Több mint egy éve várják a Wall Street befektetői, hogy a részvényeket agyonnyomó kamatciklus elérje a csúcsát, most nőtt az esély rá. Ez izgalmassá teszi a részvénybefektetést, csak közben a magyar kisbefektetőnek most jön az állampapírok kamatcsúcsa, amiről nem célszerű lemondania.
Annyiszor esett már pofára a Wall Street az elmúlt évben, hogy lassan alig hisz a szemének. A részvénypiaci befektetők minduntalan abban reménykednek, hogy a Federal Reserve leáll a kamatemelésekkel, sőt elkezdi pedzegetni, hogy netalántán a csökkentést se zárja ki. Itt még ugyan nem tartunk, de sokadik nekifutásra novemberre valóban megnőtt az esélye, hogy leáll a Fed a keménykedéssel. Ha eljön a várva várt Fed-pivot, a szakaszhatár a monetáris politikában, az rövid távon valóban komoly nyereséget hozhat a szenvedő részvénytulajdonosoknak.
Az ő szemszögükből nézve az elmúlt két év arról emlékezetes, hogy véget ért egy régi barátság. Sok év habzsidőzsi – nullához konvergáló kamatok, ész nélkül orrba-szájba nyomatott jegybanki pénzpumpa – után már nem igaz, hogy a Fed a piac barátja, az amerikai jegybank jókora késlekedés után beindította kamatemelési ciklusát, ezt pedig a részvénypiac már jó előre gyűlöli: a magas kamatok drágítják a hitelezést, vele a cégeknek a forrásbevonást, rontva a növekedési képességüket, vele a profitabilitást. Ráadásul a magas kötvényhozam, a kellemes kockázatmentes kamatláb befektetői pénzeket szív el a részvénypiacról.
A Fed oldaláról nézve mindez úgy néz ki, hogy kénytelen küzdeni a hitelessége visszaszerzéséért. A nagyhangú részvénybefektetők érdeke nyilván a laza monetáris politika, de ezt pont nem szabad figyelembe vennie az inflációt alacsony szintre vezetni próbáló amerikai jegybanknak. Utólag mindenki nagyon okos, de a covidfelpattanásban, az ellátási láncok megszakadása és a kínálati sokk idején elég sok közgazdász kifejtette, hogy ha ebből nem lesz infláció, akkor semmiből, a Fed (meg még jó pár másik központi bank is) mégis szentül hitte, hogy az árugrások csak átmenetiek.
Sok befektető bizonyára fogta a fejét a 2023-as évben történteket látva, de a CIB Private Bankingnél a lehetőségek kiaknázásán volt a hangsúly. A jövőben pedig még inkább felértékelődhet a bankárok tudása, tapasztalata és elhivatottsága. A 2023-as év régóta nem látott inflációt és kamatszinteket hozott a piacokra, közben pedig újabb kiszámíthatatlan „fekete hattyú” események is borzolhatták […]
Sok befektető bizonyára fogta a fejét a 2023-as évben történteket látva, de a CIB Private Bankingnél a lehetőségek kiaknázásán volt a hangsúly. A jövőben pedig még inkább felértékelődhet a bankárok tudása, tapasztalata és elhivatottsága.
A 2023-as év régóta nem látott inflációt és kamatszinteket hozott a piacokra, közben pedig újabb kiszámíthatatlan „fekete hattyú” események is borzolhatták a befektetők idegeit, például egy újabb jelentős fegyveres konfliktus. Azonban Dócs János, a CIB Private Banking igazgatója nem a nehézségekre, hanem a lehetőségekre emlékszik. „Jelentősen befolyásolja ez a környezet azt, hogy mely eszközökben tudunk ügyfeleinknek értéket teremteni, de a piac mindig ad lehetőségeket, és mindig a lehetőségeket kell meglátni. Mikor voltak például utoljára hosszú futamidejű kötvények tíz százalékos hozammal elérhetők?” – teszi fel a kérdést.
Távolabbra néznek a napi hozamoknál
A CIB privátbanki üzletágánál dolgozó bankárok átlagban több mint 13 éve vannak a cégnél, így szerencsére a megfelelő tapasztalat is megvolt a lehetőségek kiaknázására, persze csak az ügyfelek által meghatározott keretek között. „A mi feladatunk, hogy bemutassuk a lehetőségeket, a kockázatokat, majd konstruktív, érveket és ellenérveket felsorakoztató beszélgetések során olyan személyre szabott portfóliót alakítsunk ki ügyfelünkkel közösen, amivel nemcsak rövid, de hosszú távon is elégedett lehet – mondja Dócs János, hozzátéve, hogy nem mindig a profit az elsődleges szempont. – Elérhetünk nagyon jó hozamokat, magas kockázatvállalással, de ha az ügyfelünk háromnaponta aggódva vagy ujjongva felhív a piaci mozgásokat látva, és ez neki szorongást okoz, akkor ő nem lesz boldog ügyfél.”
Mivel a CIB-nél a privátbankárok ösztönzőrendszere is egyszerre tartalmaz rövid, közép- és hosszú távú célokat, ezért nem fordulhat elő, hogy az ügyfél nyugalmát rövid távú célok oltárán áldozzák fel. Viszont a lehetőségeket érdemes kihasználni, és ez jövőre is így lesz. Év végéhez közeledve a privátbankárok először is segítenek az ügyfeleknek például megfelelően elosztani forrásaikat tartós befektetési vagy éppen nyugdíj-előtakarékossági számláik között, de közben már előre is gondolkodnak. Például abban, hogy legyen elég likvid eszköze az ügyfeleknek élni a várhatóan adódó lehetőségekkel mind a kötvény-, mind a részvénypiacon.
„Az euró- vagy a dollár-kamatkörnyezet is kínálhat jó lehetőségeket, de a részvénypiacot sem szabad elfelejteni. Úgy gondoljuk, hogy a passzív, indexkövető befektetési stratégia helyett most az aktív, értékalapú szemlélet vezethet sikerre, és érdemes a devizasúlyokra is odafigyelni a portfóliókban” – megy bele kicsit a részletekbe Dócs János. Ez azt is jelenti, hogy a szektorok vagy a trendek ismeretével szemben nő az egyes cégek értékelésének jelentősége, következésképpen egy jó privátbankár sokkal több értéket tud teremteni ügyfelei számára.
Mennyiségi és minőségi figyelem
Az elemzői, anyabanki háttér, illetve az egyes bankárok szakmai felkészültsége így még fontosabb tényező lehet a következő időszakban. Az Intesa Sanpaolo Csoportnál több évszázados hagyománya van a személyes vagyonkezelésnek, és több ezer szakember dolgozik csak ezen a területen, a biztos háttér tehát megvan a CIB Private Banking számára. A vállalatnál pedig a különböző digitális megoldások és az új technológiák mellett még mindig a legnagyobb figyelmet a hazai gárda és az utánpótlás képzésére fordítják, és ezt a szakma is visszaigazolja, hiszen például az elmúlt években rendre a CIB Private Banking munkatársai nyerték a Blochamps junior privátbankároknak járó, a szakma által odaítélt díjait. Márpedig Dócs János szerint igazából a bankárok felkészültsége a döntő tényező az ügyfelek elégedettsége szempontjából. „Fontos például, hogy az ügyfelünk számíthasson rá: ha történik valami a piacon, akkor abban az esetben is fel fogjuk hívni, ha a bankára éppen két hétre szabadságra ment, és a csapaton belül valaki képben lesz az ő helyzetével kapcsolatban is. Igazából a termékekben, eszközökben mindenki ugyanabból főz a piacon, a különbséget az ügyfelekre szánt idő mennyisége, minősége, releváns mivolta adja, és mi mindent ennek rendelünk alá a képzési rendszertől az ösztönzők kialakításáig. Így lehet igazán jól élni a lehetőségekkel, és lefordítani az általános tudást az ügyfelek saját helyzetére.”
De gustibus non est disputandum, vagyis ízlésről nem lehet vitatkozni. De stílusról lehet? Amikor mindenki azt visel, amit akar, hogyan találhatja meg az igényes férfi azt az öltözködési formát, azokat a ruhadarabokat, amik leginkább erősítik őt szerepeiben, feladataiban, az önkifejezésben? Zsigmond Dórával, a modern és a népi hagyományos öltözködés ötvözésével operáló férfidivat-tervezővel, Stan Ahujával, az egyedi öltönyök készítésével foglalkozó szabóság és márka alapítójával, valamint Lakatos Sándorral, a kontrasztos formavilággal dolgozó divattervezővel beszélgettünk divatos kérdésekről.
Tarsoly Ede egyszemélyes hadseregként tört utat a videójáték-ipar átláthatatlan dzsungelében, hogy legújabb játékát már a legnagyobbak között mutassák be. Ehhez persze le kellett tudni pár projektet, sőt néhány bukást is.
A közösségi média emblematikus-ikonikus figuráján negyven felé közeledvén Bill Gates-i tünetek mutatkoznak: higgadtabb lett (többé-kevésbé), és megfontoltabb is (inkább többé, mint kevésbé), így meghökkentő magabiztossággal forgatja fel cégbirodalmát. Nagy tétekben játssza meg az emberiség jövőjét – és azt, amit maga után hagy.
