünk a galériára forgatni. Ismerősömtől kaptunk kölcsönkamerát” – meséli Jani. Az első profi mikrofonért három hónapot dolgoztak. Ma már rahedli PC-vel, kamerával, objektívvel, kellékkel zsonglőrködnek. Az eszközlistát állandóan frissítik, bárki meglesheti a honlapjukon, mire megy a rajongók támogatása és a streamingplatformoktól származó bevétel.

A TheVR születésnapját önkényesen későbbre, október elejére datálják. Akkor indultak első koncepciójukkal – nomen est omen –, a virtuális valósággal. Az első Oculus headset piacra dobása és a rövidebb-hosszabb VR-demók, játékok révén is felkapott terület volt ez, végigmentek a fontosabb címeken, főképp a horrorjátékokon. Hiszen abból viccesebb anyagot lehetett kihozni. Mások kínján röhögni, ahogy kitakart arccal, bedugott füllel szoronganak sötét folyosókon, és próbálnak szívinfarktus nélkül áthaladni a hangosan nyikorgó ajtókon. Mondjuk úgy, Janinak és Pistinek akkor még szerényebb eszközparkból és konfigurációból kellett szaggatásmentes játékot és késleltetés nélküli felvételt kisajtolni. „És még legyél szórakoztató is.”

Voltak fénypontok, de inkább kevesebb, mint több sikerrel jártak, a virtuális valóság is egyre kevésbé érdekelte a nézőket. Pisti szerint a kitartó tapogatózásnak köszönhetik, hogy évről évre megtalálták a fenntarthatóbb, keresettebb tartalmakat. Külön tech csatornát indítottak, közönségsiker címeket játszottak végig, és persze olyan B kategóriás őrületeket is bevállaltak, mint a Super Mariót direkt kifordító és elviselhetetlenül nehézzé tevő, beszédes című Cat Mario. A fő csatorna három legnézettebb videója erről az ingyenes játékról szól. Szokás a TheVR sorsfordító videóinak is tekinteni őket, ahol Pisti direkt szemüvegben, pixelenként táncol a végső összeomlás szélén. A szemüveg amúgy Janié volt, a fókusz pedig azóta egyre tágult.

Mainstream off, Budapest off
Mordorban zajlik az interjú. Értsd, Budapesten (ők így hívják), a címlapfotózás miatt is. A főváros nem a terepük, hallani rajtuk, mennyire idegen és macerás nekik. Együtt munkaügyben a covid előtt voltak itt legutóbb. Amikor 2016 környékén úgy döntöttek, benéznek a fősodor ajtaján, több megjelenést, interjút, gálát is bevállaltak, és a fél életüket Pesten töltötték. Ebből érezhetően visszavettek. (A Forbesnak is visszatérő arcai, szerepeltek 30/30-as listánkon, voltak és lesznek is eseményeinken, tavaly pedig nagyinterjút csináltunk velük a Forbes.hu-ra.) „Viszonylag egyszerű emberek vagyunk. Ezek az események, a celebek és amiről beszélnek, az egész miliő olyan, mintha messziről néznénk” – emlékszik vissza Pisti.

Az is zavarta (zavarja) őket, hogy mások abból ítélkeznek, amit látnak („ketten szerencsétlenkedünk egy szobából, és ebből van a világ összes pénze”). Furcsállják is a hazai médiakörnyezetben azokat, akik inkább találgatnak ahelyett, hogy felkeressék őket, és kérdezzenek. Ma különösen igaz, hogy nem vállalhatnak el bármilyen meghívást csak úgy, mérlegelniük kell, hogy megéri-e kiesniük a kontentgyárból. „Ha elhívnának egy hétre Malibura, és fizetnének mindent… öreg, egy hét alatt annyi kontentet csinálunk, ilyen hülyeségekre nemet mondunk” – bukik ki Pistiből.

Tehát mainstream off, Budapest off, sok százezer követő és országos ismertség on. És itt jött a munka neheze. 2016-ban még azt mondták: a heti tíz videótól kettészakadnak, kész, nem bírnak többet. Ma csak a streamek száma heti tíz, és amellé jön még számos tartalom. Jani már az induláskor otthagyta az üzletet, egy-két évvel később az egyetemet is, és Pisti sem bírta együtt a két munkát sokáig.

„Virágboltot akarsz nyitni. Vagy kajáldát. Vannak előtted irányok, látsz trendeket. Ebben a szakmában viszont nincsenek, neked kell őket meghatároznod. És gőzöd sincs, hogy jó lesz-e, vagy sem” – mondja Pisti. „Inspirálódni lehet külföldről, persze, de fogalmad sincs róla, hogyan gondolkozik a magyar közönség. A trendek sokszor nem működnek itthon” – mutat rá a tech csatorna példáján keresztül Jani. Különösen büszkék erre a csatornájukra, sok év kellett, mire ráleltek a hangjára hosszabb videókkal, minőségi gyártással. De a legfőbb hozzáadott értéknek a rögtönzést tartják, legfeljebb vázlatpontokból és a bemutatott eszköz specifikációiból hajlandók címszavakat lesni. Más videóiknál még ennél is spontánabbak.

A fő platform 2016-ig a Youtube volt, utána döntöttek úgy, hogy a Twitchen is elkezdenek streamelni. Több mint 550 ezer követőjük van, amivel ők az ország legnagyobb Twitch-csatornája, és egy 2021. őszi, streamerkifizetéseket listázó szivárogtatásból is sejteni, hogy a twitches bevételi láb bőven felnőtt a Youtube mellé (az akkor nyilvánosságra került adatok szerint 26 havi streamelés után akkori árfolyamon több mint 84 millió forintot fizetett ki nekik a platform). Ehhez adódnak hozzá a TheVR-logós ajándéktárgyak és a szponzorált tartalmak is. Többedmagukkal alapították meg a Penta Media Group influenszerügynökséget, főleg azért, hogy a márka- és ügyféltalálkozók alatt Budapesten is képviselje őket valaki.

Az első Happy Hourt 2017 májusában streamelték. Közel 1300 adás után nehéz elvitatni tőlük, milyen teljesítmény több mint öt éve sokezres élő nézettséggel berúgni a reggelt, az utólag feltöltött videókat is tízezres–százezres nagyságrendben nézik. És ezt úgy, hogy a Happy Hour talán legnagyobb fordulata az volt, amikor a videójátékokon és kütyükön túl elkezdtek foglalkozni, beleállni általánosabb, akár közéleti témákba is. Ami mindkettejüknek nagy feladat. „Belemegyünk olyan témákba, amik rohadtul megosztók tudnak lenni. A Happy Hour a legtöbb támadás melegágya” – vakarja a fejét Jani. „Vannak időszakok, amik mentálisan túltelítenek – teszi hozzá Pisti. – Nem érted a támadásokat, kezded megkérdőjelezni, mi az istennek kell ez, minek vergődj, ha úgyis utálnak. De túl lehet élni, egy idő után kiürül a kilátástalanság, és elkezdhet telítődni újra.”

Félreértés ne essék, ez csak a követőbázis egy része, Jani és Pisti felettébb boldog, hogy ilyen lelkesen kommunikál velük a közönség, és viszont. Hogy a nézők úgy építették be a hétköznap reggelekbe a Happy Hourt, ahogy mondjuk mások Balázsékat. Viszont van még valami, amivel Pisti szintén nehezen tud mit kezdeni. „Nem tudom elhinni, hogy bárki hallani akarja egy olyannak a véleményét, mint amilyen én vagyok.”

A Timeout című podcastjukban hosszan beszélgetnek pályatársakkal és területükön túli emberekkel, ami még tovább mélyítette ismereteiket, világlátásukat. Ez már az a műsorkészítési szint, ahol szerkesztőre is szükség lenne több tematikát, még pontosabb infókat egybeszedni? „Lenne benne ráció, beszélgettünk erről” – mondják. Kérdés, hogy ez mennyire ölné ki a spontaneitásukat. Főleg két olyan srácnál, akiknek nemcsak a munkájukról vannak markáns elképzeléseik, de az őket körülvevő világról is. „Barátok vagy a feleségem szavára adok” – mondja Pisti.

„Ők voltak az első kollégák, akikkel már akkor lehetett szakmai szinten beszélgetni az újmédiás platformok jövőjéről, amikor még egyikünk sem látta, pontosan hová vezethet ez az út. Valószínűleg ez a kölcsönösen hasonló hozzáállás indította el a barátságunkat is – mondja 2016-os találkozásukról Pusztai Tamás, aki Nessaj néven streamel, videózik, sokszor a TheVR-ral közösen. – Bár az évek alatt rengeteg minden változott meg körülöttünk, ez a munkához és a közösséghez való viszony örök és állandó.”

Most már annyi különböző csatornájuk, célközönségük van, hogy aki Tiktokon fut bele Pisti valamelyik KFC-burgerkóstolós videójába, nem is biztos, hogy tudja, mi fán terem a TheVR. „Tudod, hányan kérdezték már, én vagyok-e a hambis gyerek?!” Szimpla termékkicsomagolós videót se töltenek már fel a nagy tech csatorna hosszabb, elmélyülős bemutatói mellé, pár hónapja külön csatornán, a TheVR Shortcuton futnak a rövidebb kütyüs tartalmak. És ez csak néhány példa arra, miért kellett műhelyből céggé fejlődniük – és cégként hogyan lehet újra teret adni a műhelymunkának. „Gondolkodhatnánk rajta, merre tovább. Akár azzal is eljátszhatnánk, hogy új karaktert építsünk a csatornára. De nem tudunk nagy médiacégként működni – mondja Pisti. – Műsorötletem lenne száz. De hogy ki a tököm csinálná meg? Fogalmam nincs.”

Nessaj közelről figyelte a fejlődésüket. „Az utóbbi hónapok rengeteg áldozattal jártak, amit sokszor csak Jani és Pisti, valamint a hozzájuk legközelebb álló emberek érzékelhettek igazán. De erre szükség volt, hogy megteremthessék a működésük következő szintjét. Kicsit megöregedtek a folyamatban, kikapcsolódásra az utóbbi két évben nem igazán volt idő, de szerintem ennek a pozitív hozadékát már a követőik is látják.” Nessaj szerint „az építkezésnek sosincs vége, nincs csúcspont, ahol meg lehet pihenni, de ez így van jól. Az én szememben már megtették a legnehezebb lépést, felnőttek a feladathoz, amire sajnos a legtöbben képtelenek. Amatőr, kezdő vállalkozásból felelős, meghatározó médiacéggé nőttek, de sikeresen megtartották a kezdeti filozófiájukat, aminek köszönhetően elismertek lettek.”

Pénzben nem lehet kompenzálni
Az eladás művészeténél érintette Pisti, mennyire alapvető a bizalom, ha embert kell toborozni. Az elmúlt évek két új csapattagja, Gyenge Dániel és Érckövi Balázs sem véletlenül jött. Debrecenben már most felismerik őket az utcán. Pisti szerint „ha találsz valakit, aki rohadt tehetséges, foglalkozol vele, addig adod neki a pénzt, amíg a munkája lesz a legfontosabb dolog a világon. Nem hiszek a folytonos embercserékben meg spórolásban.” Debreceni szinten úgy vélik, versenyképes fizetést adnak a multikhoz képest. Jelentkezett már hozzájuk tévés vágó is. „Nem tudom, mennyit lehet ott keresni, gondolom, annyira nem jól.”

„Mindig találok olyat magamban, amiben jobb lehetnék – mondja Balázs. – Fontos, hogy mindig előre haladjon az ember, akár magában, akár csapatban. Nyitott szeretnék maradni az új dolgokra, a fejlődésre, a változásra.” Anno szintén ugyanabban az üzletben dolgozott, mint a két alapító. A tech csatornára hirdettek pozíciót a fiúk, nem pont erre a munkakörre, de végül Balázst vették fel három éve. Az eredeti feladatain, a vágáson és háttérmunkán túl később maga kérte, hogy heti kétszer beülhessen a Happy Hour egyik székébe. Az extra erőfeszítést a trollok eleinte keresetlen gyűlölettel díjazták. „Ami ezzel jár, nos, ő nem ezt rendelte a pincértől, át kellett azért segítenünk szegényt – szomorkodik Pisti. – Ez a tartalomgyártás árny­oldala, amit pénzben nem lehet kompenzálni. Amire az átlagnéző se lenne kíváncsi. De attól még ott van.”

Dani hosszú ideig gyártott rajongói tartalmakat a TheVR-os videókból, műsorokból, nemcsak magának, de a közösség szórakoztatására is. Dzsorniként lett ismert online körökben, így került a csapat látóterébe. 2021 óta házon belül, teljes állásban csinálja ugyanazt, amit előtte kedvtelésből űzött. „Egy álom vált valóra – mondja Dani. – Rengeteget tanulok a többiektől, és az én ötleteimre is abszolút nyitottak.”

„Nincsenek kétségeim afelől, hogy ez szakma” – mondja Jani. Ehhez kellett, hogy 2022 a finomhangolásokról szóljon, a napi szintű munkarendszer kialakításáról, hogy a maximumot hozzák ki a helyből és a csapatból. „Öt éve volt olyan, hogy reggel úgy ültünk le: na, mit csináljunk?” „Ehhez át kellett törni azt a falat, hogy ketten nem fog menni – teszi hozzá Pisti. – Szoríthatsz akármilyen erősen vizet a markodban, úgyis kifolyik, kell a segítség.”

2022 végére a tartalomgyártók élete sem lett könnyebb. „A jelenlegi gazdasági helyzet, a forintromlás, valamint a kata eltörlése a hazai tartalomgyártókat is érinti, utóbbi leginkább a kis és közepes követőbázissal bíró tartalomgyártókat, akik nem cégként működnek, számláznak” – vázolja fel a helyzetet Benkő Lilla, a Special Effects Media ügynökség operatív vezetője. Nemcsak az influenszerek emeltek árakat posztjaikon, videóikon, de szerte az iparágban az operatőrök, vágók, egyéb szabadúszók is. Kata nélkül, ilyen energiaárak mellett még nehezebb egy félállású streamernek kigazdálkodnia, hogy teljes állásba vágjon. Pisti szerint havi nettó két–háromszázezer forintos bevételnél szokás váltani. Csakhogy a megtöbbszöröződő számlák, a rekordárú hardverek és a közel harmincezer forintos videójátékok mellett egyre nehezebb lett értelmezhető jövedelemmel, karrierrel számolni.

Ami a TheVR-t illeti, ha több lépésben is, de egy év alatt háromszorosára ugrott a villany, és tizenötszörösére a távhő ára. Drágábbak az euróban, dollárban számlázott előfizetések, igaz, így legalább a külföldi devizában zajló youtube-os, twitches kifizetések is busásabbak, ha épp szenved a forint. De ez is csak a költségek egy részét fedezi. „Valamit kitalálunk, megoldjuk – mondja Pisti. – A tartalom az utolsó, amihez hozzányúlunk, hamarabb látsz minket télikabátban streamelni, mint visszább venni.”

We Are Media Tech Bt.
Alapítás:
2015
Tulajdonosok:
Fábián István, Komzsik János
Létszám:
4 fő
Árbevétel
(millió forint):
2018
18,0
2019
37,6
2020
91,9
2021
108,5
Adózott eredmény
(millió forint):
2018
0,7
2019
4,7
2020
33,3
2021
38,0
Forrás: Dun & Bradstreet