Rövid távú paranoia és hosszú távú optimizmus. Azt mondják, akik értenek a pénz filozófiájához, ez kell a túléléshez: higgy abban, hogy az esélyek a te oldaladon állnak, de közben folyton légy résen, és vedd észre, mi akadályozhatja meg, hogy a dolgok valóban jól alakuljanak. Nem kell most nagyon paranoiásnak lenni ahhoz, hogy észre vegyünk pár aggasztó jelenséget: rezsiszámlák, bolti bevásárlások, benzinpara, hitelkamatok, mínuszos befektetések, bezáró üzletek, éttermek, uszodák, színházak, négyszáz pluszos euró, ez nem a nagy nyerések ideje. Nem most fogunk meggazdagodni, már az is óriási eredmény, ha gazdagok tudunk maradni – amúgy békeidőben is ez a sokkal nehezebb mutatvány.

Amikor Galambos Marci hetekkel ezelőtt felvetette, hogy nyomtassunk ki egy kockás lapot a magazin végén, magamban kicsit mosolyogtam. Kisiskolásnak tűnt, csilivili appok vannak már arra a célra, hogy valaki a költéseit, bevételeit tervezze és rendszerezze, meg egyébként is felszisszent a bennem lázadó impulzusvásárló, hadd ne kelljen már striguláznom, mire mennyit költök. Aztán amint elkezdtük alaposan körbejárni a pénzügyeinket érintő – harminc oldalba is nehezen sűríthető – témákat az éppen nyerő állampapíroktól a bizonytalan részvénypiacokon át a nagy fordulat előtt álló lakáspiaci befektetésekig (mert lehetőségek mindig minden környezetben vannak), be kellett látnom, nem hülyeség az a kockás papír.

Már nagyanyáink is tudták, hogy minden ott dől el. Nekik nem volt appjuk, de háztartási naplójuk igen, mint ahogy volt felhevített tégla a lábuk alá a fűtetlen hálószobában, voltak ötleteik, hogy mit, miért ne dobjanak még ki (máglyarakás), volt merszük osztozkodni a szomszédokkal, lépcsőházi léptékekben űzték a sharing economyt. És nem érezték cikinek a számolgatást vagy a spórolást. Persze reméljük, hogy akkora córeszt nem kell átélnünk, mint őseinknek sokszor a múltban, de a szemüvegüket éppen felvehetjük, miért ne lehetne divat a pénzügyi tudatosság?

„Olyan nincs, még a mai környezetben sincs, hogy egy fiatal ne tudjon félretenni öt-, tíz-, tizenötezer forintot havonta” – mondja Farkas András nyugdíjguru a vele készített interjúnkban, és tőlünk függetlenül ő is a kockás füzetről beszél. Évtizedek óta azzal foglalkozik, hogy hogyan legyen minél többeknek plusz nyugdíja az egyre siralmasabb (átlag 167 ezer, medián 142 ezer!) állami apanázs mellett, és váltig állítja, hogy ehhez sokkal inkább idő, semmint sok pénz kell. Ezért is biztató, hogy tudunk olyan huszonéveseket is mutatni a következő oldalakon, akik már foglalkoznak a pénzzel, tudják, mennyit akarnak keresni, tesznek is érte, hogy ez összejöjjön, és minden bizonnyal ismerik a kamatos kamatot, minden befektetés alapképletét, ami Warren Buffettet is Krőzussá tette.

Nem azért van kilencvenkét éves korára kilencvennégymilliárd dolláros vagyona, mert ne lettek volna nála jobb hozamot elérő befektetők (voltak, vannak többen is), hanem mert az első részvényét tizenegy évesen vette. Volt ideje gyarapítani a vagyonát, és volt idegrendszere megőrizni. Eddig tizennégy recessziót élt át, nem égett ki, nem adta fel, nem pánikolt. Gazdag maradt.