Írta: Kerry A. Dolan, Fordította: Zsadon Béla

Ma az foglalkoztatja, hogy fejre vagy testre jobb-e támadni. „Ha pofán vágnak, az nem fáj annyira – mondja unottan. – Csak agykárosodást okoz.”
A nyilván sohanapján megrendezendő ketrecharc Elon Muskkal („szerintem nem állna ki”) a lehető leghülyébben igazította hozzá Zuckerberget a korszellemhez, de üzleti célja is volt. Zuckerberg egész pályafutása alatt melléfogások és demokráciasértések mocsarában gázolva rongálta egyre-másra monumentális életművét. A kötözködés Muskkal ritka lehetőséget adott, hogy a Tesla-vezér által alakított durcás intrikussal szembeállítva övé legyen a főhősszerep, és megmutassa: a Facebook egykori „pelenkás CEO”-ja a Metával államférfivá értett.

„Sorsodat nem egy versenytárs fogja meghatározni – mondja –, hanem az, ahogyan teljesítesz.”
Időszerű észrevétel. Zuckerberg májusban lesz negyvenéves, vagyonát 106 milliárd dollárra becsülik (ő a nyolcadik a Forbes 400 listán), még jótékonysági tevékenysége is arra van megtervezve, hogy a lehető legnagyobb hatással és odaadással járuljon hozzá a világ egyik legfontosabb – és majdnem teljesen általa irányított – vállalatának átalakításához. Sok tekintetben Bill Gates útján jár. Hozzá hasonlóan Gates is otthagyta a Harvardot, és inkább létrehozott egy történelmi jelentőségű tech vállalatot. Gates is szakterületének megszállott csodagyereke volt, mint Zuckerberg, és könyörtelen csúcsra törése közben ő is rajongókat, ellenségeket és trösztellenes aggályokat teremtett.

Gates aztán negyvenes éveibe érve váratlan fordulatot vett. Arculatát a megátalkodott monopolistáéból a globális jótevőévé alakította át, és a váltás cégének is, hagyatékának is hasznára vált.

És mi a helyzet Zuckerberggel? Barátja és kortársa, a Spotify-alapító Daniel Ek nagyívű narratívát ír le. Van, ugye, „A Közösségi Háló Mark”, céloz Ek a Facebook-alapítót arrogáns, kétszínű zseniként ábrázoló 2010-es filmre. Aztán van a „gonosz” vagy „Cambridge Analytica Mark”, mondja a vállalat adatgyűjtési botrányára utalva.

Ezzel el is értünk a mai Markhoz. „A nyilvánosságban már sokkal hitelesebbnek mutatkozik” – mondja Ek, hangsúlyozva, hogy ez a háromféle Mark nem az ő véleményét, hanem a közvélekedést fejezi ki. „Az utóbbi években sokat tanult, és újfajta lelkesedés tüzeli. Megértette, hogy hatalmas platformja felelősségteljes viselkedésre kényszeríti. De azért maradt valami a régi Markból is, aki akkor is belevág valamibe, ha mindenki azt mondja, hogy nem fog sikerülni.” A legnevezetesebb az a metaverzumnak nevezett fantasztikus – bár még igazolásra váró – virtuális világba szánt százmilliárd dollárnyi befektetés, ami jó, ha hét év múlva térülhet meg, ha ugyan megtérül egyáltalán.

Zuckerberg azt mondja, „harcművész-világnézettel” tekint magára is, és a Metára is. Ez a világnézet tiszteletről, céltudatosságról, fegyelemről meg egy csomó más menedzsmenttankönyvi közhelyről szól. De végül az a harmadik, az érettebb Zuckerberg egy másik MMA-elvre akar hagyatkozni: az önismeretre. „Amikor beszállsz a versenybe, nem valaki mással harcolsz – mondja. – Magaddal harcolsz, ugye. Épphogy egy jobb önmagad próbálsz lenni.”

Zuckerbergnek rendkívüli mozgástere van a megújításhoz. Szakmailag senki sem mondhatja meg neki, mi a teendő. A Facebook tulajdonosi szerkezete támadhatatlan kontrollt ad a kezébe: övé a B osztályú részvények 99 százaléka és a szavazati jogok 61 százaléka, vagyis nem lehet kirúgni – és elszámoltatni sem. „Össze lehet gyűjteni az összes többi törzsrészvényest, hogy leszavazzák Markot? – kérdezi a Facebook- társalapító barát, Dustin Moskovitz. – Nem lehet.”
Ez volt – nem más, mint a Napster-társalapító és ex-Facebook-elnök Sean Parker tanácsát követve – a „Közösségi Háló Mark” fundamentális húzása. Zuckerberg korai névjegykártyáin így testesült meg: „Én vagyok a ceo, te köcsög.” A Facebook őskorában egyre nagyobb szükség volt a cég sorsának kézben tartására. Zuckerberg felidézi 2006-ot, amikor a Yahoo egymilliárd dollárt ajánlott az akkor még csak kétéves Facebookért. „Aztán, hogy nem akartam eladni a vállalatot, a befektetők, azt hiszem, azon gondolkodhattak, hogy »nem kéne nekünk inkább egy másik csapat?« Ez olyan »hát persze, hogy nem lehet« eset volt” – kuncog.

Mission Impossible Könnyen lehet, hogy Zuckerberg és gyermekorvos felesége, Priscilla Chan sziszifuszi feladatra szánták el magukat: az évszázad végére hozzá akarják segíteni a tudományt minden betegség meggyógyításához, kezeléséhez vagy megelőzéséhez. „Olyan dolgokról beszéltünk – mondja Chan –, amikről el se tudtuk volna képzelni, hogy még gyermekeink életében megvalósulhatnak.”

Ez Zuckerberg szerint nem bug, hanem fícsör. „Rengeteg olyan vállalat van a világon, amelyiknek van egy rakás tőkéje, de nincs hozzá olyan vezetősége vagy igazgatósági struktúrája, ami lehetővé tenné, hogy nagy tétekkel játsszák meg a jövőt. Mi viszont alapítóvezérelt cég vagyunk.”

Ez a fícsör kétségtelenül hozzásegítette a Facebookot több olyan a maga idejében vakmerőnek látszó felvásárláshoz, amiket ma már tisztelet (WatsApp), érdeklődés (Oculus) vagy félelemmel teli bámulat övez (utóbbi, az Instagram, az évszázad egyik legjobb céges fogása volt).
Ezek a sikerek azonban – 2012-ben a Facebook majdnem 82 milliárd dolláros piaci kapitalizációval ment a tőzsdére – elhozták a gonosz Mark időszakát is, egyetlen szóban összefoglalva: a hübriszt. A 2010-es évek közepén Zuckerberg végigkampányolta a Középnyugatot, hogy halászokkal, farmerekkel és tűzoltókkal cseréljen eszmét, miközben otthon, a kaliforniai Menlo Parkban a világhoz soha nem látott mértékben kapcsolódó cégével soha nem látott mértékben támadták a demokráciát.

És ez nagyon nem vicc! 2014-ben a Facebook algoritmusa felerősítette a mianmari etnikai kisebbségek elleni erőszakra való felhívásokat, és ezzel hozzájárult a rohingyák elleni népirtáshoz. 2016-ban egy, a Donald Trump elnökválasztási kampányában közreműködő tanácsadó cég, a Cambridge Analytica illegálisan készített választói profilokat Facebookról gyűjtött adatokból. Ugyanebben az évben Oroszország lényegében antidemokratikus lejáratóeszközzé tette a Facebookot. 2021-ben Frances Haugen kiszivárogtatta, hogy a Facebook főnökei annak ellenére tartották mindennél fontosabbnak a nyereséget és a növekedést, hogy tisztában voltak termékeik veszélyességével.

„Mark Zuckerberg után az fog megmaradni, hogy cége kulcsszerepet játszott a demokrácia aláaknázásában – kritizálja nyíltan a korai Facebook-invesztor kockázatitőke-befektető, Roger McNamee (volt befektetése az amerikai Forbesban is). – Facebook nélkül teljesen másmilyen lenne az egész világ. Sokkal jobb lenne. Ez egy olyan ember tragédiája, akinek sokkal-sokkal több jóra volt lehetősége.”

Zuckerberg – aki kezdetben azzal intézte el a 2016-os amerikai választások facebookos befolyásolására vonatkozó aggályokat, hogy „hülyeség”, hiába zajlott az egész az orra előtt – azt mondja erre: „Egyes kormányok világszerte továbbra is megpróbálkoznak majd különböző ilyen jellegű kampányokkal, de úgy gondolom, részlegeink már sokkal tapasztaltabban képesek kezelni az ilyen ügyeket.”

Nagyjából ennyire számíthatunk. Szavazati többségének védelmében legfeljebb némi bocsánatkérésre kényszerülhet. „Nem gondoltuk kellően széles körűnek a felelősségünket. Nagy hiba volt – mondta a Cambridge Analytica-botrányért bocsánatot kérve egy 2018-as kongresszusi meghallgatáson. – Az én hibám volt, és elnézést kérek érte. A Facebookot én alapítottam, én vezetem, és én vagyok felelős az ott történtekért.”

De felelősség és elszámoltathatóság nem ugyanaz. Különösen, ha az őt támogató vagyonkezelő óriások, köztük a Vanguard, a BlackRock és a Fidelity úgy látják, hogy a botlások ellenére a részvényesek szempontjából vitathatatlanul impozáns teljesítményt produkált. Az utóbbi három évben a Meta-részvények majdnem tizenhat százalékponttal maradtak el az S&P 500-tól, de öt, illetve tízéves távon 31, illetve 367 százalékponttal teljesítették túl az indexet.
Jóindulatú diktatúrák – elvileg – teremthetnek nagyszerű dolgokat. „Nincs valami sok hely a világon, ahol olyan hosszú távra lehet kockáztatni, amilyenre mi tesszük” – ebben Zuckerbergnek igaza van. Ám önismeret nélkül a jóindulat leginkább az Ek által leírt gonosz Markot idézi meg – különösen, ha az a CEO legalább fél évszázadig regnálhat.
„Még sokáig én fogom vezetni a Metát” – így Zuckerberg.

Nehéz pontosan meghatározni, mikor érik be valaki, de ami Zuckerberget és a harmadik Markot illeti, leginkább 2021 szeptemberére érdemes gondolni.

A Facebook-részvények történelmi csúcsra értek. A vállalat értéke ekkor már majdnem 1,1 billió dollár volt, Zuckerberg vagyona 136 milliárd dollár. Rohamléptekkel nyomult a metaverzum felé. A következő hónapban bejelentette, hogy a Facebook nevét Meta Platformsra változtatja, és arra a tétre teszi föl a márkát, hogy a metaverzum a számítástechnika jövője – íme, az alapítóvezérelt nagy stratégiai húzás tankönyvi példája.

Aztán jött a számonkérés. A következő tizennégy hónap alatt a Meta-részvények hetvenöt százalékot estek, hiszen először csökkent az éves bevétel, 2022-ben a nettó nyereség 41 százalékkal esett. Zuckerberg vagyona 33 milliárd dollárra zuhant. Ebben szerepet játszott az Apple is: az iOS mobil-operációsrendszer 2021-es adatvédelmi frissítése nehezebbé tette, hogy a tech cégek nyomon követhessék alkalmazásaik felhasználót. Beszállt a versenybe egy másik bűnös is, a TikTok.

Tavaly aztán Zuckerberg szokatlant húzott. Nem nyomult tovább előre. Semmi megkésett tessék-lássék bocsánatkérés. Tavaly novemberben bejelentette, hogy leépít tizenegyezer alkalmazottat – ez az előző négy évben 33 600-ról 87 ezerre gyarapodott alkalmazotti létszám tizenhárom százaléka –, aztán idén márciusban még tízezret. „Tavaly volt néhány nagyon nehéz döntésünk – mondja kereken –, nyilván nem ezt akartuk.”

„Két cél érdekében próbáltuk átalakítani a vállalat működési kereteit – folytatja. – Az egyik az volt, hogy hatékonyabbá tegyük a működésünket, meggyorsítsuk a termékfejlesztést. A másik, hogy folytathassuk a hosszú távú jövőképünk elérését szolgáló befektetéseket, elsősorban a mesterséges intelligenciába és a metaverzumba szántakat.

A jövőkép változatlan maradt, noha a metaverzum egyesek szerint már kudarcot vallott, és Zuckerberg is azt nyilatkozta róla, hogy egy évtizedbe fog telni, mire jövedelmező lesz. Az alternatív virtuális univerzum ötletén munkálkodó Reality Labs részleg jóvoltából a Meta már negyvenmilliárd dollár működési veszteséget halmozott fel, Zuckerberg mégis rendíthetetlen. Nehéz ügy! A Meta Quest VR-headsethez írt – az elragadó élmények és a VR-konferenciák korszakát meghirdetni hivatott – Horizon Worlds nevű ingyenes virtuálisvalóság-alkalmazástól 2022-re havi félmillió aktív felhasználót vártak, de egy a Wall Street Journal által februárban megszellőztetett belső dokumentum szerint a kétszázezret sem érték el. Még Zuckerberg is elismeri, hogy a Horizon Worlds nem elég vonzó. „Mert azt mondani, hogy rendben, az élmény lenyűgöző, az egy dolog – mondja –, de azt mondani, hogy hetente akarok egy ilyen mítinget, az meg a másik.”

„Én alkalmasint másmilyen befektetéseket tennék például a Reality Labsbe, már ha én lennék a nagyfőnök” – teszi hozzá Susan Li, a Meta pénzügyi igazgatója.
A piac reagált a kritika zuckerbergi fogadtatására és az iránymódosításra. A Meta-részvények értéke több mint háromszorosára nőtt a 2022 végi mélypont óta – ezt segítette a tavaly év eleje óta végrehajtott 38 milliárd dolláros részvény-visszavásárlás is. Az elemzők véleménye szerint a bevétel idén tizennégy százalékkal, úgy 133 milliárd dollárra, a nettó nyereség ötven százalékkal, 34 milliárd dollárra nő, és közel kerül a két évvel ezelőtti csúcshoz. Az ebből fakadó részvényárfolyam-emelkedés Zuckerberget ismét a világ tíz leggazdagabb embere közé emelte.
Zuckerberg szemében a metaverzum a virtuális és a kiterjesztett valóság (a VR és az AR) mellett a mesterséges intelligenciát is felölelő távlati jövőkép alkotórésze. Akárcsak Gates – aki az amerikai Forbesnak adott februári interjújában úgy jellemezte a mesterséges intelligencia közelmúltbeli fejlődését, hogy az „minden ízében olyan fontos, mint a PC vagy az internet” –, Zuckerberg is felforgató hatású eseménynek tartja a mesterséges intelligencia meghatározóvá válását. És sok más tech óriáshoz hasonlóan a Meta is megalkotta az MI tanulását szolgáló átfogó nyelvi modellt. A Llama 2 nevű nyílt forráskódú program a Meta legkülönfélébb termékeibe lesz integrálható.

„Az MI mindenben ott lesz” – vázolja föl az intelligens asszisztensektől a kollégáinkat az üzleti megbeszéléseken megjelenítő hologramokig terjedő új világot. Zuckerberg úgy látja, hogy az MI a Meta különböző platformjain élő „személyiségeket” is fog működtetni. „Lesznek Instagram- és Facebook-profiljaik. És beszélni lehet velük a WhatsAppon, a Messengeren és az Instagramon is, és a virtuális valóságban avatárok formájában meg is testesülnek.”

Elismeri, hogy az MI is egyfajta hosszú távú, költséges lutri. De ő az egyetlen Meta-részvényes, aki számít, és végtelenül türelmes. „Nézzék, kell még egy kis idő, mire meglesz az igazi kiterjesztettvalóság-szemüveg. És erre megy a Reality Labs költségvetésének nagy hányada. Vagyis amikor azt kérdezik, mire költitek azt a rengeteg pénzt, arra azt mondhatnánk, hogy megpróbálunk belepakolni egy szuperszámítógépet egy közönséges szemüvegbe.”
Ha a Metának elsőként sikerülne meggyőzően megvalósítania ezt a víziót, egy új piacot határozna meg vele. Ha nem sikerül, akkor ez is egy olyan gyors, de költséges kudarc lesz, mint sok másik mellett a Facebook-telefon, a mostanra félbehagyott Portals videochateszköz vagy az elfuserált kriptovaluta-kísérlet, a Libra.

„A mi élményünk itt a kudarcok sora, mert hiszünk benne, hogy az emberek szeretik majd azokat a dolgokat, amiken kitartóan dolgozunk – mondja a Meta műszaki igazgatója, Andrew „Boz” Bosworth. – De nem szeretik, mi meg itt állunk a kérdéssel, hogy miért nem szeretik. Újra és újra megkérdezzük. Aztán megcsináljuk újra, és újra és újra, amíg meg nem találjuk a piacnak tetsző terméket. Az ilyesmiben kimondottan jók vagyunk.”

Tágra zárt szemek A Meta Quest headset legújabb verziója „kevert valósággal” (a virtuális és a fizikai világ keverékével) kecsegtet 500 dollárért.

A harmadik Mark azt ismerte fel, hogyan alakította át Bill Gates a róla kialakult képet a negyvenes éveiben. Az akkor csak huszonhat éves Zuckerberg egyike volt a Giving Pledge eredeti aláíróinak. Gates és Warren Buffett kezdeményezése arra buzdítja a milliárdosokat, hogy ígérjék meg: vagyonuk legalább felét jótékony célokra fordítják. „Bill mélyen hisz benne – mondja Zuckerberg –, hogy ha valaki jól és szakszerűen akar filantróp tevékenységet folytatni, ha idősebb korára jó akar lenni benne, ahhoz gyakorolnia kell.”

2015-ben Zuckerberg és felesége, Priscilla Chan írtak egy levelet rövidesen megszületendő lányuknak, és megígérték benne, hogy Facebook-részvényeik 99 százalékát jótékonysági küldetésükre, később kapott nevén a Chan Zuckerberg Initiative-re fordítják. Ma a pakett úgy 103 milliárd dollárt ér (azon a 4,2 milliárdon felül, amit már eladományoztak). Ha végigcsinálják, a CZI a világ második legnagyobb filantróp kísérlete lesz Gates és volt felesége, Melinda French Gates alapítványa után, és a Meta jövőbeli teljesítményétől függően akár nagyobb is lehet.

Chan „elképesztő lehetőségnek” nevezi a CZI-t. Nem hagyományos karitatív intézmény, hanem egy korlátolt felelősségű társaság, és nemcsak pénzt osztogat, hanem kockázati befektetéseket is eszközöl. Támogat továbbá érdekvédő tevékenységeket is. A kft. felállásból az is következik, hogy Zuckerberg és Chan nem kapnak azonnali adókedvezményt, és tevékenységükről sem kell nyilvánosan beszámolniuk. Viszont amikor vagyont ruháznak át a kft.-ből a CZI karitatív alapítványába, a házaspárnak – kötelezően nyilvánosságra hozandó – adókedvezmény jár.
Az alapítványnak legutóbbi adóbevallása szerint hétmilliárd dollárnyi eszközállománya volt. Vakmerő célja, hogy az évszázad végére hozzásegítse a tudományt minden betegség meggyógyításához, kezeléséhez vagy megelőzéséhez. Az igencsak nagyratörő célkitűzés minden elismerést megérdemel, de a gyógykezelések valósága azért nagyon bonyolult. Chan azonban rendíthetetlen: „Nagyszerű érzés megoldhatatlannak hitt problémákon dolgozni.”

Ennek érdekében a CZI azt tervezi, hogy felépíti és nonprofit élettudományi kutatások szolgálatába állítja a világ egyik legnagyobb MI-gépparkját, és megalkotják vele különböző humán sejtek lehető legpontosabb modelljét, hogy megértsük, hogyan viselkednek egészséges és beteg állapotban. A kaliforniai Redwood Cityben működő Chan Zuckerberg Institute for Advanced Biological Imaging már most olyan új nagyfelbontású képalkotó eljárásokon dolgozik, amelyekkel a sejteket vizsgálva korábban felismerhetők a betegségek.

Ez a szélesedő látókör megváltoztatta Zuckerberg életmódját is. Ahogy a CZI orvosi kutatásokat támogat, III. Mark – teljesítményét javítandó – a wellnessnek szenteli életét, majdnem mindennap edz, és éjszakánként nyolc órát alszik. Dzúdzsucu- és MMA-mérkőzéseket vív, de megfontoltabb, tiszteletteli módon. És meg van győződve róla, hogy talán lemoshatja magáról az utóbbi évtizedben elkövetett bűneit, ha legalább töredékét megvalósítja annak, amire a CZI felesküdött.

„Ha csak a harmada összejön annak, amire számítunk – mondja –, azt hiszem, már azzal is rengeteget értéket teremtünk a világnak.”