Írd fel, tervezz, aludj rá egyet! Mennyi a havi jövedelmünk, és mennyit költünk el belőle? Míg előbbit gyakran fejből is tudjuk, addig a kiadásainkat érdemes külön is feljegyezni – ott a jó öreg a-ceruza, egy Excel-tábla, valamilyen mobilapp vagy több netbankos alkalmazás extra funkciója. A lényeg, hogy ha tudjuk, mire költünk, könnyebb betömni a lukakat, amiken át elfolyik a pénzünk, könnyebb kordában tartani a fix kiadások feletti havi keretet. A különösen veszélyes impulzusvásárlások ellen jó taktika a bevásárlólista, de még jobb az alvás.
Nézz körül! Nem csak az számít, mit veszünk, hanem az is, hogy mennyiért. Emelkedő infláció mellett ugyanúgy fontos az árverseny: bár az árral szemben kevés kereskedő tud úszni, egy-egy akcióval sok vásárlót behúzhat. Az online árösszehasonlító oldalakkal – különösen a nagyobb értékű fogyasztási cikkeknél – ezt kényelmes is követni, de az akciók mellett a jó öreg pontgyűjtő kártyákkal is kedvező ajánlatokat lehet kifogni. Hódítanak a kupongyűjtés új formái is, több fintech cég (Curve, Recash) mellett már a hagyományos nagy bankok (Erste, OTP) is üzemeltetnek ilyen platformokat.
Egyél okosan! A kiadásaink több mint negyede élelmiszerre megy, fontos, hogy ezt minél hatékonyabban költsük el. Az éttermi étkezésnél az otthoni főzés több időt és energiát vesz el, a végösszegen ugyanakkor sokat nyerhetünk. Már azzal is spórolhatunk, ha ételrendelésnél magunk megyünk a csomagért kiszállítás helyett, az ételrendelős appok kihagyásával pedig megúszhatjuk a platformok emelt árazását. Plusz zöld pont jár, ha spórolás közben még kidobásra szánt ételt is mentünk, ahogy ezt például a Munch teszi – de a szomszédokkal is ér összebeszélni.
Vannak a szép zöld elvek, a hozamra éhes befektetők és a felemás megoldások. Semmi sem fekete-fehér, az ESG különösen nem az.
Az ESG-szabályozás – és maga a mozaikszó: environmental, social és governance – lényege az lenne, hogy a vállalatok a működésüket a környezeti és társadalmi szempontok szerint tudatosabban tervezzék meg. Az elvileg egyértelmű kritériumrendszer a vállalat tevékenységének társadalmi és környezeti hatásait hivatott szabályozni, valamint egy olyan iránytű, amivel a befektetők a fenntarthatósági szempontok alapján tudják súlyozni a befektetésre kinézett vállalatokat.
Jól hangzik, de amit látunk, az sokszor ellentmondásos, és legalábbis kérdéseket vet fel. Jó pár olajcég tűnik fel rendre az ESG-rangsorok élén, és magas pontszámot kapnak érdemi hulladék- vagy károsanyag-kibocsátással járó tevékenységet folytató vállalatok is. Hogy lehet a Shell pontszáma magasabb a Tesláénál?
Hozam vs. fenntarthatóság Az elmúlt pár évben kis túlzással a csapból is az ESG folyt, hasonló buzzword lett, mint az IT 2000-ben, a felhő 2010-ben, a bitcoin 2017-ben vagy az NFT 2020-ban. Az ESG-pontszám azt jelöli, hogy egy vállalat mennyire fenntartható, mennyire tudatos a társadalmi és környezeti hatások és kockázatok terén, és arra ösztönöz, hogy a befektetői tudatosság felülemelkedjen a puszta hozam-kockázat kettősségen. Reagáljon olyan, pénzben nehezebben kifejezhető tényezőkre, mint a társadalmi hasznosság, a környezetvédelem vagy a humánum. Legalábbis elvileg. Áramlik is évek óta szinte ész nélkül a tőke az ESG-kompatibilis befektetési alapokba, a Bloomberg becslése szerint a globális ESG-befektetések értéke 2025-re meghaladhatja az ötvenbillió dollárt, ami a globálisan kezelt teljes vagyon egyharmada. Ez elvileg jó hír, azt jelentené, hogy a befektetők elköteleződtek a fenntartható befektetések mellett.
Néhány másik adat szerint viszont a helyzet az, hogy továbbra is jobban izgatja őket a hozam, mint a környezetvédelem. A PwC egy tavaly év végi kutatása szerint a befektetők túlnyomó többsége (81 százaléka) úgy nyilatkozott, hogy legfeljebb egy százalékponttal kevesebb befektetési hozamot fogadna el az ESG-célok megvalósításáért; a válaszadók majdnem fele (49 százaléka) a hozam semekkora részéről sem hajlandó lemondani.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint Magyarország gyerekcipőben jár az ESG terén, a legfrissebb, májusi Zöld pénzügyi jelentésük azt mutatta, hogy míg az EU-ban a tőkepiacok nettó eszközértéke alapján 42 százalékot tettek ki az ESG-alapok, nálunk csupán 1,8 százalékot. Ahogy Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő befektetési igazgatója elmondta, az ESG-kritériumok célja nemes, de sok víznek le kell folynia még a Dunán, hogy tökéletes legyen a megvalósítás. „Elég komoly munka áll a hazai befektetési szolgáltatók és alapkezelők előtt, hogy ilyen termékek is bőséggel legyenek a palettán. Az elmúlt években kezdett kikristályosodni, mit is jelentenek pontosan az ESG-elvek, még csak a nulladik órában vagyunk.” Így pedig már nem olyan meglepő, amit ő is megerősít: a magyar befektetők sokkal inkább hozamérzékenyek, a hozam jóval erősebb tényező a döntéseikben, mint a fenntarthatóság.
Az elvárások – például az MNB elvárásai a bankszektor képviselőitől – közben sokasodnak, jóllehet a hazai pénzintézetek hetvenhét százaléka 2021. szeptember végéig még nem vagy csupán részben alakított ki klímavédelemmel kapcsolatos folyamatokat. A jegybank szabályrendszere szerint, ahogy a befektetői gondolkodásban is, az E, azaz a környezetvédelmi szempontok a legfontosabbak. Ezen belül – a bevett nemzetközi szempontrendszerrel összhangban – három területen vár fejlődést az MNB: az üvegházhatású gázok közvetlen kibocsátása (scope 1), közvetett kibocsátása (scope 2) és a bank által finanszírozott eszközök, befektetések emissziója (scope 3) terén.
Farkas Boglárka, az ESG-stratégiáját idén elfogadó Magyar Bankholding menedzsere szerint ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a scope 1 keretében a bank gépjárműflottájának és épületeinek közvetlen kibocsátását vizsgálják. A scope 2 keretében az épületek és a banki tevékenység indirekt kibocsátását mérik, nagyjából azt, hogyan állítják elő a felhasznált energiát. A scope 3 a legérdekesebb: itt a bank működéséből és az értékláncból fakadó kibocsátást, azaz a beszállítói láncból, a termékekből adódó különböző kibocsátást vizsgálják. „Utóbbi azt jelenti, hogy nem lehet áttolni, kiszervezni a klímavédelmi felelősséget a fogyasztókra és a partnerekre, holisztikusan vizsgáljuk a teljes rendszert.”
Az utolsó mondat különösen árulkodó: sok cég korábban kiszervezte a klímavédelmet, és nem próbált maga tenni érte, majd hangzatos jelszavakkal igyekezett zöldnek látszani. Márpedig, ha minden megmagyarázható, akkor mi értelme van az ESG-szemléletnek a jelenlegi formájában?
Jobbat még nem találtak ki A probléma egy része az ESG módszertanában keresendő. Hogyan lehet elkülöníteni az ESG-szempontoknak való megfelelést a greenwashingtól, azaz hogy egy cég tényleg zöld-e, nem csak zöldnek mutatja magát. Megbízható a vállalatok adatszolgáltatása? Nem próbálják áttolni a felelősséget a fogyasztókra? És mik a fontosabbak, a környezetvédelmi vagy a vállalatirányítási elvek? Hogyan lehet egy fegyvergyártó cégnek nagy ESG-pontszáma, amikor az ágazat kicsit sem a társadalmi szempontokról szól?
Bozsik Balázs szerint azért ezekre a kérdésekre is van válasz. A PwC Magyarország fenntarthatósági és ESG üzletágvezetője bő egy évtizedes tőkepiaci múlttal azt mondja, az ESG és a fenntarthatóság között nem feltétlenül közvetlen a kapcsolat, és az ESG sokkal inkább az átláthatóságról szól. „Lehet, hogy a környezetvédelmi szakembereknek az ESG klímavédelmi lépéseket jelent, de egy befektetőnek inkább azt, hogy mennyire átláthatóan, kiszámíthatóan működik egy vállalat, mennyire bízhat benne, hogy évtizedek múlva is működni fog.” Innen nézve határozottan állítja, hogy lehet kritizálni az ESG-elveket, de jobbat még nem találtak. ki. „Problémák vannak, de azokat nem a kritériumrendszer teremtette.”
Az ESG-mutató tehát inkább ígéret, mint bizonyítvány. Azzal alakítja át a vállalatok értékelését és működését is, hogy számszerűsíti a fenntarthatóságról szóló ígéreteket, és nyomon követhetővé teszi azok teljesülését. A pozitív irányba tett lépések már elegendőek lehetnek ahhoz, hogy egy cég előrébb kerüljön az ESG-rangsorban. Ezért ne csodálkozzunk, ha azt látjuk, hogy a világ egyik legnagyobb olajvállalata előrébb tart, mint az e-autózás úttörője.
Azon bankok aránya, amelyek számszerűsítik a kibocsátásukat (Forrás: MNB, Forbes) 77% nem 23% részben 0% többnyire 0% igen
Sajnos ezen a területen a személyes tapasztalataim is elég elkeserítő képet mutatnak. Ugyanis mióta befektettem egy környezetbarát higiéniai termékeket, valamint lebomló csomagolásokat fejlesztő és gyártó hazai cégbe, tisztelet a kivételnek, de egyre többször szembesülök a magukat zöldre brandingelő cégeknél is a tipikus greenwashing hozzáállással. Azaz csak a látszatra adnak, de valódi megoldást a problémára nem feltétlenül keresnek.
Lemaradó létére miért van mégis óriási potenciál a magyar digitális gazdaságban? Kié a felelősség? És ha válság lesz, mibe kapaszkodhat az e-kereskedelem? Bíró Pál, a Google magyarországi vezére már csak a maga példájából is tudja, hogy a tudásért megéri erőfeszítést tenni.
Ha valaki Budapest egy viszonylag könnyen megközelíthető pontján szeretne az egyetlen európai vendég lenni egy étteremben, ahol kivételesen friss tengeri ételeket ehet ázsiai hangolásban, annak jó hírünk van. Annak is, aki nem evett még semmit a koreai konyhából. Akik új ár-érték bajnok kedvenceket keresnek ezekben a vészterhes időkben, vagy tökéletes elsőrandi-helyszínt, azok lapozhatnak.
A fegyvernek használt gázár égbe szállása tovább fokozta a gazdasági nehézségeket Európában, és különösen súlyosbítja a helyzetet az extrémen gázfüggő Magyarországon. Elszálló infláció és boruló költségvetés mellett nincs segítség se monetáris, se fiskális oldalról, csak a jövő évi recesszió mértéke kérdéses. A Forbes negyedéves makrogazdasági összefoglalója.
Írta: Simó György A startupokról, vállalkozókról hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, mint távoli, kissé egzotikus üzleti közegről, a mesés gazdagodások és bukások ránk nem vonatkozó világáról. A tech óriások esetében talán értjük már, mennyire meghatározók mindennapi életünk szempontjából, de az, hogy olyan idegen és drámai környezetben, mint amilyen az ukrajnai háború is, mennyire számítanak ennek a világnak a kulcsfogalmai, talán […]
