Gyerekkora óta tudta, hogy divattervező akar lenni. Tatabányai családjának varrodájában nagyanyja tanította mindenre, korán megismerte a szakma alapjait. Mivel nagyon vékony kamasz volt, elkezdett magának varrni, tizennégy évesen már maga varrta nadrágban ment iskolába. Női szabó szakmát szerzett, kezdetben csak szabásmintákat rajzolt, de miután szájról szájra járt a híre, egyre több megbízása lett.


A 2000-es évek elején, huszonévesen költözött Budapestre. Bérelt lakása lett az első showroomja. Ma is szereti, ha munkája mindig közel van hozzá. 2008-ban mutatta be első, férfiaknak készített kollekcióját, már abban láthatók voltak a markáns, „lakatossándoros” jegyek.
Az első nagy mérföldkő 2012-ben jött el, amikor bekerült az olasz Vogue-ba. Nemcsak a neves divatlap nyomtatott verziójában, de online felületén is úgy mutatták be ruháit, mint az egyik legnagyobb tehetség kreálmányait.


A legnagyobb sikereit szerinte az a sok esemény és alkalom adják, ahol és amikor ismert és kevésbé ismert emberek viselték a ruháit. „Ezerszer emlegetett sztori, hogy Madonnához eljutott az egyik zakóm – 2014 óta női kollekciót is készítek. Sajnos mellben szűk lett neki. Többen viselték vörös szőnyegen, díjátadón az alkotásaimat, de engem nem az érdekel, ki az, aki viseli. Érezze benne önazonosnak magát.”