Fiatalon hozott meghatározó döntéseket, és mindig gyakorlatias szemmel tekintett a feladatokra. Abhishek Stan Ahuja szerint ez és persze szerencse is kellett, hogy testvérével húsz év alatt stabil, időtálló minőségi márkát és öltönyszabóságot hozzon létre – Budapest mellett még öt európai országban. Kézzel, egyedileg varrt öltönyei nem a változó divatot követik.
A személyre szabott kiszolgálás nem csak a precíz méretlevételt tartalmazza: aki csúcsminőségű öltönyének és ruhatárának elkészíttetésére szerződik, Stan Ahujánál élményt kap. „Ha valaki csak egyszer viseli a termékünket, ami úgy simul rá, mint kesztyű a kézre, és megízleli, mi a különbség az egyedi és a konfekció között, azt könnyű áttéríteni erre a minőségre” – mondja Stan.
Nem az elmúlt húsz év munkájának lassan megérett gyümölcse az Andrássy úti bolt és műhely: a 2004-ben alapított cég már az első években itt nyitott üzletet. „Mindig öt évvel előre terveztem, lassan haladtam céljaim felé – mondja Stan. – Akkor mindenki azt mondta, hogy vékony jégen járok. Az ország legértékesebb ingatlanjai vannak itt, óriási a kockázat. De tudtam, ha három évig fenn tudom tartani, később is megőrzöm. Ilyen irányítószámmal a két messziről jött indiai fiú az egészen jó modern öltönyeivel jó benyomást tud kelteni bizonyos körökben.”
Indiából tizenhat évesen költözött Angliába divatértékesítést tanulni egy bentlakásos iskolában. Diploma után egy lengyel férfiruhacégnek dolgozott, és rengeteget járt Budapesten, végül huszonévesen itt lelt otthonra. Két szabóval és néhány varrónővel kezdtek, ma már hatvanan dolgoznak az öltönyökön és ruhákon. A nyolc–tíz hetes vállalási idő négy hétre szűkült, vendégkörük megnégyszereződött. A bevétel növekedett a pandémiás években is, amikor az átlagnál is kevesebben vették magukra reggelente öltönyeiket. 2022-es árbevételük már 149,9 millió forint volt, 24 milliós adózott eredménnyel.
Repülő csészealj alakú tokjával és jellegzetes, elnyújtott óramutatóival az Ikepod egyre felkapottabb óramárka külföldön, ám Magyarországon még nem igazán terjedt el. Az Ikepod és a Klokers márkák tulajdonosa Christian-Louis Col, őt kérdeztük az iparág jövőjéről, motivációjáról, konkurenciáról és a siker mögötti titkos összetevőről.
Kérdezett: Schwarz Gábor, Zsigmond Viktor
Hogyan került a pályára? Kereskedő családból származom, felmenőim házaló ügynökök voltak Franciaországban. Tanulmányaim után a Richemont csoportnál kezdtem dolgozni, cipők, gyöngyök, órák és belsőépítészeti dekorelemek menedzselésével foglalkoztam.
Milyen trendeket jósol az óraiparban? Manapság már hetente jelennek meg újabb márkák, miután alacsonyabb lett a belépési korlát, és csökkennek a gyártók költségei. A korábbi modellben a piacot három-négy nagyobb márka uralta, ezek ugyanazt a receptet követték: vintage dizájn, emblematikus modellek újrakiadása, márkaboltok kialakítása. Mintegy ellenpólusként jelentek meg az úgynevezett microbrandek (szűk körben ismert, egy-egy niche szegmenst célzó márkák – a szerk.). Ezek elkezdték leutánozni a nagy gyártókat, csak sokkal jutányosabb árkategóriában kínálják a termékeiket. Azokat a vásárlókat tudják megszólítani, akik még nem mélyültek el annyira ebben a világban. Hogy a költségeiket tovább csökkentsék, az ügyfélnek közvetlenül eladás (direct-to-consumer, azaz D2C modell) is jól bevált technika lett. Mint két rétegmárka tulajdonosa, szeretnék mindkét irányzatból kimaradni.
Miért döntött úgy, hogy megvásárolja a korábban becsődölt Ikepodot? Vannak formabontó márkák, amiknek nem lenne szabad eltűnniük. Ezért vágtam bele ötvenöt évesen a projektbe, annak ellenére, hogy sokan megpróbáltak eltántorítani tőle. Az Ikepodot 2017-ben vásároltam meg, rendkívül jó időpont volt a márka újraindítására egy Kickstarter-kampánnyal. Közösségi támogatással szinte bármilyen projektet meg lehet valósítani, ha van elegendő érdeklődő.
Volt korábbi, személyes kapcsolódása a márkához? A 90-es és a 2000-es években nagy rajongója voltam az Ikepodnak, még ha nekem elérhetetlennek is bizonyult. Akkoriban egy átlagos Rolex kétszeresébe került. Marc Newson első koncepciója igazi újdonságnak számított: a modern formák, valamint az integrált szíj használata egyáltalán nem volt mindennapi.
A 94-es indulás után a márka kétszer is szünetelt, hivatalosan is kimondhattuk, hogy az Ikepod megszűnt. Így a felvásárlás után elkezdtem a márka régi életének DNS-ét tovább örökítő, de jutányos árú órákat készíteni.
Kik a legnagyobb versenytársak? Lehet, hogy nagyképűnek hangzik, de úgy gondolom, hogy az Ikepodnak nincs ellenfele a piacon. Ha valakinek tetszik a stílusa, akkor mást nem igazán fog találni, hiszen a dizájn, a koncepció nagyon egyedi.
Az Ikepod után a Klokerst is felvásárolta. Miért? A Klokerst csak idén vettem meg. Az utóbbi évek egyetlen igazi innovációját mutatta be a különleges időkijelző felületével. A tranzakció nem volt sem rövid, sem egyszerű, de hát erről szól az óraipar: türelmesnek, kitartónak kell lenni.
Hogyan értékeli a két óramárka növekedési lehetőségeit? Ha tíz éven belül a gyerekeim nem akarják átvenni a márkát, el kell gondolkoznom az Ikepod jövőjéről. A dizájnban rejlő potenciál végeláthatatlan, ezért nincs felső határa a bővülésnek. A Klokers gyorsabb fejlődésnek néz elébe, mivel ez az egyetlen óramárka, aminek nagyon újszerű, logarlécszerű számlapja van.
Lát esélyt rá, hogy eladja a márkáit, vagy inkább a terjeszkedés a fő csapásirány? Rendszeresen kapok ajánlatokat, de jelenleg egyiket sem tervezem eladni. Ugyanakkor más márkákat sem tervezek felvásárolni.
Mi a titkos összetevő az igencsak megosztó formákkal dolgozó Ikepod vagy a Klokers sikere mögött? Az Ikepodot és a Klokerst vagy imádod, vagy utálod. A sokadik egyszerű márka helyett mi jobbak, mások akartunk lenni. Az eladások pedig visszaigazolták, hogy a különlegességeket keresők körében mindkettő sikeres.
Viktoriánus épületek, felhőkarcolók, bádogházak – együtt adják a dél-afrikai Fokváros szépségét. Október végi, tavaszi napsütésben fedeztük fel a modern belvárost, és kirándultunk a környéken is. Nem is akármivel indultunk útnak, kipróbáltuk az Audi Q8-as terepkupé legújabb verzióját.
Sikeres élelmiszeripari vállalkozást létrehozni vidéken úgy, hogy kizárólag megváltozott képességű, fogyatékkal élő munkavállalókkal dolgozik valaki, nagy vállalásnak tűnik. Mészáros Andrea és a szekszárdi Kék Madár Alapítvány évtizedes rutinnal vágott bele a lehetetlennek tűnő küldetésbe. De a BeSweet csokoládémanufaktúra varázserejét nem is a nemes ügy, hanem az őrületes ízek, az egyedi dizájn és az üvegfalú látogatóközpontja adják.
Több mint egy éve várják a Wall Street befektetői, hogy a részvényeket agyonnyomó kamatciklus elérje a csúcsát, most nőtt az esély rá. Ez izgalmassá teszi a részvénybefektetést, csak közben a magyar kisbefektetőnek most jön az állampapírok kamatcsúcsa, amiről nem célszerű lemondania.
