Negyven éve nem akármilyen zenekart akart létrehozni, hanem egy laboratóriumot, kísérleti műhelyt, ahol másfajta, nem a szokásos zenekar születik meg. Ma a Budapesti Fesztiválzenekar a világ legtetejéhez tartozik, Fischer Ivánt sztároknak kijáró ováció kíséri a világ legnagyobb koncerttermeiben. Otthon van Amszterdamban, Londonban, Berlinben és Csobánkán is, de megszólítják a taxiban, és gratulálnak neki a pesti kisboltban is. Interjú szabadságról, kreativitásról, hatalomtól való függésről,
BFZ-akadémiáról és arról, amit a közönség
nem lát.
A Selmeci utcai próbateremben Puccini zenéjét próbálták. Az olasz zeneszerző éppen száz éve halt meg. Az olasz kormány létrehozott egy Puccini Emlékbizottságot, ők a Budapesti Fesztiválzenekart kérték fel, hogy tartsanak két koncertet Luccában, Puccini szülővárosának egy pici színházában, ahol még ő is dolgozott. November elején Fischer Ivánék erre készültek. A próba után a zenészek szétszéledtek, a karmester úgy húsz percre magára csukta irodája ajtaját, lebonyolított még pár telefont, majd leültünk. Az első kérdéseknél inkább borongó volt, kurta válaszokat adott, aztán kedélyesebb és sztorizósabb lett, szűkös időkeretünk vége felé még ő biztatott, „kérdezzen nyugodtan, mert emiatt ne legyen rosszabb”. A „legyen jó!” amúgy szállóigévé vált Fischer-mondat, olyan instrukció, amit zenészei negyven éve újra és újra hallanak tőle. Alapelvárás.
A nyáron láttam egy jópofa videót, amit föltett a Facebookra. Egy medencében úszkált, csodálatos volt a környék, sütött a nap, és azt mondta a kamerába, hogy milyen rosszul érzi magát ott a medencében, mert hiányzik a koncertterem, és mennyire várja, hogy újra szmokingban dirigálhasson a következő koncerthelyszínen, Luzernben. És akkor azon gondolkoztam, hogy sose esik jól a szünet? Hogyan töltődik föl? Ez nyilván irónia volt, hiszen sütött a nap, gyönyörű környezetben töltöttem a szabadságot. Éppen úsztam, amikor átadtak egy üzenetet, hogy sürgősen küldjek el a Luzerni Fesztiválnak egy videót, amivel segíthetném a fesztivál promócióját. Gondoltam, hogy hát ez nagyon jó, jöjjön a kamera, itt a vízben elmondom, hogy most nyaralás van, úszkálok, de már nagyon várom, hogy ott álljak a luzerni színpadon. Egyébként tényleg vártam. Teljesen őszinte volt, és spontán.
Abszolúte annak is tűnt. Mint ahogy pár héttel azelőtt átélhettem ugyanazt az őszinte élvezetet, amit egy komplett turnén produkáltak Angliában, nem csak ön, hanem az egész zenekar. És azzal is szembesültem, hogy valójában ez olyan, mint az élsport. Egész évben feszített menetrend, egyik turné a másik után, ott minden reggel próba, este koncert, turnék között lemezfelvételek, itthon is koncertek, csak most, ősszel-télen még Lucca, Wuhan, Peking következik, és ez hosszú-hosszú évek óta így megy. Elsősorban mi kell ahhoz, hogy ezt ilyen tempóban lehessen működtetni? Nem hiszem, hogy itt feszített lenne a tempó, csak a szervezésre kell nagyon odafigyelni. Ha jól van megszervezve, hogy ki mit csinál, és mikor csinálja, ha nem raboljuk egymás idejét, akkor minden olajozottan működik. Ha viszont rengeteg fölösleges időtöltés van, az egyik ember megnehezíti a másik dolgát, akkor tényleg úgy tűnik, hogy túl sok a koncert, vagy túl sok az akármilyen fajta tevékenység. De ha nem akadályozzuk egymást, nincs baj.
A magyar mini-Amazon – korábbi cikkünkben így definiáltuk Janzer Frigyes online könyvkereskedelmi cégét. A Prospero Könyvei a kígyókutató szakkönyvétől az aszfaltépítők kézikönyvéig vagy nyolc–tízmillió féle külföldön megjelent kiadványt kínál online, és beszerez bármit, ami forgalomban van. Ráadásul Frigyes még jótékonykodik is rajta keresztül, sőt a magánkeresetéből is támogatja a nógrádi gyerekek oktatását – ezért kapta meg Az Év Filantrópja pályázaton az elkötelezett polgárnak járó különdíjat.
„Akkor indítottuk el a logikai tanfolyamokat, amikor a legkisebb gyermekem tizennégy lett, a legnagyobb meg éppen húsz. Mert azt láttam, hogy nekik milyen szerencséjük van azzal, hogy olyan családban nőttek fel, ahonnan könnyű továbbtanulni és jó munkát találni. És gondoltam, kötelességünk valamit tenni azokért a gyerekekért, akik nem annyira szerencsések, mint az enyémek” – meséli Janzer Frigyes, hogyan kezdődött a Gondola-program története. (Forbes, 2018/11)
Ő maga második generációs értelmiségi, édesapja Janzer Frigyes szobrászművész. „Az ott az ő szobra” – mutat a terézvárosi irodában egy kecses bronzfigurára. – Vagyis olyan indíttatásom nem volt, hogy a nehéz gyerekkorom miatt kezdtem volna karitatív munkát végezni. Egyszerűen igazságtalannak éreztem más gyerekek helyzetét az enyémekéhez képest.” Először meleg ruhákat és könyveket vittek Bátonyterenyére egy barátjával 2014 elején, ám hamar rájöttek: pusztán tárgyi adományokkal nem teszik igazán jobbá az ottani gyerekek jövőjét.
„Beszélgettünk a helyi tanodásokkal, és akkor találtam ki a péntek délutáni gondolkodásfejlesztő foglalkozásokat” – meséli. A gyerekei a LogIQa Stúdióba jártak tehetségfejlesztésre, így hozzájuk fordult módszertani segítségért. Azóta az ottani foglalkozásokat vezető Mózes Krisztiánnal és Hetei Balázs matematikussal mennek le Lucfalvára havonta egy-egy szombaton, egy egész délelőttre foglalkozásokat tartani. (Az Elekes G. Sándor alapította LogIQa történetét a Forbes.hu-n írtuk meg.)
„Az első év dzsungelharc volt – mondja Mózes Krisztián. – Nagyjából ennyinek el kellett telnie, hogy amikor felírtam a táblára egy feladatot, csend legyen, és tényleg elkezdjenek gondolkodni rajta. Időbe telt, amíg összecsiszolódtunk.”
Öt százalék Frigyes az ELTE magyar és történelem szakjai és három tudományos továbbképzési ösztöndíjas (a mai PhD-ösztöndíj elődje) év után egy könyvkiadónál segített kiépíteni a külföldi könyves üzletágat – friss diplomásként, nulla tapasztalattal. Mintegy másfél év után angol szakos feleségével megalapították a Prospero Könyvei Kft.-t, és megkerestek könyvtárakat, egyetemeket, intézeteket, hogy beszerzik nekik a vágyott külföldi kiadványokat.
Mindezt internet nélkül. „Hetente rohangáltam fel az Országos Széchényi Könyvtárba, és ott bújtam az egyes országokban megjelenő Books In Print katalógusokat. Abban címre lehetett keresni, kinéztem a könyvek adatait, valamint a kiadókat, és elkezdtünk velük levelezgetni” – mondja Frigyes. Sportot űztek belőle, hogy minél több külföldi kiadóval legyen közvetlen kapcsolatuk, nem akartak közvetítőknek jutalékot fizetni.
Megrendelőik egyedi igényei miatt néha olyan kis cégekkel is üzletelniük kell, amelyek egyáltalán nem profi kiadók, csak éppen megjelentettek egy könyvet. „Hogy konkrét példát említsek: a magyar aszfaltépítők szerettek volna például az amerikai Association of Asphalt Paving Technologists nevű szervezettől szakkönyveket, és előfordult az is, hogy valaki egy külföldi kígyókutató magánkiadású könyvére vágyott, olyanéra, akinek az előszobájába bejegyzett cége évente átlagosan 0,2 könyvet jelentetett meg.”
„Ha a hátrányos helyzetű gyerekek közül csak egy eljut egy jobb gimnáziumba, vagy néhányan jó szakmát tanulnak, már megérte.”
A lakossági internetpenetráció az ezredforduló körül még nem volt olyan, hogy a magánszemélyek könyvkereslete észrevehető tétel lehetett volna a bevételben. „Amikor az Amazon 1994-ben elindult Amerikában, itthon még a kutya nem vett online könyvet” – mondja Frigyes. Csak 2007-2008 körül kezdtek a könyvtárak mellett egyre inkább a magánvásárlókra is támaszkodni. Bár a forgalmuk nyilvánvalóan eltörpül az amerikai példa mögött, a kínálat nagyságrendje ma már közelít az Amazonéhoz: a Prospero webáruházában több mint húsz főkategóriában, sok száz alkategóriában – az ezoterikus könyvektől a művészeti albumokon és szépirodalmi köteteken át az utazási kiadványokig és persze a szakkönyvekig – nyolc–tízmillió cím van.
Évente kétszer, november–decemberben, illetve május–júniusban karitatív célú kampányt rendeznek. A vevők dönthetik el, hogy a Heim Pál Kórház Fejlesztéséért Alapítványnak vagy a Gondola-programra adják-e vásárlásuk értékének öt százalékát. Frigyesék részben ebből vették meg Lucfalván az épületet, ahol tavaly szeptember óta a logikai foglalkozásokat tartják. Öt év alatt a családi kasszából és a Prospero-vásárlók felajánlásaiból nagyjából tízmillió forintot költöttek a Gondolára, ennek a nagy része arra ment el, hogy a 2,8 millióért megvett, 51 négyzetméteres házat tanodának alkalmas épületté alakítsák át, persze más adományozók segítségével. „Ezenfelül a mi munkánk nem kerül semmibe, Krisztiánék is ingyen oktatnak szombatonként, legfeljebb a kiemelkedő diákoknak adott havi húszezres ösztöndíj vagy a gyerekeknek szervezett budapesti utazások jelentenek költséget” – szerénykedik.
Frigyes szerint fontos, hogy az ember ne várjon irreálisan sokat az efféle programoktól: „Mi kicsik vagyunk, ha ezzel a segítséggel a hátrányos helyzetű gyerekek közül csak egy eljut egy jobb gimnáziumba, vagy páran jó szakmát tanulnak, már megérte. Ha reálisan nézzük, ennyi erőforrással kevés kiemelkedő eredmény érhető el.”
Kilenc év alatt nyolcvan–száz gyerek járt a Gondola foglalkozásaira. Az egyik régi diákjuk például most volt szakmai gyakorlaton Spanyolországban az Erasmus+ programban, ő fodrásznak tanul. A kisiskolásokra koncentrálnak, és általában tizennégy–tizenöt éves korig mennek el. Frigyes azt mondja: „Minél korábban kezdjük el a fejlesztést, annál nagyobb az esély, hogy a családi helyzethez képest előre lépjenek.”
Prospero Könyvei Kft. Alapítás: 1994 Tulajdonos: Janzer Frigyes (80%), Janzer Dóra (20%) Árbevétel (millió forint) 2021 322,2 2022 305,6 2023* 300,0 Adózott eredmény (millió forint) 2021 14,7 2022 7,9 2023* n. a. *Becslés. Forrás: Dun & Bradstreet, cégközlés
Az archaikus paraszti világ hagyományai és tárgyi kultúrája inspirálták Zsigmond Dóra márkáját. De kell-e kívülről még inspiráció, ha valakinek gyerekkora óta az élete részét képezik a tradíciók, a kis közösségekből hozott értékek? A 2022-ben az év férfiruha-tervezőjének választott Dóra ruhadarabjai a múltat hozzák be a jelenbe, miközben a szépség mellett a használhatóságra is vigyáznak.
Schneider Electric
2023 December Támogatói tartalom Schneider Electric
Világszerte tarol a streaming, a nyaraláson készült fotók és videók szinte azonnal mennek a közösségi felületekre és a felhőtárhelyekre. Nincs ez máshogy a vállalati oldalon sem, folyamatos a digitalizáció, a mesterséges intelligencia pedig alapjaiban formálja át a világot. Ezek a megatrendek minden korábbinál nagyobb kihívás elé állítják az adatközpontokat világszerte, hiszen úgy kell megoldani a […]
A Forbes legértékesebb magyar tulajdonban lévő cégek listájának 65. (TOLNATEJ Zrt.) és 70. (Tarr Kft.) helyén álló vállalatok együttműködésében épült fel a kelet-közép-európai régió legnagyobb félkeménysajt-üzeme, Szekszárdon. A közismert Tolle termékeket gyártó TOLNATEJ Zrt. az idén éppen 40 éves gyárát bővíti és reorganizálja. A 20 milliárd forintos beruházás részeként kialakított új csarnok kommunikációs hálózatát régi […]
A közösségi média emblematikus-ikonikus figuráján negyven felé közeledvén Bill Gates-i tünetek mutatkoznak: higgadtabb lett (többé-kevésbé), és megfontoltabb is (inkább többé, mint kevésbé), így meghökkentő magabiztossággal forgatja fel cégbirodalmát. Nagy tétekben játssza meg az emberiség jövőjét – és azt, amit maga után hagy.