Tejcsokoládé áfonyával és lime-mal, sóskaramellás krémmel, fehércsokoládés szederkrém tejcsokiban vagy fehércsokoládé eperrel és bazsalikommal, esetleg mákkal és citrommal. Nehéz elfogulatlanul írni a BeSweet manufaktúráról. Elvégre csokoládéról van szó. Ráadásul különlegesről, amit magyarok készítenek – hazai vagy etikus kereskedelemből származó alapanyagokból. És ez a kézműves csokoládé egy társadalmi vállalkozás terméke.

„Öten, eltérő szociális vagy szociálpolitikusi háttérrel dolgoztunk egy szekszárdi felnőttképző intézményben a 90-es években. Sok mindent láttunk, és volt összehasonlítási alapunk, mert mindannyian tanultunk külföldön is. Én Hollandiában, ahol abban az időben erős szociális, támogató rendszer működött, amit elsősorban a gyermekvédelem területén figyeltem meg. Mindenki mást hozott haza Szekszárdra” – meséli Mészáros Andrea, a Kék Madár Alapítvány és a Szekszárdi TÉR – Társadalmi Értékért Nonprofit Kft. nevű társadalmi vállalkozás vezetője, a BeSweet ügyvezetője.

Mészáros Andrea a budai Ízlelőben.

Az akkori felnőttképzési intézetük igazgatója a megtakarítását fektette be, hogy barátaival és kollégáival 1997-ben megalapíthassák civil szervezetüket. Hamarosan azzal szembesültek, hogy rengeteg fogyatékkal élő gyereket nevelő családtól kapnak megkeresést, és hogy elsősorban vidéken nincs igazán lehetőség a speciális fiatal felnőttek elhelyezkedésére. Ezek az emberek hatszor–nyolcszor nagyobb valószínűséggel munkanélküliek, mint a többségi társadalom tagjai. Gyakran éveket töltöttek bezárva otthon a speciális iskolák és fejlesztések után, így amikor a Kék Madár Alapítvány a munkavállalásukban próbált segíteni, a nulláról kellett újrakezdeni velük mindent.

„Azt akartuk, hogy az elsődleges munkaerőpiacon tudjanak elhelyezkedni, de sorban jöttek az olyan történetek, amikor nem ment.” Andrea alapvetően ma is integrációpárti, de belátja, hogy sokszor ez még akadálymentesített munkahelyeken is nehéz. Emiatt kezdtek el átállni az úgynevezett támogatott foglalkoztatási projektekre, hogy értelmes munkát, élethosszig tartó segítséggel végezhessenek ezek az emberek.

Csokibarna csokikocka
2007-ben létrehozták az Ízlelő nevű szekszárdi éttermüket. Ez volt az első olyan étterem Magyarországon, ahol a vezetőségen kívül kizárólag fogyatékkal élő, megváltozott munkaképességű, illetve tanulásban akadályozott emberek dolgoznak. „Nem sokan hittek ebben, főleg nem egy vidéki városban” – mondja Andi. Még az az amerikai szervezet sem volt elbűvölve a tervüktől, amelyiktől a kezdőtőkét kapták.

De olyan népszerű lett az Ízlelő, hogy nyolc hónap után bővíteni kellett, a bevételek pedig gyorsan visszatermelték a befektetés összegét. (Az Ízlelő(k)ről 2018-ban már írtunk a Forbes.hu-n is.) Ebből 2019-ben nyitottak egy Ízlelőt Budapesten is, miközben már 2014-től kézműves éttermi alapanyagokkal, befőzéssel és édességekkel is elkezdtek foglalkozni.

Kezdetben szörpöket, befőtteket és gyümölcsös édességeket, főként aszalványokat készítettek a vendéglőbe, annak konyháját használva. Később aztán „becsokizták” ezeket a gyümölcsöket. „Az első napokon, négy embert foglalkoztatva még harminc tábla csokit tudtunk megcsinálni. Könnyű kiszámolni: aranyárban készültek. Volt rá igény, de nem volt hatékony.”
A kezdeti csokoládéeladás mellett a két Ízlelő étterem bevételei nélkül nem jöhetett volna létre a BeSweet. Öt év alatt jutottak el odáig, hogy önerőből megvásárolják a Szekszárd külvárosában lévő telket, ahol aztán 2020 júliusában megnyitották a manufaktúrát. Uniós támogatással és önerőből építkeztek, és teljesen akadálymentesített környezetet hoztak létre, az épületet félig a domboldalba vájták, hogy jobban tartsa a szükséges klímát.

Ahogy befordulok a borászatok és családi házak szegélyezte külvárosi utcán, hatalmas csokikockára emlékeztető, csokoládébarna épületet látok. Bent Petra, a BeSweet egyik legrégebbi munkatársa, a látogatóközpont lelke már színes-illatos limonádés kancsókkal vár. És megkapó mosollyal, zavarba ejtő történetmeséléssel.

Közben az üvegfal másik oldalán, az üzemben a csokoládét temperáló munkatársai is izgatottan lesnek kifelé, várják már a szereplést. Blaskovits Péter, azaz Pepe, az üzemvezető, a csokoládékészítés szakértője aprólékosan mutatja meg a gépeket, az alapanyag- és késztermékraktárakat, a munkafolyamatokat, na, és az adventi csokiidőszámítás előkészületeit. Végül pedig különleges kollégáit. Amikor védőruhába bújva végre hozzájuk érünk, versengve mutatják meg az általuk kezelt gépeket, alapanyagokat és például a – látogatásomkor épp habanero csilis – táblás csokoládé levegőmentesítésének speciális folyamatát (értsd: a hatalmas öntőforma asztalhoz csapkodását).

Andi szerint néha tényleg verseny van, hogy ki vehet részt a látogatócsoportokkal a találkozókon, rendezvényeken. „Mert a BeSweet valójában erről szól. A látogatóközpontot kifejezetten úgy alakítottuk ki, hogy mindenféle értelemben nyitott hely legyen. Közös pont, ahol a vendégek találkoznak a fogyatékkal élő munkavállalókkal. Ezek a találkozások a legfontosabbak.”

Balról a harmadik Blaskovits Péter, azaz Pepe, az üzemvezető – mindenkit ő tanított be a csapatból.

Most vagyunk a nulladik kilométerkőnél
Persze az ügyvezető nem próbálja csokimázzal leönteni a mindennapjaikat. Egészséges távolságtartást tanult szociálpolitikusként, és így vezeti a társadalmi vállalkozást is. „Az alapítványban nem pártfogoltak vagy segítettek vannak, hanem ügyfelek. Teljes értékű emberek, akiknek én nem jótékonyan segítek, hanem ez a munkám. Amikor a nonprofit céget létrehoztuk, nagyon komoly szabályokat fektettünk le. Az első és legfontosabb, hogy mi nem csak úgy csinálunk, mintha vállalkoznánk.”

Andi ma már a Társadalmi Vállalkozások Magyarországi Koalíciójának elnöke is, elszánt abban, hogy sikerre vigye ezeket a cégeket. Felnőttként kezeli dolgozóit, és szerinte már többször is bizonyították, hogy nagyon is képesek a jó minőségre és az odaadásra.

Az éttermekkel, bölcsődékkel és más szociális szolgáltatásokkal együtt csaknem százan dolgoznak az alapítvány és a nonprofit vállalkozás kötelékében. A BeSweetben tizenketten megváltozott munkaképességűek, hatan más ok miatt hátrányos helyzetűek. Fluktuáció szinte nincs, mert aki egyszer a manufaktúrában tanulhat Pepétől, és ott kap állást, általában maradni is szeretne.

Megéltek együtt komoly válságokat is. A BeSweetet éppen akkor nyitották meg, amikor a covid első hullámai teljes lezárást hoztak. A járvány a manufaktúra work­shopjait egy időre teljesen ellehetetlenítette, az üzem átmenetileg be is zárt. „Nehezített pályán indultunk, valójában most vagyunk a nulladik kilométerkőnél” – mondja Andi. De ma már cégek, kiskereskedők a BeSweet visszatérő vásárlói, és egyre bővítik a forgalmazási utakat. Tavaly huszonnyolcmillió forint jött be csokoládéból.

A látogatóközpontba iskolás csoportok, céges csapatépítők és a felpezsdülő helyi borturizmus vendégei jönnek meglesni a csokikészítés rejtelmeit, és persze kóstolni. Közben a Kék Madár Alapítvány újabb nagy fába vágta a fejszéjét: Fészek néven támogatott lakhatási programot indítanak, és építkeznek.